Mennyit érnek a szankciók valójában?

Noha kezdetben a Nyugat még úgy gondolta, hogy az Oroszországgal szemben életbe léptetett büntetőintézkedésekkel a késői Szovjetunióhoz hasonlóan gazdaságilag térdre tudja kényszeríteni Moszkvát, épp az ellenkezője áll fenn. Miközben az idei évre a Kreml az elszálló energiaárak miatt rekordbevétellel számolhat, az érzékeny informatikai eszközök importja sem állt le, sőt. Globális céghálóival Oroszország aktívan kerüli meg a szankciókat, miközben folyamat legnagyobb nyertesei az intézkedésekre fittyet hányó harmadik országok.

„Az Oroszország ellen bevezetett modern COCOM lista már nem tud működni”
Fotó:EUROPRESS/SERGEY BOBOK/AFP

A keddi napon felettébb érdekes tényfeltáró riportot tett közzé a Reuters hírügynökség az Oroszországot érintő informatikai szankciók kapcsán. Míg a háború kitörése után a nyugati nagyvállalatok kivonulásával papíron le kellett volna állnia az Oroszországba irányuló félvezető importnak, a valóság teljesen más képet mutat.

„Csak az október végéig tartó hét hónapos időszakban az orosz vámhatóságok adatai szerint 2,6 milliárd dollár értékű mikroelektronikai áru érkezett Oroszországba. Utóbbiból legalább 777 millió dollárnyi nyugati nagyvállalatok terméke”

Ráadásul az elemzés során az esetleges torzítások minimalizálása érdekében a Reuters szándékosan nem vette figyelembe a február 25. és március 31. közti szállításokat, mivel ezek már vélhetően a szankciók bevezetése, illetve a nyugati vállalatok kivonulása előtt úton lehettek.

Példának okáért az egyik legnagyobb informatikai szereplőként ismert amerikai Intel hiába jelentette be még március 3-án oroszországi tevékenységének és szállításainak felfüggesztését, mindez csak az érme egyik fele. Ugyanis a nyilvánosan elérhető orosz vámügyi nyilvántartások szerint még hivatalos oroszországi jelenlét hiányában is az április és október közti időszakban mintegy 457 millió dollárnyi Intel termék került végső soron Oroszországba.

„Elég csak az orosz Amazonként emlegetett Ozon online áruház felületére felnézzünk, ahol a mobiltelefonoktól kezdve a grafikus kártyákon át minden, nyugaton is kapható mindennapi elektronikai eszköz megtalálható. Némely esetben a magyarországi árnál kedvezőbben”

Természetesen a megkeresett nagyvállalatok, mint az Intel, AMD, Texas Instruments vagy a német Infineon mind tagadták, hogy termékeiket Oroszországba szállították volna, illetve az exportkontroll megerősítésére tettek ígéretet. Ám Iránhoz hasonlóan Moszkvának már több éves gyakorlata van a korlátozások megkerülésében. Oroszország egyszerűen pár külföldi leányvállalat alapításával képes ugyanahhoz a termékhez hozzájutni.

Példa az Ozon kínálatára
Forrás:ozon.ru

„A Nyugat és a nyugati nagyvállalatok pedig nem vehetnek minden egyes lehetséges szankciót kijátszó országot újabb büntetőintézkedés alá, mivel ez egyszerűen a világgazdaság működését, valamint a potenciális eladásokat ásná alá”

Főleg olyan nagy szereplők esetében, mint a Kína részét képező Hongkong, Szingapúr vagy épp a NATO tag Törökország. Egyúttal az egyes jogi vagy természetes személyekre kivetett szankciók sem tudják meghozni a várt eredményt, mivel újabb közvetítő beiktatásával az üzlet ugyanúgy mehet tovább. Legfeljebb Törökország helyett Indián keresztül Seychelle-szigeteki, szingapúri, valamint hongkongi alvállalkozók közbeiktatásával.

„Még a háború előtti időszakból a szankciók elleni céghálós szerkezetre kiváló példa a Jevgenyij Prigozsinhoz köthető Wagner katonai magánvállalat esete”

Avagy ahogy azt az év eleji elemzésünkben bemutattuk, nem fogunk Wagner nevű jogi entitást találni, helyette a magánvállalat mögött egy kusza, egymással szorosan összefonódásban álló, ám földrajzi szempontból diverz cégháló rejlik. Pont a szankciók megkerülése érdekében. Így viszont hiába hozott az Európai Unió és Washington büntetőintézkedéseket a Wagner ellen – sőt utóbbi már a terrorcsoportok listájára vette fel katonai magánvállalatot –, azoknak vajmi kihatása van a Wagner működésére.

A nyugati szankciók ellenére a Wagner még saját kutatóközpontot is nyitott Szentpéterváron, amelynek igazgatójává Prigozsin a nemrég fogolycsere révén hazatért Viktor Butot nevezte ki

„Így viszont hiába hoz a Nyugat egy adott személy vagy entitás ellen szankciókat, ha Medúza módjára ott áll mögötte készenlétben 8 másik alternatív csatorna”

Ráadásul, mint azt a Reuters elemzése mutatta, nemcsak a szankciós rezsimből kimaradó ázsiai, közel-keleti vagy egyéb országok vállalatai foglalkoznak a félvezetők importjával, de olyan uniós cégek is, mint az észtországi Elmec Trade Oü. Csak utóbbi 17 millió dollárnyi elektronikai eszközt szállított Oroszországba az említett hét hónapos időszak alatt, bár az Alekszandr Fomenko vezérigazgató közlése szerint a vállalat döntő többségében tavalyi megrendeléseket teljesített.

„Ahogy azt a Reuters riportja is említi, egyes orosz vállalatok egyenesen a szankciók minél könnyebb megkerülését lehetővé tevő módszerekről tartanak szemináriumokat”

Persze az olyan speciális technológiát igénylő szektorok esetében, mint az űrkutatás, sokkalta nehezebb a nyugati szankciók megkerülése, ám az összképet nézve hiba lenne azt gondolni, hogy majd a büntetőintézkedések térdre kényszerítik az orosz hadigépezetet. Hosszabb távon tekintve nem lehetetlen, hogy végül pozitív hatással lesznek az orosz technológiai iparra. Moszkvának érthetően nemcsak célja a stratégiai szektorok esetében a minél magasabb importhelyettesítés elérése, de egyben kényszer is.

„Miután a civil piac ilyen könnyen adoptálódott a párhuzamos import révén a félvezetők terén jelentkező új realitásokhoz, gondolhatjuk mekkora nehézséget okozhatott mindez a hadiiparnak”

Főképp, hogy országtól függetlenül a védelmi szektor által alkalmazott félvezetők általában legalább két generációra vannak lemaradva a civil szféra termékeitől. Mindez nem véletlen, mivel a katonai hasznosítás képezte számítási kapacitást érintő kihívások többségükben rendre alacsonyabbak a polgári piac elvárásainál. Másrészt mivel például egy vadászgép radarjának kifejlesztése egy rendkívül időigényes és nagy összegeket felemésztő feladat, így nem is lehet a fejlesztési stádium végén hirtelen lecserélni az eredetileg elképzelt processzort. A katonai felhasználás sokkalta inkább a redundanciát, megbízhatóságot és magas rendelkezésre állást preferálja a teljesítmény helyett.

„Így viszont az orosz hadiipari igényeket a civil piacon kapható alacsonyabb félvezetők is ki tudják egészíteni, miközben Moszkva nem feledkezett meg saját chipgyártásáról sem”

Nem véletlen, hogy még a stratégiai infrastruktúrára mért legutóbbi támadási hullámot követően megtalált 2022 őszi gyártású cirkáló rakéták roncsai közt is nyugati félvezetőket felfedezett az ukrán fél. Oroszország vélhetően már a háborút megelőzően nagyobb készleteket halmozhatott fel, illetve a fentebb említett párhuzamos import révén akadálytalanul hozzájuthat a szükséges technológiához. Mondanunk sem kell, az ukrán propaganda által előszeretettel hangoztatott, mosógépből kiszerelt chipek elméletének semmiféle alapja nincs. Főképp, hogy felhasználást, teljesítményt tekintve egyáltalán nem kompatibilis a két eszköz.

2022 negyedik negyedévében gyártott H-101 cirkáló rakéta maradványai
Forrás:Telegram

„Egyúttal tény, hogy még a 2014-2015 során a hadiiparra kivetett szankciók észrevehető termelési problémákat okoztak, viszont ez most Moszkva előnyére válik”

Ugyanis a nyugati büntetőintézkedések hosszabb távon éppen, hogy hozzájárultak az iparág szankciókkal szembeni rezisztenciájának drasztikus megnövekedéséhez. Míg 2014 előtt Oroszország például a szovjet örökség következtében a gázturbinák terén Ukrajnától, elektronika terén pedig a Nyugattól függött, azóta az importhelyettesítés és a párhuzamos import révén kitettsége jócskán lecsökkent. Semmi alapjuk nincsen az olyan álhíreknek, amelyek szerint leállt volna az Uralvagonzavod harckocsiüzem a szankciók következtében. Éppen ellentétesen termelését sokkalta magasabb fokozatba kapcsolta a háborús igények kielégítése érdekében, akárcsak a T-80 harckocsikat modernizáló omszki Omszktranszmas vagy a jekatyerinburgi tüzérségi lövegeket gyártó Uraltranszmas.

Decemberi riport az Uralvagonzavod nyizsnyij tagili üzeméből, ahol jelenleg a T-72B3M obr. 2022 és T-90M harckocsik gyártása/modernizációja folyik 

A kép árnyalásához természetesen hozzátartozik, hogy például a legmodernebb T-14 Armata harckocsi sorozatgyártásának csúszása mögött a típus gyermekbetegségei és a megrendelés hiánya mellett a gyártósor kérdése is hozzájárult. Avagy az Uralvagonzavod a szankciók kapcsán hosszú ideig egyszerűen nem jutott hozzá a szükséges szerszám és megmunkáló gépekhez, míg a hazai alternatívák kifejlesztése hosszabb időt vett igénybe és teljesen máig nem sikerült.

„Sajátságos módon pont a nyugati elitek által korábban akkora elánnal propagált globalizáció az, ami a Moszkva elleni szankciókat megkerülhetővé teszi”

Moszkva nem Jugoszlávia, nem Észak-Korea, de főképp nem az 1990-es évek Irakja. A világgazdaság az elmúlt 30 évben egy drasztikus átalakításon ment keresztül, mondhatni többpólusúvá vált. A technológia „demokratizálódott”, a hidegháborús nyugati fölény egyre jobban erodálódik. A korábbi szereplők mellé nemcsak Kína, de egész Kelet- és Délkelet-Ázsia zárkózik folyamatosan, a világgazdaság súlypontja egyre inkább keletre tolódik. 1992-ben ki gondolta volna például, hogy 30 év múlva az orosz olaj legnagyobb felvásárlói India és Kína lesznek? Vagy ki gondolt arra, hogy a mikrochipek gyártása terén Malajzia válik az egyik legfontosabb globális szereplővé?

„Oroszország a krími és kelet-ukrajnai események 2014-es kezdete óta tudatosan készült arra az eshetőségre, amelynek kibontakozását a háború kitörése óta láthatjuk”

Vélhetően utóbbi adja meg a választ arra a sokat emlegetett kérdésre, hogy vajon miért nem támadta meg Oroszország Ukrajnát mikor még sokkal gyengébb volt? Nos, a választ a pénzügyi és gazdasági háttér kiépítése rejtheti, valamint az orosz gazdaság elfordulása Ázsia irányába. Mindez természetesen nem zökkenőmentes, ám míg 2015-ben akár az ország Szovjetunióhoz hasonló kivérzésével járt volna Ukrajna megtámadása, addig jelenleg úgy tűnik Moszkva képes átvészelni a háborús időszakot.

Összességében elmondható, hogy bár a szankciók kétségtelenül megnehezítik Moszkva hozzáférését a csúcstechnológiához, illetve az informatikai eszközökhöz, ám korántsem olyan erős fegyverek, mint amiknek azokat a Nyugat gondolja.

„Az Oroszország ellen bevezetett modern COCOM lista már nem tud működni”

Ellenben a háború gazdasági kihatásait nézve kétségtelenül Európa válik a legnagyobb vesztessé. A gazdasági modell alapját majd 50 éve adó olcsó orosz energiahordozók importja fokozatosan megszűnik, helyüket jelentős politikai nyomásra részben – de nem teljesen – az amerikai export vette át. Az Unió versenyképessége a sokkalta olcsóbban termelő ázsiai – de még az amerikai – konkurenciával szemben rohamosan csökken, amin a napokban meghirdetett karbonvámok aligha segítenek.

Akárcsak a politikai lózungként végtelenül emlegetett zöld forradalom. A versenyképességet földbe döngölő elszabadult energiaárakra nem tudnak tartós megoldást nyújtani a megújuló források, főképp nem atomenergia nélkül.

„Az Unió eseteben már a klímavédelem kérdésében nyilvánvalóvá vált, hogy a realitások és reálpolitika helyett az identitáspolitikai célok hajszolása az elsődleges”

Ez pedig Ukrajna kapcsán csak még rosszabbá vált. Az Unió saját gazdasági erejét és versenyképességét fokozatosan áldozza fel a politikai aktivizmus oltárán, miközben Brüsszel Európa saját érdekei helyett sokkalta inkább Washington kiszolgálójaként működik. Mindezek hatásait viszont sajnos az uniós polgárok a saját bőrükön tapasztalhatják meg.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com