„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„De még a békeszerződés helyett egy potenciális újabb háború képe tűnik elő, amely immár nem csupán Karabahra, de potenciálisan Örményország nemzetközileg elismert területeire is kiterjedhet”
Fotó:EUROPRESS/Handout/RazmInfo/Armenian Defence Ministry/AFP
Közeledve a 2020-as, stratégiai örmény vereséggel záródó második hegyi-karabahi háború kitörésének harmadik évfordulójához, a két ország közötti feszültségek egyáltalán nem enyhültek. Sőt! Az elmúlt hetekben a határ azeri oldalán egyre intenzívebb csapatmozgásokat figyelhetünk meg, amelynek részeként Baku az erőit a karabahi régióba, illetve közvetlenül az örmény határ térségébe vezényli át.
Egyes járműveken egyenesen olyan, gyors azonosítást lehetővé tevő csapatjelzések is megjelennek – lásd az alábbi latin V betű –, mint történt az orosz oldalról az ukrajnai háború 2022. február 24-i kitörését megelőzően
Egyúttal az is figyelmeztető, hogy nem ritkák ugyan azeri-örmény viszonylatban a határvillongások, ám azok intenzitása augusztus folyamán kifejezetten megemelkedett, és elérte a havi 60-at. Csak augusztus utolsó hetére 17 incidens jutott. Ráadásul, akárcsak a 2020 szeptemberében, úgy jelen helyzetben is egyre gyakoribbá válnak az azeri-török védelmi miniszteri szintű találkozók.
„De miért is sejlik fel egy újabb konfliktus lehetősége?”
Nos, a válaszért elsősorban a 2022 decembere óta tartó hegyi-karabahi blokádig kell visszamenni, ahol az azeri állam képviselői kezdetben környezetvédelmi aktivisták álcája alatt megkezdték a Karabahot Örményországgal összekötő Lacsini-korridor blokkolását. Ezt 2023 áprilisától egy, a 2020 novemberi háromoldalú tűzszüneti megállapodást sértő illegális katonai ellenőrzőpont felállítása követte. Az eltelt majdnem 9 hónapban nem sikerült sem az érintett feleknek egymás között, sem Oroszország közvetítésével elérniük a kulcsfontosságú átkelő újranyitását.
A Hegyi-Karabah körüli helyzet 2023. szeptember 7-én
Forrás:Rybar
Utóbbi következtében a még örmény ellenőrzés alatt álló karabahi területeken – a nemzetközileg el nem ismert Arcahi Köztársaság – mára humanitárius válság alakult ki, ahol az alapvető élelmiszerektől kezdve az üzemanyagon, elektromos áramon és a gyógyszereken át szinte minden hiánycikké vált. Az arcahi hatóságok az elmúlt időszakban jegyrendszer bevezetésére kényszerültek, például kenyérből napi 20-30 dekányi fejadagokat megállapítva. Összehasonlításképp, a 2020-as háborút megelőzően Arcah a szükséges élelmiszermennyiség 90 százalékát Örményországból importálta Lacsinon keresztül.
„Lényegében Azerbajdzsán nem elégedett meg a 2020-as háború számára csak részleges győzelmével, és még az orosz békefenntartó kontingens mandátumának 2025-ös lejárta előtt el akarja foglalni Karabah általa nem ellenőrzött területét is”
Részben ennek a célnak az eszközeként szolgál a karabahi blokád, amellyel Baku Jerevánt Arcah végleges feladására kívánja kényszeríteni. Nem véletlen, hogy az azeri határőrök provokációra hivatkozva az Örményország irányából Karabahba érkező humanitárius konvojokat sem engedik át. Ezzel egyidőben viszont Baku PR célzatból hasonló konvojokat indít útnak az általa ellenőrzött Agdamon keresztül Sztyepanakertbe, amelyeket pedig az arcahi hatóságok fordítanak vissza.
