„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hidegh Márk írása a #moszkvater.com számára
Ali Hoszajni Hámenei
Fotó:EUROPRESS/IRNA/AFP
Ali Hoszajni Hámenei 1939. április 19-én – más források szerint július 17-én – született Irán észa-keleti részén, a síita iszlám szent városában, Mashhadban. Mély vallásosságát főleg azeri származású apjának, Dzsavadnak köszönhette, aki síita klerikusként tevékenykedett és nyolc gyermekét – Ali volt a másodszülött – szigorú, vallásos nevelésben részesítette. Annak ellenére, hogy szerény anyagi körülmények között éltek – Hámenei állítása szerint szülei és hét testvére egyetlen szobán osztozkodtak egy puritán házban -, óriási tisztelet övezte apját, aki a szent városban a pénteki imákat vezette, a helyi vezetők pedig gyakran kikérték a tanácsát. A későbbi ajatollah apja szigorú felügyelete alatt már négyéves korában elkezdte tanulmányozni a Koránt, miközben édesanyja, Hadidzseh Mirdamadi szinte mindennap mesélt gyermekeinek a perzsa irodalomról, művészetekről és az ország többezer éves történelméről.
„Ekkor szerette meg a költészetet. Élete során rengeteg verset írt és hatalomra jutása után is rendszeresen tartott irodalmi estéket más híres perzsa és arab költőkkel közösen”
Mashhadból 1957-ben az iraki Nedzsefbe, a síita iszlám akkori legfontosabb szellemi központjába utazott, ám apja kérésére hamarosan hazatért. Qombam, az iráni vallástudományok központjában 1958-ban kezdte el tanulmányait a síita iszlám legmagasabb rangú vallástudósainak, az ajatollahok előadásain. Ekkor találkozott először Ruhollah Homeinivel, aki óriási hatással volt a fiatal tanulóra. Homeini ekkor már Mohammed Reza Pahlavi sah (király) leghangosabb kritikusa volt, ugyanis az 1941-es szovjet-brit megszállás óta uralkodó Pahlavi egyrészt teljesen szétválasztotta a világi és vallási hatalmat, másrészt teljesen kiszolgáltatta országát a brit-amerikai gazdasági érdekeknek.
A kiszolgáltatás tényét semmi nem mutatta meg jobban, mint az 1953-as puccs, amely során egy CIA-hadművelet keretében erőszakkal eltávolították Mohammed Moszadek miniszterelnököt. A kormányfő „bűne” az volt, hogy államosította az addig brit-amerikai tulajdonban lévő hatalmas iráni olajmezőket. Innentől kezdve az addig liberális uralkodó egy nyílt katonai diktatúrát vezetett be, amelynek értelmében minden ellene felszólaló és szervezkedő a hírhedt titkosrendőrségének, a SZÁVÁK-nak a célpontjává vált. Ennek ellenére a rendszer legfőbb ellenfelének számító vallási csoportokat nem tudták megtörni.
„Az olyan befolyásos hangadóknak pedig, mint Homeini, egyre több követője lett”
A sah 1963-ban elindította az úgynevezett Fehér forradalom nevű reformprogramját, ami óriási felháborodást váltott ki az iráni konzervatív körökben, ami a politikai reformok mellett teljesen átalakította volna az addigi hagyományos perzsa társadalmat.
Ekkor kötelezte el magát Hámenei a rendszer ellen. Óriási tüntetések törtek ki országszerte, amit csak tovább fokozott Homeini ajatollah letartóztatása. Egy évvel később az ajatollahot száműztek Iránból de továbbra is az ellenállás vezetője maradt és titkos csatornákon – például csempészett magnókazettákon keresztül – továbbra is eljuttatta üzeneteit az otthon maradt híveinek.
„Annak ellenére, hogy több fanatikus támogatója is követte őt külföldre, Hámenei hazájában maradt”
Visszatért szülővárosába, hogy gondozza idős édesapját, valamint rendszeresen tartott prédikációkat az ezt követő 13 évben a Keramat és Imám Hasszán mecsetekben, aminek köszönhetően hatalmas népszerűségre tett szert a helyi lakosság körében. Ezek a prédikációk nemcsak teológiai tanítások voltak, hanem politikai üzenetek, amelyekben hangsúlyozta a társadalmi igazságtalanságokat és a Pahlavi-dinasztia elleni küzdelem fontosságát. Aztán 1967-ben segített lefordítani az egyiptomi vallástudós Szajjid Kutb „A jövő az iszlám földjein” című művét arabról perzsára. Érdekesség, hogy Kutb később nagy hatással volt olyan terrorcsoportok későbbi fejlődésére, mint a Muszlim Testvériség és az al-Kaida. A könyv vallási forradalomra szólított fel a szekuláris erők, például a sah kormányának megdöntésére a Közel-Keleten. Hamenei egy előszót is írt a fordításhoz, amelyben kijelentette, hogy a jövő az iszlámé lesz.
„Hámenei növekvő befolyása nem kerülte el a SZÁVÁK figyelmét, így 1979-ig hatszor tartóztatták le és többször is megkínozták, de hite és forradalom iránti elkötelezettsége csak tovább nőtt”
1975 januárja és augusztusa között Teheránban tartották fogva, nagyrészt magánzárkában, miközben felesége, Manszúre Hodzsaszte Bágerzádeh semmit sem tudott hollétéről. Annak ellenére, hogy a többnejűség megengedett, ő volt Hámenei egyetlen felesége haláláig. Ezt követően 1977-ben Iransahr városába száműzték, ahol kivívta az itteni szunnita közösség tiszteletét. A térséget ekkor hatalmas árvíz sújtotta és ő szervezte meg a mentési, valamint segélyezési munkálatokat. A forradalom 1979 januárjában győzött, a sah és családja elmenekült. Február 1-jén Homeini visszatért 14 évnyi száműzetésből és február 11-én átvette a hatalmat.
„Ekkor Ali Hámenei is Teheránba utazott, ahol megkezdte gyors felemelkedését”
Ruhollah Homeini bizalmat szavazott neki azzal, hogy az újonnan létrehozott Forradalmi Tanács tagjának tette meg, ezzel az a rendszer legfelsőbb testületébe került. Részt vett az Iszlám Köztársaság Párt (IRP) megalapításában, ami hamarosan az állampárt lett és vezető szerepet játszott az iráni hadseregben véghez vitt tisztogatásnak. 1979. április 1-jén a népszavazás eredményeképpen – a válaszadók 98 százaléka támogatta az új iszlamista rendszert -megszületett az Iráni Iszlám Köztársaság, decemberben Homeini ajatollah pedig megkapta a Legfelsőbb Vezető címet.
„Hámeneit védelmi miniszter-helyettesnek nevezték ki, illetve az ugyanebben az évben létrehozott, a hatalom öklének és mind a mai napig elsőszámú fegyveres erejének, az Iráni Forradalmi Gárdának a felügyelője lett. Villámgyorsan emelkedett felfelé a ranglétrán, azonban nem sok hiányzott ahhoz, hogy karrierje idő előtt véget érjen”
A Szaddám Huszein vezette Irak, félve a forradalmi eszmék terjedésétől, 1980 szeptemberében a gazdasági érdekeltségeit elveszítő Egyesült Államok támogatásával megtámadta Iránt. Az amerikai mellé szovjet támogatás is érkezett Irakba, hisz ők is féltek attól, hogy a muszlim többségű szovjet tagállamokban is elterjedhetnek az iszlám forradalmi eszmék.
Ez volt az egyik oka, amiért 1979 decemberében bevonultak a szovjetek Afganisztánba. Ali Hámenei az Irak elleni honvédő háborúban kivételes bátorságról tett tanúbizonyságot.
„Nyolc év alatt többször is kilátogatott a frontra katonai egyenruhát magára öltve, rengeteg időt töltve a katonákkal és jó kapcsolatot alakított a Forradalmi Gárda későbbi vezetőivel, akik később elengedhetetlen szerepet játszottak hatalma megszilárdításban”
Azonban nemcsak a külföldi agresszióval kellett szembenéznie az új vezetésnek, ugyanis a forradalom győzelme után a megbukott sah egykori ellenzékének többsége nem szimpatizált a nyíltan teokráciát kiépítő iszlamista hatalommal, de maradtak még bőven Pahlavi-hívek is. Őket az új hatalom kegyetlenül üldözte és a háború alatt rendszeresek voltak a politikai kivégzések. Az ellenzék tagjai válaszul terrortámadásokat hajtottak végre, Homeini számos közeli szövetségesét megölve.
