„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Putyin és Trump figurái a spanyolországi Fallas fesztiválon Valenciában, 2018-ban
Fotó:EUROPRESS/JOSE JORDAN/AFP
Teljes mértékben reálisnak tartja az Oroszország és az Egyesült Államok közötti katonai konfliktust az egyik lengyel portál. Ebben a pillanatban akár le is zárhatnánk a számítógépet és a témát, hiszen Lengyelországban egyesek finoman szólva is „túlfélik” az orosz veszélyt. Jó, tudjuk, erről a fóbiáról a lengyeleknek a történelem adott igazolást, de azért mégis csak elgondolkoztató, hogy milyen sokaknak eszébe jut manapság az a gondolat, miszerint Oroszország lerohanja a Baltikumot. Aztán ki tudja mi lesz, akár Lengyelországot is. Persze, vannak olyanok is, akik azért reálisabban látják a helyzetet, ám nem is titkolják, hogy Lengyelország az „orosz veszély” felnagyításában érdekelt. Mert mint fogalmaznak, enélkül rájuk sem hederítene a NATO, és akkor tényleg megnövekedne ország körül a biztonsági kockázat.
„Egy szó, mint száz, kezeljük a helyén a dolgokat, ám azért hallgassuk meg a nagyszabású háború lehetőségét vizionálókat”
A széles körű katonai konfliktus lehetőségét mindenek előtt azért tartja reálisnak a Myśl Polska, mert Amerikának sürgősen szüksége van egy ilyen konfliktusra. Az Egyesült Államoknak ugyanis nincs más választása, mint hogy megpróbálja kezelhetővé tenni Oroszországot és a befolyása alatt lévő geopolitikai térséget. Hát, igen. Nem kell ahhoz lengyelnek lenni, hogy ezt belássuk. Ha nem is forró háborúk útján, de Amerika bizony hosszú-hosszú idő óta biztonsági stratégiája egyik fő elemének tekinti Oroszország feltartóztatását.
„Ezzel összefüggésben igyekszik megakadályozni az eurázsiai geopolitikai térség két pólusának, Európának és Oroszországnak az egymásra találását is. Ezt már nem is igazán Oroszország, hanem Németország miatt”
De térjünk vissza a lengyel portál fejtegetéséhez, amelyben a konfliktus kibontakozásának minimum két forgatókönyvét vázolja fel. Az első szerint Amerika – beleértve az atomfegyvereket is – minden lehetséges katonai eszközzel megtámadja Oroszországot. Ez azért elég meredek okfejtésnek tűnik. Még akkor is, ha az Egyesült Államok rakétákkal már szépen körülvette Oroszországot. Ennek a verziónak ellentmond az is, hogy Washington inkább abban lenne manapság érdekelt, hogy leválassza Moszkvát Pekingről, és így gyengítse Kínát az Egyesült Államok, Oroszország és Kína alkotta háromszögben.
A második forgatókönyvet többlépcsősnek képzeli a lengyel portál elemzése. Ennek a fő célja Oroszország gazdasági elszigetelése, és a hatalomváltás elérése. Ismét csak megállapíthatjuk, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem légből kapott. Sőt, az elmúlt öt évben több-kevesebb sikerrel lényegében ennek a forgatókönyvnek a megvalósítása folyik. Erről szólnak a szankciók, amelyeket az orosz gazdaság ugyancsak érez, ám azt is látjuk, hogy Oroszországot kiteríteni így nem lehet. Ráadásul eddig sem a szavazóbázist, sem pedig az elit egy részét nem sikerült leválasztani Vlagyimir Putyinról.
„Ettől még e forgatókönyv megvalósításával Washington nem hagyott fel. Igaz, közben Amerika, ha nem is vészesen, de veszít nemzetközi pozícióiból, míg Oroszország Washington bánatára komoly sikereket ért el Szíriában, és javította a kapcsolatait Törökországgal és Izraellel”
Nagyjából így áll a helyzet ma, de azért a feszültség ellenére sem érezni a háború előszelét. Annak ellenére, hogy a szakértők szerint is felborult a világban a stratégiai stabilitás. A háborúra egyes portálok olvasásán kívül legfeljebb az orosz állami tévé egyes műsorait nézve gondolhatunk. De ezt felejtsük is el, hiszen a magyar első csatornát nézve is sokszor fura következtetéseket vonhatunk le a világban zajló folyamatokról. Nézzük meg inkább, hogy mit gondolnak ma az Amerikaiakról az oroszok. Nos, a VCIOM friss felmérése alapján nem sok jót. Az orosz állami közvélemény-kutató intézet kérdésére 85 százalékuk rossznak ítélte a két ország viszonyát. Nagyjából úgy, ahogy tavaly, amikor 86 százalék gondolkodott így. Ezen persze nem is csodálkozhatunk, és kár lenne ezt teljesen az állami propaganda számlájára írni. Főleg, ha lebontjuk ezt a számot. Ugyanis 52 százalék egyszerűen feszült viszonyról beszél, 20, hűvösről, míg azért csak 13 százalék ellenségesről. Azon sem lepődhetünk meg, hogy a megkérdezettek 47 százaléka úgy látja, hogy a kapcsolatok az elkövetkező években nem is fognak változni.
„Az oroszok több mint fele (52 százalék) szerint ugyanakkor Moszkvának aktivizálni kellene a kapcsolatokat a biztonsági szférában, 45 százalék pedig javítaná a politikai viszonyt is”
Donald Trumphoz ugyanakkor csak a megkérdezettek harmada viszonyul negatívan, míg 53 százaléka semlegesen. Pozitívan 11 százalék látja az amerikai elnököt. A hozzá semlegesen viszonyulók többsége fiatal, míg az vele szemben ellenségesek állók között többségben vannak az idősek.
Mindent összevetve, háborútól tartani a két ország között nem kell, ám azért azon sem kell meglepődnünk, ha egy lengyel ilyen forgatókönyveken gondolkozik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