Zölddel jelölve az azeri, barnával az örmény ellenőrzésű területek, illetve az agdami incidens helyszíne
Forrás:Rybar
Noha augusztus 16-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén Oroszország a humanitárius vészhelyzet elhárítása érdekében kompromisszumos javaslatként felajánlotta a lacsini és agdami korridorok egyidejű megnyitását, ám azt mind az örmény, mind az azeri fél visszautasította.
„Az arcahi blokád következményeként a nemzetközileg el nem ismert tartomány politikai vezetése is lemondott”
Elsőként augusztus utolsó napján a gyakorlatilag miniszterelnöki tisztséget betöltő Gurgen Nersziszjan államminiszter, majd szeptember 1-jén maga Arajik Harutyunjan államfő nyújtotta be lemondását, ideiglenes politikai vákuumot okozva ezzel a területen. Az örmény társadalomban a 2020-as vesztes háborút követően tapasztalható polarizáció egyre jobban átterjed a 120 ezres Arcahra is. Kérdés, vajon kik lehetnek a régió új vezetői a jelenlegi súlyos helyzetben, és a kiválasztásukra mennyire nyomja rá bélyegét a jelenlegi örmény belpolitika.
Azeri csapatösszevonások az örmény határ mentén fekvő Szotk térségében 2023. szeptember 2-án
Forrás:Rybar
Amennyiben rövid időn belül nem sikerül új vezetőket választani, úgy a blokádon felül még egy belpolitikai válság is kialakulhat, még inkább meggyengítve Arcahot.
„Ráadásul úgy tűnik, mintha Nikol Pasinjan egyre inkább eltávolodna a karabahi kérdéstől, és lemondana az ott élő örmények önrendelkezéséről”
Feladva az elődei által gyakorlatilag 1988 óta folytatott politikát, egy 2023 májusi interjúban Pasinjan úgy fogalmazott, hogy egy Bakuval kötendő békeszerződés érdekében „kész Azerbajdzsán részeként elismerni Hegyi-Karabahot”. Míg korábban Jereván konzekvensen a terület, és az ott lakók önrendelkezése mellett állt ki, az új koncepció megelégedne pusztán az ott lakó, mintegy 120 ezres lakosság kisebbségi jogainak tiszteletben tartásával.
Ám figyelembe véve azt, hogy milyen mélyen gyökerezik a két nép több évszázadra visszavezethető ellentéte, és még a közelmúltat is milyen pogromok jellemezték, úgy aligha valószínűsíthető a békés együttélés.
„A békeszerződés helyett ráadásul egyre inkább egy potenciális újabb háború képe sejlik fel, amely immár nem csupán Karabahra, de potenciálisan Örményország nemzetközileg elismert területeire is kiterjedhet”
Az azeri vezetés a karabahi háborút követően egyre inkább irredenta hangnemet kezdett el immár a hivatalos kommunikációjában megütni. Ennek részeként többek közt maga Ilham Alijev elnök nyilatkozta azt 2023. március 16-án a Türk Államok Szervezetének ankarai ülésén, hogy
„a szovjet kormány 1920 novemberében hozott döntése, amely Nyugat-Zangezurt – a mostani Örményország keleti és déli területeit – a szerk. –, a mi történelmi földünket, elválasztja Azerbajdzsántól, és átadja Örményországnak, a török világ földrajzi szétválasztásához vezetett”
Mondanunk sem kell, a potenciális azeri követelések, akárcsak az első világháború utáni káosz éveiben, úgy most is jócskán túlmutatnak pusztán Karabah kérdésén, és immár egy egységes türk szárazföldi korridor létrehozását célozzák meg a Kaszpi-tengerig, majd onnan áttételesen egészen Közép-Ázsiába. Ezzel lehetővé válna a török befolyás kiterjesztéseként létező évtizedes Nagy Turán projekt megvalósulása.
