Quo vadis Venezuela?

Az utóbbi napokban újabb kábítószer csempészéssel gyanúsított hajókat süllyesztettek el az amerikai fegyveres erők. Tegyük hozzá teljes mértékben szembe menve a nemzetközi joggal, ugyanis sem átkutatás, sem egyéb bizonyíték nem áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogy valójában mit is szállítottak ezek a hajók. Vagy ha van is ilyen bizonyíték, erről szóló felvételeket nem mutattak be.

Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára

A trinidad és tobagói parti őrség járőre biztosítja az USS Gravely körüli területet, amely 2025. október 27-én kötött ki Port of Spainben. Kamla Persad-Bissessar, Trinidad és Tobagó miniszterelnöke hétfőn elutasította a szomszédos Venezuela azon fenyegetését, hogy leállítsa a közös gázprojektet, mivel kormánya egy amerikai hadihajót fogadott
Fotó:EUROPRESS/MARTIN BERNETTI/AFP

Az Egyesült Államok példátlan mennyiségű katonai eszközt vont össze Venezuela körül – a térségbe csoportosított kb. egy tucat hadihajót most még kiegészíti egy repülőgép-hordozó és ennek kísérete is. A USS Gerald R. Ford hivatalosan a „narkoterroristák” – vagyis drogcsempészek elleni katonai műveleteket támogatja majd, azonban a legtöbb elemző egyetért abban, hogy néhány halászcsónak kilövéséhez a Venezuela mellett összevont katonai képesség már most is túlzás. A lassan hónapok óta a térségben állomásozó tengerészgyalogos egység, a 22. expedíciós alakulat közel 4000 katonája ugyanakkor messze nem elég a 28 milliós lakosságú Venezuela térdre kényszerítéséhez. Egyébként úgy tűnik, hogy az amerikai kormányzat nem is erre készül. Hanem egy kívülről történő, egyre fokozódó erejű nyomásgyakorlás politikáját alkalmazva bízik abban, hogy a frissen Nobel-békedíjat kapott ellenzéki vezető, Maria Corina Machado, illetve  a CIA titkos akciói, kiegészítve egy esetleges amerikai légicsapás sorozattal képes lehet megbuktatni Maduro kormányzatát, és rátenni a kezét a világ egyik legnagyobb olajtartalékára. Ugyanígy fájna a kritikus infrastruktúra kiiktatása. A José kőolajterminál, a Puerto Caballo kikötő és a Guri vízerőmű nélkül például Venezuela csak korlátozottan tudna működni.

„A venezuelai vezetés nem rendelkezik elégséges katonai erővel ahhoz, hogy a határain felsorokozott amerikai ármádiával a siker reményében szembe szállhasson”

Hiába a venezuelai kormány által bejelentett fenyegetés, az 5000 orosz eredetű légvédelmi rakétával kapcsolatban, az emlegetett Igla-S típusú fegyver hatékony lőtávolsága alig néhány kilométer magasságig terjed. Efelett az amerikai repülőgépek – tegyük hozzá 1999-hez hasonlóan – büntetlenül tevékenykedhetnek. Az igazi kérdés az, hogy a fent említett délszláv háború, illetve a 2003-as amerikai iraki beavatkozás tapasztalataiból Venezuela megtanulta-e a modern háborúk alapvetését. Közepes és kis államok nem képesek klasszikus, hagyományos fegyveres erejükkel a siker esélyével szembe szállni egy nagyhatalommal.

„Ez nem jelenti azt, hogy védtelenek lennének a nagyhatalmi beavatkozásokkal szemben, ahogy azt Irán esete is kitűnően mutatja”

A 2003-as iraki lefejező csapások nyomán Irak vezetése gyorsan összeomlott, és később sem volt képes sem az ország védelmét, sem a közigazgatást irányítani. Levonva a következtetéseket, az iráni vezetés létrehozta a „Passzív Védelem” szervezetét, amely, mint a neve is mutatja, nem egy katonai szervezet. Feladata elsősorban a közigazgatás, és ezáltal az állam működésének fenntartása abban az esetben is, ha a fővárost, illetve a vezetést megsemmisító hatású csapások érnék. A Maduro elnök által hadba hívott másfél millió venezuelai milicista elsősorban ezen a  területen lehet képes ellenállni, és nem egy klasszikus háborúban. Ott az amerikai felderítési és tűzerő fölény legfeljebb könnyű célponttá tenné őket.

„A másik igazi kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a <globális Dél> mit tesz a fenti események ellen”

Akar és tud-e tenni valamit? Az, hogy tud, az nem kérdés, hiszen például egy hasonló helyzetben egy orosz és/vagy kínai hadihajó kötelék megjelenése a régióban elég egyértelmű üzenet lenne, különösen, ha horgonyt is vetne. Nyilván az ezzel járó kockázatokkal együtt. A lényeges kérdés az, hogy a „gobális Dél” két leghangosabb és legharciasabb szereplője, azaz Oroszország és Kína fel van-e készülve egy ilyen direkt beavatkozásra. És erre a naponta változó nemzetközi térben egyértelmű választ nem lehet adni. Azonban ha komolyan gondolják a BRICS és az SCO találkozóin elhangzottakat, előbb-utóbb nemcsak beszélniük kell az új, többpólusú világrendről, hanem kockázatos lépéseket is tenniük a megvalósulásának az érdekében.

„Egy közvetlen akció mellett természetesen a fent nevezett államok rendelkezésére állnak egyéb eszközök is, hogy közvetett hatást gyakoroljanak az eseményekre, amennyiben nem akarják jobban kiélezni a jelenleg folyó feszültségeket”

Ebben az esetben számtalan, az Ukrajnának nyújtott nyugati segítséghez hasonló módokon tudják segíteni Venezuela küzdelmét (titkosszolgálati, felderítési, különleges műveleti, haditechnikai stb.). Ebbe a sorba tartozhat egy a Wagner csoporthoz köthető titokzatos katonai szállító repülőgép caracasi landolása, de az is, hogy Vlagyimir Putyin beterjeszette ratifikálásra az orosz-venezuelai stratégiai partnerségről és együttműködésről szóló megállapodást az Állami Duma elé. A szerződés értelmében a felek megerősítik az egyenjogú, bizalmi partnerségüket és stratégiai együttműködésüket, fenntartva a rendszeres és szoros politikai-diplomáciai párbeszédet, valamint bővítve a meglévő koordinációs mechanizmusokat, és újakat hozva létre a kétoldalú napirend teljes spektrumában, a közös érdeklődésre számot tartó aktuális nemzetközi és regionális kérdésekben. A megállapodást még 2025. május 7-én írta alá Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz és Nicolás Maduro venezuelai elnök.

Hogy mit hoz a jövő Venezuela számára, azt előre lehetetlen mondani. Egy dolog azonban biztos, a sorsa jelentős mértékben az átalakuló világrend mozgásaitól függ.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com