Miből finanszírozza a Nyugat a háborút?

Eltökélt Ukrajna támogatása, és a háború folytatása mellett a nyugati blokk. A gond csupán az, hogy ehhez pénz is kell, de honnan. Adódott hát az ötlet, el kell kobozni az orosz pénzeket, így két legyet üthetnek egy csapásra. Csakhogy ez – mondjuk ki – lopás, ráadásul a kapitalizmus alapjainak a megrendítése, amely gondolatra a „globális Dél” egyes országai már össze is rezzentek, és az európai állampapírok és kötvények eladásával fenyegetőztek.

„Ebből a történetből is látható, hogy a háború finanszírozása még a Nyugat számára sem egyszerű, és a még a jelenlegi, Oroszország kifektetéséhez nem elegendő szinten történő fenntartása is legalább akkora kihívás, mint a fegyverek, lőszerek legyártása, vagy a katonák biztosítása”
Fotó:EUROPRESS/Charly TRIBALLEAU/AFP

Az Európa Tanács még májusban döntött arról, hogy az  „orosz agresszió okozta károk helyreállítására” egy alapot kell létrehozni. A határozat értelmében ez az alap lesz a kompenzációs mechanizmus első komponense. Ez a lépés újabb kísérlet volt abban a mintegy két éve tartó folyamatban, amelynek értelmében a Nyugat keresi a jogi lehetőségeket a főképp európai, kisebb részt amerikai bankokban lévő, több mint 300 milliárd eurónyi befagyasztott orosz pénzek felhasználására.

„Ez a kísérlet azonban nem más, mint a nemzetközi jog súlyos megsértése, nemes egyszerűséggel a lopás legitimálására irányuló próbálkozás”

Ez azonban – úgy tűnik -, keveseket érdekel, és a szükség nagy úr, a háború pedig sokba kerül. Pontosan, mert ahogy mentünk előre az időben, már nem Ukrajna helyreállításáról, hanem a háború finanszírozásáról volt szó. Hosszú vacillálás után az Európai Unió is úgy döntött, hogy az Orosz Nemzeti Bank lefoglalt deviza tartalékaiból származó kamatok – évi mintegy 3-5 milliárd euró – a jövőben Ukrajnát illetik. A kompromisszumos megoldás tehát az, hogy nem a lefoglalt összegről, hanem a belső viták miatt „csupán” annak kamatairól van szó. De ne szépítsük, ez is lopás.

Aztán a nyár elején jött a G7-ek római csúcstalálkozója , ahol megállapodott abban, hogy a befagyasztott orosz vagyonok felhasználásával 50 milliárd dolláros kölcsönnel segítik Ukrajnát a megszálló orosz erők elleni harcban. Itt már nem is kozmetikázták a fogalmazást, nyilvánvalóvá tették, hogy a háború folytatására kell a pénz.

„Azért még leöntötték némi <morális szósszal>, és mint Joe Biden amerikai elnök a lépést megindokolta, ez újabb emlékeztető Oroszországnak arról, hogy a Nyugat nem hátrál meg”

A G7-ek összesen 325 milliárd dollár értékű vagyont zároltak, miután Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát. A nemzetközi jog értelmében ezek az országok azonban nem sajátíthatják ki ezeket az eszközöket, és nem adhatják át Ukrajnának. Viszont ezek évente körülbelül három milliárd dollár kamatot termelnek, amit az ukránok által a nemzetközi piacokon felvett 50 milliárd dolláros hitel éves kamatainak a fizetésére fordítják.

Ez az eszkaláció beleillik abba a folyamatba, amelynek a lényege, hogy az Egyesült Államok mindinkább átterhelné a háború folytatásának, Ukrajna támogatásának, fenntartásának a költségeit Európára. Ez a lépés is elsősorban Európáról szól, mint ahogy ennek a következményei is mindenek előtt az EU-t sújtják majd.

„Kezdve attól, hogy az orosz pénzek lefoglalásáról és Ukrajnának átadásáról szóló vita erősen megosztja az Európai Uniót”

Ebben a kérdésben egy platformon vannak a szuverenisták, és a pénzügyi körök nyomása alatt ellenálló kormányok. De első körben az úgynevezett globális Dél megnövekedett bizalmatlansága is Európát érinti. Ezt támasztja alá az a nemrégiben felröppent hír, miszerint Szaúd-Arábiának is szerepe lehetett abban, hogy végül az amerikai nyomás ellenére sem foglalta le a befagyasztott orosz vagyont sem az EU, sem pedig a G7-ek. Rijád a Bloomberg értesülései szerint állítólag még az év elején bizalmasan jelezte, hogy megszabadulna az európai állampapírok és kötvények egy részétől, ha a G7 úgy dönt, hogy lefoglalja Oroszország befagyasztott vagyonát. A szaúdiak egész konkrétan a francia államkincstár által kibocsátott adósságot említették. A közel-keleti olajmonarchia euró- és francia kötvényekből álló állománya több tízmilliárd euróra tehető, de az európai tisztviselők főleg amiatt aggódtak, hogy más államok is követnék Szaúd-Arábia példáját. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Moszkva is „rendkívül fájdalmas” megtorló intézkedésekkel fenyegetőzött.

„Ebből a történetből is látható, hogy a háború finanszírozása még a Nyugat számára sem egyszerű, és a még a jelenlegi, Oroszország kifektetéséhez nem elegendő szinten történő fenntartása is legalább akkora kihívás, mint a fegyverek, lőszerek legyártása, vagy a katonák biztosítása”

A végtelenségig nem lehet pénzelni a háborút már azért sem, mert ez előbb-utóbb az európai versenyképességen, ebből következően a nyugati társadalmakon csapódik le, és az életszínvonal csökkenése általában felülírja a morális megfontolásokat. Ha pedig a társadalmi elégedetlenség megnövekedik, arra reagálni szokott a politikai elit. S előbb le fog mondani Ukrajna támogatásáról, mint a hatalomról. Ezek után elgondolkodhatunk azon, hogy előbb a Nyugat, ezen belül elsősorban Európa pénze fogy el, vagy az ukrán katonák. Mert a háborúnak mindkét esetben vége lesz, csak milyen áron? Persze, lehet abban reménykedni, hogy előbb összeomlik Oroszország, vagy a Kreml ellen fordul az orosz társadalom, ennek azonban semmilyen jele nincsen. Annak viszont igen, hogy az Egyesült Államoknak jó eséllyel olyan elnöke lesz, aki megtanulta a pénzt számolni. Ez pedig nem jó hír sem a jelenlegi európai fősodor elitjének, sem pedig Ukrajnának.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com