A 2020-as második karabahi háborút követően Törökországban létrejött, vélhetően azeri kormányzat által támogatott Gojcsa-Zangezur Köztársaság nevű szervezet által kiadott irredenta térkép, amely az Örményországtól elcsatolandó területeket pirossal jelöli
Forrás:Twitter/X
„Sajátságos módon pedig amennyiben a Nagy Turán projekt megvalósulna, az leginkább nem is török, hanem angolszász geopolitikai érdekeket szolgálna”
Avagy ahogy Ukrajna esetében, úgy a Dél-Kaukázus térségében is a közös brit-amerikai érdek Oroszország régióból történő kiszorítása lenne. Elég csak a Mihail Szaakasvili hatalomba jutását eredményező 2003-as „rózsás forradalmat” említeni, amelynek „eredményei” rövid időn belül a 2008 augusztusi grúz-orosz háború képében érték el tetőpontjukat.
Grúziához hasonlóan főképp az Egyesült Államok – brit titkosszolgálati segítség mellett – igyekszik a dél-kaukázusi államokat Moszkváról leválasztani. Azerbajdzsán esetében nem is kellett a nyugati szolgálatoknak sok erőfeszítést ebbe beleinvesztálniuk, mivel Baku függetlenedése óta nem tekinthető oroszbarát államnak, sőt a posztszovjet konfliktusokban direkt vagy indirekt módon hagyományosan a Moszkvával ellenséges oldalt támogatták. Így történhetett meg az is, hogy a jelenlegi ukrajnai háborúban azeri aknavetők tűntek fel Kijev oldalán
Azeri gyártású 20N5 típusú 82 milliméteres aknavető ukrán használatban
Forrás:Twitter/X
„Oroszország kiszorításánál maradva nem mehetünk el a szeptember közepére tervezett közös amerikai-örmény hadgyakorlat, valamint az örmény miniszterelnök által a La Repubblica lapnak adott interjú mellett sem”
Habár kiterjedését tekintve a szeptember 11-20. között tartandó Eagle Partner 2023 nevet viselő hadgyakorlat nem számítana jelentősnek, ám időzítése mindenképp problémás. Bár nem az első, békefenntartói misszióra fókuszáló közös művelete ez a két országnak – az örmény békefenntartók jelen voltak mind Afganisztánban, mind Koszovóban – Pasinjan korábbi, Oroszországot vádoló kijelentései fényében semmiképpen nem fog ez pozitívként megjelenni Moszkva szemében.
Főképp, ha azt nézzük, hogy Jereván az idei évben minden egyes közös ODKB gyakorlaton való részvételét lemondta. Arról nem is beszélve, hogy egy potenciális újabb karabahi konfliktus árnyékában talán nem a koszovói békefenntartói műveletekre való felkészülést kellene erőltetni.
Az Eagle Partner 2023 hadgyakorlat emblémája
Forrás: USAREUR
„Ami pedig Pasinjan nagy port kavart interjúját illeti, a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a miniszterelnök egyre inkább egy szakadék felé kormányozza országát”
Ugyanis az interjúban elhangzik egy olyan kijelentés, amely szerint Örményország évtizedes stratégiai hibája, hogy biztonságát kezdve a fegyverrendszerektől a nemzetközi szervezetekben való tagságáig „99,99 százalékban Moszkvára alapozta”. Pasinjan szavai szerint Oroszország „nem teljesíti, sőt jelen helyzetben nem is tudja teljesíteni szerződéses kötelezettségeit”, és a dél-kaukázusi térség elhagyására készül.
A miniszterelnök utóbbi ürügyén a posztszovjet térségben már bejáratott taktikának számító multivektoros külpolitika koncepcióját vázolja fel, ahol Moszkva csak az egyik, és nem a fő biztonsági partner Örményország szempontjából. Ennek részeként Pasinjan javítani kívánja az örmény-nyugati – az amerikai és EU – kapcsolatokat, Mondanunk sem kell, az összes ilyen jellegű próbálkozásról az elmúlt 30 évben bebizonyosodott, hogy végül zsákutcába vezetnek.
