Mai modern világunk egyre gyakoribb jellemzője, hogy letűnőben van az irodalmi értékek fénykora, a költészet mintha a végnapjait élné, ahogy a szerelmi líra csillaga is leáldozni látszik. A kortárs költők többségének munkáiból mintha hiányoznának a mélyebb lelkületű, szívből jövő és makulátlan érzelmeket tápláló önzetlen gondolatok, a gyengédséget sugárzó nyílt szeretet és a harmóniát árasztó művészi kifejezési formák. Ugyanakkor néhány alkotónál még megfigyelhetők ezek a jegyek, mint például Leonyid Volodarszkij kortárs szovjet-orosz költő műveiben.

Viczai Péter írása a #moszkvater.com számára

Volodarszkij munkásságának talán legfőbb varázsereje a csodálatos szerelmi lírája, amelyből a kendőzetlen tiszta szerelem, és az elbűvölő női nem iránti határtalan tisztelete és forró szeretete árad. A szebbik nem képviselőit többnyire valamilyen transzcendentális, emberfeletti és csodás lényként ábrázolja verseiben.

„Balassi Bálinthoz hasonlóan az orosz poéta is az élet egyik legfőbb értékének a szerelem érzését tekinti, amely a remény gondolatával együtt munkásságának központi témáját alkotja”

Elvétve nála is felfedezhetünk az igazi szenvedélyt nélkülöző, úgynevezett udvarló verseket, de szerelmes műveinek többségére az őszinte és mély érzések jellemzők. A nemegyszer megfigyelhető imaszerű stílus, és vallásos hangvételű sajátos kifejezésmód kétségkívül emeli a Volodarszkij-alkotások színvonalát. A költő 2022 nyarán megjelent Fényteli világ című legújabb kötetében szerepel az alábbi, programversnek is joggal beillő rövid mű, amely az emberbaráti szeretetet hirdeti a krisztusi örökkévalóság tükrében.

 

A szeretet az úr 

Cárok, királyok, elnökök, bár nagy uralkodók, 

A szeretetnek nem parancsolnak! 

Halandók ők s nekik lengnek a gyászlobogók. 

Ám a szeretet úr lesz újra meg újra! 

Megszületés és elmúlás nem a sajátja, 

Mert ő az Úrnak a nővére! 

Örök a hatalma itt és a túlvilágon 

S nem figyel ő reggelre sem éjre! 

 

(2022) 

(Trombitás Endre fordítása) 

 

Leonyid Volodarszkij költői munkássága, elmélyült verses költeményeinek stílusa az orosz irodalom úgynevezett ezüst korszakát idézi, amelyet az aranykort követően második felvirágzásnak is szokás nevezni, nem kisebb nevekkel, mint például Anna Ahmatova, Szergej Jeszenyin, Marina Cvetajeva. A klasszikusok stílusában verselő kortárs alkotó a tiszta szerelem, az őszinte vágyak és érzések valós megnyilvánulásait juttatja kifejezésre következő művében, amely a Május címet viseli:

Május 

Május kozmikus vágy és bágyadtság kevercse 

Ott, messzi most oly tiszta az égi medence! 

S tisztaságát e fenti világnak érzem én: 

Ott fénylik mennyei csalogány énekén, 

S egy mennyei asszony is szeretve kíván: 

S májuslik a csókunk, mint május derekán. 

 

                                                                                              (2008) 

(Cseh Károly fordítása) 

 

A poéta Fényteli Világ című kötetét régi szerelmének, költői szóhasználattal élve szeretett múzsájának, egykori barátnőjének szentelte, akivel máig szoros és bensőséges kapcsolatot ápol a ma már idős alkotó. A nő iránt érzett vonzalma és erős érzelmei az idő múlásával sem halványultak, amit kifejezésre is juttat az egyik hozzá írott versében. A több évtizede tartó szerelem és rendszeres találkák ellenére valamennyi légyott ma is olyan számára, akárcsak az első randevú: ugyanazon varázslatos érzések és belső izgatottság keríti hatalmába a költőt most is, mint egykoron.

