Kezdőlap » x-demokrata » Moszkva kitakarítaná a kozmoszt
#moszkvater Jelen állás szerint 18 922 tárgy kering irányítatlanul a világűrben

Moszkva kitakarítaná a kozmoszt

A világűrben mozgó hulladékok  nagy veszélyt jelentenek a Föld körül keringő objektumokra

#moszkvater
Jelen állás szerint 18 922 tárgy kering irányítatlanul a világűrben Fotó:European Space Agency

Egyszerre három grandiózus programot is bemutatott a napokban az Orosz Szövetségi Űrügynökség, a Roszkoszmosz vezetője. Dmitrij Rogozin ezek közül a legfontosabbnak a kozmikus környezetvédelem kérdését, az űrszemét befogását nevezte.  Az egyre égetőbb probléma megoldására a Roszkoszmosz részéről Jurij Makarov és Borisz Susztov akadémikus vezetésével külön intézetet hoznak létre. Ragyij Ilkajev akadémikus irányítja a Földet az aszteroidáktól és nagy méretű meteoritoktól megvédő programot. Ennél kevesebb fontosabb kihívással szembesülnek a Földön élők, a kérdés inkább a veszély aktualitása. Mint tudósok megállapították, 66 millió évvel ezelőtt a Föld már ütközött aszteroidával, amelynek következtében úgynevezett nukleáris tél köszöntött be, s kihaltak a dinoszauruszok. A becsapódás helyszínén, Közép-Amerikában a Yucatán-félszigeten ma is láthatóa az akkor keletkezett hatalmas kráter. A harmadik programmal a napenergia hatékonyabb felhasználásával a Svabe holding foglalkozik. Mint Szergej Popov igazgató-helyettes elmondta, erre olyan szputnyik rendszert terveznek, amely négy méter átmérőjű lézersugár formájában juttatná a napenergiát a Földre.

A legaktuálisabb e programok közül a kozmosz megtisztítása az űrszeméttől. Az űrszemét, más néven kozmikus hulladék mindazon mesterséges eredetű tárgyak neve, amelyek a világűrben keringenek, már nem hasznosíthatók és nem hozhatók működőképes állapotba. Ezek a tárgyak főleg a mesterséges holdak és űrállomások kisebb-nagyobb levált darabkái, alkatrészei, valamint használaton kívüli műholdak, alacsony Föld körüli pályán maradt utolsó rakétafokozatok és az űrséták, szerelések során elszabadult eszközök, amelyek együttesen alkotják a kozmikus hulladékot.

A világűrben mozgó hulladékok  nagy veszélyt jelentenek a Föld körül keringő objektumokra. 1957-ben juttatták Föld körüli pályára az első mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et, és azóta becslések szerint mintegy 600 ezer egy centiméternél nagyobb méretű tárgy került a világűrbe. Az űrszemét egy része nagy tömegű alkatrészekből áll, így a hordózórakéta-fokozatok, vagy műholdak elérhetik a 2 és 10 tonna közötti tömeget is. Jelen állás szerint 18 922 tárgy kering irányítatlanul a világűrben. Ebből 6,5-6,5 ezer orosz illetve amerikai, míg mintegy 4 ezer kínai eredetű.

Az emlékezetes „szemetelések” egyike az első amerikai űrsétához kötődik, amikor a Gemini-4 egyik űrhajósa Edward White elhagyott egy fél pár kesztyűt, amely egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül. 1979 júliusában a 77 tonnás Skylab űrállomás a Föld atmoszférájába történő visszatérésekor az Indiai-óceán délkeleti részén és Nyugat-Ausztrália egyes részein szórta szét darabjait, az alkatrészek közül nem minden zuhant a földre, hanem továbbra is alacsony pályán keringett. 2008 novemberében egy egész szerszámtáska szabadult el az STS-126 küldetése során, s jó egy év múlva lépett a Föld légkörébe és a Csendes-óceán felett semmisült meg. A 2016-ban irányíthatatlanná vált Tienkung-1 űrállomás évekig keringett a Föld körül, végül 2018. áprilisában csapódott be.

„A világűrben működő űreszközökre egy kisebb méretű tárggyal való összeütközés is katasztrofális hatással lehet, hiszen a becsapódás sebessége elérheti a 10 km/s sebességet is, vagyis a 36 000 km/órát. Csak összehasonlításképpen, a golyó 1 km/s sebességgel repül ki a fegyverből”

Azok a tárgyak, amelyek 700 km alatti magasságban tartózkodnak, nagyjából 10 évi keringés után bejutnak a légkörbe, ahol elégnek vagy a Földre zuhannak. Ebből idáig komolyabb katasztrófa nem következett be. Mint Natan Ejszmont űrkutatási szakértő a Rosbalt hírügynökségnek elmondta, a mai gyakorlat az, hogy amikor egy kozmikus műszer befejezte a működését, akkor kikapcsolódik, és nem később mint 20 év múlva kirepülve a világűrből vagy a Nap közelében ég el, vagy pedig a légkörben. A jövő pedig az, hogy a mesterséges holdak nem szennyezik majd a világűrt a leváló rakétafokozatokkal, hanem a Föld előre meghatározott helyére zuhan. Mint azonban megjegyezte, nehezebb a helyzet a régi, a kozmoszban keringő tárgyakkal, mert befogásuk rendkívül költséges.

Az űrállomások a világűrben 300–400 km magasságban tartózkodnak, ebben a térségben különösen veszélyes ezeknek a tárgyaknak a kontroll nélküli mozgása, mégis a legnagyobb veszélyt a 800–1500 km-es zónában mozgó objektumok jelentik, mert itt a földmegfigyelő holdak keringenek. Az Egyenlítő fölött 36 ezer km magasságban húzódó, távközlési és meteorológiai célokra használt geostacionárius pálya is nagyon túlzsúfolt, az ütközések veszélye nagy, s úgynevezett „kozmikus dugók” alakulhatnak ki. Az orosz irányító központ számos esetben módosította a Nemzetközi Űrállomás pályáját, hogy elkerüljenek egy-egy keringő hulladékdarabot vagy kedvezőbb feltételeket teremtsenek egy űrhajó dokkolásához. 2011 júniusában a Nemzetközi Űrállomás legénységének a biztonság kedvéért át kellett szállni az űrhajókba és felkészülni a menekülésre egy űrszemét miatt, amely végül 250 méterrel az űrállomás mellett haladt el.

Voltak azonban már kisebb karambolok is. 2005 januárjában a US Space Surveillance Network (Amerikai Világűrmegfigyelő Hálózat) munkatársai élő adásban nézték végig, ahogy egy 31 éves amerikai rakéta maradványai ütköztek frontálisan egy 2000-ben felbocsátott kínai rakéta harmadik fokozatával. 2009. február 10-én, a Szibéria felett 790 km magasan keringő műholdas kereskedelmi mobil távközlési rendszer részeként üzemelő Iridium műhold ütközött a Kozmosz-2251 műholddal, amely már egy évtizede használaton kívül van. Az amerikai megfigyelő hálózat mérései alapján a két összeütköző műhold kb. 600 darabra esett szét.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.