Az örmény miniszterelnöki kabinet által közzétett felvétel az interjúról
Forrás: primeminister.am
„Ha viszont az interjú sorai között olvasunk, könnyen beláthatjuk, hogy igazából Jereván kétségbeesett segélykiáltásáról van szó Moszkva irányába, természetesen Pasinjan sajátosan követelőző stílusú politikai kommunikációjában”
Mégis, egy közvetlen háborús veszélyhelyzetben ki lenne az Oroszországon és Iránon kívül – utóbbiról majd később részletesen szót ejtünk –, aki képes lenne katonai segítséget nyújtani Jerevánnak? A Nyugat számára Örményország csupán egy mező a Kaukázus sakktábláján, ahonnan megpróbálják az orosz bábut sajátjukkal felcserélni. Ám nehogy azt higgyük, hogy ez majd katonai segítségnyújtással is együtt jár.
Elég csak Grúzia 2008-as példáját megnézzük. Arról nem is beszélve, hogy a korábbiakban felvázoltak szerint az angolszász hatalmak éppen a Nagy Turán projekt megvalósulásában érdekeltek, amely végképp ellentétes végső soron Örményország önálló entitásként való megmaradásával is.
Örmény BM-30 Szmercs rakétatüzérség átcsoportosítása a határ térségébe 2023. szeptember 7-én
„A jövőre nézve a legfontosabb kérdés az, hogy amennyiben egy újabb háború törne ki Baku illetve Jereván közt, úgy abban az esetben milyen módon és intenzitással siet Moszkva utóbbi segítségére”
Ugyanis egyik részről tény, hogy Pasinjan 2018-as hatalomba kerülése óta az örmény-orosz viszony egyre jobban elmérgesedik – sőt nem ritka, hogy Pasinjan maga az oroszellenes retorikát a belpolitikában használja fel –, ám papíron a két országot még mindig szövetséges kötelék köti össze. Ráadásul az ukrajnai háború mellett Moszkvának a legkevésbé sem érdeke egy második frontot jelentő konfliktus fellángolása a közvetlen érdekszférájában.
Amennyiben pedig a harcok ismét fellángolnak, azok a 2020-as háborúval ellentétben szinte biztosan gyorsan átterjednek a nemzetközileg is örményként elismert határok mögé, lépéskényszerbe hozva ezzel az Ukrajna kapcsán alapvetően lekötött Moszkvát. Egyúttal Oroszországnak nem érdeke egy túlzottan megerősödő Azerbajdzsán, illetve a közvetlen Ankara-Baku szárazföldi összeköttetés megvalósulása sem, épp az említett Nagy Turán projekt kapcsán.
Egyes Nagy Turán elképzelések Oroszország régióit is magukba foglalják
Forrás:vostokizapad.wordpress.com
Amennyiben pedig a török befolyás és a török erők közvetlenül a Kaszpi-tenger partján jelennek meg, úgy onnan csak idő kérdése, hogy a közép-ázsiai orosz – és kínai – befolyást mikor próbálja majd meg Ankara aláásni. Vagy épp Ankara farvízén mikor szivárognak be a nyugati titkosszolgálatok.
„Az örmény-azeri-orosz viszonyrendszer kapcsán nem szabad elmenni a térség sötét lovaként kezelt Irán mellett sem”
Nem kizárt ugyanis, hogy egy fegyveres összecsapás esetén a mérleg nyelvét pont Teherán billentheti el Örményország irányába. A perzsa állam számos magas rangú képviselője jelezte nyíltan a második karabahi háborút követő időszakban Azerbajdzsán irányába, hogy amennyiben határváltozással járó konfliktus törne ki a térségben, akkor abba be fog avatkozni. Egyben a Forradalmi Gárda is számos örménybarát propaganda videót tett közzé.
Az említett iráni videók egyike
Irán számára kulcsfontosságú Szjunik – azeriül Zangezur – régió örmény kézen maradása, mivel ez az az egyetlen szárazföldi határszakasz, amelyen keresztül érdemben bekapcsolódhat a világgazdasági folyamatokba. Utóbbi részeként az ellene meghozott szankciók megkerülése szempontjából is duplán fontos Örményország. Egyúttal az örmény határ egyben egy stratégiai kaput is képez a türk államok jelentette szorításon, amely Irán északi határvidékét jellemzi. Egyúttal ismét nem kell mondanunk, hogy a Nagy Turán projekt Oroszország mellett Iránra is ugyanakkora veszélyt jelentene.