 

Most is mindig 

 

Már hányadszor látjuk egymást újra, 

S mégis, mint az első randevú, olyan! 

Lehetne akár egy szép emlékfolyam, 

Amit mélyen rejt az embernek a múltja! 

S mégis, hogyha látlak, szívem úgy remeg, 

Mint először, nem csitíthatom! 

Most is mindig, be kell vallanom, 

Izgalommal kutatom szemed! 

S nem sikerül sehogy megfejtenem, 

Milyen titkokat rejt tekinteted. 

Csillagok fénye vesz körül tégedet! 

S még most is mindig megint új vagy nekem! 

 

                                                                                              (2022) 

(Trombitás Endre fordítása) 

 

A Margarita nélkül a Mester című sajátos szerelmes versében Volodarszkij a szovjet-orosz irodalom egyik kiváló és máig népszerű remekművét alapul véve, bizonyos bulgakovi képeket, mozzanatokat kvázi egyénivé aktualizál, és önmagára kivetítve alkalmaz, illetve jelenít meg.

 

Margarita nélkül a Mester 

 

A Mester Margarita nélkül. 

Az vagyok most. Az, aki végül 

Immár minden hidat felperzsel, 

S ajtajait zárja retesszel. 

Margarita nélkül a Mester, 

Aki álmaiban látja: 

Visszatér Margaritája, 

S dús asztalnál sok híres vendég 

Sereglik, s bimbós rózsák kelyhét 

Megtölti a legnemesebb bor. 

Mester vagyok most is, mint egykor, 

Kinek álma, illúziója 

Életénél több – így hát óvja. 

A tűzben hiszek: regényemet 

Megkapta, de nem égette meg. 

Csak megszentelte. Abban hiszek, 

Ahogy a láng szárnyasan zizeg, 

S látom Margarita lelkét, 

Amint rajta átdereng még. 

S tárva-nyitva hozzá az ajtók, 

S épek a hidak, karcsúk, hajlók, 

Egy se égett le. Felém röpül 

A drága nő – már-már üdvözül. 

Álmaimnak életet adok: 

Lássátok, ím – a Mester vagyok! 

 

                                                                               (2006) 

(Cseh Károly fordítása) 

 

Az orosz fővárosban élő Volodarszkij költészetét mélyen áthatja a magyar kultúra, történelem és irodalom iránti különös szeretete. A Magyar Írószövetség meghívására 2012-ben mintegy másfél hetet töltött Magyarországon, amikor a nálunk megjelent Karácsonyi folyosó című kötetét több helyen nagy sikerrel mutatta be. Számos szép verset írt hazánkról, városainkról, a magyar emberekről és hétköznapjaikról. A neves poéta egyedinek mondható alkotói, költői munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia kétszeres Füst Milán-díjjal ismerte el (1996; 2001).

„A kortárs orosz alkotó magyar témák iránti kitartó szeretete irodalmi vagy irodalomtörténeti források oroszra fordított változataiból táplálkozik, amelyek autentikus módon közvetítik neki a történelmi, kulturális értékeinket és a magyar életformát. Ezoterikus költőként sajátos módon közelít a magyar történelemhez és kultúrához”

Tizenegy álom (Orosz hősköltemény a magyarok nándorfehérvári nagy győzelméről) címmel kiseposzt írt a diadal 550. évfordulójára, s ezt Marosi Lajos fordította magyarra bravúrosan. Egyedi módon örökítette meg a történelmi jelentőségű eseményt, amelyben ötvözi a nándorfehérvári jeleneteket az ötszáz évvel későbbi ’56-os magyar történésekkel. Marosi szerint a poémában a nándorfehérvári hősök és az ötszáz évvel későbbi budapesti bátrak álmukban találkoznak az isteni gondviseléssel. Túl ezen, versekben állít emléket hőseinknek, egyes történelmi, legendás személyiségeinknek, vagy például a Voronyezs alatt elesett magyar katonáknak. Többek között ebbéli tevékenységéért is kapta meg az MTA Füst Milán fordítói nagydíját. Ahogy az orosz lírikus egy másik fordítója, a magyar vidék kiváló költője Cseh Károly fogalmaz,

