„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Varga György írása a #moszkvater.com számára
„A Trump-adminisztráció már első ciklusában megkezdte az európai és az orosz gazdaság szétválasztását. Donald Trump 2019-ben szankciókat vezetett be az Északi Áramlat gázvezetéket építő cégekkel szemben”
Fotó:EUROPRESS/Philip FONG/AFP
A felvezetőben vázolt alaphelyzet ellenére írásommal nem az amerikai elnök külpolitikai döntéseinek nehezen érthető gyakorlatát kívánom górcső alá venni. Az amerikai külpolitika ukrajnai háború okainak kialakításában és a háború kezelésében látott lépéseit nézve örüljünk, hogy ma Donald Trump, nem pedig Joe Biden van hatalmon. Az egyébként jogos kritika sem csökkenti előttem Donald Trump 2025 januári hivatalba lépésének értékét, amikor számításba veszem, milyen konkrétumok köthetők második ciklusának eddigi hivatali idejéhez:
– elismerte, hogy Ukrajnában proxy háborút folytat az Egyesült Államok és Oroszország;
– szemben a NATO fősodorral elismeri Oroszország jogos biztonsági érdekeit Ukrajnában;
– szemben a szektás atlantistákkal nem látja lehetőségét Ukrajna NATO-tagságának;
– az orosz elnök mellett teljes joggal Biden amerikai és Zelenszkij ukrán elnököket is felelősnek tartja a háború feltételeinek kialakításáért;
– befejezte az ukrajnai háború amerikai finanszírozását, és átadta a feladatot a „Europe the last”, avagy, a hogyan zúzzuk le Európát elvet valló brüsszeli csapatnak;
– több év diplomáciai szünet után személyesen találkozott orosz partnerével Alaszkában, hogy tárgyalásos megoldást keressenek a háború lezárására;
– meghirdette egy következő, budapesti találkozó megtartását.
„Az elnök hezitálása azonban átlagos újságolvasók számára is nyilvánvaló. Mi az oka a kiszámíthatatlanságnak?”
Az amerikai külpolitika jól látható szinuszgörbéi mögött megtalálhatóak az ukrajnai háború lezárásában nem érdekelt belpolitikai ellenfelek (Demokrata Párt, hadiipari lobby, ismert háborús héják saját pártjából – pl. Graham szenátor), valamint a Biden-adminisztrációval összenőtt európai elit, akik ma már arcvesztés nélkül nem is tudnak kiszállni a háború következményeiért – Ukrajna szétveretéséért és költségeiért – viselt felelősség alól.
A 2025. március 2-án brit kezdeményezésre Londonban megalakult Hajlandóak Koalíciója a Trump-elnökség kilenc hónapja után lényeges eredményként könyvelheti el, hogy sikerült
1.) az amerikai adminisztrációt benn tartania az ukrajnai háborúban,
2.) tovább harcoltatni Oroszországot, és terhelni az orosz gazdaságot,
3.) folytatni Oroszország szankcionálását és démonizálását,
4.) nem megtörni az elkezdett hadiipari megrendelések felfuttatását,
5.) időhúzással esélyt hagyni a csodának, Oroszország vereségének.
„Európában jelenleg egy elit-vezérelt ideológiai abszolutizmust látunk, mely kiterjed az EU belső működésére is. Legláthatóbb jele a külpolitikai döntések konszenzuson alapuló meghozatalának kiiktatása, a kőkeményen nemzeti szuverenitást érintő kérdések technikai ügyekké minősítése egy homogén, a háború folytatását támogató társadalmi háttér létrehozásának céljával. A kollektív őrület jeleit mutatják azok a döntés előkészítések, melyeknél a sokszor egyetemes jogi korlátok lebontása cél”
Ilyen háború az emberiség történelmében nem volt, nincs és nem is lesz. Ezért itt minden eszköz megengedett. Az ukrajnai háború morális dimenzióba helyezése egyszerre szolgálja a 27 tagország közvéleményének egyszerű, érzelemre ható kommunikációs klisékkel történő meggyőzését, és a normális viszonyok között megkerülhetetlen nemzetközi jogi keretek szétfeszítését egy magasztos cél érdekében. Ahogy a Belgiumban befagyasztott orosz vagyon eltulajdonításának jelenlegi állását, a következményektől félő politikusok ellenállását látjuk – még nem teljes sikerrel.
„Mi a helyzet eközben a háború folytatását minden eszközzel támogató országoknál? Eladósodottság, erős lejtmenet, ideológiák – migráció, zöld energia, orosz piacról történő leválás – mentén tönkretett nemzetgazdaságok”
A brit, a francia és a német vezetőkre ugyanaz a maximum 20 százalék körüli társadalmi támogatottság jellemző, állandósult belpolitikai konfliktusokkal, a kormányon lévők nagyon komoly legitimációs problémáival. Ahol felmerül a szuverenista alternatíva megjelenése -Marine Le Pen Franciaországban, az AFD ellenzéki párt Németországban, Calin Georgescu elnökjelölt Romániában -, ott a bírói vagy a titkosszolgálati hatalom bekapcsolódik és helyre teszi a dolgokat a globalista érdekeknek megfelelően.
A politikai válsággal küzdő nyugati vezetők az Ukrajna- és Oroszország-politika eszkalációjával kitörési pontot látnak saját belpolitikai, gazdasági problémáik kommunikációs megkerülésére. Jobb háborúval ijesztgetni, mint naponta kivesézni a brit, a francia és a német társadalom egyre akkumulálódó problémáit. Egyszerűbb erősíteni a 450 millió uniós polgárban, hogy Európa minden problémájáért Oroszország a felelős.
„Naponta látjuk, ahogy egy globális dimenzióban teljes vesztésre álló Európa pánik jelenségeket mutató elitje tovább mélyíti az EU és a kontinens válságát”
Az önsorsrontó szankciókat szaporító Európai Unió eközben nagyon rosszul áll a globális gazdasági szereplők között. 2008-ban az Egyesült Államok GDP-je 14,7 trillió dollár volt, 2024-ben pedig már 29,18 trillió dollár. Az EU gazdasága 2008-ban már 16,2 trillió dollár, 2024-ben pedig még csak 19,42 trillió USD volt. Az Egyesült Államok megduplázta a gazdaságát, miközben az EU ezen 16 év alatt csak 20 százalékkal nőtt. A menedzsment képességei magukért beszélnek.
Ilyen adatok mellett az EU-elit tovább tetézi a bajt azzal, hogy leválasztja magát az olcsó, elérhető energiáról, piacról, nyersanyagokról, közlekedési útvonalakról a saját kontinensünkön. Szankcionálja a 27 tagországot saját gazdasági érdekei ellenében, azaz korlátokat állít fel, hogy mit nem tehetünk az ukrajnai szent háború miatt. Oroszország után már a közép-ázsiai országokat, Kínát és Indiát is szankcionálja, ami az uniós közös gazdasági térség és a tagországok helyzetét még kilátástalanabbá teszi.
„A nemzetközi kapcsolatokban világszerte tapasztalható és erősödő káosz, elvtelenség, jogtalanság, a kapitalista szabadpiac gyakorlatának hatályon kívül helyezése mögött nem Kína és Oroszország állnak és nem is a <globális Dél> országai”
Nem ezek az országok blokkolják a nemzetközi pénzügyi rendszert, a befektetési és biztosítási piacokat, a közlekedési folyosókat, és verik szét Európa évtizedek alatt felépített energetikai hálózatait egy háború abszolutizálásának keretében. Amit láthatunk a folyamatok mögött, az a kollektív Nyugat egyre erősödő agressziója az ENSZ valamennyi tagállama, valamint a nemzeti szuverenitás és a valóban piaci alapokon működő nemzetközi kereskedelem kialakult rendszere ellen. Nem maradhat semleges ország a Földön, a „minden demokráciának állást kell foglalnia” típusú kommunikációs szlogenek a kollektív Nyugat által ellenőrzött gazdaság globális térnyerését szolgálják. Normál versenyben a Nyugat országai már nem versenyképesek.
