Meddig bírják türelemmel az oroszok Szíriában?

Közeledik a hosszú ideje várt, „minden csaták anyjának” is nevezett Idlib elleni offenzíva

Idlib tartományban sem lett békésebb a helyzet
Fotó:EUROPRESS/Amer ALHAMWE/AFP

Újabb csapássorozatot mért a Haját Tahrír as-Sám dzsihadista esernyőszervezet állásaira az orosz légierő Szíriában, miután múlt héten a terroristák sorozatvetők és drónok segítségével tucatnyi alkalommal próbáltak csapást mérni a Hmejmímben működő orosz katonai repülőtérre. Az oroszok ezúttal az iszlamisták egyik fellegvárát, a Latakia és Idlib tartomány határán fekvő Kabani városát vették célba (nem keverendő össze a kurdok által ellenőrzött Kobanival), ami azért is számít stratégiai fontosságú területnek, mert aki ezt ellenőrzi, tűz alatt tudja tartani a Latakia-Idlib-tengely környezetét.

„De miért forrósodott fel most a talaj Szíriában?”

Habár a világ közvéleménye egyre kevesebb érdeklődéssel figyeli a szíriai történéseket, valójában a most már több mint nyolc éve zajló háború egy napig sem szünetelt az elmúlt években. A média azonban sokkal jobban koncentrált a dél-szíriai eseményekre, ahol az Eufrátesz völgyében a kurdok által dominált Szíriai Demokratikus Erők vívtak élet-halál harcot az Iszlám Állam megmaradt erőivel.

Mindeközben Idlib tartományban sem lett békésebb a helyzet. Ismert: a szíriai kormányerők az elmúlt két évben folyamatosan felszámolták az ország déli részén fekvő iszlamista zárványokat, a dzsihadistáknak azonban nem egyszer Idlib felé adtak menekülőutat. Ez a tartomány már jó ideje az iszlamisták fellegvárának számít, melynek a jelentősége csak növekedett Aleppó visszafoglalásával. Ám az sem mellékes, hogy a tartományban jelen vannak a török erők is, ami így egy egészen érzékeny állapotot eredményezett: miközben a szíriai és az orosz légierő rendszeresen bombázza az iszlamisták állásait, gondosan ügyelnek arra, hogy a török megfigyelő állomásokat elkerüljék (ugyanez a helyzet a törökök által támogatott szíriai lázadók állásaival Északnyugat-Szíriában).

Habár a szíriai kormányerők már múlt év őszén fontos előkészületeket tettek arra, hogy végre megindítsák a hosszú ideje várt Idlib elleni offenzívát, a hadműveletre végül nem került sor. Míg egyesek ezt a tél közeledtével és a szíriai hadsereg nem megfelelő képességeivel magyarázták, mások inkább az orosz-török közeledésben látták a halasztás okát. Akármi is a valós indok, a döntő hadművelet a mai napig nem indult meg, így az utóbbi időben az elemzők inkább arról spekuláltak, hogy újabb konfliktus érik Szíriában, méghozzá a kurdok és a kormányerők között. A szíriai elnök, Bassár el-Aszad ugyanis az utóbbi hónapokban többször is értésre adta, hogy vissza akarja foglalni a kurd területeket, és ha kell, ehhez erőt is hajlandó alkalmazni (a kurdok Szíria területének nagyjából egyharmadára terjesztették ki a fennhatóságukat). Ez magában foglalja a fegyveresek és a kormánnyal szembeforduló civilek kitelepítését, és az állami intézmények helyreállítását a visszahódított területeken.

„Mostanra azonban mintha változott volna a helyzet. Szerdán a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával elfoglalta Hama tartomány északnyugati részén Kafr Nabudah városát, ami nem csak azért fontos, mert a dzsihadisták egyik fontos hídfőállásáról van szó, hanem azért is, mert ezzel több év után először sikerült északabbra tolni a frontvonalat ezen a területen”

Ennek pedig messzemenő következményei lehetnek abban az esetben, ha az amerikaiak vagy a törökök nem hátráltatják a szíriai előrenyomulást. Amennyiben tehát a most szerzett területeket Aszadék meg tudják tartani, az zöld jelzést adhat a nagy idlibi offenzívához is. Nem csoda tehát, hogy a Haját Tahrír as-Sám gyakorlatilag azonnal ellentámadást indított, hogy visszafoglalja az évek óta a kezükön lévő várost. Ám Damaszkusz is pontosan tudja, hogy milyen nagy most a tét, ezért a város bevételével és védelmével a legütőképesebb elitegységet, a Tigris Alakulatokat bízták meg, amely nevéhez számos korábbi nagy győzelem (Palmüra és Aleppó bevétele, az Iszlám Állam dajr ez-zor-i ostromgyűrűjének áttörése, stb.) fűződik.

„A szíriai háború mostani alakulását ráadásul különösen fontossá teszi az a tény, hogy a korábban a lázadókkal szimpatizáló nagyhatalmak láthatóan kisebb figyelmet szentelnek ennek a konfliktusnak”

Az Egyesült Államok már a múlt évben bejelentette, hogy kivonja csapatait Szíriából, Törökország pedig újabban inkább az önkormányzati választásokkal és az egyre siralmasabb állapotban lévő gazdaságával van elfoglalva. Hasonlóan, az Európai Unió országait is inkább a hónap végén tartandó európai parlamenti választások (és természetesen a Brexit) kötik le. Mindennek köszönhetően talán nincs is jobb alkalom a mostaninál, hogy a szíriai hadsereg és a kormányerők végre kezükbe vegyék Idlib sorsát.

A tartomány visszafoglalása azonban még így sem lenne könnyű feladat. Ugyan a Haját Tahrír as-Sám esernyőszervezet harcosainak létszámára vonatkozóan csak becslések vannak, szakértők szerint ez bőven meghaladhatja a 30 ezres számot. És akkor még nem beszéltünk az ilyen-olyan kisebb dzsihadista lázadó szervezetekről vagy akár az Iszlám Állam megmaradt sejtjeiről, melyeknek tagjairól még csak becslések sincsenek. Nem véletlen tehát, hogy az idlibi csatát Szíriában „minden csaták anyjának” is nevezik. Az elkövetkező hónapokban így minden okunk meglesz arra, hogy figyelemmel kísérjük a szíriai eseményeket.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com