„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Moszkva nem állhat meg a Donbassznál

2022. júl. 25.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Szergej Lavrov is megerősítette azt, amit portálunk elemzéseiben már jó ideje írunk, hogy a Donbassz feletti ellenőrzés megszerzése már nem elegendő a győzelemhez, Oroszország ezután sem állhat le, és további, minimum a Harkiv-Umany vonaltól délre és keletre lévő területek megszerzésére kényszerül. Ahogy az orosz külügyminiszter fogalmazott, a „különleges hadművelet” földrajzi koordinátái megváltoztak. Lavrov ezt a nagy hatótávolságú nyugati fegyverek érkezésével magyarázta, de más érvek is emellett szólnak.

„Oroszországért! A gyerekekért! A Donbasszért!" feliratú plakát az utcán Moszkvában, 2022. július 13-án #moszkvater

„Oroszországért! A gyerekekért! A Donbasszért!” feliratú plakát az utcán Moszkvában, 2022. július 13-án
Fotó:EUROPRESS/Ilya Pitalev/Sputnik/AFP

Április közepén az orosz központi katonai körzet parancsnok-helyettese már megpendítette, hogy az orosz hadseregnek a Donbassz után tovább kell mennie nyugat felé egészen a moldovai határig, és el kell vágni Ukrajnát a tengertől ahhoz, hogy megtörje Kijev ellenállását, és győzelmet hirdethessen. Szergej Lavrov lényegében ugyanerről, vagy még ennél is többről beszélt.

„A külügyminiszter szavaira azért is érdemes figyelni, mert Moszkva tudatosan a homályban hagyja a háború katonai célkitűzéseit, és ilyen magas szinten még nem beszéltek a harcok folytatódásának egyébként adott esetben logikus lehetséges irányairól”

Rusztam Minnyekajev vezérőrnagy annak idején a Szverdlovszk megyei hadiipari szövetség éves ülésén úgy fogalmazott, hogy az orosz hadseregnek a „különleges hadművelet” második szakaszában teljes ellenőrzése alá kell vonnia a Donyec-medencét és Dél-Ukrajnát. Szerinte a Dél-Ukrajna feletti ellenőrzés kijáratot biztosítana az orosz fegyveres erők számára a moldovai Dnyeszter-mentéhez, ahol szerinte „az oroszajkú lakosság elnyomására utaló jelek.

„Szergej Lavrov most arról beszélt, hogy az Ukrajna elleni <különleges hadművelet> földrajzi koordinátái megváltoztak, Oroszország a nagy hatótávolságú nyugati fegyverek érkezése  miatt távolabbra fogja tolni magától a jelenlegi harcvonalat”

A külügyminiszter Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az orosz állami RT tévécsatornának és RIA Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva  kijelentette, a háború célja Moszkva szempontjából változatlanul Ukrajna „nácitlanítása” és demilitarizálása. Ennek az országnak a területéről ugyanis nem érheti semmilyen fenyegetés Oroszország biztonságát. Lavrov szerint az orosz fél a március végi isztambuli kétoldalú tárgyaláson még kész lett volna elfogadni az akkori helyzetből kiinduló ukrán megállapodási javaslatot, a „földrajz” azonban mostanra megváltozott, már nemcsak a szakadár Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, hanem Herszon és Zaporizzsja megyét és más ukrajnai területeket is érinti, „és ez a folyamat folytatódik, méghozzá következetesen és kitartóan folytatódik”.

Szerinte amennyiben a Nyugat „impotens dühből”, vagy a helyzet további élezésének vágyából tovább tömi olyan nagy hatótávolságú fegyverekkel Ukrajnát, mint a HIMARS-rendszerek, az azt jelenti, hogy a „különleges művelet” földrajzi céljai még távolabb kerülnek a jelenlegi vonaltól. Oroszország nem engedheti meg, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy „bárki, aki a helyébe lép”, nagy hatótávolságú fegyverekkel fenyegesse a területét vagy a szakadár köztársaságokét.

