„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„a köztársaság nagy ellensége az állandó hadsereg, a köztársasági szabadság különös ellensége”
Fotó:EUROPRESS/Matthew Hatcher/AFP
Amikor az Egyesült Államok kritikusai kapcsán megemlítjük, de hiszen ezek amerikaiak, mert tényleg maguk az amerikai újságírók, történészek azok, akik leleplezték a saját rendőrállamukat, akkor erre az a válasz, hogy ezek baloldaliak. Éppen csak azt nem mondják róluk, hogy kommunisták, ahogy régen mindenkire ráfogták ezt a titulust, aki a központi kormányzattól eltérő véleményt hangoztatott. De valójában itt nem egy ideológiai ellentétről van szó, hanem morális kérdésekről.
„Arról, hogy az Egyesült Államok még mindig köztársaság-e vagy egy hódító birodalom?”
A helyzet nem egyszerű, mert például ott van Chalmers Ashby Johnson (1931- 2010) politológus professzor, a koreai háború veteránja és ami külön érdekes 1967 és 1972 között a CIA tanácsadója volt, tehát egy igazi hazafi, akit nem érhet a baloldaliság vádja. 2009-ben így vallott: „Hidegháborús voltam. Ebben nincs kétség. Úgy hittem, hogy a Szovjetunió valódi fenyegetést jelent. Még mindig így gondolom.” Chalmers volt az, aki az elsők között használta nyilvánosság előtt az Amerikai Birodalom kifejezést, és erről négy könyvet is írt. Az egykori hidegharcos a Szovjetunió felbomlása után kezdte észrevenni a belső összefüggéseket, ellentmondásokat és hazugságokat, amíg megváltozott a gondolkodása.
Chalmers a Szovjetunió felbomlása után politikai ébredést tapasztalt, de ugyanakkor észrevette, hogy a fegyveres erők leszerelése helyett az Egyesült Államok fokozott katonai válaszokat adott mind a gazdasági, mind a politikai problémákra és tovább építették a katonai bázisokat.
„Ennek a militarizmusnak az eredménye, ellentétben a belső védelemmel, az Egyesült Államok és szövetségesei elleni terrorizmus fokozódása lett, valamint az alapvető demokratikus értékek elvesztése belföldön, és az amerikai gazdaság hanyatlása. Ezt próbálja most Trump megállítani és fellendíteni”
Chalmers tehát fokozatosan azt ismerte föl, hogy az amerikai hegemónia világ feletti érvényesítése a globális birodalom egy új formáját alkotja. Míg a hagyományos birodalmak gyarmatokon keresztül tartották fenn az ellenőrzést az alávetett népek felett, az Egyesült Államok a második világháború óta több száz katonai bázisból álló hatalmas rendszert fejlesztett ki világszerte. Az elmúlt 70-80 év amerikai beavatkozásai más államok életébe azonban jelentős haragot szült, és mint Chalmers a Nemezis című könyvében megjegyzi,
„az Egyesült Államok mai politikai rendszere, ahogy a történelem is mutatja, az egyik legingatagabb kombináció – vagyis a belföldi demokrácia és a külföldi birodalom –, amelyben a választási lehetőségek élesek. Egy nemzet lehet az egyik vagy a másik, demokrácia vagy imperialista, de nem lehet mindkettő”
Megemlítve, hogy Nagy-Britannia a II. világháborút követően föladta birodalmát a demokráciáért cserébe, mert fölismerték, hogy például Indiát csak „adminisztratív mészárlással” tudták volna megtartani. A Nemezis alcíme is sokat mondó: Az Amerikai Köztársaság utolsó napjaira. (Nemesis: The Last Days of the American Republic, 2009.)
Minden birodalom alapja a nagy és erős hadsereg, ami viszont az Egyesült Államokban egy katonai-ipari komplexumhoz vezetett, és szerinte ,,általánosságban elmondható, hogy az érdekek egy ördögi körét építik fel, ami állandó háborúsorozatokhoz vezet.” Utalva George Washington búcsúbeszédére, amely beszédből minden új kongresszusi ülésszak megnyitásakor felolvasnak. Washington azt mondta, hogy
„a köztársaság nagy ellensége az állandó hadsereg, a köztársasági szabadság különös ellensége”
Értve ez alatt, hogy a hatalmi ágakat szét kell választani végrehajtó, törvényhozó és bírói ágakra, hogy egymást ellenőrizzék, hogy ne jöhessen létre zsarnokság. Ahhoz, hogy az amerikai birodalom megszűnjön, először a katonai támaszpontok hálózatát kellene lebontania, de ennek jelenleg nyomát sem látni.
Mert az állandó hadsereg – véli Chalmers -, a militarizmus, a katonai-ipari komplexum mind elvonja a hatalmat az ország többi részétől Washingtonhoz, beleértve az adókat is, Washingtonon belül pedig az elnökséghez vonja, és elkezd létrehozni egy birodalmi elnökséget, amely aztán megvalósítja a hadsereg titoktartási vágyát, szinte lehetetlenné téve a kormányzat felügyeletét egy kongresszusi képviselő, vagy bárki más részéről. Ő is elismeri, hogy valójában a Pentagon hozza a döntéseket a külföldi szerepvállalásokról és támaszpontokról az elnök pedig gépiesen jóváhagyja. Chalmers talált egy belső, nyilvános dokumentumot, egy bázisszerkezeti jelentést, amely szerint
„2009-ben 737 katonai támaszpontjuk volt világszerte, annak minden következményével, környezetszennyezés, légi és közúti balesetek, részeg katonák, nemi erőszak stb.”
Ezek a katonai támaszpontok az USA-n belül úgy beépültek az amerikai társadalom szövetébe, hogy a helyi városokban is állandó bevételi forrást jelentenek, ezért ha felmerül egy-egy bázis bezárása, az mindig nagy tiltakozást vált ki.
Kína gazdasági felemelkedése és terjeszkedése 2009-ben kész ténynek volt mondható, amire az amerikai birodalom rendkívül sértődötten reagált. A volt CIA-s ember megemlíti, hogy az ifjabb George Bush egy alkalommal a televízióban azt mondta, ha a kínaiak valaha is Tajvan szigetét fenyegetnék, az amerikai hadsereg teljes erejét és súlyát bevetné Kína ellen. Csakhogy ez Chalmers szerint valódi őrület. Hiszen magas népességénél és egyre fejlettebb fegyverrendszereinél fogva Kína legyőzésének esélye lehetetlennek látszik, akkor pedig a józan ész szerint nem maradna más, mint egyszerűen alkalmazkodni kellene ehhez a tényhez, nem pedig ellenszegülni. Chalmers – aki évekig vezette a Kaliforniai Berkeley egyetem Kínai Tanulmányok Központját – szerint rengeteg bizonyíték volt arra, hogy lehet alkalmazkodni a kínaiakhoz.
Ebből az ördögi körből az egyetlen kiút Chalmers szerint, hogy
„újra kell alkotni az alkotmányos rendszert Amerikában, különben vége lesz a köztársaságnak”
Ez azt jelenti a közeljövőben, „ha egyszer a birodalom irányába haladunk, az végső soron túlterheléshez, csődhöz, az imperializmusunkkal ellenséges nemzetek koalícióihoz vezet.” Pontosan ez történt 2025. szeptember elején, amikor Moszkva, Peking és Delhi egy formális koalíciót hoztak létre. Trump elnök meg is jegyezte a Truth Social oldalán: „Úgy tűnik, hogy elvesztettük Indiát és Oroszországot a legmélyebb, legsötétebb Kína javára. Kívánok nekik hosszú és virágzó jövőt együtt!” Bizony, nagyon „úgy tűnik”! És ehhez az amerikai birodalom nagyon-nagyon sokat tett, hogy ez bekövetkezzen, vagyis saját maguknak köszönhetik.
A történelemben hasonló esemény történt, amikor 1867-ben Magyarország és Ausztria félretéve korábbi sérelmeiket megkötötték a Kiegyezést, amely gazdasági felemelkedéssel járt. Azonban az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte együtt járt Németország egységesülésével, amivel Európában egy új erőközpont jött létre, ami elviselhetetlen volt Anglia számára. A féltékenység haragot szült, és egy új katonai koalíció létrejöttét alapozta meg, pont mint Napóleon idején, amelynek erőviszonyai felülmúlták a központi hatalmakét és azok pusztulását eredményezte. Amikor viszont egy olyan koalíció jön létre, amely mögött 2,5 milliárd ember áll, a világ népességének egyharmada, azzal nem igen tud mit tenni az angolszász népek szövetsége.
„Ahhoz tehát, hogy a birodalmi Egyesült Államokat visszavezessék a köztársaság korlátai közé, még nagyon sok mindent meg kellene tenni”
Az USAID visszametszése jó kezdetnek ígérkezett. Ezt a visszalépést a köztársasági alapértékekhez vélhetően egyetlen elnök nem fogja tudni végrehajtani, hanem csak egy hosszabb korszakon keresztül lehetséges lebontani az amerikai mély államot, ha van hozzá elég elszántság és akarat.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
A drágalátos angolszász Nyugat nem vette emberszámba a kelet felé élő fehér bőrű népeket (néha még a sajátjait sem, de ezt sirassa az ő anyukája) és most prezentálják a számlát. Szinergia helyett kirablás. Sajnos a kis népeknek mint mi ez szintén halálosnak tűnik. Az oroszokat leszámítva a szlávoknak biztos. Egyéni menekülési utak vannak. Ezt szvsz OV is látja. Magyarországot az eddigi a “barátai” mindig a döntő pillanatban szorítottak magukhoz, amikor éppen a kútba ugrottak. Talán most ezt el kéne kerülni.
brüsszelita says:
Hamis narratíva a köztársaság és a birodalom szembeállítása, és erre alapozva az amerikai problémák megoldása, csak eltereli a figyelmet azokról a törésvonalakról, amik az USA bukásához vezetnek.
Korábban királyok irányították a birodalmakat, majd köztársaság féle formáció volt a tizenhetedik században a németalföldi városállamokban a gazdagok (!) számára demokráciával. Például Amszterdamban, ahol a bankárok és egyéb pénzeszsákok gyakorolták a hatalmat, és már nem a király, hanem a pénz irányította a társadalmakat.
Ugyanez volt később Nagy-Britanniában, ahol a jelentős részt Hollandiából átköltözött nagykereskedők és pénzemberek megpuccsolták és kivégezték királyt, majd ötven évre rá az utódját díszletnek visszarakták megveregetve a vállát, ezt hívják angol polgári forradalomnak.
De a francia birodalom se volt különb III. Napoleon országlásával a tizenkilencedik században, akit brit bankárok pénze tartott hatalomban, pontosabban a markában, ők is buktatták meg 1870-ben a poroszokkal.
Az amerikai birodalom már a rendi kiváltságok elutasítása alapján szerveződött, amiben élen jártak a szabadkőművesek, az alapító atyák csaknem mindegyike tagja volt a szervezetnek, és ez nem összeesküvés elmélet. Az USA létrehozása eleve a pénzen alapult, és a vagyonok birtokosai érdekében hozta a törvényeket köztársaságba és demokráciába csomagolva, a protestantizmus és judaizmus merkantilista szemléletét átvéve és pajzsra emelve, ugyanis ilyen vallású volt az akkori bevándorlók többsége.
Ez manapság sincs másképp, az ún. amerikai demokrácia a kapitalista monopóliumok és nagybankok birtokosainak uralmát szolgálja, ők szervezik a pártokat – azt a kettőt – és választják ki a politikusaikat, akiknek a hóna alá nyúlnak és minden módon támogatnak- médiával, pénzzel, befolyással, csalással – hogy képviseljék az érdekeiket a formális hatalomban függetlenül attól melyik párthoz tartoznak, vagy mit hazudnak.
Akkor van gond, amikor a demokrácia fügefalevelével takarózva már képtelenek az országban vagy régióban a hatalmukat fenntartani, illetve a birodalmi terjeszkedésüket megvalósítani, amikoris a diktatúra eszközéhez nyúlnak, hogy az egymással versengő hatalmi csoportok egymással leszámoljanak, és a lázongó tömegeket elnyomják – akár fizikailag is, ha úgy gondolják. Ez zajlik most az Egyesült Államokban és az EU-ban függetlenül attól, hogy a globalizmus vagy a patriotizmus mázával öntik azt le. Úgyhogy az csak illúzió, hogy köztársasággal és a hasonló lózungokkal vissza lehet csinálni azokat a mélyben húzódó gazdasági és pénzügyi folyamatot, amelyek kihúzzák a hatalmon lévő elitek lába alól a talajt.
Éppen fordítva: A szabad versenyes piacgazdaság talaján jött létre a nyugati demokrácia azért, hogy kapitalista urak oly módon rendezzék a a belső vitáikat, amiből a nép egyszerű gyermeke érezhesse, hogy ő választ közüle. Csakhogy a szabad versenyes kapitalizmusnak vége, a nemzetközi bankok és monopóliumok átvették a hatalmat, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon, beleértve Kínát is, ahol annak nagy részét az állam gyakorolja. Ezzel vége a liberális demokráciának hazudott köztársaságnak, a liberalizmust ugyanis a bankárok találtak ki és tették a mainstream ideológiájává a pénz és tőke szabad áramlásának érdekében, de aminek most befellegzett, a modell fejlődése megrekedt, és éppen esik széjjel az amerikai köztársaság és az Európai Unió intézményeivel.
A Római birodalom a köztársaság bukása után ugyan még négyszáz évig tündökölt a császársággal, viszont az amerikai birodalomnak már nincsen négyszáz éve, de még tizennégy se, mert a kapuján nem barbárok dörömbölnek, hanem azok a másfajta civilizációs alapon szerveződő hatalmak, akiket ő emelt fel a piacgazdasággal, a pénz és tőke szabad áramlásával. Hiába erőltette és erőszakolta rájuk száz évig a saját értékrendjét, filozófiáját és államformáját, a protestantizmus és judaizmus nem mindenütt válik be, így a történelemnek mégsincsen vége.
Úgyhogy javaslom, hogy az USA ne akarja a birodalmának szétesését megakadályozni, mert az úgysem fog sikerülni, legfeljebb rengeteg háborút és szenvedést fog okozni. Inkább söprögessen a saját portája előtt az angolszász világban, habár a muszlim és egyéb migránsok lassan már azt is felfalják, vagy esetleg a Vatikánban, mert a katolicizmust azért sikerült maguk felé hajlítani az évszázadok alatt.
Persze köztársaság már abból sem lesz, a régi értelemben semmiképp sem, a digitális diktatúrát fogják majd annak hazudni, és a hatalmat továbbra is gyakorolni – ahogy azt szokták: Médiával, befolyással, manipulálással és csalással. Viszont a hagyományos pénz el fog tűnni, mert elveszíti, illetve elveszik a korábbi funkcióit, helyette bigdatával és mesterséges intelligenciával fognak irányítani, kordában tartani és ostorozni – megérkezünk a kommunizmusba, Kína lesz a zászlóshajója.