//Mit néztünk a meccsek között?
Szentpétervár olyan szimbólum, kép, sokszínű képes beszéd, amelyben tükröződik az egész újkori orosz történelem

Mit néztünk a meccsek között?

MEGOSZTÁS

Emlék. Pityer elvarázsolt, Moszkva letaglózott, Kazany a kultúrákat ütköztette, míg az orosz konyha kibillentett a globalizációból

A világbajnokság mindenek előtt a futballról szólt, a mérkőzéseket azonban Oroszország 11 városában rendezték, így az ide érkező szurkolók előtt feltárulhatott az egész ország. A meccsek között alkalom nyílhatott bepillantani az orosz hétköznapokba, s mélyebben megismerkedni az orosz kultúrával és történelemmel is. Volt egyszer egy világbajnokság, és nem csak az. Emlékezzünk!

Szentpétervár olyan szimbólum, kép, sokszínű képes beszéd, amelyben tükröződik az egész újkori orosz történelem
Szentpétervár olyan szimbólum, kép, sokszínű képes beszéd, amelyben tükröződik az egész újkori orosz történelem
Fotó:EUROPRESS/AFP/OLGA MALTSEVA

Moszkvát nem kell nagyon bemutatni. Igazi megapolisz, amely felkap, megrág, s hatalmas, szinte áradó tereivel, időtlenségével magával ragad. Olyan világ ez, amely egyszerre lenyűgöz és letaglóz. A város általában egyetlen hatalmas dugó, így az első idegeket kímélő tanács, hogy az autóról mindenki feledkezzen el. Ha lehet, még a taxiról is. Ott a kiterjedt hálózatával mindenhová eljutó metró, amely nemcsak történelmi és építészeti látványosság, hanem célszerű közlekedési eszköz is.

S ha felbukkanunk a felszínre, ne hagyjuk ki azt a lehetőséget, hogy a Veréb-hegyről letekintsünk a városra. Ez most különösen ajánlott már csak azért is, mert itt a Lomonoszov Egyetem előtti kilátó téren van a moszkvai fan zóna is.

„Aztán ott van természetesen a Vörös-tér, amely valójában nem olyan nagy, mint a képeslapokon, ám ezt nem igazán engedi láttatni a hely szelleme”

Itt mindig rengeteg a turista, s a Kreml csodás templomai, a Vaszilij Blazsennij székesegyház, a Sándor kert vagy a szovjet-orosz díszletek között a globalizációval idesodort legdrágább világmárkákat kínáló GUM mellett még mindig a mauzóleum a legnépszerűbb látványosság. Két meccs között érdemes megnézni a szomszédságban az egykori Rossszija szálló helyén tavaly átadott Zarjagyje nevű interaktív parkot, sétálni a központban, a Kitaj gorod apró utcáiban, a Tverszkaján benézni a szovjet időkben háttérbe szorított híres Jeliszejev élelmiszer boltba, lelki békére lelni a kis templomokban vagy egyszerűen csak leülni a Pravdával, és régi Izvesztyijával kitapétázott retro kávézók egyikébe. S persze, ott vannak még a híres múzeumok.

„Szentpétervár olyan szimbólum, kép, sokszínű képes beszéd, amelyben tükröződik az egész újkori orosz történelem”

Ma a forradalom előttről megmaradt 15 ezer épületével, több mint 200 múzeumával, 70 színházával, ezer könyvtárával, az Ermitazzsal, a Marinszkij Színházzal s az Izsák Székesegyházzal. Nem véletlen, hogy a World Travel Awards szerint 2016-ban Európa legvonzóbb turisztikai célpontja volt. A város természeténél fogva művészi. Már csak azért is, mert nem ösztönösen, hanem egy elgondolásból, magával ragadó, ihletett ötletből, egy álom féktelen megvalósításának vágyából született. Pityer Oroszország gyöngyszeme, az Európára nyíló ablak, észak Palmirája, s ötmilliós lakosságával egyben a világ legészakibb megapolisza. S még sorolhatnánk az útikalauzokból ismert, elkoptatott, de a helyszínen életre kelő jelzőket és meghatározásokat, a mítoszokat és legendákat, de nincs értelme. Szentpétervárt látni kell. A Velencére és Amszterdamra emlékeztető csatornákat, a Bartolomeo Rastrelli és Carlo Rossi építette gyönyörű palotákat, templomokat és tereket, az elegáns utcákat. Pityer felett ott lebeg Puskin, Dosztojevszkij, Sosztakovics, Csajkovszkij vagy Malevics szelleme, Leningrád pedig az orosz rock bölcsője. S Snur kultikussá vált klipjével szólva, ne felejtsünk el Pityerben inni sem. Erre kiváló lehetőség nyílik a Rubinstejn utca vagy a Dumszkaja bárjaiban. Soha ne induljunk azonban el esernyő nélkül, hiszen a reggeli 20 fok könnyen szeles felhőszakadásba csaphat át, az esték pedig kimondottan hűvösek. Ennek ellenére ki ne hagyja senki a hidak felnyitását!

„Kazanyt, az utóbbi időben megújult és hatalmas fejlődésnek indult, szintén jóval egymillión felüli tatár fővárost mindenképpen érdemes útba ejteni, ha messzebbre merészkedünk”

Itt a Volga-Káma vidékén fellelhetjük a magyar őstörténet nyomait, de inkább ügyeljünk a muszlim hagyományokra, egyúttal élvezzük az orosz, a tatár és a finnugor kultúrák keveredését. Nézzük meg a kazanyi kremlt, ha van időnk zarándokoljunk el a tatárok szent helyére, a bolgari fehér mecsetbe, de ha már ilyen messze eljöttünk, ki ne hagyjuk Szvijazsszk szigetét, ahol viszont Rettegett Iván épített erődöt , amely egykor az oroszok és az ortodox kereszténység központja volt. Kóstoljuk meg a helyi konyhát, különösen az olyan édességeket, mint a fritőzben kisütött mézes tészta, a csakcsak vagy az édestúrós-rizses-tojásos rétegelt pite, a gubgyja.

„Szocsi a világ legészakibb szubtrópusi városa, s a fekete-tenger partján fekvő üdülőhely Moszkva és Szentpétervár mellett egyre inkább Oroszország egyik arcává válik”

Nem véletlenül, hiszen Vlagyimir Putyin sokszor fogadja itt külföldi vendégeit. Azt is mondhatnánk, hogy a népszerű üdülőhely májustól októberig Oroszország politikai központja, ahogy mondani szokták, nyári fővárosa. A kivételes adottságokkal bíró, a 2014-es olimpiára látványosan megújult téli és nyári üdülőhely Oroszország egyik büszkesége, ahol nemcsak téli olimpiát rendeztek, de 2014 óta már Formula-1-es futamot is tartanak. Az egyik oldalról a Kaukázus hegyei, míg a másikról a tenger határolja. Sajátossága még, hogy a Fekete-tenger partján 145 kilométer hosszan terül el, így Honolulu után a világ második leghosszabb városa. Éppen ezért itt ügyeljünk arra, hogy a Fist stadiontól milyen messze foglalunk szállást, mert sok időt veszíthetünk az utazással. Szocsiban a naptejről se feledkezzünk meg, mert megbánhatjuk, s a város sajátja még, hogy nyugodtan alkudjunk a boltokban.

Nyizsnyij Novgorod a Moszkvához legközelebb fekvő színhely. A középkori Oroszország egykori kereskedelmi központja, amely azon kevés ősi város egyike, amelyek elkerülték a mongol invázió pusztításait, így történelmi épületei párjukat ritkítóak. Volgográd, az egykori Caricin majd Sztálingrád teljesen elpusztult a II. világháború fordulópontját jelentő csatában, komoly ipari város, s az orosz futball egyik bölcsője. Semmiképpen se hagyjuk ki itt a sztálingrádi csata múzeumát, s mindenképpen készítsünk egy szelfit a világ legnagyobb Lenin szobrával a háttérben. Jekatyerinburg a világbajnokság színhelyeinek legkeletibb pontja, hiszen az Urál túl már kezdődik Ázsia.

„Az utóbbi évtizedben különösen dinamikusan fejlődő milliós regionális központ Borisz Jelcin szülővárosa, de itt végezték ki egykor a bolsevikok a cári családot is”

Az Ipatyev-ház helyén 2003-ban templomot emeltek. S ha már itt járunk, ne feledjük el, hogy az Urálban nagyon szeretnek enni, s a Kujbisev utca 42. alatt található híres Rjazanov étteremben próbáljuk ki a 19. századi orosz konyha finomságait. A haditechnika iránt érdeklődők pedig ellátogathatnak a Verhnyej Pisme nevű elővárosban lévő hatalmas szabadtéri katonai múzeumba.

