//Polgármesterek Zelenszkijék célkeresztjében
„Klicskón kívül persze más erős emberek is vannak, akik – legalábbis eddig – állni tudták a rájuk nehezedő nyomást (vagy titokban alkut kötöttek a Bankovával). Így a kormányzatot még a háború alatt is bíráló, korábban Petro Porosenko szövetségeseként fellépő Borisz Filatov pozíciója, úgy tűnik, nincs veszélyben, Hennagyij Truhanov odesszai városvezető az ellene folyó eljárás, és rövid ideig tartó előzetes letartóztatása ellenére is hivatalában maradt, és Andrij Szadovij lembergi polgármester – aki ellen szintén folyik eljárás – is stabilan ül a székében” #moszkvater

Polgármesterek Zelenszkijék célkeresztjében

MEGOSZTÁS

Az elmúlt hónapokban számos ukrán nagyváros polgármestere ellen indult eljárás, és többüket el is mozdították a hivatalukból. Sokan politikai indítékokat vélnek felfedezni a történtek mögött, és való igaz, az érintettek általában az ellenzéki polgármesterek köréből kerülnek ki. A központi hatalom és a helyi önkormányzatok közötti rivalizálás azonban nem újkeletű dolog, már a háború előtt sem volt mindig felhőtlen a viszonyuk. Az erős regionális politikai csoportok ugyanis az egyik legnagyobb kihívást jelentik a hatalomkoncentrációra törő Elnöki Iroda számára.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„Klicskón kívül persze más erős emberek is vannak, akik – legalábbis eddig – állni tudták a rájuk nehezedő nyomást (vagy titokban alkut kötöttek a Bankovával). Így a kormányzatot még a háború alatt is bíráló, korábban Petro Porosenko szövetségeseként fellépő Borisz Filatov pozíciója, úgy tűnik, nincs veszélyben, Hennagyij Truhanov odesszai városvezető az ellene folyó eljárás, és rövid ideig tartó előzetes letartóztatása ellenére is hivatalában maradt, és Andrij Szadovij lembergi polgármester – aki ellen szintén folyik eljárás – is stabilan ül a székében” #moszkvater
„Klicskón kívül persze más erős emberek is vannak, akik – legalábbis eddig – állni tudták a rájuk nehezedő nyomást (vagy titokban alkut kötöttek a Bankovával). Így a kormányzatot még a háború alatt is bíráló, korábban Petro Porosenko szövetségeseként fellépő Borisz Filatov pozíciója, úgy tűnik, nincs veszélyben, Hennagyij Truhanov odesszai városvezető az ellene folyó eljárás, és rövid ideig tartó előzetes letartóztatása ellenére is hivatalában maradt, és Andrij Szadovij lembergi polgármester – aki ellen szintén folyik eljárás – is stabilan ül a székében”
Fotó:EUROPRESS/Emin Sansar/ANADOLU AGENCY/AFP

Miután 2019-ben Volodimir Zelenszkij nagyarányú elnökválasztási győzelmét követően pártja, a Nép Szolgája a parlamenti választásokon egyedüli többséget szerzett, a listás szavazatok mellett az egyéni választókörzetek jelentős részét is elhódítva, úgy tűnt, az új kormánypártnak nem igazán van kihívója. Országosan ez igaz is volt, a két másik nagyobb pártnak – Petro Porosenko volt elnök Európai Szolidaritásának és a háború kitörése után betiltott Ellenzéki Platform–Az Életért nevű formációnak – évek kellettek, hogy utolérjék a „szolgákat”. Pontosabban, hogy azok népszerűsége lezuhanjon az említett két párt mellé.

„A 2020 őszén rendezett önkormányzati választások mégsem hozták el a Nép Szolgája számára az országos siker helyi szinten történő ismétlését”

Ennek egyik oka persze az volt, hogy az akkorra már sorozatos botrányok miatt a párt népszerűsége bezuhant, a másik okot azonban az jelentette, hogy szinte valamennyi régióban erős helyi beágyazottsággal rendelkező politikai formációk jelentek meg, amelyek nemcsak számos képviselőt juttattak a helyi önkormányzatokba, de a legfontosabb városok polgármestereit is ők adták. Odesszában, Harkivban, Zaporizzsjában vagy Mariupolban a polgármesterek körül kialakult pártok gyakran névadó jelöltje lett a befutó, Vinnyicában, Lembergben vagy Kijevben országos kispártok funkcionáltak ilyen regionális erőként, de az egyéni körzetekből bejutó független képviselők laza csoportjaként létrejött Jövőért (Za majbutnye) és a direkt polgármesterek hálózataként létrejött, országosan ismeretlen Ajánlat (Propozicija) számos jelöltje is győzött a fontosabb városokban.

„A kormányzatnak pedig volt gondja a helyi erős emberekkel, ugyanis közülük többen is a gyakorlatban is felléptek a kormányzat koronavírussal kapcsolatos intézkedéseivel szemben – ezzel megszerezve az egyre elégedetlenebb lakosság szimpátiáját –, esetleges összefogásuk pedig hosszabb távon hipotetikusan veszélyeztethette a Nép Szolgája egyébként lassan magától elúszó dominanciáját a pártok palettáján”

Ráadásul, bár az önkormányzatok jórészt a központi költségvetésből visszaforgatott pénzből gazdálkodhatnak, így is jelentős erőforrásokkal rendelkeztek, amelyek ellenőrzése szintén kecsegtetőnek és szükségesnek tűnhetett a hirtelen felépített és éppen ezért laza fegyelmű kormánypárt helyi csoportjainak egybentartásához.

Nem véletlen, hogy a konfliktusok az Elnöki Iroda és a polgármesterek között korán megkezdődtek. Folyamatos, bár nem túl éles adok-kapok bontakozott ki a központi hatalom és a kijevi városvezető, Vitalij Klicsko között, nem kis részben azért is, mert az egykori bokszoló neve már a Majdan óta újra és újra felmerül az elnökválasztások lehetséges esélyesei, és így jelen esetben Zelenszkij potenciális kihívói között. A „nép szolgái” már megválasztásuk óta tervezik, hogy Kijevben is elválasszák egymástól az összes többi régióban egyébként elkülönülő állami adminisztráció és a polgármesteri hivatal funkcióit, megfosztva ezzel Klicskót bizonyos jogköreitől, a polgármester népszerűsége és vélhetően jó nyugati kapcsolatai miatt azonban erre mindeddig nem került sor. Környezetének több tagja ellen azonban eljárás indult, maga a polgármester pedig autoriter rendszer kialakításával vádolta meg az elnököt, így felhőtlennek továbbra sem nevezhető a kijevi központi és helyi hatalom viszonya.

„Klicskón kívül persze más erős emberek is vannak, akik – legalábbis eddig – állni tudták a rájuk nehezedő nyomást (vagy titokban alkut kötöttek a Bankovával). Így a kormányzatot még a háború alatt is bíráló, korábban Petro Porosenko szövetségeseként fellépő Borisz Filatov pozíciója, úgy tűnik, nincs veszélyben, Hennagyij Truhanov odesszai városvezető az ellene folyó eljárás, és rövid ideig tartó előzetes letartóztatása ellenére is hivatalában maradt, és Andrij Szadovij lembergi polgármester – aki ellen szintén folyik eljárás – is stabilan ül a székében”

Mások azonban nem voltak ilyen szerencsések. Máig nem tudni például, pontosan hogyan is halt meg az elnök szülővárosának, Krivij Rihnek polgármestere, az Ellenzéki Platform – Az Életért színeit erősítő Kosztyantin Pavlov, akit lőtt sebbel találtak holtan otthonában 2021 augusztusában. A polgármester halála után a városi tanács titkára, a Nép Szolgáját erősítő Olekszandr Kotljar lemondott posztjáról – holott a polgármester távolléte esetén ő vehette volna át annak jogköreit –, és helyére Jurij Vilkult választották, aki 2010 és 2020 között már vezette a várost, és aki a 2020-as választásokon az első fordulóban még az első helyen végzett, a második fordulóban azonban visszalépett Pavlov javára. Így tehát azóta is a volt városvezető az ideiglenes polgármester Krivij Rihben, míg a katonai adminisztráció vezetését a háború idejére fia, Olekszandr Vilkul kapta meg, aki 2019-ben még Zelenszkij egyik riválisa volt az elnökválasztáson, most azonban a kormányzat támogatójaként lép fel.

Nem Pavlov volt az egyetlen polgármester, aki elhunyt a nagyobb városok vezetői közül, Hennagyij Kernesz azonban a választások után nem sokkal hosszan tartó betegség után hunyt el. Az egyik legismertebb és legbefolyásosabb polgármesternek tartott Kernesz halála a kormánypárt számára kedvező következményekkel járt, utódja, Ihor Terehov ugyanis vélhetően kiegyezett a Nép Szolgájával, hiszen a 2021-es időközi választásokon a kormánypárt nem állított jelöltet vele szemben. Érdekesség, hogy az elhunyt Kernesz fia nemrég egy olyan verzióval állt elő, miszerint Terehov és köre apja aláírását meghamisítva, annak állapotával visszaélve kaparintotta meg a hatalmat Harkivban (Terehov a városi tanács titkáraként egy évig megbízott polgármesterként vezethette a várost megválasztásáig) – a vád azért is érdekes, mert az ifjabb Kernesz korábban maga is támogatta az apja pártjához tartozó Terehov megválasztását.

„Szintén a háború előtt történt változás Zaporizzsja élén, ahol Volodimir Burjak polgármestert 2021 őszén vették rá a távozásra, miután a helyi ellenzéki frakciók (értve itt ezalatt a kormánypártot is) hónapokon keresztül nem vettek részt a városi tanács ülésein, megbénítva annak munkáját”

Az önkormányzati irodákban házkutatásokat is tartottak, Burjak pedig Viktor Janukovics bukott elnök óta nem látott nyomásgyakorlásról beszélt, és végül beadta a derekát, egészségügyi okokra hivatkozva lemondott. Mivel a háború itt is, akárcsak Krivij Rihben, megakadályozta az új választások kiírását, a kormánypárti városi tanácsi titkár és így megbízott polgármester, Anatolij Kurtyev azóta is vezetheti a várost – igaz, már vele kapcsolatban is felmerült, hogy törvénytelenül vagyonosodhatott hivatali ideje alatt.

