Szergej Lavrov is megerősítette azt, amit portálunk elemzéseiben már jó ideje írunk, hogy a Donbassz feletti ellenőrzés megszerzése már nem elegendő a győzelemhez, Oroszország ezután sem állhat le, és további, minimum a Harkiv-Umany vonaltól délre és keletre lévő területek megszerzésére kényszerül. Ahogy az orosz külügyminiszter fogalmazott, a „különleges hadművelet” földrajzi koordinátái megváltoztak. Lavrov ezt a nagy hatótávolságú nyugati fegyverek érkezésével magyarázta, de más érvek is emellett szólnak.

Április közepén az orosz központi katonai körzet parancsnok-helyettese már megpendítette, hogy az orosz hadseregnek a Donbassz után tovább kell mennie nyugat felé egészen a moldovai határig, és el kell vágni Ukrajnát a tengertől ahhoz, hogy megtörje Kijev ellenállását, és győzelmet hirdethessen. Szergej Lavrov lényegében ugyanerről, vagy még ennél is többről beszélt.

„A külügyminiszter szavaira azért is érdemes figyelni, mert Moszkva tudatosan a homályban hagyja a háború katonai célkitűzéseit, és ilyen magas szinten még nem beszéltek a harcok folytatódásának egyébként adott esetben logikus lehetséges irányairól”

Rusztam Minnyekajev vezérőrnagy annak idején a Szverdlovszk megyei hadiipari szövetség éves ülésén úgy fogalmazott, hogy az orosz hadseregnek a „különleges hadművelet” második szakaszában teljes ellenőrzése alá kell vonnia a Donyec-medencét és Dél-Ukrajnát. Szerinte a Dél-Ukrajna feletti ellenőrzés kijáratot biztosítana az orosz fegyveres erők számára a moldovai Dnyeszter-mentéhez, ahol szerinte „az oroszajkú lakosság elnyomására utaló jelek.

„Szergej Lavrov most arról beszélt, hogy az Ukrajna elleni <különleges hadművelet> földrajzi koordinátái megváltoztak, Oroszország a nagy hatótávolságú nyugati fegyverek érkezése  miatt távolabbra fogja tolni magától a jelenlegi harcvonalat”

A külügyminiszter Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz állami RT tévécsatornának és RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva  kijelentette, a háború célja Moszkva szempontjából változatlanul Ukrajna „nácitlanítása” és demilitarizálása. Ennek az országnak a területéről ugyanis nem érheti semmilyen fenyegetés Oroszország biztonságát. Lavrov szerint az orosz fél a március végi isztambuli kétoldalú tárgyaláson még kész lett volna elfogadni az akkori helyzetből kiinduló ukrán megállapodási javaslatot, a „földrajz” azonban mostanra megváltozott, már nemcsak a szakadár Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, hanem Herszon és Zaporizzsja megyét és más ukrajnai területeket is érinti, „és ez a folyamat folytatódik, méghozzá következetesen és kitartóan folytatódik”.

Szerinte amennyiben a Nyugat „impotens dühből”, vagy a helyzet további élezésének vágyából tovább tömi olyan nagy hatótávolságú fegyverekkel Ukrajnát, mint a HIMARS-rendszerek, az azt jelenti, hogy a „különleges művelet” földrajzi céljai még távolabb kerülnek a jelenlegi vonaltól. Oroszország nem engedheti meg, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy „bárki, aki a helyébe lép”, nagy hatótávolságú fegyverekkel fenyegesse a területét vagy a szakadár köztársaságokét.

„Mindehhez hozzátehetjük, hogy hasonló okokból a Donbassz és a Krím sem védhető a határok kitolása nélkül. A területszerzés kényszerét nem csupán biztonsági okok indokolják, hanem gazdaságiak is. Sőt, maga a győzelmi kényszer is, hiszen ehhez a másik felet meg kell törni”

Emlékezzünk csak, hogy a Kremlt az orosz „héják” részéről már 2015-ben bírálatok érték amiatt, hogy elállt az úgynevezett Novorosszija projekttől. Most már láthatjuk, akkor könnyebb lett volna megszerezni ezeket a területeket, és megtörni Ukrajnát. De ezekben az években Moszkva elfogadta, hogy különleges státusban, lényegében autonóm területként a két szeparatista „népköztársaság” Ukrajna keretien belül maradjon. Kijev azonban szabotálta az ezt szabályozó minszki megállapodást. A következő lépés a DNR és az LNR függetlenségének elismerése volt, február 24. után pedig egy ideig a Donbassz két megyéjének az eredeti határok melletti ellenőrzése lett a cél.

„Aztán változtak a körülmények, és immár Ukrajna több megyéjének megszerzése nélkül nehéz győzelmet hirdetni Moszkvában”

A Donbassz feletti ellenőrzés megszerzése a hősies ukrán ellenállás mellett is csak idő kérdése, és a két megye az őszi esőzések beálltáig orosz kézre kerülhet. Az orosz erők azonban aligha állnak meg ezután, és tovább haladnak nyugati irányba. Vannak, akik szerint a Dnyeperig, míg mások szerint tovább, egészen a moldovai határig. Ez utóbbi már csak azért is valószínűsíthető, mert a Kreml nem állhat meg. Céljai eléréséhez az ukrán felet meg kell törni, ehhez biztonsági és gazdasági szempontokat követve immár területet kell szerezni. A Harkiv-Umany vonaltól délre és keletre fekvő országrész elfoglalásával – ez egyébként civilizációs törésvonal is – tárgyalóasztalhoz kényszerítheti Kijevet, és ott diktálhatja a tűzszünet feltételeit is. Azért nem békéről beszélünk, mert az ukrán oldal, és a mögötte álló Nyugat aligha ismeri el ezeket a területeket orosznak, így inkább csak egy nagy befagyott konfliktussal állunk ebben az esetben szemben.

„De ez a területszerzés már eladható győzelemként, és stratégiai szempontból védhető is. Gazdasági tekintetben pedig fenntartható, miközben az ellenfelet végletesen meggyengíti”

A már eddig orosz ellenőrzés alatt lévő területek, a 2014 előtti Ukrajna 20 százaléka adta ugyanis egykor a GDP nagyjából felét. A háborúig e régiókban 15 millióan éltek. Ha pedig az orosz csapatok ehhez még elfoglalják Mikolajiv, Harkiv és Odessza megyét is, akkor Ukrajna újabb 7 millió embert veszít, és a GDP további 25 százalékát. Ukrajnának ez esetben 20 millió lakosa, és az egykori GDP 25 százaléka marad. Elveszíti a legfontosabb iparvidékeket, és a legjobb termőföldeket is. Kijevnek pedig ott marad a sokmilliárdos adósság.

„De egyre többen beszélnek arról, hogy amennyiben a Donbasszban megtörik az ukrán hadsereg, akkor nemcsak Ukrajna déli területei, a történelmi Novorosszija, hanem nyugaton Vinnyica és Zsitomir megyékkel bezárólag akár a Malorosszija is orosz kézre kerülhet. Ukrajnának csak a nyugati megyék – Kárpátaljával és Bukovinával kiegészülve Galícia – maradnának”

Mindez azonban jelentős mértékben függ az orosz képességektől, és az ukrán ellenállás, a nyugati támogatás kitartásától. Most inkább azt mondanánk, hogy reális esély inkább arra van, hogy Ukrajnát elvágják a tengertől, de végső soron még az sem elképzelhetetlen, hogy az orosz csapatok csak a Dnyeperig mennek. Hiszen ne feledjük el, az angolszász hatalmak és Ukrajna is a győzelemre játszik. A cél jól láthatóan ennél már több, hiszen Moszkvában a többség már azt gondolja, hogy az áldozathozatallal arányos győzelemnél kevesebb elfogadhatatlan.

Így az orosz társadalom totális vereségként élné meg, ha Ukrajna teljes mértékben képes lenne visszaállítani a területi egységét, amelyre jelenleg a minimálisnál is kevesebb az esély. Nagy vereségnek értékelnék, ha a február 24. előtti állapot állna vissza, és sima győzelemként, ha teljes Donbassz mellett a Dnyeperig Herszon, Mikoljiv, Zaporizzsja, ezen kívül Harkiv megyék egy része kerülne orosz fennhatóság alá. Teljes sikerként élnék meg Novorosszija és Malorosszija megszerzését, egész Ukrajnáról már nem is beszélve.