Julija Timosenko beszédet tart egy politikai fórumon Kijevben 2017 június 15-én
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
Hosszúra nyúltak az ünnepek Ukrajnában. Hivatalos ünneppé nyilvánították ugyanis a katolikus karácsonyt is, ami egybeesik azzal, amikor a konstantinápolyi pátriárka és hívei köszöntik Jézus születését. S hát tudjuk, a Moszkvától elszakadt és önállóvá vált, ám a többi autokefál egyház által el nem ismert ukrán ortodoxok éppen Konstantinápoly fennhatósága alá tértek vissza. Aztán ott volt az Újév, amely még a szovjet időkből maradt az ajándékozás napjává, majd jött az ortodox karácsony, végül a régi Újév. Alighanem sokan gondolták úgy, hogy ennyi pihenő kell a választások nehéz éve előtt.
Mert Ukrajna az idén előbb elnököt, majd parlamentet választ. Az államfőt március 31-én, pontosabban a biztosra vehető második fordulóban április 21-én. Aztán jön egy kis szusszanás, a nyári szünet, majd ősszel a parlamenti választás. Így aztán ezt az évet e két megméretés teljesen elviszi. Más szavakkal, az ország politikai értelemben helyben jár, ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a közélet unalomba fullad. Sőt! Hivatalosan csak december 31-én kezdődött a kampány, ám már lényegében ennek részeként megalakult a nemzeti egyház, a kercsi szorosban lezajlott incidenst pedig a hadiállapot bevezetése követte. S ne legyen kétségünk afelől, hogy meglepetések, provokációk, botrányok sorával szembesülünk még az idén. Már csak azért is, mert a jelenlegi az országot irányító elit megítélése finoman szólva sem egyértelmű.
Az ország ugyan nyugati irányba fordult, ám a gazdasági és szociális helyzet katasztrofális, a korrupció talán nagyobb, mint 2014 előtt volt. Porosenko ezért sikerként mindenek előtt a Nyugat támogatását hangsúlyozza, a problémákért pedig Oroszországot hibáztatja. A recept tehát egyszerű, fel kell ébreszteni a nemzeti büszkeséget, s konfliktusok, akár provokációk árán is erősíteni a megtámadott erőd képét, gerjeszteni a nacionalista hangulatot. Az elsőt szolgálta az év végén a nemzeti egyház megalapítása, míg a másodikat a kercsi incidens. Az ellenségképet erősíti emellett a Magyarországgal folyó vita is.
S a konfrontáció keresésére alapozott, a nemzeti érzelmeket felkorbácsoló, a „Hadsereg, nyelv és hit”, háromszavas kampányszlogennel megjelenített taktika a kampány kezdetén működni látszott. Porosenko népszerűsége elindult felfelé. A december végi állást tükröző, az Ilka Kucseriváról elnevezett Demokratikus kezdeményezés Alapítvány és a Razumkov Központ közösen végzett közvélemény-kutatása alapján támogatottsága 13,8 százalékos. A legnépszerűbb 16,1 százalékkal továbbra is Julija Timosenko. A komikus Volodimir Zelenszkij 8,8 százalékkal visszacsúszott a harmadik helyre, őt követi az oroszpárti erők egyik jelöltje Jurij Bojko 8,4, a radikális párt vezetője Oleh Ljasko 6,9 és a volt védelmi miniszter Anatolij Gricenko 6,8 százalékkal.
Aztán jöttek az ünnepek, s visszaállt a régi támogatottság. A Szociális Monitoring felmérése alapján Timosenko az egész népesség körében 13,4, míg a biztos választók között 18,6 százalékkal továbbra is vezet, Porosenko azonban 7,7, illetve 10,7 százalékos népszerűséggel visszacsúszott oda, ahol ősszel volt, az ötödik helyre. Éppen ezért szinte biztosak lehetünk benne, hogy a választásokig még tartogat érdekes, így a kercsi provokációhoz hasonló húzásokat. Visszajött a második helyre az indulását az óév utolsó perceiben az 1+1 csatorna szilveszteri műsorában bejelentő Zelenszkij 10,8, illetve 15 százalékkal. Őt követi Bojko 8,5, illetve 11,8 százalékkal és Gricenko 8,1, illetve 11,2 százalékkal. Rossz jel Porosenkónak, hogy 51,9 százalékkal ő vezeti a leginkább elutasított jelöltek rangsorát Timosenko (28,9 százalék) előtt.
Ő jeleníti meg ugyanis az új arcra váró társadalom szemében a hagyományos elittel szembeni bizalmatlanságot. Persze, nem Ukrajnában lennénk, ha kihagynánk az esélylatolgatásból az oligarchák akaratát. A jelenleg magát Izraelben meghúzó Ihor Kolomojszkij például mindent bevet annak érdekében, hogy ne Porosenko legyen az elnök. Éppen ezért támogatja Timosenkót és Zelenszkijt is. A showman csatornájának, az 1+1-nek a sztárja, de nagy kérdés, hogy egy második körös Timosenko-Zelenszkij csatában Kolomojszkij ki mellé állna. Porosenko addig is mindent bevet majd, hogy bejusson a második fordulóba, ott ugyanis már igencsak megnövekedne az esélye. Így aztán március végéig aligha fogunk unatkozni. A végeredményt pedig már csak azért sem lehet jelenleg megjósolni, mert a felmérések alapján az ukránok nagyjából 78 százaléka biztosra veszi, hogy elmegy szavazni, a megkérdezettek mintegy 40 százaléka azonban nem tudja, hogy kire adja majd a voksát.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater