Kezdőlap » Fókuszban » Szankciókkal üzent Kijevnek Moszkva
"Oroszországgal együtt" felirat Leonid Paszecsnik, a Luhanszki Népköztársaság vezetőjének választási plakátján Luhanszkban, 2018. október 24-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik #moszkvater

Szankciókkal üzent Kijevnek Moszkva

A „puha erőt” is beveti a Kreml az ukrán játszmában. Első pillantásra teljesen értelmetlennek tűnnek az Ukrajna ellen bevezetett orosz szankciók. Az sem teljesen világos, hogy miért ennyi idő elteltével került sor erre a lépésre. Felmerülhet sokakban az is, hogy közel öt év után ezeknek a büntető intézkedéseknek már nincs hatásuk, politikai értelemben pedig kimondottan dicsőség a listára felkerülni. Ám, ha belegondolunk az egészbe, akkor nagyon is logikusnak tűnik mind az időzítés, mind pedig a szankciók üzenete. Moszkva a választási kampány előtt azt üzeni Kijevnek, hogy mindennel és mindenkivel tisztában van, s nem is fogják észrevenni, de a puha erő segítségével a neki megfelelő irányba fog terelgetni üzletembereket, politikusokat, s rajtuk keresztül magukat az eseményeket is. De ne szaladjunk ennyire előre.

"Oroszországgal együtt" felirat Leonid Paszecsnik, a Luhanszki Népköztársaság vezetőjének választási plakátján Luhanszkban, 2018. október 24-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik #moszkvater
“Oroszországgal együtt” felirat Leonid Paszecsnik, a Luhanszki Népköztársaság vezetőjének választási plakátján Luhanszkban, 2018. október 24-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik

A Dmitrij Medvegyev kormányfő által aláírt kormányrendelet értelmében Oroszország gazdasági ellenszankciókat léptet életbe 322 ukrán állampolgárral és 68 vállalattal szemben. Az érintettek oroszországi kintlévőségeit és vagyonát befagyasztják, valamint megtiltják számukra a tőkekivitelt. Az orosz szankciók kiterjednek az ukrán alkotmánybíróság tagjaira, a parlament képviselőire, az elnöki apparátus és a kormány vezető tisztségviselőire, vezető vállalkozókra, valamint a legjelentősebb ukrán üzletemberek által ellenőrzött vállalatokra.

A szankciós listára mások mellett felkerült Julija Timosenko és Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnökök, Arszen Avakov belügyminiszter, Sztepan Poltorak védelmi miniszter, Olekszandr Turcsinov az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács titkára, Jurij Lucenko főügyész, Anatolij Matiosz katonai ügyész, Andrij Kobolev a Naftohaz vezérigazgatója, Alekszej Porosenko az államfő fia, Valerij Csalij washingtoni ukrán nagykövet, Dmitro Jaros a Jobboldali Szektor mozgalom volt vezetője, a Donbasz önkéntes alakulat volt vezetője Szemen Szemencsenko, Oleh Ljasko, Anton Herascsenko és Musztafa Najem képviselők. Hiányzik ugyanakkor a listáról Petro Porosenko államfő, de az ismert oligarchák közül Ihor Kolomojszkij, Dmitro Firtas vagy Rinat Ahmetov is. Az érintett cégek között van a Dniproazot, az Ukrhimenergo, a Fozzy Group, a Bank Crerdit Dnipro, az AvtoKrAZ, az Ukrszpirt és az Ukrajinszkij Bekon, de nincs ott a Motor szics vagy éppen az Antonov.

Az indoklás szerint az intézkedés válasz az Ukrajna részéről az orosz állampolgárok és jogi személyek ellen megtett barátságtalan lépésekre, és egyúttal a kétoldalú viszony „normalizálását” célozza. Mint ismert, Ukrajna az elmúlt években 1228 orosz jogi személy és 468 cég ellen léptetett életbe büntető intézkedéseket. A rendelet szerint Oroszország a „különleges gazdasági intézkedéseket” akkor vonja vissza, amikor Ukrajna beszünteti a vele szemben bevezetett szankciókat.

Az ukrán sajtó Kijev politikájának közvetett megerősítését látja a szankciók bevezetésében, de kételkedik azok hatékonyságában több orosz elemzés is. Tény, hogy a kapcsolatokon ez a lépés már nem ronthat. Az elnökválasztási kampány kezdetéhez időzítve ugyanakkor egyértelmű üzenet az ukrán elitnek, hogy a Porosenkóval együttműködőkre büntetés vár. Segíthet azonban a listára felkerült politikusoknak, akiknek immár papírjuk van arról, hogy Moszkva nem szereti őket. Különösen érvényes ez Julija Timosenkóra, akit az államfő első számú kihívójaként emlegetnek. Egyáltalán nem kizárt azonban, hogy Moszkva a kisebbik rosszként éppen közvetett támogatást nyújt így a számára. A Kremlnek ezen a választáson nincs igazi jelöltje, legfeljebb a rossz és a rosszabb között választhat, de Porosenkónál többen is elfogadhatóbbak lennének azért a számára.

„Fokozottan érvényes ez a terelgetés azokra az oligarchákra, akik legfeljebb egy-egy érdekeltségükkel kerültek fel a listára. Egyelőre. Ám ha segítik az orosz érdekek érvényesítését, mindenek előtt a helyzet konszolidálását és a vad nacionalizmus csillapítását, akkor nem kell félniük. Mások ugyanakkor azért kerültek fel, mert Moszkva szerint nem lehet egyszerre támogatni az oroszellenes lépéseket, közben pedig üzletelni az agresszornak nevezett Oroszországgal”

Eképpen érthetőbbé válik, hogy a bizonytalanság felerősítésével belenyúlva a belső csatákba, miért nyúlt ennyi idő után Moszkva a puha erő eme eszközéhez. Eközben a Kreml magabiztosan fokozza a nyomást az ukrán gazdaságra is. Teheti, mert a konfliktus ellenére Oroszország még mindig Ukrajna első számú kereskedelmi partnere. S bizony, néhány ágazatot – gépgyártás, vaskohászat, ezen belül is a csövek exportja, szervetlen kémia – számára az orosz piac bedőlése érzékenyen érinthet. De a szankciók bevezetése nemcsak a kölcsönösen előnyös játékok felé terelgethet egyes ukrán üzletembereket és politikusokat, hanem az üzletet új, kevésbé bizonytalan piacok keresésére is késztetheti. A mostani lépésből minden esetre látszik, hogy Moszkva több hangszeren is játszik, s a körülményekhez képest igyekszik befolyást gyakorolni az ukrán fejleményekre.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.