Kazahsztán soknemzetiségű ország, azonban a posztszovjet térség több más államától eltérően mindeddig sikerült elkerülnie a nagyobb, etnikai alapú megrázkódtatásokat. A függetlenség elnyerése után a kazah vezetés egy, a kisebbségek számára támogató jellegű nemzetiségi politika mellett döntött. Emellett azonban így is viták tárgyát jelenti a kazah és orosz nyelv helyzete az országban, ami hosszabb távon is komoly odafigyelést igényel a kormányzat részéről a nemzetiségi konfliktusok elkerülése érdekében. Médiapartnerünk, az Eurázsia Központ elemzése.

Kosztur András írása a #moszkvater.com-on

Nemzetiségi viszonyok Kazahsztánban

Az elmúlt száz év eseményei rajta hagyták a nyomukat Kazahsztán nemzetiségi viszonyain. Míg a polgárháború, majd az erőszakos kollektivizálás nyomán az 1920-30-as években bekövetkező két éhínség a kazah etnikumú lakosság számának jelentős csökkenéséhez vezetett, más nemzetiségek képviselőinek kényszerű, vagy önkéntes betelepülése a nemzetiségi arányokat is felborította. 1937-ben a Távol-Keletről deportált koreaiak, 1941-ben a volgai németek, 1944-ben pedig a csecsenek érkeztek nagy számban az országba a sztálini erőszakos áttelepítések eredményeként, de a repressziók következtében számos orosz, ukrán és más nemzetiségű szovjet lakos is az országba került, és sokan ott is maradtak. Ezenkívül az ország iparosítása, a második világháború (Nagy Honvédő Háború) idején történt evakuáció, majd később a szűzföldek feltörésének programja is jelentős mértékű bevándorlást okozott.

„Mindezek nyomán a szovjet időszakban a kazahok kisebbségbe kerültek a Kazahsztáni Szovjet Szocialista Köztársaság népcsoportjai között, sőt, az orosz lakosság száma meghaladta a névadó nemzetét”

1968-tól kezdve azonban a migrációs folyamatok iránya megváltozott, és ugyan a természetes népszaporulatnak köszönhetően a köztársaság lakossága ennek ellenére tovább növekedett, a nemzetiségi viszonyok változásának iránya is megfordult. Az oroszok száma jóval lassabban növekedett a kazahokénál, és a Szovjetunió utolsó népszámlálása során, 1989-ben már ismét többen voltak a névadó nemzet tagjai. A köztársaság közel 16,5 millió lakosa közül azonban így is mindössze 6,5 millióan voltak kazahok, az orosz nemzetiségűek pedig majdnem ugyanennyien, 6,2 millióan voltak.

„A függetlenség elnyerése után azonban a kazahok arányának, majd számának növekedése is felgyorsult. 1999-re az ország lakossága 15 millió alá csökkent, miközben a kazahok száma már megközelítette a nyolc milliót, arányuk pedig meghaladta az 53 százalékot, az orosz lakosság közel 1,8 millió fővel csökkent”

Tíz év alatt drasztikusan, 957 ezer főről 356 ezerre csökkent a német nemzetiségűek száma is, de jelentős csökkenést könyvelhettek el az ukránok és tatárok is, miközben az üzbégek és ujgurok száma – és ezzel aránya is – növekedett.

A negatív tendenciák az 1990-es évek drasztikus változásainak elmúltával és a belpolitikai és gazdasági viszonyok stabilizálódásával az oroszok kivételével idővel megfordultak. Az egyik legdinamikusabban növekvő csoport továbbra is a névadó nemzet maradt, ennek nyomán a 2021-es népszámlálás adatai szerint a kazahok aránya már meghaladta a 70 százalékot. Miközben azonban az oroszok aránya 15 százalék körülire csökkent, számuk pedig hárommillió alá – tehát az orosz lakosság több mint felére csökkent 32 év alatt –, addig a többi nagyobb népcsoport az elmúlt időszakban már növekedést könyvelhetett el. A 2009 és 2021 közötti időszakban az üzbégek száma a kazahokkal arányosan, hozzávetőlegesen 34 százalékkal nőtt, az ujguroké pedig 29 százalékkal, de még a németek (27 százalék), ukránok (16 százalék) és tatárok (7 százalék) száma is nőtt. Az összlakosság növekedése ebben az időszakban 19,8 százalék volt. A legdinamikusabban azonban egyes kisebb népcsoportok nőttek, így az azerbajdzsániak 70,7, a dunganok 51,7  százalékkal, a kirgizek 46,9, a tádzsikok pedig 37,4 százalékkal lettek többen a 2009-es népszámláláshoz képest. Ezen nemzetiségek közül azonban egyiknek sem éri el az aránya az egy százalékot az ország lakosságához viszonyítva.

