„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Kosztur András írása a #moszkvater.com számára
„Különösen pórul járt Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov (középen), aki a Forbes ukrajnai kiadása szerint már nyárra elvesztette vagyonának 64 százalékát”
Fotó:EUROPRESS/AFP/System Capital Management (SCM)
Tavaly év végén hosszas vitákat követően megszületett Ukrajna oligarchaellenes törvénye, amely a hatálya alá tartozó személyek körének négy kritériumát állapította meg: jelentős vagyon, politikai befolyás, médiabefolyás, monopolhelyzet valamely gazdasági ágazatban. Ezen kritériumok közül háromnak kell teljesülnie ahhoz, hogy valaki felkerüljön az oligarchák listájára, amelyet idén májusban kellett volna összeállítani. Ez azonban az országban dúló harcok miatt eddig elmaradt.
„A háború azonban effektívebb <oligarchátlanítást> hajtott végre, mint ami az egyébként nem túl szigorú törvénytől remélhető lett volna”
Az oligarchák helyzetének megrendülésére ma már Nyugaton is felfigyeltek, a The Washington Post nemrég külön riportot szentelt a témának, a Carnegie Politika újságírója, Konsztantyin Szkorkin pedig egyenesen kihaló fajról írt még szeptemberben. Ez utóbbi talán túlzás, hiszen az oligarchák vélhetően nem tűnnek el véglegesen és teljesen a közeljövőben, az azonban tény, az a típusú oligarchikus rendszer, ami Ukrajnában az elmúlt évtizedekben jellemző volt, összeomlott.
Ennek a rendszernek a fő jellemzője egy sajátos egyensúly volt, amelyet egyrészt a politikai vezetés és az oligarchák, valamint az egyes oligarchák egymás közti rivalizálása jellemzett, másrészt pedig a szembenállók közötti, folyamatosan változó kompromisszumok. Ez az egyensúly megakadályozta azt, hogy Ukrajnában is az oroszországihoz vagy közép-ázsiaihoz hasonló erős elnöki hatalom alakuljon ki, hiszen bárki is került hatalomra, szüksége volt az oligarchák legalábbis némelyikének támogatására vagy baráti semlegességére, hiszen a jelentősebb ukrán médiabirodalmak mind az utóbbiak kezében voltak. Ugyanakkor üzleti érdekcsoportok és oligarchikus háttéralkuk függvényévé tette az ország politikai életét, tovább fokozva a gazdasági nehézségek és geopolitikai konfrontációk miatt amúgy is nagy feszültségeket.
„Zelenszkij elnöksége alatt is hol Ihor Kolomojszkij, hol Rinat Ahmetov volt a kormányzathoz közelebb álló oligarcha, miközben a másik annak <ellenzékéhez> tartozott, végül azonban mindig sikerült megtalálniuk a közös hangot az Elnöki Irodával, annak oligarchaellenes törekvései ellenére”
A háború azonban sok mindent megváltoztatott, hiszen Ukrajna leggazdagabb emberei óriási veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. Ennek fő oka az volt, hogy a legtöbb ukrán milliárdos vagyonának alapját nehézipari és energetikai vállalatok jelentették, amelyek nemcsak az orosz hadsereg elsőszámú célpontjai közé tartoznak, de nagyon gyakran az oroszok ellenőrzése alá került területeken is találhatóak.
„Különösen pórul járt Ukrajna leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov, aki a Forbes ukrajnai kiadása szerint már nyárra elvesztette vagyonának 64 százalékát”
Ahmetov birodalmának egyik alapja a Metinveszt acélipari vállalat volt, azon belül is pont az a két üzem, amely Magyarországon is híressé vált Mariupol ostromakor: az Iljics és az Azovsztal. Míg előbbi többé-kevésbé ép maradt, mivel az ott harcoló tengerészgyalogosok egy része megadta magát, a másik része pedig az Azovsztalba vonult át, utóbbi üzemet óriási károk érték. Olyannyira, hogy orosz részről az is felmerült, hogy helyre sem állítják. Akárhogy is lesz, ameddig orosz ellenőrzés alatt állnak, Ahmetov semmit nem lát belőlük, és abban sem igazán bízhat, hogy kártérítési igényei, amelyeket Oroszországgal szemben benyújtott, a közeljövőben – vagy valaha – eredményre vezetnek.
