„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Hegyi Gyula írása a #moszkvater.com számára
„A filmet az 1968-as esztendő szovjet ifjúsági kultúrájának a felidézése teszi igazán érdekessé”
A Hullócsillag (a keresőbe latin betűvel „A SHOOTING STAR” írandó) nemrég készült, de a szovjet időkben játszódik. Mint a csatorna több más bűnügyi filmje, ez is mini sorozat, négyszer huszonöt perces részekből áll, vagyis az egész produkció egyetlen este megnézhető. 1968-ban játszódik a Krím egy lakatlan tengerparti részén, ahol négy moszkvai fiatal magyar kifejezéssel élve vadkempingezik.
„Hippinek tartják magukat, szeretnék kívül helyezni magukat a merev szovjet rendszeren”
A két fiú angol keresztnéven hívatja magát (Bob, John), a lányok pedig igyekeznek jól érezni magukat a társaságukban. Bár látszólag két párt alkotnak, hamar kiderül, hogy a kapcsolatuk bonyolultabb. A tizennyolc éves Léna, a „hullócsillag” harsányan élvezni akarja az életet, de egy éjszaka eltűnik a sátrából és holtan találnak rá a sziklák között. Egy ideig azt hisszük, hogy csakis a társai okozhatták a végzetét, és valamiféle moralizáló leckét kapunk a fiatalkori felelőtlenségről. De aztán képbe kerülnek a közeli határőrség katonái is, és profi bűnügyi történet keveredik ki a sztoriból. De ennek megfejtését azokra bízom, akik végignézik a sorozatot.
„A filmet az 1968-as esztendő szovjet ifjúsági kultúrájának a felidézése teszi igazán érdekessé”
John tudatosan hippinek, „virággyereknek” nevezi magát, és a szabadság illúziójában próbál élni. Egy vitában gúnyosan azt mondja, hogy az ő kempingjük nem az Artyek, a szovjet úttörők híres tábora, ők úgy élnek, ahogy akarnak. Gitárjával, maga írta dalaival, hosszú hajával a szovjet valóságból kitörni akaró fiatalembert jeleníti meg, aki számára a felszínesen ismert Nyugat a példakép. Barátai a szovjet nomenklatúra gyermekei, diplomata és pártfunkci szülőkkel, ami valóban egyfajta korlátozott szabadságot jelent számukra.
„A másik oldalon a helyi határőrség katonái állnak, akik az azonos egyenruha alatt különböző nációk fiai, oroszok, örmények, kaukázusiak. A lelketlen kiképzés, a hadsereget átszövő kisebb-nagyobb korrupció is hitelesen jelenik meg a történetben. Éjszakai portyájuk során ők is megismerték Lénát, a kalandvágyó fiatal lányt, ami izgalmasabbá teszi a történetet”
A nyomozó, a helyi „Sherlock Holmes”, ahogy ironikusan nevezik, addig igyekszik megoldani a bűnügyet, amíg Léna Moszkvából érkező pártember nagyapja hatalmi szóval ki nem jelöl egy vélt tettest. Tolja Savcsenko, a minden rejtélyt kibogozó rendőr oldalkocsis motorkerékpárral járja a krími utakat, ez az azóta szinte elfelejtett közlekedési eszköz is jól illik a hatvanas évek világához. A Youtube egyik lelkes kommentelője szóvátette, hogy a szovjet „paszport”, útlevél vagy személyi más színű volt 1968-ban, mint a filmben. De ekkora tévedést igazán elnézhetünk a nosztalgikus hangulatú, korhű és kriminek is érdekes filmnek. A produkcióhoz több nyelven automatikusan generált felirat is választható, de a nyelvgyakorlás szempontjából az orosz felirat a leghasznosabb.
A másik mini sorozathoz a keresőbe cirill betűkkel kell beírnunk a film címét (Черная Гора), de angol felirat is választható a megtekintéséhez. Napjainkban játszódó történet, amelynek gyökerei visszanyúlnak a kilencvenes évek közepére, amikor a nyílt maffiamódszerek jellemezték a posztszovjet világot. 1995-ben a Krím valójában a függetlenné vált Ukrajna része volt, de erre semmilyen utalás sincs a filmben.
„A bűnügyi történetnél érdekesebb a Krím-félsziget mindennapjainak a bemutatása”
Az ottani „zimmer frei”, a nyaralókra alapozott magángazdaság, az állandó letelepülés problémái, a halászokra veszélyes parti áramlatok és viharok világa. És mindenekfelett a szépséges Fekete Hegy titokzatos legendáival, a maga gyönyörű panorámájával, a végtelen tenger látványával, a Krím szépségével. A tengeri naplemente igézetes színei legalább annyira megmaradnak bennünk, mint az ügyesen bonyolított bűnügyi történet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
1968-as szovjet (szub)kultúra 2025-ben? Ez még retrónak is rossz, mert akkor hippi nem volt egy szál sem Oroszországban legfeljebb huligán. Viszont őket hamar begyűjtötték a szervek, ha a fiúknak vállig ért a haja, vagy lompos volt a farka mint a Nu pagagyi farkasa.
Ha hippit akartok látni ajánlom a Hair című musicelt, ott van néhány díszpinty belőle, bár csak reklámnak, hogy az amerikai fiatalok a vietnami háborúba vonuljanak. 1968-ban állították színpadra a Broadway-en, majd készült belőle film a hetvenes években, onnan vált híressé a zenéje. Merthogy a hippiknek nem volt se célja, se története azon kívül, hogy élj a mának, légy toprongyos, ne legyen semmid és boldog leszel, viszont a felső tízezer csemetéinek meg még annyira se volt értelmes élete, ugyanis a film ezzel a sziruppal volt leöntve.
Viszont ha most ilyet csinálnának, azzal mégiscsak többre mennének, hogyha az orosz fiatalok ha nem is önként, de dalolva vonulnának a háborúba, azaz hogy a speciális katonai műveletbe.
Mert ez a vadkemping Sherlock Holmes-ba csomagolva nem igazán ütős, még ha a Krímbe is teszik a Baker street-et, aminél még a 2008-as orosz Стиляги is ütősebb a Sztálin utáni 1955-be repítve vissza nézőket, aminek a magyar fordítása Jampecek. Ők azok, akik a Rákosi érában éltek, és mindenféle cuccot viseltek, térdig érő zakóval kalapot, napszemüveget, meg hosszú orrú bohóccipőt és közben fütyürésztek. Hülyét csináltak magukból tiltakozásul a zubbony és a tányérsapka, no meg az Állami Áruház széles választéka ellen, de hogy a vadkempingesek ki ellen lázadtak, az titokban marad túl azon, hogy pénzük szalmakalapra se volt, nemhogy napszemüvegre, vagy ágyra a sátorba, a mai viszonyokra ennek mi a mondanivalója?
Merthogy a jampeceket nálunk a Hungária énekelte meg, de már az is csak utánlövés lehetett, nem úgy mint a mostani vadkempinges történet, amelyik szerintem célt tévesztett, ha egyáltalán volt ilyen szándéka, bár a hatvan pluszosok érzelmeit biztosan felkorbácsolta.
Stier Gábor says:
Lehet rágódni a szavakon, de a filmben volt.
brüsszelita says:
Már micsoda volt a filmben, hippi? Azt nem hiszem, mert annak legfontosabb ismérve a lyukas farmernadrág volt, ami 1968-ban a Szovjetunióban bűncselekménynek számított. Különösen Levi’s-ben vagy Wrangler-ben, de farmert a szovjet textilipar egyáltalán nem gyártott, így bármilyen kék indigós cuccot kizárólag a fekete piacon lehetett csempészáruként beszerezni az annak megfelelő arany árban, csóró sátorozóknak biztosan. Olyat csak a krími pártüdülőkben láthattak az elvtársakon, meg a fimben a vadkempingben, de most már megnézem, úgy felizgattak ezzel.
Stier Gábor says:
S ezek pártgyerekek voltak. Mint ahogy itthon sem csak Kőbányáról indult a rock stb., hanem a Rózsadombról is.
brüsszelita says:
Hát igen, mint ahogy most sem Kőbányáról indulnak a rengeteg pénzért sztárolt média celebek, bár most már van olyan szinten a média, hogy azt is eladja, ennyi pénzért az ördögöt is szépnek festi le, ha megfizetik érte.
Értem ezalatt, hogy a vaker dumát most se Kőbányáról tolják, hanem csilivili tévéstúdióból, meg Baliról a valóságsóból, nem pedig a Krím szegényes strandjáról, vagy főleg Kőbányáról, ezért máshol kell keresni ugyanazokat a farizeus elvtársakat, akik korábban is nekünk magyarázták az igazat. Messzire azért nem kell menni, Balira semmiképp se, csak közelebb a városközpontba, esetleg az Újlipótvárosba, vagy pedig a Rózsadombra.
Persze ezt nem Stier úrra értettem, de tényleg nem, aki néha trénigmaciban ballag át az ottani Ultrahang stúdióba, ami szimpatikus nekem, bár a címnek nem néztem utána, nekem nem szokásom az ilyen, ezért elnézést, ha tévedtem.
Mindenesetre manapság a rózsadombi villájukról nézik le azok az Újlipótvárost, akiknek a korábbi dumájukkal szemben a Pozsonyi utcai védett házak se szentek, és ahol lehet, hogy maguk is laktak, amikor gyerekek voltak. Habár nekik a Rózsadombról már erős szemüveg kell, hogy a házuk teraszáról oda tekintsenek, de nem probléma, hisz ők szabad szemmel Brüsszelig is ellátnak, hogy folytathassák a vaker dumájukat.
brüsszelita says:
Ja bocs, mert én se vagyok mindig komplett, amit sokszor a klaviatúrára fogok meg a képernyőre, de tényleg nehéz áttekinteni a lendületből elkövetett irásomat. Mint ahogy Stier urat se egyszerű a tréningmaciban, akit nem a Rózsadombra helyeztem a képzeletemben, hanem Újlipótvárosba, ahol nem is ballag, hanem lendületből a kerülgeti a gyalogosokat, mert ezek az öngyilkos jelöltek arra is képesek, hogy a járdán a bringája elé lépjenek, pedig ő úgy tudja, hogy neki van ott szabad útja.