„ritkán adatik meg, hogy egy tősgyökeres orosz származású költő más, de tőle korántsem idegen nép, illetve nemzet történelméből, lelkületéből láttasson valamit lírájában, és sajátságosan előnyben részesítse a magyar históriát”

A poéta hatvanadik születésnapjára megjelentetett, Karácsonyi folyosó címet viselő magyar nyelvű fordításkötetet Budapesten, Egerben, Székesfehérváron és az Egerhez közeli Bogács településen is bemutatták. A Kaptárkövek című folyóirat a költő bogácsi látogatásáról így emlékezik meg:

Itt tartózkodása ciklusnyi magyar versre ihlette a népünket egyébként is nagyon szerető lírikust. Másfél hetes ittléte valóságos szellemi zarándoklat volt, s ennek közel felét Bogácson töltötte családjával Szabó László és Verhóczki Sándor vendégeként, s felkereste Hajdú Imre „Csáter Apó” pincéjét is, ahol baráti összejövetelen mutatkozott be. Kísérője itt Bükkalján az azóta égi Parnasszusra költözött Cseh Károly volt, aki az orosz poéta e tájból merített festői verseit is átültette magyarra.

Cseh és Volodarszkij 2012-ben létrejött személyes találkozása elmélyítette a már évekkel korábban kialakult baráti viszonyukat, és tovább fokozta az orosz lírikus magyar nép és országunk iránti szeretetét. Volodarszkij egy itthoni interjú kapcsán így fogalmazta meg a magyar emberekről kialakult benyomásait:

Meglepett az emberek nyíltsága, az a szívélyesség és öröm, amellyel budapesti, székesfehérvári vagy egri könyvbemutatóimon fogadtak. De említhetem a borospohár melletti, éjszakába nyúló beszélgetéseket is Bogácson, ahová az azóta elhunyt nagyszerű költő, Cseh Károly vitt magával. Még az 1956-os forradalom egyik hősével, Kovács Istvánnal is könnyen megtaláltam a közös nyelvet, aki most Ausztráliában él, de rendszeresen hazalátogat. Az Oda meg vissza című alkotás Kovács István tiszteletére íródott:

 

Oda meg vissza

Kovács István Ausztráliában (is) élő 56-osnak 

 

Ötvenhat részese vagy, Kovács István, 

Ausztrál földön magyar lakos… 

Tekinteted rólunk felszáll megint már 

Oda, hol az éjfél csillagos. 

Talán az űrt kérded: van-e ráció 

Mindabban, mi megtörtént veled?; 

Tüzelő tankok, majd emigráció 

S idegenben sorra sikerek. 

Talán az is Fennvaló kegyelme, 

Hogy orosz költő vált szót véled, 

Ki soraival sorsod megverselte. 

Hogy ami volt, mindazt újraéljed? 

Lesz-e válasz rá is valaha? 

Hallgatnak hosszan, mint mi a bor mellett, 

S hallgat a bogácsi éjszaka. 

Ülünk szemközt, és szívünket az éjfél 

Fényeivel körülcsobogja. 

Míg angyalhad jár a csillagos rétjén 

S két szív közt is, oda meg vissza. 

 

(2012) 

(Cseh Károly fordítása) 

 

Volodarszkij magyar témákat érintő költeményei nálunk több kiadványban is napvilágot láttak, és mintegy tizenöt éve olvashatók magyar nyelvű fordításokban. A fordítók között nem kisebb neveket találunk, mint például Cseh Károly, Holka László, Konczek József, Marosi Lajos vagy Trombitás Endre. Történelmi múltunk egyes hőseit, jelenkori világunkat és hétköznapjainkat is ábrázoló magyar lelkületű műveit az orosz poéta évtizedek óta moszkvai irodalmi esteken népszerűsíti. Tevékenysége elismeréseként a kétszeres Füst Milán díjas kortárs orosz lírikust a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság 2021-ben Szent-Györgyi éremmel tüntette ki.