„A Trump-adminisztráció már első ciklusában megkezdte az európai és az orosz gazdaság szétválasztását. Donald Trump 2019-ben szankciókat vezetett be az Északi Áramlat gázvezetéket építő cégekkel szemben”
Akkor még a német politikai elit volt olyan állapotban, hogy azt mondja, „nem akarjuk, hogy Európa energiapolitikáját Washingtonban döntsék el”. Biden elnök folytatta elődje politikáját, s 2022. február 7-én a német kancellárnak megígérte (Youtube-on megnézhető), „ha az oroszok bevonulnak Ukrajnába, nem lesz Északi Áramlat”. Az amerikai elnök ígérete teljesült, Sikorski lengyel külügyminiszter pedig a robbantásokat azonnal megköszönte, s ő az, aki néhány napja az ukrán fegyveres erők drón részlegét felszólította a Magyarország felé vezető kőolajvezeték lerombolására.
Nem meglepő, hogy Tusk lengyel miniszterelnök a napokban úgy indokolta egy ukrán gyanúsított német főügyész által kért kiadatásának megtagadását, hogy „nem az Északi Áramlat vezeték felrobbantása, hanem a megépítése volt a probléma Lengyelország számára. Az EU 450 milliós lakosságát pedig már olyan mértékben sikerült kommunikációs zombi szintre levinni, hogy kinek jutna eszébe a lengyel külügyminisztert vagy miniszterelnökét az Európai Parlamentbe rendelni, és meghallgatni az „európai értékek” mentén folytatott külpolitikájukról, az EU partnerországok stratégiai infrastruktúrájáért érzett felelősségről. Milyen állapotú szövetségi rendszerben vagyunk?!
„Az eurázsiai térség gazdasági, energetikai együttműködését akadályozni, évtizedekre ellehetetleníteni igyekvő globális érdekkörök számára az ukrajnai háború kezdete felüdülést jelentett. 2022 februártól már morális érvekkel is alátámaszthatóvá vált az orosz energiáról, piacról, közlekedési útvonalakról, pénzügyi és humán kapcsolatokról való leválás sürgetése”
A háború előtt az egyértelmű amerikai gazdasági érdekeket el sem lehetett rejteni, s a 2019-es német sajtóban ma is olvasható a racionális, német nemzeti érdekeken alapuló ellenállás, melynek érvrendszere ma már csak az Alternatíva Németországért ellenzéki pártnál van jelen. (Ezért is érdemelnek titkosszolgálati felügyeletet…)
Az Egyesült Államok 2025-re átvette az európai energiaellátás feletti ellenőrzést. A korábban diverzifikációként meghirdetett amerikai LNG teljes függést hozott, miközben ideológiai maszlagok mentén kerülnek zárásra az évtizedek alatt kiépített, megbízható ellátást jelentő orosz relációs gáz- és kőolajvezetékek. A hátsó szándékot mutatja, hogy Ursula von der Leyen gyakran megnyugtat bennünket, a háború lezárása után sem jöhet többé orosz energia az EU-ba. Azaz a háború csak segíti az érvelést, de a fő ok soha nem az volt.
A Hajlandóak Koalíciója az általa támogatott és folyamatosan eszkalált Ukrajna-politika alatt nem azt érti, hogy meg kell szüntetni a háborúhoz vezető okokat, hanem azt, hogy fokozni kell az Oroszországra kifejtett politikai, gazdasági és katonai nyomást az Ukrajnában a kollektív Nyugat által kialakított helyzet elfogadásához. Ennek a lényege, hogy Ukrajna akkor is NATO-tag lesz és az orosz kisebbség akkor sem kapja vissza a jogait. Moszkvának semmi köze egyik kérdéshez sem.
„A kollektív Nyugat 2022 óta azt a tapasztalatot szerezte, hogy Oroszországtól nem kell félni, a vörös vonalak bármikor átléphetők. Putyin elnök orosz közvélemény általi bírálata is e dimenzióban jellemző; az elnök még hisz a Nyugattal normalizálható kapcsolatokban”
A helyzetet jól mutatja, hogy 2022 márciusában Németország csak sisakokat mert szállítani Ukrajnának, 2023-tól már Leopard harckocsik lőtték az oroszokat, 2024-től pedig már a Moszkvát elérő német TAURUS és atomfej hordozására is alkalmas amerikai Tomahawk rakéták átadása van napirenden. A nyugati narratíva az orosz harci cselekmények kegyetlenségét igyekszik érzékeltetni annak ellenére, hogy az ukrajnai orosz pusztítás nagyságrendekkel van alatta az amerikai, brit vagy izraeli katonai műveleteknél látott számoknak.
„ENSZ UNICEF tisztviselő 2025 októberi nyilatkozata szerint a Gázai-övezetben két év alatt 61 ezer gyerek halt meg vagy érte sérülés. Az ENSZ Emberi Jogi Biztosának kijevi irodája szerint 2022. február 24-től 2025 augusztus 13-ig Ukrajnában 726 gyerek halt meg és 2,234 gyerek szenvedett sérülést, azaz összesen 2960 fő”
Ha a 2,1 milliós Gázában 61 ezer halott/sérült gyerek lakosságszámra kivetített arányát nézzük, és alkalmazzuk a mintegy 30 milliós Ukrajnára, akkor ijesztő, közel háromszázszoros számot kapunk. A meghalt/megsérült 2960 gyerek helyett 870 ezer gyermekáldozat lenne Ukrajnában a gázai minőségű harci cselekmények alapján. Vegyük hozzá, hogy Gázában 24 hónap alatt beszélünk 61 ezer gyerek áldozatról, miközben Ukrajnában 44 hónapja folynak a harcok. A gázai áldozatok egy hónapra kivetítve 2542 fő, ami 36 250 főt jelentene havonta Ukrajnában. Mivel a háború ott 44 hónapja tart, a potenciális gyermekáldozatok száma gázai mércével 1,595 millió lenne, miközben a valóság 2960 fő.
„A brüsszeli kommunikációs klisék készítői számára e számok nagyon zavaróak. Hasonló mutatók vannak a magasszintű delegációk Ukrajnába irányuló útjai tekintetében is”
Ezres nagyságrendben látogattak a 32 NATO- és 27 EU-tagország, valamint a kollektív Nyugat égisze alatt működő országok (mint Ausztrália, Japán, Dél-Korea, Új-Zéland, Izrael) államfői, miniszterelnökei, külügyminiszterei, védelmi miniszterei, vezérkari főnökei, gazdasági és pénzügyminiszterei, parlamenti elnökei és bizottságai, titkosszolgálatainak vezetői, hadiipari vállalataik képviselői, valamint az EU és a NATO tisztségviselői Kijevbe. Hasonló aktivitást külföldi delegációktól amerikai vagy brit csapások sújtotta országokban eddig nem láttunk.
Az Európai Unió saját állampolgárai elleni kommunikációs háborúja, a háborúban érintett egyik fél információs forrásainak tiltása abszolutizál egy háborút, miközben más háborúk nem kerülnek ugyanabba a morális dimenzióba. Az orosz veszély túldimenzionálása, a kiegyensúlyozott és tényeken alapuló tájékoztatás ellehetetlenítése negyedik éve jellemző.