„Mindehhez hozzátehetjük, hogy hasonló okokból a Donbassz és a Krím sem védhető a határok kitolása nélkül. A területszerzés kényszerét nem csupán biztonsági okok indokolják, hanem gazdaságiak is. Sőt, maga a győzelmi kényszer is, hiszen ehhez a másik felet meg kell törni”

Emlékezzünk csak, hogy a Kremlt az orosz „héják” részéről már 2015-ben bírálatok érték amiatt, hogy elállt az úgynevezett Novorosszija projekttől. Most már láthatjuk, akkor könnyebb lett volna megszerezni ezeket a területeket, és megtörni Ukrajnát. De ezekben az években Moszkva elfogadta, hogy különleges státusban, lényegében autonóm területként a két szeparatista „népköztársaság” Ukrajna keretien belül maradjon. Kijev azonban szabotálta az ezt szabályozó minszki megállapodást. A következő lépés a DNR és az LNR függetlenségének elismerése volt, február 24. után pedig egy ideig a Donbassz két megyéjének az eredeti határok melletti ellenőrzése lett a cél.

„Aztán változtak a körülmények, és immár Ukrajna több megyéjének megszerzése nélkül nehéz győzelmet hirdetni Moszkvában”

A Donbassz feletti ellenőrzés megszerzése a hősies ukrán ellenállás mellett is csak idő kérdése, és a két megye az őszi esőzések beálltáig orosz kézre kerülhet. Az orosz erők azonban aligha állnak meg ezután, és tovább haladnak nyugati irányba. Vannak, akik szerint a Dnyeperig, míg mások szerint tovább, egészen a moldovai határig. Ez utóbbi már csak azért is valószínűsíthető, mert a Kreml nem állhat meg. Céljai eléréséhez az ukrán felet meg kell törni, ehhez biztonsági és gazdasági szempontokat követve immár területet kell szerezni. A Harkiv-Umany vonaltól délre és keletre fekvő országrész elfoglalásával – ez egyébként civilizációs törésvonal is – tárgyalóasztalhoz kényszerítheti Kijevet, és ott diktálhatja a tűzszünet feltételeit is. Azért nem békéről beszélünk, mert az ukrán oldal, és a mögötte álló Nyugat aligha ismeri el ezeket a területeket orosznak, így inkább csak egy nagy befagyott konfliktussal állunk ebben az esetben szemben.

„De ez a területszerzés már eladható győzelemként, és stratégiai szempontból védhető is. Gazdasági tekintetben pedig fenntartható, miközben az ellenfelet végletesen meggyengíti”

A már eddig orosz ellenőrzés alatt lévő területek, a 2014 előtti Ukrajna 20 százaléka adta ugyanis egykor a GDP nagyjából felét. A háborúig e régiókban 15 millióan éltek. Ha pedig az orosz csapatok ehhez még elfoglalják Mikolajiv, Harkiv és Odessza megyét is, akkor Ukrajna újabb 7 millió embert veszít, és a GDP további 25 százalékát. Ukrajnának ez esetben 20 millió lakosa, és az egykori GDP 25 százaléka marad. Elveszíti a legfontosabb iparvidékeket, és a legjobb termőföldeket is. Kijevnek pedig ott marad a sokmilliárdos adósság.

„De egyre többen beszélnek arról, hogy amennyiben a Donbasszban megtörik az ukrán hadsereg, akkor nemcsak Ukrajna déli területei, a történelmi Novorosszija, hanem nyugaton Vinnyica és Zsitomir megyékkel bezárólag akár a Malorosszija is orosz kézre kerülhet. Ukrajnának csak a nyugati megyék – Kárpátaljával és Bukovinával kiegészülve Galícia – maradnának”

Mindez azonban jelentős mértékben függ az orosz képességektől, és az ukrán ellenállás, a nyugati támogatás kitartásától. Most inkább azt mondanánk, hogy reális esély inkább arra van, hogy Ukrajnát elvágják a tengertől, de végső soron még az sem elképzelhetetlen, hogy az orosz csapatok csak a Dnyeperig mennek. Hiszen ne feledjük el, az angolszász hatalmak és Ukrajna is a győzelemre játszik. A cél jól láthatóan ennél már több, hiszen Moszkvában a többség már azt gondolja, hogy az áldozathozatallal arányos győzelemnél kevesebb elfogadhatatlan.