„Vélhetően Teherán csak akkor avatkozik majd be az újabb háborúba, amikor az már kifejezetten Örményország nemzetközileg elismert területére, azon belül is a Szjuniki – azeriül Zangezuri – korridorra terjed át”
Kérdés természetesen, hogy amennyiben erre sor kerül, az nyílt módon, saját csapatok részvételével történik majd meg, vagy esetleg haditechnika, illetve potenciálisan önkéntesnek mondott egységek átadásával. Minden esetre mindenképp érdekes fejlemény, hogy örmény források szerint az iráni légvédelem parancsnoka, Alireza Sabahifard nyíltan felajánlotta országa segítségnyújtását térségbeli partnerei számára konfliktus esetén.
Az iráni légvédelem egyik hadgyakorlata
Mondanunk sem kell, a meg nem nevezett partner szinte biztosan Örményország lehet, ám még nem tudni, hogy a nyugati kapcsolatokat előtérbe helyező Pasinjan kormánya végül elfogadja-e a felajánlást. Egyúttal az sem lehetetlen, hogy miként Ankara és Baku próbálta nem egyszer felszítani az Iránon belüli szeparatista hangulatot, úgy Teherán ezt fordítva kívánja majd a hagyományosan ellenzéki Nahicsevánra, vagy épp az 1990-es években rövid életű Talis-Mugan Autonóm Terület esetében alkalmazni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Bérces Zsolt says:
Hát igen, Nikol Pasinjan meglehetősen kétbalkezes, enyhén szólva.
2018-ban megszervezi az örmény “bársonyos forradalmat”, Serzs Sargszian-t lemondatják, egy átmeneti kormány után Pasinjan-t megválasztják.
2019-t azzal tölti, hogy a különböző kormányzati állásokat mindenféle NGO-közeli emberekkel tölti fel, és elkezd összeveszni Oroszországgal.
2020-ra úgy fordul rá, hogy az oroszokkal való politikai feszültség mellett már Putyin-nal való személyes feszültség is megjelent. Az év során nagy arccal belemegy egy háborúba Azerbadzsán-nal, ahelyett hogy megelőzné, netán diplomáciai kompromisszumot megkeresné. A katonai felkészülési lépései is megkérdőjelezhetőek — drága és látványos vadászgépeket vesz meg Iszkander csapásmérő rakétákat, a fajlagosan olcsóbb légvédelmet meg a páncélelhárítást háttérbe szorítva. A drónháborúra sem készül — ez talán elfogadható, mert a katonai szakértőkön kívül a közvélemény ekkor még nem gondolja a drónokat komoly fegyvernek. Bár örmény miniszterelnökként szerintem elvi kötelessége lett volna a katonai szakértői szintre lemennie és átgondolnia. A katonai hierarchiába is olyan változtatásokat végez, amely politikai favorotizmusként is leírható.
2020. júliusban a fegyveres határvitát gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja. Szeptemberben kitör a háború, amelyet totálisan elvesztenek 44 nap alatt – úgy, hogy kb. a 30. napig sikeres ellenállást, de facto örmény győzelmet propagál. (Pasinjan eredetileg újságíró, a PR-hoz nagyon ért!) Mindeközben a Pasinjan által kinevezett vezérkari főnök már a 4. napon tűzszünetre sürgeti Pasinjan-t !!!!!
2021-ben újraválasztják. Bevallom, ezt nem értettem. Talán az örmény ellenzék széttöredezettségével volt magyarázható, meg a jó PR-adottságaival.
Az oroszok felé a kritikáját, ilyen-olyan szurkálódását 2020. óta változatlanul fenntartja — 2023-ban is több alkalommal az oroszokat provokáló kijelentéseket tett, a Lacsin-i folyosó ügyében az orosz közvetítést elutasította stb.
Én úgy látom, hogy Pasinjan és Zelenszkij politikai teljesítményében, különösen a külpolitikát illetően nagyon sok párhuzamosság lelhető fel.