A független Kazahsztán nemzetiségi politikája

Kazahsztán tehát soknemzetiségű ország, az egyik vonatkozó hivatalos honlap 110 különböző nemzetiséget sorol fel. A kazah vezetés egyik fő feladata tehát a függetlenség elnyerése után az lett, hogy a növekvő számú és többségivé váló névadó nemzet, valamint az ország számos többi népcsoportja közötti békés viszonyt fenntartsák. A kérdés érzékenységét jól mutatták azok a nemzetiségi konfliktusok, amelyek a több volt tagköztársaságban (Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova stb.) is kirobbantak a Szovjetunió széthullásának éveiben.

„Egyes tagköztársaságok olykor akár radikális nemzetépítési törekvéseivel szemben Kazahsztán vezetése mérsékeltebb programot választott”

Bár az ország 1995-ös alkotmánya egyetlen államnyelvként a kazahot rögzíti, az orosz nyelv is hivatalos státuszt kapott, amely az állami intézményekben és helyi önkormányzatokban is a kazahhal egyenrangúan használható.

Az ország soknemzetiségű jellege hangsúlyos szerepet kapott a független Kazahsztán államépítési folyamatában, olyannyira, hogy két külön napon is megemlékeznek róla. Az egyik a március 1-jén méltatott hála napja, amely arra emlékeztet, hogy a nehéz időkben – a repressziók és deportálások korában – a kazahok befogadták az országba érkezőket és segítséget nyújtottak nekik, akkor is, ha maguk is sok mindenben szükséget szenvedtek. A másik ilyen nap a május 1-jén ünnepelt Kazahasztán népe egységének napja, amely, ahogy neve is mutatja, a soknemzetiségű ország népének egységére kívánja felhívni a figyelmet.

„Az egység megvalósításának, illetve fenntartásának eszköze Kazahsztán Népének Gyűlése, amelyet 1995. március 1-jén hoztak létre – ennek évfordulója lett 2016-tól az említett hála napja”

A Gyűlés feladata hivatalosan a „az állami nemzetiségi politika megvalósítása, a társadalmi-politikai stabilitás biztosítása a Kazahsztáni Köztársaságban és a társadalom állami és civil intézményei közötti együttműködés fokozása az etnikumközi kapcsolatok területén”. A Gyűlés összetételéről a köztársaság mindenkori elnöke dönt, és általában ő is az elnöke. Az intézmény megalapításától Nurszultan Nazarbajev vezette azt, és egy ideig az elnöki tisztségről való lemondása után is az élén maradt, és csak 2021 áprilisában adta át pozícióját Kaszim-Zsomart Tokajev regnáló elnöknek. Nazarbajev ezt követően a Gyűlés tiszteletbeli elnöke lett.

A Gyűlés az ország alkotmányába is bekerült, nem csupán az elnök hatásköreit illetően, hanem azért is, mert a parlament alsóházának kilenc képviselőjét a Gyűlés választhatta ki. A 2022-es alkotmánymódosítást követően ezen változtattak, a Gyűlés immár a szenátus összetételébe szólhat bele. Az elnök az általa kinevezett tíz szenátorból ötöt a Gyűlés javaslatára kell kiválasszon.

Kazahsztán támogatja az országos és regionális szervezetek működését, ennek támogatására pedig országszerte létrehozták a Barátság Házainak hálózatát, amely az etnokulturális szervezeteknek ad otthont. A Gyűlés hivatalos honlapja szerint jelenleg az Almatiban található köztársasági szintű Barátság Háza mellett 12 megyei, 7 városi és 13 járási Barátság Háza működik.

„Az orosz nyelv és az orosz közösség helyzete alapvetően eltér a többi kisebbségétől, hiszen az orosz nyelv általánosan elterjedt és gyakran a többi kisebbség is ezt használja a hétköznapi kommunikációra”

Így az orosz nyelvű kulturális intézményhálózat is jóval kiterjedtebb bármelyik más kisebbségénél. A nemzetiségi intézményeket illetően a kazah és orosz nyelvű színházak mellett ujgur, koreai, német és üzbég színház is működik, amelyek közül előbbi három akadémiai rangra is emelkedett 2017-ben. Az üzbég színház Simkentben, a másik három Almatiban tevékenykedik. Az üzbég, az ujgur és a tádzsik közösség rendelkezik adott nyelvű vagy vegyes oktatási nyelvű iskolákkal is.

Röviden érdemes megemlíteni a nemzetiségek közti béke szimbólumait is. Ezek egyikévé az egyik kazah nemzeti étel, a kurt nevű keménysajt vált, amely a deportált népeknek és politikai foglyoknak nyújtott segítséget szimbolizálja. A hála napjának hagyományos szimbólumai közé tartozik még a kumisz, amely bátorságot ad a nehéz időkben, valamint a hóvirág, amely az újjászületésre emlékeztet. A nép egységének jelképe pedig a kazah jurta tetőnyilása, a sanirak, amely azt szimbolizálja, hogy Kazahsztán népei mind egy közös hazában egy közös sorson osztoznak.

Kihívások és konfliktusveszélyek

A nemzetiségek számára alapvetően kedvező, de legalábbis toleráns környezet nem jelenti azt, hogy Kazahsztán soknemzetiségű jellegéből ne fakadnának olyan, akár hétköznapi problémák, amelyek szélesebb politikai vitákhoz vagy társadalmi összeütközésekhez vezethetnek.

„Az egyik legfontosabb kérdést hasonlóan több posztszovjet országhoz itt is a nyelvhasználat jelenti”

A többségi nemzet demográfiai pozíciói csupán az elmúlt időszakban erősödtek meg, és a lakosság 19,9 százaléka máig nem beszéli az államnyelvet, a hétköznapokban pedig mindössze 49,3 százalék használja (a városi lakosság körében ugyanez 23,6 százalék, illetve 43,3 százalék). Ennek nyomán két, egymással ellentétes vélemény ütközik egymásnak. Egyesek a kazah nyelv pozícióit erősítenék, mások viszont az erre irányuló törekvésekben az erőszakos asszimiláció első lépését látják. A kérdésnek persze van az oktatás versenyképességét érintő vonzata is. A kazah nyelv ismeretére vonatkozó követelmények kiterjesztése hátrányosan érintheti az orosz és nemzetiségi iskolák tanulóit, ugyanakkor viszont mind a kazah nyelvű, mind a nemzetiségi iskolák kapcsán felmerültek olyan panaszok, amelyek az oktatás – orosz iskolákhoz képest – alacsonyabb színvonaláról szóltak. Mindezt tetézheti, hogy jelenleg is zajlik a kazah nyelv cirill betűkről latin írásmódra történő átállása, amelyet még 2017-ben hirdettek meg. Különösen a kazah-orosz viszonyban meghatározó a nyelvi és kisebbségi kérdés, hiszen a máig az orosz sok helyen a hétköznapi kommunikáció elsődleges nyelve, a nagyszámú orosz kisebbség miatt azonban Oroszország sem nézi jó szemmel az orosz nyelv háttérbe szorítására irányuló törekvéseket.