„Miközben az imát vezette, 1981. június 27-én egy magnetofonba rejtett bomba közvetlenül Ali Hámenei mellett robbant fel”
Mint kiderült egy Furkán nevű iszlamista-marxista ellenzéki csoport volt az elkövető. Hámenei életveszélyesen megsérült, jobb karja tartósan lebénult, hangszálai károsodtak, és hetekig lebegett élet és halál között. Ez az oka, hogy élete végéig nyilvános szereplései közben mindig a bal kezével integet, mutogat, és mivel a hangszálai sem jöttek soha teljesen helyre, mindig is rekedtes és halk hangon beszélt.
Valószínűleg a sikertelen merényletnek is köszönhette, hogy hat hónappal később óriási többséggel Irán elnökévé választották. Amikor a háború Irak számára rosszra kezdett fordulni, 1982-ben Szaddám béketárgyalásokat kért. A párbeszédet az ellenséggel ugyan támogatta Hámenei, de a keményvonalasok nem akartak békét. Egy beszéde során 1985. március 15-én újra tanúbizonyságot tett félelmet nem ismerő magatartásáról. Miközben beszélt, tőle nem messze egy újabb merényletkísérlet keretében bomba robbant. Azonban mintha mi sem történt volna, folytatta lelkesítő prédikációját és harcra szólította fel az ott lévőket. Ezt a próbálkozást sérülés nélkül megúszta, és ugyanebben az évben újraválasztották elnöknek.
1988 augusztusában lezárult a több mint 1 millió halálos áldozatot követelő irak-iráni háború, amely ugyan katonailag nem hozott döntést, de a politikai győzelem egyértelműen az Iráni Iszlám Köztársaságé volt. Homeini rendszere túlélte a válságot és megerősödött, Szaddám Irakja ugyanakkor végzetesen meggyengült.
„Az Egyesült Államok nem tudta visszaszerezni gazdasági befolyását az iráni olajmezők felett, az ekkor már haldokló Szovjetunió ellen pedig győztek az Irán által (is) támogatott mudzsahedek Afganisztánban”
1989. június 3-án hosszan tartó súlyos betegség után 87 éves korában meghalt Ruhollah Homeini. Másnap az új vezető megválasztására összeült a Szakértői Gyűlés. Bár Hámenei nem rendelkezett ajatollahi ranggal, ő volt a legtapasztaltabb politikai és katonai vezető, ezért egy alkotmánymódosítás után a jelenlévő 74 tag közül 60-an szavaztak Hámeneire. Emellett elterjedt a legenda, miszerint Homeini halálos ágyán őt tette meg utódjának, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. Így tehát Ali Hámenei lett a második Legfelsőbb Vezető, és megkapta az ajatollahi rangot is.
„Hatalmának első évében kiterjesztette a Forradalmi Gárda hatáskörét és jelentősen megnövelte a számukat”
A parancsnoki helyekre legközelebbi bizalmasait ültette, és maga alá rendelte a fegyveres erőket. A Gárda egyszerre lett a hatalom terroreszköze és elsőszámú katonai ereje. A rendfenttartásban és elnyomásban fontos szerep jut még az 1992-ben létrejött Iráni Iszlám Köztársaság Rendőr-főkapitányságnak is. Az alkotmány ugyan előírja a demokratikus választások kiírását – sok más muszlim országgal ellentétben, mint például Szaúd-Arábia , azonban ezek egyrészt valószínűleg manipuláltak, másrészt nem érnek sokat. Az elmúlt 30 évben reformpárti és Nyugat-barát Mohammad Hatamitól a keményvonalas Mahmúd Ahmadinezsádig több különböző elképzelésekkel rendelkező elnöke is volt az országnak, de mindig a Legfelsőbb Vezető, a Forradalmi Gárda és az Őrök Tanácsának akarata érvényesült. Utóbbi 12 tagú szervezet közvetlenül a Legfelsőbb Vezető irányítása alatt áll és ők döntik el, egyáltalán ki indulhat el a választásokon,
„Ez a kettőség folyamatosan jelen volt Ali Hámenei uralkodása idején”
Az 1999-es, 2009-es, valamint a 2025-26-os lázadásokat brutálisan leverték – utóbbi esetben több ezer tüntető halt meg, igaz rengeteg rendőrt meg a felfegyverzett tüntetők öltek meg -, de sok esetben lazított a rendszeren, ami egyértelműen pragmatizmusra utal. Amikor egy rendőri intézkedés következtében 2022-ben meghalt egy Mahsza Amini nevű nő, akit nem megfelelő hidzsáb viselés miatt állítottak elő – a hatóságok szerint szívrohamot kapott intézkedés közben, családja szerint viszont megölték -, tiltakozások kezdődtek, amelyek következtében Hámenei lehetővé tette a hidzsáb kötelező viselésének eltörlését. Emellett a népi megmozdulásoknak engedve 2013-ban leváltotta a radikális Ahmadinezsádot, és új választásokat írtak ki.
„Sok muszlim többségű országgal ellentétben támogatta, sőt bíztatta nők jelenlétét a tudományos területeken”
Dolgozhatnak tanárként, orvosként, mérnökként, sőt képviselőként is. Ma már az iráni egyetemeken a nők száma meghaladja a férfiakét. Ugyanakkor a karrier sose mehet szembe az anyai kötelezettségekkel. Az ultrakonzervatív csoportokkal ellentétben mindig nagy hangsúlyt fektetett a technológiai fejlődésre. Óriási állami támogatás jutott a nukleáris technológia fejlesztésére, az űriparba, nanotechnológiába, valamint az iszlámmal már-már szembemenő őssejtkutatásba. Iránban találhatók a Közel-Kelet legnagyobb onkológiai központjai, amelyek több ezer beteget tudnak hatékonyan ellátni a legmodernebb technológia segítségével. Mindezt úgy, hogy már 47 éve vannak nyugati szankciók alatt, amelyek súlyos problémát okoznak az országnak – többek között ezek vezettek az idei véres tiltakozásokhoz -, de a fejlődést nem tudták megállítani, és Hámenei rendszerét nemhogy megdönteni, de még meggyengíteni sem.
„A 2026-os háborúban Irán az egész világot ledöbbentette, hogyan képes pusztító csapásokat bevinni az egész Közel-Keletnek, és ezzel a komplett világgazdaságnak. Kiderült, hogy Hámenei vezetésével Irán a kezdetektől fogva tudatosan készült arra, hogy egyszer megütközzön a két legfőbb ellenséggel, az Egyesült Államokkal és Izraellel”
Érdekesség, hogy az 1979-es alkotmány szerint Irán nem ismeri el Izrael létezésének jogát, de határain belül több zsidó közösség élt, akiket véd a törvény, és szabadon gyakorolhatják vallási szokásaikat és a nyelvhasználatukban sincsenek korlátozva. Ennek is köszönhetően az iráni főrabbi többször is nyíltan kiállt Teherán mellett.
De milyen módszerekkel készült fel a háborúra? Először is az úgynevezett Ellenállási Tengely koncepciójával. Ennek a lényege, hogy az ellenséggel nem iráni földön, hanem a térség országaiban kell felvenniük a harcot. Ennek érdekében pedig több különböző iszlamista fegyveres csoportot támogatnak fegyverrel, pénzzel, hírszerzési adatokkal, hogy ezzel tudjanak nyomást gyakorolni Izraelre és az Egyesült Államokkal jó kapcsolatot ápoló arab országokra.
Az Ellenállási Tengelyt a legendás Kászem Szolejmáni tábornok hozta létre és olyan – a Nyugat által terrorszervezetnek minősített – szervezeteket foglal magába, mint a Hezbollah, a Hamasz, a jemeni húszik és az iraki síita mozgalmak. Szolejmáni 2020-as meggyilkolása után is megmaradt a Tengely.
