„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Miért csúszik a budapesti csúcs?

2025. nov. 02.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az amerikai elnök továbbra is kész találkozni orosz kollégájával, amennyiben megérnek egy Ukrajnával kapcsolatos megállapodás előfeltételei. Addig is az „energiafrontra” helyeződött át a háború súlypontja. Míg az Egyesült Államok és Európa új, átfogó szankciókat jelentett be a Kreml háborús gépezetének fő bevételi forrása, az olajipar ellen, Kijev pedig az oroszországi olajfinomítókat veszi célba, addig Oroszország a hátországot érő egyre intenzívebb támadásokkal az ukrán energia hálózatot igyekszik megbénítani, ezzel aláásni Ukrajna működőképességét és megtörni a lakosság ellenállását még a tél beállta előtt. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Míg Alaszkában Trump még megértette, hogy Ukrajna nem győzhet, Oroszország pedig a Donbassz egészének ellenőrzés alá vétele nélkül nem állhat meg, addig mára a konfliktust kiélező okokkal kevésbé törődve már az aktuális frontvonalak mentén fagyasztaná be a háborút” #moszkvater

„Míg Alaszkában Trump még megértette, hogy Ukrajna nem győzhet, Oroszország pedig a Donbassz egészének ellenőrzés alá vétele nélkül nem állhat meg, addig mára a konfliktust kiélező okokkal kevésbé törődve már az aktuális frontvonalak mentén fagyasztaná be a háborút”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP

A budapesti találkozó nem került le a napirendről, azonban az álláspontok még távol állnak egymástól, homok került a gépezetbe, így a csúcs időpontja kitolódik. Donald Trump és Vlagyimir Putyin jelenleg a leginkább a találkozó helyszínében értenek egyet. A budapesti csúcs bejelentését kissé talán elsiető amerikai elnök kijelentette, amennyiben biztos lehet egy megállapodásban, kész leülni orosz kollégájával, akivel egyébként nagyon jó a kapcsolata. Putyin közben azt hangsúlyozta, hogy a találkozót alaposan elő kell készíteni.

A gyors budapesti csúcs terve azt követően kezdett széthullani, hogy a két elnök egyeztetését követő bejelentés után a külügyminiszterek telefonbeszélgetése során kiderült, egy újabb személyes találkozóhoz még nem érett meg az idő. Alaszka előtt maga a találkozó ténye komoly eredménynek számított, most azonban már ennél tovább kéne lépni. Csakhogy Anchorage után kiderült, hogy Donald Trump mozgástere otthon és a nyugati blokkon belül szűkebb, mint az talán maga is gondolta. A nyugati fősodor minden erővel igyekszik letéríteni az amerikai elnököt a realitásokat elfogadó, így az orosz érdekeket minden eddiginél inkább figyelembe vevő rendezési pályáról, és sikeresen lassítja a haladást.

„Míg Alaszkában Trump még megértette, hogy Ukrajna nem győzhet, Oroszország pedig a Donbassz egészének ellenőrzés alá vétele nélkül nem állhat meg, addig mára a konfliktust kiélező okokkal kevésbé törődve már az aktuális frontvonalak mentén fagyasztaná be a háborút”

A két elnök legutóbbi telefonbeszélgetését követően a Kreml úgy látta, hogy az amerikai elnök mégiscsak beleegyezik abba az orosz követelésébe, hogy Kijev szerény területi engedményekért cserébe adja át Donbassz fennmaradó részét. Moszkva el is küldte Washingtonnak az Ukrajnával kötendő béke feltételeit ismertető, korábbról jól ismert tervét, erre a Putyinnal folytatott eszmecsere után egy nappal az ukrán kollégájával találkozó Trump már Oroszország által még Alaszka előtt elutasított, a jelenlegi frontvonalak mentén kötendő tűzszünetet támogatta. Majd a két külügyminiszter telefonbeszélgetése során kiderült, hogy az álláspontok e kulcskérdésben még távol állnak egymástól, enélkül pedig nem lehet tovább lépni.