„Oroszországi radikálisok már régóta vitatják Észak-Kazahsztán hovatartozását”

Az ezredforduló környékén az Eduard Limonov ismert orosz író és politikus által vezetett nemzetibolsevikok igyekeztek elérni a szomszédos köztársaság északi területeinek elszakadását, de az elmúlt években is voltak olyan hangok, amelyek arra utaltak, hogy az ilyen nézetek az orosz politikai elitben is jelen vannak, nem csak a radikálisok között. 2020 decemberében Vjacseszlav Nyikonov, a kormányzó Egységes Oroszország párt képviselője nyilatkozott úgy, hogy Észak-Kazahsztán csupán Oroszország ajándéka a kazahoknak. Tavaly pedig, miután Tokajev elnök közölte, hogy nem ismeri el a kelet-ukrajnai szakadár államalakulatok függetlenségét, Konsztantyin Zatulin (szintén Egységes Oroszország) beszélt arról, hogy bizonyos oroszlakta területeknek kevés köze van Kazahsztánhoz, és amennyiben nem lesz barátság Oroszország és szomszédja között, úgy bármi megtörténhet, mint Ukrajna esetében.

„Kazah részről az említett nyelvi kérdésben történnek olyan kijelentések, amelyek feszültségeket okoznak a kazah-orosz viszonyban”

Dinar Nukatajeva kormánypárti szenátor 2020-ban például a vegyestannyelvű iskolák létét kifogásolta, az államnyelv oktatásban történő használatának kiterjesztését szorgalmazva. Nukatajeva odáig ment, hogy a 2020 februárjában történt, 11 halálos áldozatot követelő, Kordaj járásbeli zavargások okaként is a vegyestannyelvű iskolákat nevezte meg. A zavargások vélhetően egy hétköznapi konfliktusból nőtték ki magukat a kazahok és dunganok közötti etnikai összecsapásokká. A dungan nyelv a kínai-tibeti nyelvcsaládhoz tartozik, a dunganok pedig a többi népcsoporttal való kommunikációjukban elsősorban az oroszt használják.

„Nacionalista aktivisták pedig 2021-ben <nyelvi járőröket> is felállítottak, amelyek az államnyelv ismeretét kérték számon a szolgáltatói szférában, a kazahul nem tudókat pedig bocsánatkérésre <ösztönözték>”.

A nyelvi járőrök szervezőjét, Kuat Ahmetovot ötven évre kitiltották Oroszországból, Kazahsztánban pedig előbb megbírságolták, majd nemzetiségi alapú uszítás vádjával eljárást indítottak ellene. Ahmetov Grúzián keresztül előbb Ukrajnába, majd a hírek szerint Törökországba távozott, és csak Tokajev elnökségének végeztével tervez hazatérni Kazahsztánba.

A „nyelvi járőrök” jelenségét a kazah elnök is elítélte, kiemelve, hogy a kazah nyelv pozícióinak megerősítése nem történhet más népek és más nyelvek kárára. Egyes hírek szerint Tokajev titkosszolgálatok művének nevezte a „nyelvi járőrök” megszervezését, azonban nem tudni, pontosan melyik ország szolgálataira gondolhatott. 2023 áprilisában pedig, a Kazahsztán Népének Gyűlésén pedig arról beszélt, az államnyelv körül fenn kell tartani a „pozitív atmoszférát”, és meg kell érteni, hogy a nyelv körüli viták nem etnikai, hanem politikai és állampolgári jellegűek. Tokajev szerint ugyanis az államnyelv ismerete az adott polgár kulturális fejlettségéről és hazafiasságáról árulkodik, ugyanakkor azok, akik nem beszélnek megfelelően kazahul, semmiképp sem szenvedhetnek sérelmeket emiatt.

„Kazahsztán a függetlensége harminckét éve alatt a nemzetiségekkel szembeni megengedő, sőt, támogató politikájának is köszönhetően elkerülte a súlyosabb etnikai alapú megrázkódtatásokat”

Ugyanakkor a nemzetiségi, azon belül pedig a nyelvi kérdés ebben a volt szovjet köztársaságban sem tekinthető problémamentesnek, az államnyelv szerepével és az orosz nyelv használatával kapcsolatos viták máig napirenden vannak. Ez pedig természetesen hatással van a kazah-orosz államközi kapcsolatokra is, az ukrajnai háború pedig csak még inkább fokozta a téma érzékenységét.

(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)