Ahmetov vagyonának másik alapját a DTEK nevű energiavállalat jelenti, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében ehhez talán nem is kell több mindent hozzáfűzni. Az egyébként donyecki oligarcha pechére mezőgazdasági érdekeltségeinek egy része az oroszok kezére került területeken, másik része pedig Kijev megye márciusban aknásított és ezért nem biztonságos vidékein helyezkedett el.
„Ahmetovnak óriási médiabirodalma is volt, ezt azonban önként felszámolta. Az óriási médiajelenlét az oligarchák számára elsősorban a politikai befolyás miatt volt fontos, üzletileg – főképp háborús körülmények között – ráfizetésessé vált, és a kötelező egységes televíziós hírfolyam Zelenszkij általi bevezetése politikailag is értéktelenné tette”
Gyakorlatilag csak az Elnöki Iroda által jóváhagyott programokat közvetíthetné Ahmetov, méghozzá a saját pénzén. Nem kell azért félteni az oligarchát: még mindig 4-5 milliárd dollárra taksált vagyonával vélhetően továbbra is az ukrán közélet befolyásos alakja lesz, még ha önálló politikai projektjeiről le is kell mondania.
Az is felmerült, hogy Ahmetov csupán azért mondott le elértéktelenedő médiabirodalmáról, hogy így kikerüljön a lehetséges oligarchák köréből, hiszen ezzel párhuzamosan politikai jelenléte is csökkent, üzlettársa, Vadim Novinszkij oroszországi származású oligarcha lemondott képviselői mandátumáról. Novinszkijon a háttérbe húzódás sem segített, az Ukrán Pravoszláv Egyház elleni intézkedésekhez kapcsolódóan ellene is szankciókat hoztak, az üzletember ugyanis a hírek szerint az egyház diakónusa és egyik támogatója is volt.
Ahmetovhoz hasonlóan háttéralkut és az oligarchaellenes törvény kijátszását emlegették Ihor Kolomojszkij kapcsán is, ráadásul többször is. Kolomojszkij szintén veszített a háború miatt, a többször is találatot kapó kremencsuki olajfeldolgozó az ő tulajdonában van, pontosabban volt. Novemberben – a háború idejére – államosították az azt birtokló céget. Többen is felfigyeltek rá azonban – pl. Anatolij Sarij emigráns blogger vagy Oleg Carjov Oroszországban élő egykori ukrán politikus –, hogy
„a törvények értelmében a hadiállapotot követően az államosított üzemek visszakerülnek tulajdonosaikhoz vagy kártérítést fizetnek értük. Miután az olajfinomító súlyosan megsérült, így – vélték az említettek – az állam gyakorlatilag átvállalta az oligarcha veszteséges vállalatait a háború idejére”
Az Ekonomicsna Pravda azonban az intézkedés egy másik oldalára mutat rá, Kolomojszkij ugyanis a kezében lévő és most államosított benzinkúthálózaton keresztül óriási bevételekre tett szert a háború idején is. Egy másik intézkedés előnyei sincsenek arányban annak hátrányaival. Kolomojszkijt ugyanis megfosztották ukrán állampolgárságától, mivel izraeli okmányokkal is rendelkezik, így vélhetően nem érintik az oligarcha-ellenes törvény szabályai. Csakhogy óriási bajba kerülhet, és Zelenszkij kezében van a sorsa, hiszen az Egyesült Államok hatóságai eljárását folytatnak ellene, ukrán állampolgárság hiányában pedig nincs akadálya annak, hogy Ukrajna kiadja őt. Így, bár eddig sem ápolt rossz viszonyt a hatalommal – Zelenszkij sok szempontból neki köszönheti felemelkedését –, valószínűleg ezután sem ő lesz az, aki elsők között áll ki az Elnöki Iroda intézkedései ellen.
„A két legnagyobb oligarcha befolyása tehát úgy tűnik, csökkenőben van, és a többiek sem állnak valami jól. A háború alatti államosítások többeket is érintettek, például Kosztyantin Zsevahot, vagy az amerikai hatóságokkal szintén barátságtalan kapcsolatban álló Dmitro Firtast. Előbbi az AvtoKrAZ járműgyártó- és javító vállalatot, utóbbi az ország gázelosztórendszerében birtokolt részesedését bukta”
A legrosszabbul azonban – persze az orosz rakétacsapás során életét vesztő Olekszij Vadaturszkij agrároligarchán kívül – az ukrán sajtóban csak „Putyin komájaként” emlegetett Viktor Medvedcsuk járt. Medvedcsuk volt az egyik első, akinek az ukrán vezetés szankciók révén zárolta a vagyonát – ez akkor, 2021 februárjában három népszerű televíziós hírcsatorna végét is jelentette –, majd hazaárulás és terrorizmus finanszírozása vádjával házi őrizetbe helyezték, a 2022. februári orosz támadást követően pedig egy időre eltűnt, hogy aztán Ukrajna Biztonsági Szolgálatának börtönéből „kerüljön elő.” Medvedcsuk végül egy fogolycsere alkalmával Oroszországba került, pár hete a Krím-félszigeten bukkant fel, és bár szabadságát visszanyerte, vagyona nagy részének és talán a politikai pályának is búcsút inthet. Hiszen nemcsak Ukrajnában tekintik sokan árulónak, orosz részről is sokan sérelmezték, hogy túl puha és nem kellően oroszbarát álláspontot foglalt el 2014 után, így pedig azt is bírálták, hogy elcserélték őt, éspedig a híres-hírhedt azovosokra, miközben számos orosz katona továbbra is ukrán fogságban van.
„Érdekesség, hogy a Medvedcsukkal szembeni ukrán vádakban politikai ellenfele és egyben vélelmezett üzlettársa, Petro Porosenko volt elnök, nem mellesleg szintén oligarcha is érintett volt. Bár Porosenko nem került házi őrizetbe, sőt, továbbra is aktív politikailag – a háború kirobbanása az ő korábbi retorikájának is kedvez –, azonban finom és kevésbé finom jelzésekkel az Elnöki Iroda neki is tudtára adja, hol van a helye az ukrán politikum jelenlegi átrendeződésében”
Mivel Porosenkónak még mindig szép számmal akadnak támogatói nacionalista körökben, és vitathatatlan nyugatosnak számít, az ő pártját, ha akarná se tudná olyan egyszerűen betiltani a Bankova, mint ahogy tette azt például Medvedcsuk Ellenzéki Platform – Az Életért nevű pártjával, vagy számtalan más, oroszbarátnak nevezett szervezettel. A Porosenko elleni eljárások, televízióinak lekapcsolása tavasszal, kiutazásának akadályoztatása nyáron, valamint azok a híresztelések, miszerint orosz kapcsolatokkal rendelkező, Zelenszkij-ellenes botfarmot üzemeltettek a környezetébe tartozó személyek, mind-mind arra utalnak, hogy a volt elnök mozgástere szigorúan ki van jelölve.
Rájár tehát a rúd az ukrán oligarchákra, akiknek helye és súlya Ukrajna politikai és talán gazdasági életében is jelentősen átértékelődik.
„A vagyonuk alapját jelentő ipari objektumok a háború elsőszámú célpontjai közé tartoznak, az iszonyatos károk helyreállítása pedig könnyen meghaladhatja majd lehetőségeiket, a háború kimenetelétől függetlenül”
Bár nem kapcsolódik közvetlenül a háborúhoz, de jellemző a tendenciákat illetően, hogy az ukrajnai Forbes 2022. márciusi, az ország leggazdagabb embereit bemutató listáján az első tíz helyezett között már három olyan személy is szerepelt, aki nem az ipari-energetikai ágazatban, hanem az IT-szektorban – ráadásul a globális piacon – szerezte vagyonát. A kaliforniai központú Grammarlyt alapító Makszim Litvin és Olekszij Sevcsenko, valamint a Revolut-társalapító Vlad Jacenko meggazdagodása a maga módján talán szintén az ukrán oligarchia alkonyát jelöli.
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