„Amerikai források szerint Marco Rubio ezután nemcsak a budapesti csúcs halasztásáról, hanem  Oroszország elleni szankciók bevezetéséről is meggyőzte Trumpot”

Ezt az utat támogatta a külügyminiszter mellett Pete Hegseth védelmi miniszter valamint Keith Kellogg elnöki megbízott is, míg a másik különmegbízott Steve Witkoff azt javasolta, hogy továbbra is gyakoroljanak nyomást Kijevre, hogy kényszerítsék Moszkva feltételeinek elfogadására. Az amerikai elnöknek egyébként három, már hónapokkal korábban kidolgozott szankciós lehetőséget, egy kemény, egy közepes és egy enyhébb opciót kínáltak fel, Trump pedig az orosz energia ágazatot célzó a középső lehetőséget választotta. Egyben fehér házi források szerint világossá tette, hogy itt az ideje befejezni a háborút, és hozzátette, hogy továbbra is békés megoldást fog keresni a konfliktusra.

Trump először január 22-én, két nappal a beiktatása után beszélt az Oroszország elleni szankciók lehetőségéről, aztán időről-időre előjött ezzel a fenyegetéssel, ám nem akarta eltaszítani Putyint a béketárgyalásoktól, így érezhetően félt drasztikus lépéseket tenni. Közben a türelmetlensége azért növekedett, hiszen az amerikai érdekeket követve minél előbb túl akart lépni ezen a konfliktuson. Méghozzá úgy, hogy az amerikai-orosz kapcsolatokban rejlő potenciális lehetősége, valamint Peking és Moszkva teljes összeborulásának megakadályozása miatt megőrizze a Kreml jóindulatát. De azt is egyre világosabban látta, hogy az őt Moszkvával szemben túlságos megértéssel vádoló hazai és nyugati szövetségeseit is meg kell nyugtatnia.

„Trumpot a gázai sikere is motiválhatta ezekre a lépésekre. Nemcsak a magabiztosabbá vált, de a megállapodásból az a következtetést is levonta, hogy a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre fokozódó a nyomás, a keménység vezette sikerre”

Úgy gondolhatta, hogy Ukrajna és az európai „tettrekészek” ellenállásának legyűrése végső soron a nehézségek ellenére sem okoz gondot számára, a Nyugat gyengeségét, megosztottságát látva magabiztos Putyin azonban keményebb dió, a konfliktus számára egyre sürgetőbb lezárásához a realizmus mellett elszántságot is kell mutatnia.

Sokan most abban reménykednek, hogy a történtek stratégiai változást jelentenek Trump Oroszországhoz, az ukrajnai konfliktushoz viszonyulásában. Sokkal inkább tűnik ez taktikai húzásnak, az elégedetlenség érzékeltetésének, és ezzel a nyomásgyakorlással késztetné a Fehér Ház hatékonyabb együttműködésre a Kremlt a diplomáciai fronton. Hogy aztán ebben a folyamatban a következő lépés a budapesti csúcs legyen.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Az a meglátásom, hogy Trump keménykedése már az egész világ ellen egyre ellenszenvesebb. A Szovjetunió is addig volt jó, míg a zsidó vezetők helyzetben voltak. Szerintem “rásegítettek” Sztálin halálára, miután elkezdze perbe vonni a zsidó orvosokat.
    Most, hogy Oroszország magára talált, vezető nagyhatalommá vált, ez nem tetszik Amerikának, és vazallusának a Nyugatnak.
    Nade visszatérve Tumphoz, egyre veszélyesebb játékot űz, nem lehet megbízni benne.
    Ukrajnából is kifarol, előjön a biznisz, a vazallusok támogatják Ukrajnát, Trump meg dörzsöli a tenyerét.
    Szóval nekem egyre ellenszenvesebb az USA vezetője.

  2. Trumpnak hosszú hónapok múltán nagy nehezen leesett, hogy Putyin a bolondját járatta vele, és esze ágában sincs leállítani a háborút azelőtt, hogy valamennyi orosz feltétel nem teljesül. Trump viszont nem az a figura, aki jó néven veszi, ha diktálni próbálnak neki, és lépett egyet előre. Ha ez kevés lesz, újabb lépés jöhet, akár a Tomahawkok is.
    Ez így nem fog menni. Az oroszoknak is kellene tenni valami érdemi engedményt ahhoz, hogy legyen miről tárgyalni. Racionálisan nézve az oroszoknak se lenne érdeke elhúzni a háborút, mert az nekik is fáj, és egyre jobban fájni fog. De az az érzésem a racionalitást már régen felülírták a presztízs szempontok Moszkvában: ezt a háborút egyértelmű győzelemmel kell befejezni, bármi is legyen az ára. Ha újabb több tízezer orosz katona halála és a gazdaság megrokkanása, akkor is.

    • “Putyin a bolondját járatta vele, és esze ágában sincs leállítani a háborút azelőtt, hogy valamennyi orosz feltétel nem teljesül.”

      Mikor mondta Putyin, hogy visszalép a követeléseitől? Soha. Akkor ki járatja a bolondját kivel?

      Megmondom neked: Trump az újságírókkal, és azok az olvasókkal, de a propaganda így is volt kitalalálva, nincs mit csodálkozni rajta hisz az része a háborúnak.

      Azért nem írtam hogy veled, nehogy te is gyalázásnak vedd, bár attól még Stier úr nyakába akaszthatod a történetet, pedig nem neki szántam. Persze attól még beleérezheted, ahogy Trump szavaiba is a száznyolcvan fokot, mire te is megkérdezheted, hogy miért kell tűrnie az ilyen beszédet.

      Azért, mert az orosz követelések teljesítése nem presztizs kérdése, hanem Oroszországnak a léte és alapvető törekvése. Nevezetesen, hogy a nyugat dominanciáját megtörje felette, hogy az a biztonságát és a kultúráját többet ne fenyegethesse, ő pedig a nagyhatalmi státuszát és vele a keleti szláv népek feletti dominanciáját a nyugattól visszaszerezze. Ha Trump azt hazudja, hogy ezt nem érti, és ő csak a jogot és igazságot védi onnan húszezer kilométerre más dolgaiba beleugatva és a háborút fegyverekkel támogatva, lelke rajta, de akkor ne csodálkozzon, hogy lesz, aki elküldi a bús pics@ba. Ez nem jó, nem szép, nem erkölcsös mint ahogy Somkuti Bálint mondja, de hölgyeim és uraim ez az igazság, és mint írtam korábban, nekem ez a stílusom. Olyan mint a reklám szlogen – az igazság a szenvedélyem.

      Akárcsak a reklámban – legyen stílusod, add önmagad, hallasd a hangodat, viszont a reklámnak papírja van arról, hogy hazugságot terjeszthet, Trump csak egy vacak elnök hozzá képest. És még egy: Stier úrnak üzenem, hogy nem villamos vagyok, hanem helikopter.

      • Nem vitatjuk Ön tényleg helikopter..

      • Na látja, erről beszélnek és beszélek én is. Igen, mondják erre a mindenkinél mindent tudok attitűdre mindkettőt. Kicsit már unalmas és sokszor valóban sértő ez a kényszeres kötözködés, de megpróbálja az ember a helyén kezelni, hiszen aki a nevét nem felvállalva a kommentekben éli ki magát, annak nem lehet egyszerű az élete. Mondanám, hogy sajnálom, de nem teszi könnyűvé az együttérzést. Jó szórakozást továbbra is, de azért próbálja megérteni, hogy nem Ön körül forog a világ.

        • Köszönöm a feltételezést, és az együttérzést, de a világ megvan nélkülem, viszont valóban nem kötelező nekem itt kommentelnem, úgyhogy be is fejezem, hadd forogjon a világ tovább nékülem. De ha mégis megakadna, írjon bátran, majd kilendítem, ismeri az email címem. Persze az is névtelen, de higgye el, tudják ki vagyok, akiknek az kell. Önnek kell? Majd megírom Önnek emailben.

          Persze aki kötözködésnek veszi a vitát és élcelődést, azzal nincs mit kezdenem, mert Ön még Voltaire-t is kitiltotta volna a francia forradalomból, ha nem hal meg előtte. Odáig is jutott, mert egyáltalán nem volt vicces, de ahogy látom, most is ezen vannak immár nélkülem, ezért arra kérem, állítsa meg a Földet, mert le akarok szállni róla.

          • Most megnyugtatott. Nem csak piszkálódni tud, hanem megsértődni is. Nincs ezzel semmi baj, emberből vagyunk. Ezek után már nem tudom, ki az érzékenyebb, Ön vagy én. De nem is ez a fontos. Elismerem, az Fb és a kommentek nem az én világom. Kényszerből figyelem. Ez (is) a dolgom. Bevallom, a stílusa eleinte idegesített, de már megszoktam. Így aztán elegánsan átsiklom a Voltaire-rel kapcsolatos mondatán is. Tudom, hogy nem így van, és Önből csak a sértettség beszélt. Nyugodjon meg, és kommenteljen tovább a kedvére. Én csak szeméályes megszólítás esetén fogom ezt a – ahogy Ön fogalmazott – szórakozását reakcióval megszakítani. S továbbra sem tiltással. Egyébként mint azt már többször jeleztem, lényegében egyetértünk. Az biztos, hogy más alkatú emberek vagyunk, de ezzel sincs baj, amíg nem személyeskedik. De mondom, már azt is megszoktam. Tehát örültem, hogy még ha a szokásos éllel is, de a cinikus álarc mögül azért csak kikacsintott az ember. S még egy. Már régen akartam ajánlani, hogy a rengeteg komment helyett/mellett néha írjon cikket. Én nyitott vagyok a megjelentetésére.

  3. “Kijev pedig az oroszországi olajfinomítókat veszi célba, addig Oroszország a hátországot érő egyre intenzívebb támadásokkal az ukrán energia hálózatot igyekszik megbénítani”

    A ma reggeli hírekben ismét láttam, hogy lángol valami Oroszországban, azt mondták benzin, ill. kerozin csővezeték, bizonyára igaz, viszont akkor kérdezem:

    Miért nem látunk ilyet Ukrajnában, amikor az orosz hadsereg ezerrel támadja az ukrán energetikai létesítményeket. Állítólag, mert azokról soha egy nyamvadt mobilkamerás felvétel sincsen, pedig szintén kilométerekről látszódhat.

    Ugyanakkor a mai hírekben az is szerepel, hogy Nyikolajevben orosz rakétatámadás ért egy élelmiszer boltot, áldozat is volt, bár a videón károkat nem láttam, de fogadjuk el. Ez lenne az ukrán energetikai infrastruktúra? Valami nem stimmel.

    Mint ahogyan Alaszkával sem, mert azt Trumpnak csak a szájába adták, hogy elfogadja az orosz követeléseket a még el nem foglalt ukrán területeket illetőleg, állítólag Rubio beszélte le róla azt követően. Miért, előtte Trump nem tudta, hogy ez Moszkva álláspontja? Konstantin mondta: Ez reverz kremlinológia, amibe beszállt a portál is, örülök hogy ilyen tájékozott washingtoni berkekben.

    Maradjunk annyiban, hogy Trump a háborút húzza halasztja, mégpedig tudatosan, és a hülyét játssza, hogy Putyinra kenhesse. Mondjuk az utóbbi nem esik nehezére.

    • Trump de facto oroszellenes politikát folytat, bár a felszínen pont az ellenkezőjét akarja sikertelenül elhitetni. Kellene az átmeneti szövetséges (ez is ismerős valahonnan) Kína ellen, de a Putyinnak esze ágában sincs, még középtávon se az USA érdekében Kínával bajuszt akasztani mert pillanatnyilag , ha indirekten is, Kína segít, az USA meg keresztbe tesz. Megint az USA rendkívül motiváló “nem kapsz két pofont, fiacskám” politikája. Teljesen világos, és ez Moszkvából is látszik (főleg onnan) s mivel ők nagyon régen elmondták, hogy mit s főleg miért kérnek, nekik ez ügyben nincs semmi dolguk. Pont az ukránok ostoba “honvédő olajtámadásai” a legjobb bizonyítékok rá, hogy hogy mit is jelentett volna az oroszoknak ha bambán hagyják Ukrajnát “demokratizálódni”. Putyin kiterjeszti a védelmi zónáját és ezt pont olyan országok merészelik neki felhánytorgatni akik múltban és jószerével a mai napig is néha, idegen országokat kebeleztek be és használtak ki, tették támaszponttá megalapozván a pillanatnyi technológiai fölényüket (brain drain). Szóval visonghatnak a morálapostolok napestig, de a selyem Armani öltönyüket a gyarmatok is finanszírozták.

    • Nem értünk egyet.Trump nem húzná a háborút, csak kisebb a mozgástere, mint remélné, így elfogadta az európai-ukrán álláspontot a frontvonalak mentén történő befagyasztásra. Ezt támogatja a Rubioval fémjelzett vonal, tehát a republikánusok mintegy fele, az európaiak és már elfogadná Kijev is. Moszkva azonban a Donbassz teljes ellenőrzése nélkül nem állhat meg.

      • Lehet intimpistáskodni, hogy kinek mekkora a mozgástere, meg hatalmas a szive, a lényeg, hogy Truman óta változatlan az amerikai külpolitika: Az a célja, hogy Oroszországot lenyomja, ez a stratégiája.

        Trumpot csak mint galambot röptetik benne, de ő még ahhoz is hülye, csiripel közben mindenfele, mert csicsergést nem nézek ki belőle, az Zelenszkij reszortja. Az EU vezetői viszont rikácsolnak mint a papagájok, pedig dögkeselyűk lennének a legszívesebben.

        Ugyanakkor Németországot nem véletlenül tuningolják fel, csak előtte csinálnak ott ismét egy nagy válságot akárcsak a múlt század húszas éveiben, hogy egy új Hitlert megint hatalomra segíthessenek, és akit a nyugati bankárok ismét megtámogathatnak majd pénzzel, paripával, fegyverrel.

        Miközben az USA elnöke semlegességet hirdet, és sütögeti a pecsenyéjét, ahogy azt a múlt században kétszer is tette. Trump ennek az egyik fontos eszköze, mint ahogy Roosevelt is békegalambként vonult be a történelembe, csak az a fránya Pearl Harbor ne lett volna, ugye?

        Most annak funkcióját a Suwalki folyosó tölti be, amit majd lezárnak a Bali-tengerrel együtt orosz provokációra hivatkozva, egy német szárazföldi dandárt nem hiába telepítettek oda. Nekik az a feladuk, hogy időben meghalljanak, és a világháborúhoz casus belit biztosítsanak, persze jó ahhoz Moldova is, és a dnyeszermenti orosz terület.

        Még nem döntötték el, vacillálnak még egy keveset, nehogy elkapkodják, és a burevesznyikok arra repüljenek. Habár az nem jelent semmit annak a washingtoni tökfejnek, meg őt egyébként sem érdekli, ha Európa ismét gallyra megy.

        • Amerika nem feltétlenül ellensége Oroszországnak csak tüske a köröm alatt hogy nem tudja ráerőltetni az akaratát.

          • Az a gond, hogy nem a tüskéje, hanem a több évszázados ellensége, csakhogy nem Amerikának, vagy Trumpnak, hanem az őket is hatalomra juttató és futtató angolszász vezetésű mélyállamnak.

            Ezt hívták korábban brit birodalomnak, megérne néhány tanulmányt, hogy a britek az oroszokkal miért esküdt ellenségek, amit még Churchill sem tudott levetkőzni velük szemben. Utálta is az oroszokat rendesen Roosevelttel ellentétben, akinek később ez lett a veszte, de a részletekbe ne menjünk bele. Itt csak annyit, hogy Churchill nem annyira Sztálint utálta, akit egyszerűen Dzsó bácsinak nevezett, hanem cuzammen az orosz népet úgy ahogy van a történelmükből kifolyóan.

            Fokozatosan vált ki a globális mélyállam a brit birodalomból, illetve vette át a hatalmat felette, a City történetét érdemes megnézni ehhez, meg a brit királyokat. Voltak brit koronagyarmatok, amik a királyhoz tartoztak, és voltak az egyebek, amik felett a londoni City gyakorolta a hatalmat, de ahova a brit király az engedéyük nélkül be sem léphetett. Lehet, hogy a gyarmatokkal fordítva történt az eset, és a korona gyarmatok tartoztak a Cityhez, annyira nem mélyültem el benne, – mi vagyok én, mélyállam?? Mint ahogy a brit-orosz ellenségeskedésbe se, de aki nem veszi komolyan, az könnyen lyukra futhat vele, hisz ez az ukrán háború gyökere, illetve hogy miért nem fejezik be.

        • Alapvetően egyetértünk, a stílusa azonban nem javult. Adott esetben egy konkrét helyzetet elemeztünk.

          • Válaszoltam Önnek egy orosz közmondással a sértődős emberekről cirill betűkkel, de az úgy eltűnt az interneten, mintha az algoritmus megsértődött volna, nem kínálta fel jóváhagyásra. Össze kéne kötni a sarkukat, de most biztos megint sértegetem, viszont üsse be a gúgliba, az biztos feladja, én is onnan szedtem. A lényege, hogy a sértődős emberekre vizet hordanak, a hozzáfűzött magyarázat szerint, hogy kizsákmányolhassák őket, de ez szó szerinti fordítás, ennél én puhább vagyok.

          • Ez a kényszeres ügyvéd még az oldal tuladonosa személyét is gyalázza a hazugságával, kell ezt Stier Gábornak tűrni? Legalább egy példát írna, amikor gyaláztam Stier urat, csakhogy nem tud, viszont kényszeresen beszólogat. Valószínűleg ő is azon úrhölgyek közé tartozik, akik nem bírják az igazat, de akkor miért itt élik ki magukat?

          • Kötözködik, sérteget, de megszoktam. Egyébként pedig téved, ha az igazság letéteményesének érzi magát.

          • Ez a kényszeres hozzászólo még az oldal tulajdonosa személyét is gyalázza. Kell ezt Stier Gábor a tűrni,?

          • Mint tudjuk mindketten, a stílus maga az ember, Trumpé ilyen, Stier úré meg olyan. Én meg az igazat mondom, még akkor is, ha kényelmetlen, habár abba az úrhölgyek belepirulnának – de ők kit érdekelnek? Trumpot biztosan nem, vele jól kijönnék Stier úrral ellentétben – úgy elzavarnám a bús pics@ba, hogy csak úgy reccsen!

          • Nahát, Trump kapcsán (is)egyetértünk. S azt is megtudhattuk megint, hogy mindenki hülye, csak Ön a villamos.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Alkotmányos káosz fenyeget Magyarországon

2026. júl. 18.
Magyarországon az egyik túlhatalmat felváltotta egy másik. Magyar Péter kormánya éppolyan sietősen írja át az alkotmányt, mint az elődje, és...

Újabb globális energiaválság közeleg?

2026. júl. 18.
A Moszkvatér mai adásában Stier Gábor részletesen elemezte a Közel-Keleten kialakuló egyre feszültebb helyzetet, az amerikai-iráni szembenál...

A Nyugat narratívája az eszkalációt erősíti

2026. júl. 18.
A nyugati mainstream média az elmúlt hónapokban erőteljesen az Oroszországot ért ukrán mélységi csapásokra, valamint azoknak az orosz társad...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater