„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Az idei nyár más volt mint a többi, tervezni is nehéz volt előre bármit. A pandémia egyértelműen hatással volt a nyári kikapcsolódásra. A lehetőségekhez mérten ki így, ki úgy, de elutazott pár napra lustulni.
A legtöbben, a magasabb árak dacára, a belföldi nyaralást preferálták. Ha kevesen is, de voltunk páran, akik a szomszédos országok valamelyikéig elmerészkedtünk. Jómagam például a kiszámíthatóbb időjárás, na és persze a tenger miatt, Horvátországban kötöttem ki.
A főszezonra eső utazás, félelmeim ellenére, nem volt rossz választás. A médiában a vírus helyzet miatt elhíresült makarskai strandokon pihenni igazi felüdülés volt. A fürdőzőket rég nem látott, kristálytiszta víz és szemet gyönyörködtető adriai színek kápráztatták el.
A horvát turisztikai szolgáltatók nagyon gyorsan reagáltak az új helyzetre. A korábban elkényelmesedett vendéglátók jobban igyekeztek elnyerni a turisták kegyeit, udvariasak voltak, árat pedig egyáltalán nem emeltek. Talán a délszláv háború hozadéka, hogy ezt az újabb, kihívást jelentő helyzethez a horvátok könnyebben alkalmazkodnak. Mindvégig úgy éreztem, rugalmasabban reagálnak erre a nem mindennapi helyzetre, ügyesebben, előrelátóbban, mint itthon.
Számomra az is elgondolkodtató, hogy a korábban drágább Horvátországban, ma már az élelmiszerek többsége és a szolgáltatások java egyezik a hazaival. De inkább térjünk vissza a gasztronómiához!
Tipikus horvát konyháról nehéz lenne beszélni. Elhelyezkedésének köszönhetően az ország régióinak igazából nem is horvát származású ételei vannak. Horvátország történelme során rengeteg hatásnak volt kitéve, így a horvát ízek tulajdonképpen magyar, török, szerb, bosnyák és olasz ételek módosított változatai.
A balkáni országokban a hússütésnek komoly hagyománya van. Régi tradíció a délszláv nemzeteknél a malac mellett a bárány nyílt tűzön sütése. A nálunk kevésbé népszerű bárányhús Horvátországban eléggé közkedvelt, így aztán a bárányhús kedvelőinek mindenképpen kihagyhatatlan a malac helyett/ mellett a bárány megkóstolása.
Akármerre visz is az utunk, jobbnál jobb sülteket ehetünk. Nem csoda, hogy a Balkánon a megfáradt utazók gyakran állnak meg a speciálisan ilyen ételekre szakosodott éttermek valamelyikében. Az éttermekből már messziről érezni az ínycsiklandozó illatokat. Az ember ilyenkor – szó szerint – megy az orra után.
Hát létezik ennél jobb reklám?
A janjenita (sült bárány) nevű fogás elkészítése nem ördöngős, csak időigényes. A hosszadalmas sütésnek, ami gyakran 4-5 órát tart, megvan a „gyümölcse”: az omlós, puha hús íze leírhatatlanul finom. Nem bonyolítják túl a fűszerezést sem: só, bors, olaj. Ettől zseniális az egész, feltéve, ha szeretik az autentikus, natúr ízeket. Minden séf esküszik valamilyen fafajtára, amit a hússütéshez használ. Szerintem a legjobb erre valamilyen gyümölcsfa-fajta, például a körte.
Az étel elkészítése pedig a következő: A frissen levágott, kibelezett állatot belülről sózva, a gerincüknél alaposan rögzítve nyársra húzzák. Ezt követően az állat hasát összetűzik, általában egy vékony dróttal fogva össze azt. Ez azért is fontos, hogy sütés közben ne száradjon ki a hús, merthogy belülről párolódik, kívülről viszont sül a bárány. Lassú tűzön kell sütni, türelmesen.
Az éttermekben tálaláskor kilókban mérik a hús adagot, amelyhez mindenképpen érdemes tradicionális dalmát krumplit és sopszka salátát rendelni, feltéve, ha a helyi ízlést szeretnénk megismerni vagy élvezni. Ha szerencsénk van, még házi lepénykenyeret is sütnek a kemencében. Ki ne hagyják!
Én ezzel, az otthoni környezetben nem igazán elkészíthető fogással búcsúztatom az idei nyarat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