Szamara jóval délebbre, a Volga torkolatvidékén fekvő, a 16. században alapított történelmi város, amelynek szépségét mindenek előtt a hatalmas folyó adja meg. Itt akkor is biztosan meccshangulatot élhetünk át, ha nincs jegyünk a stadionba. A 17,4 hektáros kiterjedésével Európa legnagyobb terének számító Kujbisev téren lévő szurkolói zónában ugyanis 35 ezren férnek el. Szamarából egyébként nem érdemes elmenni úgy, hogy ne láttuk volna az űrhajózási múzeumot, s hát ne feledkezzünk el a városban lévő Zsiguli sörgyár termékeiről sem. Szaranszk a finnugor mordvinok adminisztratív központja, zenélő szökőkútja pedig az egyik legmagasabb a világon.

„Az 1,1 milliós Rosztov-na-Donut a Kaukázus kapujának is szokták nevezni, a doni régió fontos kulturális központja, amelynek egyeteme a harmadik legrégebbi Oroszországban”

A szűk utcák miatt itt is az élet velejárói a dugók, így az utazás tervezésekor számoljunk ezzel. S persze, fogyasszunk halat, rákot, a Don kincseit. Kalinyingrád, az egykori Königsberg a legnyugatibb helyszín, a hasonló nevű exklávé központja. Porosz gyökerei a szovjet éra ellenére is jól kivehetőek. Itt született Immanuel Kant , s katedrális, melyben a híres német filozófus sírja is található, szinte az egyetlen olyan épület, mely a háború előtti időkből megmaradt. Aki ide, a Balti-tenger partjára vetődik, azért mindenképpen szánjon még egy kis időt a város borostyán múzeumára, s tegyen egy sétát a stilizált német stílusban épült Halászfaluban. S még egy tanács, akárcsak Szentpéterváron, az időjárás itt is nagyon változékony.

A szurkoló azonban nemcsak meccsre, két összecsapás között pedig múzeumokba jár, gyönyörű templomokat nézeget és ajándéktárgyakat vásárol, hanem eszik is. Reggelire például ki ne hagyja a különféle kásákat, amelyet leöblíthet egy jó teával. Ám, ha nem vigyáz, akkor a rubel legutóbbi, a turistáknak kedvező további gyengülése ellenére – egy rubel manapság már csak alig több mint négy forintot ér – is kinyithatja a pénztárcáját. A türelem fogytával vagy egyszerűen csak elfáradva a nagy távolságoktól, beülhet egy-egy jobb étterembe, azzal azonban legyen tisztában, hogy a híres húsos derelyéből, a pelmenyiből egy adag itt annyiba kerül, amennyiből egy tisztes önkiszolgálóban vagy büfében ketten megebédelhetnek.

„S aki meg akarja ismerni az orosz konyhát, akkor a pelmenyi mellett nem hagyhatja ki a nemzeti ételek közül a blinit, vagyis a palacsintát, a hagyományos orosz levesek közül a borscsot (céklaleves) és a húsos, zöldséges szoljankát”

S ha tényleg meg akarja ismerni ezt a világot, akkor elfelejtve a kólát, valamint a globalizációval kiteljesedő fogyasztói társadalom egyéb szimbólumait, iszik egy kvaszt, vagy mostanában újra népszerű, eperből, áfonyából vagy málnából készült, cukorral pépesre zúzott és vízzel felöntött morszot. Ha alkoholra vágyik, ezt az igényét errefelé nem nehéz kielégítenie, hiszen meglepetésére még az élelmiszer boltok egy része is lazán átmegy sörözőbe, de sört árulnak még a KFC-ben vagy a Burger Kingben is. Az árakra azért érdemes odafigyelni, mert nagy lehet a szórás a vendéglátó helyek között. Az egyszerű büfék kivételével a hazainál mindenképpen magasabb árfekvésre számítsunk, arra pedig különösen ügyeljünk, hogy ne szaladjunk bele európai szintű, ám néha megdöbbentő árszínvonalon működő étterembe, klubba. Ehhez ugyanis még csak világbajnokság sem kell. Ám, ha már ilyen messze eljöttünk, óvatos körültekintéssel, de azért próbáljunk ki mindent! Tanúsíthatjuk, hogy megéri!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.