Így az orosz társadalom totális vereségként élné meg, ha Ukrajna teljes mértékben képes lenne visszaállítani a területi egységét, amelyre jelenleg a minimálisnál is kevesebb az esély. Nagy vereségnek értékelnék, ha a február 24. előtti állapot állna vissza, és sima győzelemként, ha teljes Donbassz mellett a Dnyeperig Herszon, Mikoljiv, Zaporizzsja, ezen kívül Harkiv megyék egy része kerülne orosz fennhatóság alá. Teljes sikerként élnék meg Novorosszija és Malorosszija megszerzését, egész Ukrajnáról már nem is beszélve.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Kedves Gábor!
    Csak ismételni tudom magamat, mikor azt írtam, hogy Ukrajna szét fog hullani. Mindenképpen Orosz szemszögből ez az ideális megoldás, megmutatva, hogy Moszkvát nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi porondon.
    Ezzel tekintélyt, tiszteletet parancsolnak a haladároknak, nem beszélve a sikerélményről, növelve a saját önbizalmukat.
    A neheze, a béke és biztonság megteremtése minden vonatkozásban, nem beszélve a nemzetközi ellenszéllel csak egy szövetséggel ellensúlyozható, gátat vetve a “fellazítás” politikájának.

    További hasznos és tárgyilagos véleményét kíváncsian várom!

  2. Köszönöm a minitanulmányt. Amennyiben lehetséges a napi események krónikáját az információk elérése esetén rendszeresen közölni szíveskedjenek.
    Üdvözlettel.

  3. …”1741. szeptember 11-én, két évvel egy vesztes török háború, és tizenkét éves törvényhozási kényszerszünet után Mária Terézia a Pozsonyba összehívott magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek koronáját fegyverrel megmenteni. Mária Terézia jól tudta, hogy trónját csak a magyar rendek segítségével tudja megvédeni a porosz fenyegetéstől,”… Hogy kerül a csizma az asztalra? Kérdezheti bárki joggal. Úgy, hogy a történelem, csaknem ismétli önmagát. Tegnapi hír, hogy az ukrán “first lady” siránkozott az amerikai Kongresszusban, hogy segítsenek neki megmenteni “szegín népét” a pusztulástól. Persze, pénzzel, meg fegyverrel, ami mostanság nagyon elkelne szeretett Ukrajnájának. Az előadás könnyekkel és sikerrel zárult Amihez a bideni banda már már gyáva volt, egy demokrata ötletgyáros agyából jött szikra jó megoldásnak tűnt. A “first lady” karján ugyan nem ült a gyermeke, de az érzelmi alapon sikerült megdolgoznia a kéviselőket, mert a gondosan előírt szöveget hibátlan átéléssel adta elő (mégiscsak egy színész asszonykája, nemde?). Nem kérdezett ott senki semmit. Például azt, hogy meséljen az elmenekült ukránok millióiról, akik férjecskéje és annak az idős jóságos bácsikának (aki egy plecsnit is adott a kacsójába) a jóvoltából lettek földönfutók, Nem kérdezték, hogy miért pusztultak el jobb sorsra érdemes fiatal emberek tízezrei katonakánt, pedig ezek is a “szegín” ukrán nép részei voltak…Mondom, és írom: senki nem kérdezett semmit, csak lelkesen ünnepelt, meg valószínűleg már dobálta is a “perselybe” az áhított dollármilliókat, miközben a háttérben a plecsniadó bácsika, és a gengje jót nevetett a markába, akárcsak anno a “mi” Mária Teréziánk. Egyvalami azért mégiscsak furdalja az oldalam. Vajon a “showbiz-gazdiknak” novemberben is lesz kedvük nevetni?

  4. Tisztelt Stier Gábor!

    Írását elolvasva nagyon érdekelne, hogy mi a vélemény az alábbi interjúról:

    https://mandiner.hu/cikk/20220625_ukrajna_oroszorszag_haboru_nemzetkozi_jog_kajtar_gabor

    Ugyanis ezek szerint Oroszország súlyosan megsértette a nemzetközi jogot amire maga is hivatkozik, ha az a saját érdekeivel éppen egy irányba mutat. Valahogy az az érzésem, hogy az oroszoknak szurkol (Ha nem kérem cáfoljon.). Ezt talán olyan, mint amikor Rózsa Sándornak szurkolunk, de ha jobban megnézzük, akkor látnunk kell, hogy egy bűnözővel van dolgunk. Vagy ilyen volt anno a Viszkis rabló. A fél ország röhögött a rendőrség bénáskodásán aztán mi lett a vége? A Viszkist bezárták és végül jó útra tért. Már a magyar jogrend szerint.

    Ha tényleg úgy gondolja, hogy Oroszország igazságos háborút folytat, akkor kérem írja már le, hogy mi az ő igazságuk! Mi hatalmazza fel őket – a kétségkívül meglévő – katonai erőn kívül arra, hogy a nemzetközi jogot megsértve lerohanják a szomszédos országot.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK