„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Kovács Eleonóra írása a #moszkvater.com számára
„Nurejev dolgozott többek között Dániában, az Egyesült Királyságban, a Royal Ballet-ban, mint szólótáncos. 1983-tól a párizsi opera balettigazgatója lett 1989-ig, majd négy évig koreográfusként tevékenykedett. 1984-ben diagnosztizáltál AIDS-szel, 1991-ben kezdett állapota rosszabbodni. 1992 novemberében kórházba vonult, ott is következett be halála 1993. január 6-án”
Fotó:EUROPRESS/PHILIPPE WOJAZER/AFP
Szinte biztosra vehető, hogy a rövid bevezetőből mindenki tudja, hogy Nurejev az a művész, akiről a néhány utalást olvashatja. Rudolf Kametovics Nurejev 1938. március 17-én született nem messze Irkutsztól, egy transzszibériai vonaton. Édesanyja Vlagyivosztokba utazott, ahol a férje dolgozott. Rudolf, vagy ahogy szólították, Rugyik három lánytestvér után érkezett a tatár, muszlim vallású, Ufában lakó családba.
„Pompázatos lakása, és különösen párizsi, a Sainte-Geneviève-des-Bois temetőben található sírhelye utal a gyökereire”
A kis Rugyik rögtön beleszeretett a táncba, mikor édesanyjával és nővéreivel látott egy balett előadást. Kezdetben baskír népi táncelőadások szereplője volt, majd Leningrádban (ma ismét Szentpétervár) tanult. Egy moszkvai turné alkalmával jelentkezett a Bolsojba, és felvették a társulatba, 17 évesen azonban visszatért Leningrádba, mert az ottani képzést jobbnak tartotta. 1955-től tanult a Mariinszkij (később Kirov) társulat iskolájában, balettmestere, Alekszandr Puskin családjánál lakhatott.
„Nurejev hamar ismertté vált, mint a Kirov Balett táncosa. 1959-ben Bécsben szerepelhetett, nem sokkal ezután nem engedték külföldre”
1960-ban azonban egy francia szervező látott egy előadást Nurejev szereplésével, és elintézte, hogy a művész Párizsban táncolhasson 1961-ben. Hihetetlen sikert aratott a korabeli sajtó szerint. Párizs után Londonban táncolt volna, de a szovjet hatóságok, a KGB vissza akarta juttatni a Szovjetunióba, mert állításuk szerint ismerkedett a franciákkal és más külföldiekkel, és valószínűleg melegbárban is megfordult. A KGB ezt úgy tolmácsolta, hogy Nurejevnek a Kremlben kell fellépnie. Nurejev nem állt kötélnek. Majd a művész édesanyjának súlyos betegségére hivatkoztak az ügynökök. Rudolf ekkor is megtagadta a hazatérést.
„A párizsi repülőtéren történt 1961. június 16-án az ominózus jelenet, hogy Nurejevnek ezeket az információkat adták, erre menedékjogot kért, amit meg is kapott. Nem egészen egy hét múlva már a Grand Ballet du Marquis de Cuevasa tagja lett”
Megismerkedett Erik Bruhnnal, a dán táncossal, és 15 évig éltek együtt, Bruhn 1986-ban bekövetkezett haláláig. A közös életük mellett Nurejev szerelmi viszonyba keveredett az amerikai Robert Tracey-vel, aki később Nurejev haláláig élettársa lett. Mihail Gorbacsov közbenjárására 1987-ben mehetett vissza először a Szovjetunióba, az akkor valóban nagybeteg édesanyját meglátogatni. 1989-ben lépett fel újra a Szovjetunióban, és a rég nem látott barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel is találkozhatott.
„Nurejev dolgozott többek között Dániában, az Egyesült Királyságban, a Royal Ballet-ban, mint szólótáncos. 1983-tól a párizsi opera balettigazgatója lett 1989-ig, majd négy évig koreográfusként tevékenykedett. 1984-ben diagnosztizáltál AIDS-szel, 1991-ben kezdett állapota rosszabbodni. 1992 novemberében kórházba vonult, ott is következett be halála 1993. január 6-án”
Nurejev élvezte az életet. Nem állt messze tőle a diszkók világa, az ismeretség a popsztárokkal, színészekkel, színésznőkkel, magas társadalmi pozícióban lévő személyekkel. Fontosnak tartotta az öltözködést, még ha ez egy sokkoló sortot is jelentett. Nem jelentett gondot számára az, hogy minden porcikáját megmutassa. A meztelenségben nem talált semmi kivetnivalót, az egyik dokumentumfilmben – már nagybeteg volt – láthattuk meztelenül tornázni.
Nurejev számos főszerepet eltáncolt. Ő volt az első férfi balett-táncos, aki nadrág helyett harisnyanadrágban táncolt. Szerepelt balettfilmekben, mint a Don Quixote vagy A szilfidek, de komikusi vénáját is megcsillogtatta a Muppet Showban, mint Miss Piggy partnere. 1977-ben Ken Russell Valentino című filmjében Rudolph Valentinót játszotta, 1983-ban James Toback Exposed című filmjében egy hegedűművészt alakított. 2018-ban mutatták be A fehér holló (The White Crow) című tévéfilmet Ralph Fiennes rendezésében, az alkotás Nurejev fiatal éveit állítja középpontba. Azoknak ajánlható a film, akikben semmilyen kép nem él a művészről.
Karmesterként is bemutatkozott Nurejev. A fiatal művészjelöltnek a balett mellett hangszeren is kellett tanulnia. Számos kottát megvett, koncertekre járt. 1991-ben, már betegen számos koncerten vezényelt, Budapesten is. Utolsó dirigensi fellépése 1992. július 17-én, San Franciscóban volt.
„Mint balettművész 1992. február 28-án szerepelt a Christoforo című balettben, melynek zenéjét Szakcsi Lakatos Béla komponálta, a koreográfia Keveházi Gábor munkája volt. Az Angyal szerepében láthatta utoljára a közönség a művészt”
A maximalista, a botrányoktól nem visszariadó, művészetkedvelő Nurejev élete csoda volt, ahogy művészete is. Élete, munkássága sokáig fogja inspirálni a balett-táncosokat, a balett iránt érdeklődőket, a filmkészítőket.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
