Mintegy 15 millió ukrán menekült az elmúlt majd’ három évben külföldre a háború elől. A többség Európa irányába, és a világ szinte kizárólag csak róluk beszél. Nagyjából 5 millióan azonban Oroszországban találtak menedékre. Köztük több mint 700 ezer gyerek. Nem elrabolták őket, mint a nyugati információs térben terjed, hanem ide menekültek. Hogy élnek Oroszországban a menekültek? Milyen nehézségekkel szembesültek? Mit tesz értük az orosz állam? A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

A háború 2022 márciusában érte el Kremennaját/Kreminnát. A békeidőben közel 20 ezres kelet-ukrajnai bányász várost ekkor kezdték el lőni a környékbeli meddőhányókról az ukrán erők.

– Rettegésben tartották az egész várost. Soha nem felejtem el, március 6-án ebédeltünk, teáztunk, amikor eltalálták a szomszéd házat. Feltehetően a közelben lévő transzformátor állomást akarták kilőni. Lerepült a tető, kiszakadtak keretestől az ablakok, megsérült a láncon lévő kutya. Ettől fogva másokkal együtt mi is lehúzódtunk a pincébe. A repülő rakéták hangja ijesztő volt. Három hétig éltünk a pincében áram és fűtés nélkül. Még a boltba is alig mertünk elmenni. Szerencse, hogy volt egy kis tartalékunk. Emlékszem, néhány házzal odébb a nyári konyhát érte találat. A házban lakók a csodával határos módon menekültek meg. Egy másik házba az ablakon át repült be egy lövedék, kivitte a falat, beszakadt a tető.

„Gyakran kérdezik tőlem, miért nem menekültünk el azonnal. Nem olyan könnyű az, és reménykedtünk abban, hogy jönnek a mieink, és vége lesz ennek az őrületnek. Vártunk és tűrtünk, de az idegeink felmondták a szolgálatot”

Az első lehetséges alkalmat kihasználva  március 26-án összeszedtük az iratainkat, a kutyát a szomszédra hagytuk, fogtuk a gyerekeket, és öt-hat családdal együtt egy mikrobuszon elindultunk. A gyerekek a karjainkban, az állatok a fejünk felett. A járműre több hatalmas fehér plakátot ragasztottunk „Gyerekek! felirattal. Kerülő úton a mintegy 40 kilométerre lévő Szvatovo/Szvatove felé indultunk. Többször megállítottak bennünket, a férfiakat igazoltatták, aknamezőket kerülgettünk, belefutottunk egy bombázásba, de a fogadott sofőrünknek köszönhetően megúsztuk. Szerencsésen eljutottunk Szvatovóba, majd meg sem álltunk Moszkváig. Két napig utaztunk, és kizsigerelve, zaklatott idegállapotban érkeztünk meg Zelenográdba, ahol a két idősebb fiunk él a családjával – idézi fel a háború első napjait és a menekülést Oroszországba Nagyezsda, aki elmondja, hogy a gyerekei mellett máig sokat segítenek nekik az önkéntesek, munkahelyet, lakást szereztek, és a menekültek is igyekeznek támogatni egymást.

„Nagyezsdához hasonlóan százezrek vették az irányt 2022. február 24. után Oroszország felé. A front keleti oldaláról eleve csak erre menekülhettek. A hivatalos orosz adatok szerint az Ukrajna területéről érkezett menekültek száma már 2023 végére meghaladta az 5 milliót”

A menekültek között eddig a dátumig 728 ezer volt a gyerek. Az ENSZ adatai szerint mintegy 3 millió menekült érkezett Oroszországba. Ezek a számok az azóta eltelt időszakban lényegesen nem változtak, hiszen a frontvonal lényegesen nem mozdult el. Meg kell jegyezni azt is, hogy ezekben a statisztikákban nincsenek benne azok az ukrán állampolgárok, akik még a háború kitörése előtt szintén milliós nagyságrendben érkeztek Oroszországba. A kormány határozata alapján egyébként az Oroszországba érkezők személyenként 10 ezer rubel (egy rubel 4 forint) gyorssegélyt kaptak, és a 2023 végéig így kifizetett összeg már meghaladta a 12 milliárdot.

„A háború elől elmenekülő milliók Oroszországba érkezve a velük szemben megnyilvánuló nyitottság, szeretet ellenére is problémák sorával szembesültek”

A szintén Kelet-Ukrajnából a háború kirobbanása után közvetlenül született kisgyerekével érkező Anna a legnagyobb gondnak azt nevezte, hogy az emberek ott állnak, és nem tudják kifizetni a lakást. Közben nem olyan egyszerű munkát találni sem. Anna szerencsére talált takarítói állást, családja azóta megkapta az állampolgárságot, és ez is könnyített a helyzetükön. Az édesanyjával és kamasz lányával Mariupolból előbb gyalog a Krímbe, majd onnan Moszkvába menekült Olgáék az első időkben ismerősöknél laktak, majd albérletben, most pedig már egy egyszobás lakást bérelnek. Ahogy megérkeztek, beadták a kérvényt a menekült státuszra, ezt megkapták három hónap alatt, majd úgy döntöttek, állampolgárságért folyamodnak. Amikor végre beadták ehhez a papírjaikat, jött a referendum a négy terület csatlakozásáról, és újra be kellett adni a kérvényt. Végül az állampolgárságot ezután egy hónap alatt már automatikusan megkapták. A lány azóta le is érettségizett. Az otthon egy IT cégnél könyvelőként dolgozó Olga előbb takarítói állást kapott, majd most már a VDNH-n a nemzetgazdasági kiállításon terem felvigyázó. Sóhajtva teszi hozzá, hogy 25 évi tanári tapasztalata ellenére még ennek is örülhet. Állami iskolába állampolgárság hiányában nem jelentkezhetett, a magán iskolák pedig azzal az indokkal utasították el, hogy a háború miatti pszichés állapotuk miatt a menekültek nem foglalkozhatnak gyerekekkel.

„Ezekből a történetekből is kirajzolódik, hogy az Oroszországba érkezők terhe mindenek előtt az államra hárult”

A munkában főleg az első évben rengeteg önkéntes segített, akiknek a munkáját különböző alapítványok kordinálták. Az első időkben sokakat ideiglenes szállásokon helyeztek el, amelyből 2022 végéig gyerek táborokban, üdülőkben, szanatóriumokban, szállodákban közel ezret nyitottak meg. Itt napi háromszor étkezést is biztosítottak. A háború elől menekülőknek a legszükségesebb dolgokra, ételre, tisztálkodási eszközökre, ágyneműre, meleg ruhára, alsóneműre volt szükségük, később már olyan ruhákat kértek, amiben iskolába, dolgozni mehetnek, a gyerekeknek pedig például a tanuláshoz laptopot. Emellett az egyszeri segélyen kívül is kell őket támogatni anyagilag.

Az idő előrehaladtával a menekültek újabb és újabb kihívásokkal szembesültek. Például azzal, hogy nem ismerték az orosz törvényeket, ami megnehezítette az ügyek intézését. Először az irataikat kellett rendezniük azoknak, akik a személyi azonosságot igazoló dokumentumok nélkül érkeztek. Állampolgárság hiányában eleve nehezebb munkát vállalni, de a diplomáknak, a képesítések, a rokkantság, a ledolgozott évek igazolásának, vagy éppen a jogosítványnak a hiánya is problémákat okozott a munkavállalásnál, a nyugdíjnál, és általában a mindennapi életvitelben is. Az első hónapokban ráadásul napi több száz ilyen, a dokumentumok pótlására irányuló kérelem érkezett az orosz hatóságokhoz. Az iratok beszerzése sokszor fizikailag lehetetlen volt, hiszen visszatérni nem lehetett, a posta nem működött, és hiába jelentős mértékben digitalizált az ukrán nyilvántartás, Oroszországból nem lehet azt elérni.

„Emellett a menekültek egészségügyi ellátását megszervezni sem volt egyszerű”

A milliós nagyságrendben érkezők eleve megterhelték a rendszert, ráadásul sokaknál újra fel kellett állítani a diagnózist, ami több vizsgálatot is igényelt. Emellett az könnyebben megoldható feladat volt, hogy pótolják, a háborús körülmények közepette eltört protéziseket, szemüvegeket, elveszett hallókészülékeket, várnyomás- és cukorszint mérőket. Ráadásul nehezítette az egészségügyi ellátást, hogy az ideiglenes szállásul szolgáló helyek általában messze esetek a kórházaktól, orvosi rendelőktől. De az államnak segíteni kellett abban is, hogy idővel az ideiglenes szállást állandóra akarták váltani a menekültek. De segíteni kellett a halálozások esetében is, hiszen egy temetés költségei Oroszországban átlagosan 160-180 ezer rubelre rúgnak, ráadásul ebben a státuszban ingyenes hely sem jár a temetőben. Az otthonukból elmenekültek meg akarták keresni a rokonaikat, amiben szintén segítségre szorultak. Idővel a hivatalokra nehezedő terhek kisebbek lettek ugyan, de közben a felajánlások is nagyjából a felére csökkentek. Míg 2022 márciusában csak az egyház által koordinált adakozásokból 196 millió rubel jött össze, addig ez az utóbbi hónapokban már csak pár millió. Közben milliók számára kell továbbra is biztosítani az alapvető szükségleteket, hiszen még az albérletet fizetni tudóknak is legtöbbször csak a legegyszerűbb, bútor nélküli lakásokra telik.

„A segítség nagyságát jelzi, hogy a kormány egy legutóbbi rendeletében még most is 1,25 milliárd rubel biztosított a menekültek fogadására a régióknak”

A háború elől menekülőkön ez sokat segít, azonban sokan szeretnének visszatérni a szülőföldjükre. Ezért aztán tízezrek – főképp idősebbek – maradtak máig az ideiglenes befogadó pontokon, és várják, hogy leálljanak a harcok. Így aztán ha konszolidálódik a helyzet, a mintegy 5 millió menekült egy része útnak indul, akiknek viszont sikerült már megvetni a lábukat, maradni fognak. Főképp fiatalokról van szó, így ők segíthetnek majd a romló orosz demográfiai- és munkaerő helyzeten. Persze, jó eséllyel a statisztikát a visszatérők is javítják, ha Oroszország új területek megszerzésével zárja le a háborút. S hogy mennyire szükség van az új munkaerőre, azt mutatja, hogy egyes távol-keleti régiókban 2022 februárja után azonnal jelentős letelepedési támogatással csábították az érkezőket. A kalandvágyók éltek is a lehetőséggel, a döntő többség azonban nem.

„Vissza akar térni egyszer Kremennajába Nagyezsda is, akinek még az egyelőre ukrán papírokkal rendelkező kiskorú lányainak az iratait is el kell intéznie, amelyre 2026-ig van haladék”

– Már csak emiatt vissza kell mennünk Kremennyajába, de ha csendesülnek a harcok, akkor szeretnénk végleg visszaköltözni. A házunk ugyan megsérült a harcokban, kitörtek az ablakok, lyukas a tető. Az egyik, közvetlenül a ház előtt becsapódott lövedék pedig a gázvezetéket rongálta meg, de a szomszédok vaélahogy „befoltozták faékekkel. Még jó, hogy nem robbant fel. Az idősebb fiaim nem akarnak hazaengedni, de a férjemmel mi vágyunk Kremennajába. Ott vannak eltemetve a szüleink, ott vannak a rokonaink. Békére, nyugalomra vágyom!  Arra, hogy a saját házamban ébredjek, kimenjek az udvarra, és azt higgyem, hogy ez az egész csak egy rossz álom volt. Öt gyerekem, és négy unokám van. Ez a nagy család a reményünk és a boldogságunk, minden más eltörpül emellett – mered a távolba Nagyezsda, és lelki szemeivel a kremennajai házat, az udvart látja.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)