„A háború új lendületet adott a polgármesterekkel szembeni eljárásoknak, és többük elvesztette pozícióját is”

 Mamaj poltavai és Olekszandr Tretyak rivnei polgármestert is, különböző, általában kisebb korrupciós eljárásokban született ítéletek miatt. A megyeszékhelyek vezetői közül még Szerhij Nadal ternopili és Bohdan Andrijiv ungvári polgármester is érintett bűnügyi eljárásokban, de házkutatást tartottak Munkács városának polgármesterénél, Andrij Balohánál is.

Bár az ukrán politikai viszonyok ismeretében nem állítható, hogy ezek az eljárások alaptalanok, és csak politikai szándék áll mögöttük, az azonban szembetűnő, hogy az ország korrupciós viszonyaihoz képest csekély ügyekről van szó. A poltavai városvezetőnek például azért kellett távoznia tisztségéből, mert az egyik önkormányzati cégnél két személyt fiktíven alkalmazott, akik nem a városnak, hanem neki dolgoztak valójában, ezzel kb. 6 millió forintnyi kárt okozva a költségvetésnek. A rivnei városvezetőt pedig azért függesztették fel egy évre, mert magának és néhány kollégájának prémiumokat írt ki, a korrupcióellenes szervek pedig összeférhetetlenséget állapítottak meg. Ez meglehetősen jelentéktelennek tűnik ahhoz képest, hogy nemrég egy rivnei megyei tanácsi képviselőnél csak készpénzben 4 millió dollárnak megfelelő készpénzt találtak egy házkutatás során – más nagyértékű vagyontárgyak mellett.

Az ügyek mögötti politikai szándékokra utal, hogy a csak ideiglenesen eltávolított Atrosenko és Liszenko utódjai, a csernyihovi Olekszandr Lomako és a szumi-i Julija Pavlik megbízott polgármesterek hivatalában már szintén házkutatásokra került sor nemrég, az Olekszandr Mamaj utódjaként posztjára kerülő párttársát, Andrij Karpov városi tanácsi titkárt pedig néhány hónap után szintén eltávolították posztjáról, helyére pedig már a Nép Szolgája színeiben politizáló Katerina Jamscsikova került.

„Az önkormányzatok számára sérelmes intézkedésekhez tartozik az a nemrég született törvény is, amely a katonák juttatásai után befizetett személyi jövedelemadó összegét teljes egészében az állami költségvetésnek adná, hadseregfejlesztési célokra”

Bár háborús körülmények között ez a döntés indokolható, a személyi jövedelemadó 64 százalékát eddig az azokat befizető személyek hivatalos lakcímének megfelelő önkormányzatok kapták meg minden esetben, így a katonák után is, amely most, az egyéb bevételek csökkenése, és a hadseregben szolgálók számának növekedése után fontos bevételi forrást jelentett a települések számára. Persze, sokan sérelmezték, hogy a háború alatt a városok útépítésekre, és különböző önkormányzati tulajdonban lévő, hadicélokat nem igazán szolgáló épületek felújítására költik bevételeiket, vélelmezhetően korrupciós szándékokkal, a védelmi minisztérium körüli botrányok után azért abban sem lehetünk biztosak, hogy sokkal tisztább kezekbe kerülnek így az érintett összegek.

„Az mindenesetre látható, hogy a Zelenszkij elnöksége idején megfigyelhető hatalomkoncentrációs politika – miközben legalábbis névlegesen a háború kitöréséig decentralizációs reform zajlott Ukrajnában – az önkormányzatokat is érintette”

Az Elnöki Iroda a háborút kihasználva megszelídítette és konszolidált szavazásokra bírta a parlamentet, az utóbbi időkig elcsendesítve az ellenzéki pártok kritikáját; megtörte az önállóskodó oligarchák hatalmát; centralizálta az országos televíziózást; közeledik a korábban moszkvai kötődésű Ukrán Pravoszláv Egyház betiltása felé; mint láttuk, polgármesterek sorát mozdították már el, és az utóbbi időben a legnagyobb és legerősebb „társadalmi mozgalomnak” is tekinthető hadsereg vezetőinek elmozdítása is egyre gyakrabban kerül szóba.

„Bár a háború számos intézkedést indokolttá vagy legalábbis indokolhatóvá tett, és legtöbbször a hatalommal szembekerülőkkel szembeni vádak sem alaptalanok, a háborús sikerek elmaradása így is nyilvánvalóvá teszi az Elnöki Iroda és az állami szervek lépései mögötti politikai szándékokat, ráadásul leépíti az elnök és a kormánypárt népszerűségét”

Ezek tükrében véletlen, hogy a kormányzat egyre többször emlegeti egy, szerintük az oroszok által szervezni kívánt Majdan-3 lehetőségét – a jelenlegi helyzetben ugyanis újra felszínre törhet az ukrán társadalom lobbanékony természete.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.)

MEGOSZTÁS