„A háború folyamatai mögött jól látható a kollektív Nyugat gazdasági nacionalizmusa, ami szankciókban – fenyegetésben, zsarolásban, erőfölénnyel való visszaélésben – nyilvánul meg, és ellentmond a szabadpiaci kapitalizmus minden ismert elvének és gyakorlatának”
Az Egyesült Államok állandósuló külpolitikai, külgazdasági, szankciós túlterjeszkedése még saját szövetségeseit is félelemmel tölti el. Lásd Kanada 51. amerikai állam szerepét vagy a Grönlandra kinyilvánított igényt Dánia szuverenitásával és fennhatóságával szemben. Az amerikai adminisztráció kiszámíthatatlan döntései bárki ellen fordulhatnak, a kiváltó okok pedig a hadiipari és pénzügyi lobby érdekei, vagy a kétpárti belpolitikai alkuk mögött ki sem derülnek.
A világgazdaság II. világháború utáni évtizedekben létrejött egyensúlya az ukrajnai háború abszolutizálása keretében alkalmazott szankciós politika miatt felborult, visszaeséssel és káosszal veszélyeztetve a globális kereskedelmi, energetikai, közlekedési rendszerek funkcionális – kínálatot és keresletet kiegyensúlyozó – működését.
Az amerikai és az uniós szankciók mentén a világ valamennyi országától megkövetelt megfelelési kényszer az ENSZ minden szuverén országára hatással van. Ez a szankciós politika ENSZ keretekben nem legitim, politikai-ideológiai meghatározottságú, céljait tekintve a globális térnyerésre irányul. A kollektív Nyugat semleges országot az általa diktált és az ukrajnai háború égisze alatt abszolutizált politikai gyakorlatban nem tűr el.
„Ugyanakkor a <globális Dél> (mintegy 140 ország a BRICS vezetésével) egyre erősödő ellenállása mutatja, hogy az a vezető szerep és piaci előny, amelyet csak zsarolással (szankciókkal) lehet fenntartani, az hosszútávon vesztésre van ítélve”
Kinek van szüksége védővámokra? Aki nem versenyképes. Aki nagy védővámot vezet be – az nagyon nem versenyképes. Az elmúlt évek tapasztalatai jól mutatják, hogy nem Kína, Oroszország vagy India vezet be vámokat a világ valamennyi szuverén állama ellen, hanem az Egyesült Államok és az Európai Unió. Oroszországot nevezik meg célként, de mind a 193 ENSZ tagállamra vonatkozik. A napi szinten alkalmazott vámok mögött ma már nem is titkolják a politikai motivációt, a zsarolást és fenyegetést, azért vezetik be saját érdekeik alapján a szankciókat, a vámokat, hogy szuverén országokat valamilyen cselekvésre rávegyenek vagy attól eltántorítsanak. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kultúráját és szankciókra, vámokra vonatkozó normáit hatályon kívül helyezték, érvényesítésük lehetőségét Washington 2019-től ellehetetlenítette.
Brüsszel úgy beszél valamennyiünk nevében békéről, hogy negyedik éve egyetlen békekezdeményezést nem tett, az oroszokkal tárgyalni nem akar, és attól másokat is eltántorít. Az ukrán elnök tárgyalások tilalmára vonatkozó elnöki rendelete ma is érvényben van, ami az EU-elitet nem zavarja, és attól még ismételhető, hogy Putyin nem kész tárgyalni. A háborúhoz vezető okok kezelése – a kisebbségek diszkriminációjának megszüntetése, visszatérés Ukrajna semlegességéhez – fel sem merül, hiszen akkor a háború hamar véget érne.
„Ukrajna állapota, fokozatos szétveretése pedig nem téma. Egy ország nem alkalmas hetedik éve elnök- és parlamenti választások megtartására, ma már önmaga finanszírozására sem, de az EU-elit szerint magas szinten teljesíti a gyorsított EU-taggá válás követelményeit”
Milyen Európai Unióban vagyunk? Hogyan lesz ebből ismét normalitás?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tehetős Totó says:
Rémisztő helyzetkép és következtetések…de sajnos tökéletesen igazak. Úgy érzem hirtelen rám tört az öreg kor reménytelensége, s fájdalommal tölt el, milyen jövőt hagyunk az utódainknak.
Tuco says:
Az írást olvasva erős nosztalgiaérzés fogott el. Fiatal koromban, a 80-as években olvastam ilyen, a Nyugatot vadul ostorozó cikkeket. A gaz, imperialista Nyugat vs. a “béketábor”. Még hogy nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni…
brüsszelita says:
Nem kell ahhoz nosztalgiázni, vagy az archívumban kutakodni, hogy komcsi szöveget olvass a másik oldal egyoldalú gyalázásáról, elég ha figyelemmel követed a napi német sajtót. A Népszabadság vonalas dumája és lájtos cenzúrája a nyolcvanas években kutyafüle volt ahhoz képest, mint ami most folyik ott. Még el is visznek, ha megkommenteled a cikkeiket, és akkor tényleg nosztalgiád lehet.
A Népszabadságban is manipuláltak, elhallgattak és minősítettek, viszont féjkeket nem terjesztettek, a leközölt hírek igazak voltak. Viszont én most már idehaza se nyitok meg egyes portálokat, és cikkeket, mert már a címeikből tudom, hogy hazudnak.
Tökélyre vitték a propagandát, mert az emberek úgyis csak azt olvassák. És milyen igazuk van, mert aki rájuk kattint az mazohista, azt élvezi, amikor hülyítik. Itt ugyan odáig még nem jutottak, mert ahhoz el kell olvasni a kommenteket is, hogy hülyének érezd magad, úgyhogy nagy szerencséd van.
Tuco says:
Az emberek többsége sajnos információs buborékban él és nem él a kritikus gondolkodás lehetőségével. Ez mindkét oldalra igaz.
brüsszelita says:
Amit a cikk felsorol Trumpról az ukrán háború vonatkozásában az egy kivétellel csak szöveg, nincsenek mögötte tettek. De a finanszírozás befejezése sem az, mert hírszerzést és fegyvert továbbra is szállít Ukrajnának. Csak megosztja a terheket Európával, illetve bizniszt csinál belőle, de attól a háború még ugyanúgy ketyeg, ahogy azt Biden eltervezte, sőt eszkalálódik a helyzet.
Már írtam, hogy ne csak a kezemet figyeljék, mert csalok, hanem a számat is mert hazudok. Az újságírók figyelik is Trumpot, ráakadtak, ahogy az kell, de van olyan is, aki rácuppant, mint akvárium falára a házmester. Az egy hasznos halfajta, amit azért tartanak, hogy az üvegről a koszt lezabálja, oda van érte az akvarisztika, a másik neve hasznos idióta.
brüsszelita says:
De most olvasom, hogy a cikket az a Varga úr írta, akinek én nagy tisztelője vagyok a Hitrádióban, Ultrahangon és az egyéb csatornákon. Ezért a fentieket magára venni eszébe ne jusson, de Ön nem is újságíró, meg amúgy jó a cikk, nehogy a fürdővízzel kiöntsük az aranyhalat! Csak mert a házmester kapaszkodik, azt levakarni se lehet, esetleg ha ultrahangot ráeresztenek, és az fején találja a szöget. Értem ezalatt a haverját, Kusai urat, aki Önnel szemben nemcsak nagykövetnek, de cápának is elmegy, vagy pedig kalapácsos embernek. Ezért kérem adja át neki, hogy díszhal boltba mostanában ne nagyon menjen, de még a díszpintyeket is kerülje el!
HandaBandy says:
Tökéletes! Ahogy már egy másik cikkhez írtam, most Tump csendestárssá akar válni. Ha fejre áll a mutatvány, akkor jöhet azzal, hogy én csak a háttérben megfigyeltem titeket, ha meg a nyerő a mutatvány akkor vigyorogva tartja majd a markát, hiszen ő azért segített. Igazi szatócs tempó, de hát a Mr. President szólt előre, hogy ő ilyen hangnemben énekli majd a nótát. Mindenki érti a helyzetet csak az EB meg a Balfékek Szövetsége nem. Az oroszok meg csendben örülnek a potya időnek, ami persze elfogy de addig is trappolhatnak. Mellesleg odáig amíg mondták. Ők is jó előre.