//Krk, a diverzifikáció amerikai emlékműve
A Krk szigeti LNG terminál #moszkvater

Krk, a diverzifikáció amerikai emlékműve

MEGOSZTÁS

Annak az árunak nincs szüksége reklámra, amelyre van kereslet. Ehhez képest a cseppfolyósított gáz (LNG) európai infrastruktúrájának kiépítése Amerika egyik legdrágább promóciója. Washington az amerikai gáz felfuttatását az európai piacon a szabad verseny szabályait felrúgva, e tisztán gazdasági kérdésből politikait kreálva és ezt még zsarolással megfejelve próbálja elérni. Az amerikai LNG az európai politikusok szemében egyfajta szolidaritási adó, amellyel megvásárolhatják a nyugalmukat.

A Krk szigeti LNG terminál #moszkvater
A Krk szigeti LNG terminál
Fotó:ec.europa.eu

Washington lépései a saját szempontjából logikusak. Amerikában felfuttatták a palagáz kitermelését, és a gáznak piacot kell teremteni. Ezzel alá lehet támasztani a termelőkre a munkahelyek megtartása érdekében kifejtett nyomást, egyben ezzel immár megszokott módon újabb akadályokat lehet gördíteni Moszkva elé. Míg azonban az amerikai lépések érthetőek, az ebben a kalandban a nemzeti érdekeiket félredobva résztvevő európai országok viselkedése egyáltalán nem ésszerű.

„A helyzet abszurditása abban van, hogy az amerikai LNG vásárlására kötelezettséget vállaló államok teljes egészében képesek a szükségleteiket fedezni az olcsóbb és bejáratott orosz gázszállításokkal. S mivel az olcsóbb árat nehéz megmagyarázni, az orosz szállítások megbízhatóságát kell megkérdőjelezni, és a függőségben rejlő veszélyeket felnagyítani. Elfeledve azt, hogy ez a függőség kölcsönös”

De nézzünk néhány példát arra, hogy mennyire nincs szükségük az amerikai LNG-t vásárlóknak erre a gázra. Horvátország, ahol az amerikai és katari tankerek fogadására alkalmas egyik legdrágább, egyben a médiában talán leginkább megfuttatott terminált építették, 2018-ban évi 1 milliárd köbméter gáz szállításáról írt alá 10 évre szóló szerződést a Gazprommal. Ha ehhez hozzávesszük az 1,7 milliárd köbméteres hazai kitermelést és ezeket a számokat összevetjük a 2,8 milliárd köbméteres évi szükséglettel, akkor világosan látszik, hogy déli szomszédunk a krki terminál nélkül is szépen elvan. Persze, ez segíthet a szezonális kereslet kielégítésében, további diverzifikációt jelent, de milyen áron?!

„Másképp fogalmazva, a krki projekt gazdasági modelljének megalapozottsága eleve megkérdőjelezhető. De nem is a gazdasági megfontolások mozgatták a megépítését”

Egy másik látványos példa Ukrajna. A szuverenitás és a függetlenség jelszavával dobálózva Kijev arról beszél, hogy Oroszországra neki nincs szüksége. Ám ha jól megnézzük, hogyan biztosítja az ország a gázellátását, akkor rögtön kiderül, hogy ez nem igaz. Ukrajnának nagyon is szüksége van Oroszországra. A reverz gázszállítás már e helyen többször ismertetett modellje ugyanis nem működtethető az orosz gáz nélkül. A belső igényeket kielégítő reverz, azaz az Európa felé vezető csövön elméletben visszafelé áramló gáz nem osztrák, vagy magyar, hanem egy ügyes trükkel bizony orosz. Méghozzá nehéz gazdasági helyzete ellenére Ukrajna ezért többet fizet, mint ha a Gzapromtól venné.

„De a függetlenedés jegyében Odesszába tervezett LNG terminál is eleve kudarcra van ítélve”

A gázelosztó (hub) szerepére pályázó Törökország ugyanis nem engedi át a tankereket a Boszporuszon. Így aztán a szükségletek kielégítésére Kijevnek Lengyelországot kell megkérnie, hogy Swinoujscie terminálján keresztül juttasson cseppfolyósított gázt Ukrajnának.

A drágább amerikai LNG vásárlása iránt mutatkozó horvát, ukrán és lengyel hajlandóságot magyarázhatná, hogy ezek az országok nem akarnak üzletelni a „megbízhatatlan” Gazprommal. Csakhogy ez az állítás sántít.

„Az orosz gázóriás ugyanis évtizedeken át olyan partner volt, amellyel meg lehetett egyezni, és soha nem hagyta cserben az európai fogyasztókat”

Egészen addig, amíg Ukrajna és a mögötte állók nem kezdték el játszani a saját játékukat. A Gazprom akkor vesztette el a türelmét, amikor Kijev minden határt átlépve nyíltan ellopta az európai fogyasztóknak szánt gázt. A vezeték „megcsapolása” bevett gyakorlatként működött, ám a 2000-es évek végén olyan méreteket öltött, hogy az már veszélyeztette az európai igények kielégítését. Válaszul a biztonságos ellátás érdekében a Gazprom néhány év alatt kiépítette az instabil régiót elkerülő vezetéket. Mindezt egyébként azokban az időkben, amikor az Északi Áramlathoz képest nevetségesen kicsi, évi 3 milliárd köbméteres kapacitású Krk terminálját több mint tíz évig építették.

„Visszatérve Krkhez, az Egyesült Államok már régóta nyomást gyakorolt Magyarországra és Horvátországra az orosz függőség csökkentése érdekében”

Az amerikai diplomaták évi 5-10 milliárd köbméter gázt akartak rásózni e két országra. Amerikait, katarit, csak ne orosz legyen. Ennyi gázra azonban e két országnak egyszerűen nincs szüksége, így rábólintottak egy 2,6 milliárd köbméteres vásárlásra. De még ezzel a mennyiséggel is gond volt. Horvátországon keresztül ugyanis szinte senki nem akar gázt vásárolni. Főképp úgy, hogy Zágráb aránytalanul magas díjjal terheli meg a Magyarországra irányuló gázt. Ebben a helyzetben az MVM azzal mentette meg a helyzetet, hogy 1 milliárd köbmétert azért lefoglalt Krkben. Ebből azonban legfeljebb 250 millió köbméter jut el Magyarországra, a többit a cég tovább exportálja.

„Más szóval, a nagy garral beharangozott diverzifikáció, az amerikai LNG vásárlása nem más, mint okos bűvészkedés a számokkal. Nem többről van tehát szó, mint egy füllentésről az amerikai politikai érdekek támogatására”

Ugyanilyen machináció a számokkal, hogy a tankerek lefejtésekor állítólag hirtelen leesik a beérkező orosz gáz mennyisége. Arról azonban az ezt felvető cikkek nem szólnak, hogy ez logikus, mivel a csövek kapacitása véges. Így a tankerek esetenkénti lefejtésekor csökkentik a csőbe máshonnan érkező gáz mennyiségét. Amit aztán a Gazprom később kipótol.

„S ha már az LNG-ről beszélünk, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ennek a piacnak a jellemző a nagyfokú ingadozás, a mobilitás, és az igazodás a spot árakhoz”

Így a szállítókat nem érdeklik a politikai játszmák, és azonnal másfelé, mondjuk Ázsia irányába fordítják a tankereiket, ahol általában érezhetően magasabb árat adnak a gázért, mint Európában. Így aztán kérdéses lehet a krki terminál kihasználtsága is. Mindezeket figyelembe véve, teljes kapacitáson aligha tud működni, de erre nincs is szükség. Krk fő célja, hogy a „diverzifikáció amerikai emlékműve” legyen.

„Eközben érdemes megnézni, hogy ez a nagy amerikai LNG projekt hogyan illik Joe Bidennek a zöld energia győzelmét hirdető programjába”

A palagáz kitermelés eleve károsítja a környezetet. Emellett ráadásul még azt is meg kellene magyarázni, hogy LNG-vel teli tankerek tucatjai közlekednek oda-vissza az Atlanti-óceánon akkor, amikor a célzott régió gázszükséglete az ennél kategóriákkal környezetkímélőbb vezetékek rendszerén teljes egészében biztosított. A tankerek mintegy két hét alatt érnek el Európába, és ezalatt sok-sok tonna káros anyagot bocsátanak ki. No, ennyit a zöld álmokról, és a környezettudatosságról!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.