„A második program pedig a rakétatechnológia”
Mivel az elszigeteltség és szankciók miatt erős és modern légierőt nem lehet felépíteni, ezért rakétákba és drónokba fektettek. Irán az évtizedek alatt a hatalmas hegységek mélyén kialakított bázisokban elrejtve felépítette a világ egyik legnagyobb és legmodernebb ballisztikus rakéta arzenálját. Emellett 2023-ban sikeresen tesztelte a Fattah-1 és Fattah-2 hiperszonikus rakétákat. Ezzel Oroszország és Kína után Irán lett a harmadik olyan ország a világon, amely rendelkezett működő hiperszonikus rakétákkal, valószínűleg éppen az egyre szorosabb kínai-orosz együttműködésüknek köszönhetően. Azóta az Egyesült Államok és Észak-Korea is sikeresen tesztelt ilyen fegyvert.
A szankciók miatt a nagy hadihajók építésére sem volt lehetőség ezért a Forradalmi Gárda inkább kis hajókból álló rajokat alkalmaz, amelyekkel – mint láthattuk – le tudja zárni a Hormuzi-szorost, és szükség esetén víz alatti aknák telepítésére is képesek.
„Emellett fontos megemlíteni a mártír kultuszt”
A síita iszlám mindig nagyhangsúlyt fektetett a mártírságra, Hámenei is többször utalt rá, hogy ő nem akar párnák közt végelgyengülésben meghalni, hanem a hite szerint méltó módon harc közben távozni. Ennek a hagyománynak a kultuszát jól mutatja, hogy Forradalmi Gárda harci drónjaikat Sahednak nevezték el, ami perzsa nyelven mártírt jelent. Ez a szó még az ország nemzeti himnuszában is megjelenik. Egyszer Hámenei egyik nyilvános megjelenésénél egy ránézésre 7-8 éves kisfiú lépett elé. A fiú azt mondta, hogy szeretné, ha az ajatollah azért imádkozna, hogy egyszer belőle is mártír legyen. A Legfelsőbb Vezető erre azt mondta, először nőjön föl, tanuljon, alapítson családot, majd egy hosszú és egészséges élet után 80-90 évesen legyen mártír.
„Ez a jelenet tökéletesen összefoglalja az iráni mentalitást, amit itt Nyugaton egyszerűen képtelenek vagyunk megérteni, és nem is tudunk mit kezdeni vele. Pedig az elmúlt évszázadok válságainak viharaiban döntő jelentősége volt a perzsa nemzet túlélésének”
Ali Hámeneinek teljesült a kívánsága, 2026. február 28-án az izraeli-amerikai támadás következtében 86 évesen mártírrá vált. Előtte egy hónappal még arról beszéltünk, hogy a tüntetések akár rendszerváltáshoz is vezethetnek, de halála egyesítette az addig megosztottságot mutató iráni társadalmat. Az amerikai-izraeli tervek teljes kudarcba fulladtak, a szövetség megosztott, az arab országok energia infrastruktúrája súlyos károkat szenvedett az iráni támadások következtében, és a Forradalmi Gárda teljes ellenőrzése alá vonta a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát. Már az is felmerült, hogy az Egyesült Államok teljesen feloldja a szankciókat, visszaadja a külföldön befagyasztott iráni vagyont.
„Egyelőre ez nem történt meg, sőt a harcok ismét kiújultak, de nem nagyon látni, hogy a jelenlegi Iránt képes bárki is legyőzni”
Robert Pape, a Chicagói Egyetem politológusa a New York Times-ban írt cikkében egyenesen úgy fogalmazott, hogy a háború az Iráni Iszlám Köztársaságot tette meg a negyedik szuperhatalomnak az Egyesült Államok, Kína és Oroszország mellett. Mindezt annak ellenére írta le egy amerikai szakértő, hogy Irán nem rendelkezik atomfegyverrel, aminek a fejlesztését egyébként Hámenei többször is ellenezte. Ez Ali Hoszajni Hámenei öröksége. Temetésén síita muszlimok tízmilliói jelentek meg mind Iránban, mind pedig Irakban. A szülővárosában található Imám Reza szentélyben, a legnagyobb és az egyik legfontosabb síita épületben helyezték végső nyugalomra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater