Kinek dolgozik az idő?

Gyakran mondják, Ukrajna lélegeztetőgépen van, de nem halt meg. Oroszország lassan halad előre, de nem győzött. Kinek dolgozik az idő az orosz-ukrán háborúban?

Mészáros Zoltán írása a #moszkvater.com-on

„A tüzérség viszonylag technika, ha az ukránoknak lesz elég irányítható lövedékük/rakétájuk, akkor a torkolattűz villanása alapján sorra lőhetik ki az orosz tüzérség egységeit, így elveszhet az orosz előny a fronton”
Fotó:EUROPRESS/Handout/24th Mechanized Brigade of of Ukrainian Armed Forces/AFP

A váratlan esemény

Augusztus elején láthattunk egy ukrán betörést az oroszországi Kurszk régiójába. Ez váratlan fejlemény volt, ahhoz szokhattunk ugyanis hozzá, hogy az orosz erők immár naponta foglaltak el egy-egy kistelepülést. Úgy is tűnhetett, hogy ezt a hatalmas erővel történő, de lassú araszolást semmi nem tudja megállítani. Kezdtek is ellaposodni az Ukrajnáról szóló hírek. Mégis úgy tűnik, hogy ebben a háborúban várhatóak még fordulatok, és ez az idő függvénye. Mindenesetre a mély behatolás orosz területekre azt mutatja, hogy megfelelő tervezés, fegyverek, kiképzettség esetén az ukránok képesek eredményesen harcolni, és egyetlen háború sem lefutott, amíg nem kötnek békét, de legalább egy hosszú távú tűzszünetet.

Kinek dolgozik az idő rövid és középtávon?

A háború robusztus dolog, ahhoz, hogy kibontakozzon, sok emberre és eszközre van szükség. Az oroszok a háború elején alábecsülték az ukránokat, és nem tettek elég katonai eszközt és embert a 2022-ben indított támadásba. Pedig rövid úton akarták megoldani a dolgot.

„A mostani háború Oroszország számára kényszerhelyzet, melyet magának teremtett meg. Egyrészt azzal, hogy alulméretezte a támadás erejét, másrészt azzal, hogy egyáltalán belekezdett. Ukrajna is kényszerhelyzetben van, mert az orosz támadáskor olyan feltételeket támasztott magával szemben, amelyektől most nagyon távol van”

Az első és a második év eseményei azt mutatják, hogy az orosz vezetőség levonta a következtetéseket, és úgy törekszik megnyerni a háborút, ahogy tudja. Beleállt abba a harcmodorba, amely folyamatos sikereket hoz, még ha nem is nagyokat. Mára már elhitették az ukránokkal, hogy a frontvonalon az orosz tüzérség mindent, és mindenkit elsöpör. Ukrajnában ezért nehéz a mozgósítás. Ukrajnát rövid távon az összeomlás fenyegeti, de a kurszki támadás után úgy tűnik, ez nem történik meg olyan gyorsan. Ha Ukrajna társadalma, és az ukrán hadsereg túléli a „raszputyicáig”, azaz a csendes, őszi esőkig maradó időt, amikor nem lehet nehéz harci eszközökkel mozogni, akkor ezt az évet is túlélte. Az oroszoknak meg még egy évet kell harcolniuk.

„Ukrajna a háború bizonyos szakaszaiban mindig azokat az eszközöket kapta, amelyekre éppen szüksége volt. Páncéltörő kézi rakétákat az elején, majd HIMARS-lövedékeket, most pedig a nagy hatótávolságú rakétákat”

Immár mélyen be tud lőni orosz területekre. A drónok gyártásában és/vagy beszerzésében is sikeres, ami levon valamennyit az orosz tüzérség dominanciájából, de az oroszok is készítenek drónokat. Ám az evidens, hogy drónokkal nem lehet háborút nyerni. Az lesz a tárgyaló pozíció a térképeken, ahova bevonul a gyalogság, ezt nem lehet megoldani tüzérség nélkül, a semlegesítését pedig nem lehet megoldani légierő nélkül. A legutóbbi hírek szerint Ukrajna kapott 10 darab F-16-ost, és 20 kiképzett pilótát. Lehet, hogy ez csepp a tengerben, de most Ukrajna túléléséről van szó, hiszen „aki időt nyer, életet nyer”.

Kinek dolgozik az idő hosszú távon?

Az EU költségvetése több, akár még öt évig tartó háborúra rendezkedett be, azaz számít arra, hogy még öt évig tart a háború. Ez a kalkuláció csak akkor érvényes, ha Ukrajna túléli a jelen pillanatot és a közeljövőt.

„Ha nem lesz anarchia, ha nem lesz puccs, melynek megvan a lehetősége, akkor bejöttek a nyugati számítások”

Azt nagyjából tudni lehet, hogy a nyugati országok nemcsak pénzt fognak adni Ukrajnának, hanem fegyvereket is. Mostanában van az az időszak, amikor fokozni tudják a hadiipar termelését. Ha ez lassabban haladna, még mindig ott van az Egyesült Államok a háttérben, a hatalmas mennyiségűre duzzasztott hadieszközeivel. Persze Amerika szerepe is kétséges, hiszen az is megtörténhet, hogy Trump lesz az elnök, és gyorsan véget vet a háborúnak, pontosabban Ukrajna támogatásának.

Minden oldalról van tehát bizonytalanság a háború folytatása kapcsán, de a végét illetően még több a kérdőjel. Most az látszik, hogy Ukrajna nem adta meg magát, egyelőre nem is tűnik úgy, mintha ezt akarná tenni

„A kérdés csak az, hogy meddig bírja. A másik kérdés pedig az, hogy mikorra vált tömegtermelésbe a nyugati fegyvergyártás, és ebbe Dél-Korea, Japán és az angolszász országok fegyvergyártása is beleértendő”

Ha ez megtörténik, és a frontra elég sok fegyver, illetve lőszer érkezik az ukránoknak, akkor kiegyenlítődhet a helyzet. Ha az oroszok nem tudják minőségben és mennyiségben legyőzni a nyugati hadiipart, akkor vesztésre fognak állni, hiszen egy háborúban csak az az elég jó fegyver, amely jobb, mint az ellenségé. A nyugati hadiipar képes arra, hogy minőségben és mennyiségben is megelőzze az oroszok fegyvergyártását. Gondoljunk csak arra, hogy Reagan és Gorbacsov idején abba rokkant bele a Szovjetunió, hogy nem tudta követni az Egyesült Államok „csillagháborús” terveit.

„A tüzérség viszonylag <buta> technika, ha az ukránoknak lesz elég irányítható lövedékük/rakétájuk, akkor a torkolattűz villanása alapján sorra lőhetik ki az orosz tüzérség egységeit, így elveszhet az orosz előny a fronton”

Ekkortól nagyobb súllyal esne a latba a fronton harcolók száma. Ha ezt jelentősen növelnie kellene Oroszországnak, akkor vélhetően olyan jelenségek játszódnának le, mint Ukrajnában (emigráció, pofozkodások, bujkálások). Ráadásul nem elég a sok katona, ha az ellenfélnek „eggyel jobb” fegyvere van.

Akkor van vége, amikor vége van

Jelen pillanatban nem tudni, hogy a lélegeztető gépen életben tartott ukrán államiság és katonaság ki tudja-e húzni a következő heteket, hónapokat, az viszont biztos, hogy a lélegeztető gépe a legjobb minőségű, és az is várható, hogy ha gyógyulni kezdene, akkor a legjobb ellátást kapná.

„Ezért az oroszoknak minél gyorsabban kellene bevégezniük ezt a háborút, de úgy tűnik, hogy nincs meg ehhez a képességük, illetve csak akkor van meg, ha taktikai atomfegyvert használnának”

Ez csak a legvégső esetben történhet meg, és azt se feledjük, hogy a hasonló tölteteket és hordozó eszközöket a NATO is közelebb hozza Oroszországhoz (Lengyelországba és Romániába), ennek pedig van némi elrettentő hatása az oroszok számára. Ha van bennük egy cseppnyi racionalitás, nem nyúlnak az atomfegyverekhez, mert Moszkva vagy Szentpétervár is cél lehetne. Maradnak tehát a hagyományos fegyverek (és a drónok). A hagyományos fegyverek gyártásában viszont a Nyugat a jobb. Ma nincs elemző, aki megmondhatná, melyik forgatókönyv valósul meg, de a háborúnak akkor lesz vége, amikor valamilyen okból mindkét fél ezt akarja. Ha gyors lesz az ukrán összeomlás, akkor ez az időpont közelibb, ha pedig „elél” addig, hogy a harcvonalon azonos erőt tudjon felmutatni nyugati eszközökkel, akkor ez a háború akár évekig is eltarthat.

(Az írás eredetileg a Hétnap.rs portálon jelent meg, itt olvasható.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com