//Kínai vírus, orosz beteg?
Egy egészségügyi alkalmazott már lázat egy férfin a Vöröskereszt kórházában, Wuhanban 2020. január 25-én. Wuhan az a város Kínában, ahol a koronavírus első fertőzöttjét felfedezték #moszkvater

Kínai vírus, orosz beteg?

MEGOSZTÁS

A kínai kereslet, az utazási kedv, ezzel a fogyasztás csökkenése lefelé nyomja az olajárat. Ráadásul a túlkínálat miatt a földgáz árát is történelmi mélyponton jegyzik. Így nehéz idők várnak az olyan államokra, mint Oroszország. De másokra is, hiszen a koronavírus az értékpapír piacokon akár a buborékpukkasztó tű is lehet.

Egy egészségügyi alkalmazott már lázat egy férfin a Vöröskereszt kórházában, Wuhanban 2020. január 25-én. Wuhan az a város Kínában, ahol a koronavírus első fertőzöttjét felfedezték #moszkvater
Egy egészségügyi alkalmazott már lázat egy férfin a Vöröskereszt kórházában, Wuhanban 2020. január 25-én. Wuhan az a város Kínában, ahol a koronavírus első fertőzöttjét felfedezték
Fotó:EUROPRESS/Hector RETAMAL/AFP

A világ kőolaj- és termékpiacai az új évet „bullish”, magyarul áremelkedésben bízó hangulatban kezdték. Az erős kezdés fő oka geopolitikai természetű, a bagdadi repülőtér mellett január 3-án bekövetkezett dróntámadásban keresendő. Ehhez járult Líbiában a kormánnyal szemben álló Haftar tábornok csapatainak előretörése és a helyi kőolaj-kitermelés leállása.

Január közepére azonban kiderült, hogy egyik esemény következményei sem veszélyeztetik a kőolaj-ellátást, a piacot évek óta jellemző túlkínálat – melyet az OPEC-tagok és együttműködő partnerek a kitermelés egyre növekvő visszafogásával próbálnak csökkenteni – fennmarad. Az árak lényegében visszatértek az amerikai-iráni konfliktust megelőző szintre.

„Ebbe a kényes egyensúlyi helyzetbe robbant be a Kínában kitörő koronavírus-járvány, mely szinte kirúgta a padlót az áremelkedésre spekuláló kereskedők talpa alól”

Január utolsó napjaiban az irányadó kőolajfajták árai nagyjából 10 százalékkal csökkentek a hó eleji csúcshoz képest, és az EIA (Energy Information Administration) keresletet előre jelző jelentései szerint 2020-ban igen kevés esély van rá, hogy erőteljes emelkedő trend alakuljon ki. Tehát folytatódhat az elmúlt évre jellemző 50-70 USD/hordós (Brent típusú kőolajról van szó) ársávban mozgás, amihez annyit tennék hozzá, hogy komoly kockázatát látom a lefelé történő, 10 százalékot meghaladó mértékű kitörésnek.

„A kockázatot – természetesen nem megfeledkezve a világban zajló technológiai forradalomról, továbbá az aktuális környezet- és klímavédelmi trendekről – elsősorban a kínai kereslet prognosztizálható visszaesése okozza”

Most, a korona-járvány kezdeti szakaszában, amikor a hatóságok elsősorban az utazást korlátozzák Kínán belül, egyúttal megtiltva kínai szervezett turistacsoportok külföldi útjait (ehhez járul a légitársaságok Kínába irányuló járatainak csökkentése vagy teljes felfüggesztése, ahogy a British Airways, a Lufthansa, vagy az American Airlines tette), az olajpiacokon a hatás elsősorban a kerozin iránti kereslet zuhanásában nyilvánul meg. A Kínán belüli egyéb korlátozások, úgymint a regionális és országos tömegközlekedés karantén-övezeteken belüli leállása, a kereskedelem, ipari termelés, és általában a gazdasági tevékenység intenzitásának az elkövetkezendő hónapokban várható nagyfokú csökkenése fokozza a benzin, gázolaj, fűtőolaj iránti kereslet zuhanását. Itt megemlítendő, hogy a járvány jó ideje „kiszabadult” Kínából, és hatása nemcsak egyéb országokban regisztrált fertőzésekben, hanem a helyi kínai közösségek által üzemeltetett kereskedelmi/vendéglátóipari egységek, és egyéb, például kulturális rendezvények elkerülésében nyilvánul meg.

„Egy effajta világjárvány törvényszerűen veti vissza az utazási kedvet, és a fogyasztást is”

Ha pedig a fogyasztói társadalomban csökken a fogyasztás, akkor jön a recesszió – aminek növekvő esélyére elemzők tömegei figyelmeztetnek évek óta, hangsúlyozva az értékpapír-piacokon, és másutt (pl. ingatlan) kialakult eszközbuborékok kipukkadásának növekvő veszélyét. A buborékpukkasztó tű lehet a koronavírus. Ehelyütt hangsúlyozom, hogy a járvány világgazdaságra kifejtett hatásáról éles adatokkal csak az év második felében fogunk rendelkezni.

A kőolaj és termékek mellett érdemes foglalkozni a földgázzal is, melynek árát történelmi mélyponton jegyzik, az emelkedés legkisebb esélye nélkül. Az amerikai földgáz ára 2, azaz kettő USD/MMbtu (kb. 28,26 m3). Az LNG (cseppfolyósított földgáz) pedig 4 dollárba kerül, egyetlen év alatt 40 százalékot veszítve értékéből. Erre jönnek a logisztikai költségek. Tekintve, hogy a világ ismert földgáz tartalékai – a palagáz figyelembe vétele nélkül! – több száz évre elegendőek, továbbá, hogy a kutatások újabb és újabb, nem egy esetben gigantikus méretű mezőkre bukkannak, a leírt, árak alakulására vonatkozó jóslat nem tűnik életszerűtlennek.

„Ez pedig megrázkódtatásokat fog okozni azon országok gazdaságában, amelyek exportbevétele elsősorban az energia-hordozók exportjából származik. Ilyen állam Oroszország”

Az orosz-európai kapcsolatok elemzői nem egy esetben beszélnek az Oroszország által alkalmazott (?), vagy legalábbis alkalmazható „gázfegyverről”, mint a gazdasági zsarolás eszközéről. Ugyan ezzel a fegyverrel az említett állam soha nem élt, de mindegy – majd fog (szerintük). Csak az a kérdés, hogy hogyan.

A korábban leírt globális gázpiaci helyzetből, a feltárt tartalékok földrajzi elhelyezkedéséből egyenesen következik, hogy azon országok, amelyek kapcsolódnak valamilyen, az ellátást biztosító gázvezeték-rendszerhez, aminek egynél több betáplálási pontja van, és/vagy rendelkeznek/bármikor ki tudnak építeni egy vagy több LNG-terminált és onnan vezetéket a legfontosabb felhasználókhoz (erőművek, vegyipari üzemek), igen kényelmes helyzetbe kerülnek eme kínálati piacon (buyers’ market).

„Az eladók ugyanis egymást tapossák. A megoldandó probléma a logisztika, ami a mai világban, az olcsó pénz korában nem leküzdhetetlen akadály”

Egy LNG terminál néhány száz millió dollár, a csővezetékek és kapcsolódó berendezések pedig – ha még egyáltalán nincs ilyen, ami ritka – maximum néhány milliárd dollárért kiépíthető. Cserébe a földgáz-ellátási probléma belátható időre meg van oldva. Csak halkan jegyzem meg, ha Ukrajna ebben az irányban kereste volna az orosz-ukrán „gázháború” megoldását, például egy Romániával közös kitermelési projekt megvalósításában, továbbá épített volna Odessza mellett egy LNG terminált… De ne legyünk telhetetlenek. Az ukrán politikusok holmi nemzetstratégiai kérdések kezelése helyett elsődlegesen mindig saját vagyonuk gyarapításával voltak elfoglalva.

A nemzetközi „gázvezeték háború” – vagyis aktuálisan az Északi Áramlat-2 építőivel szemben szankciókkal fenyegetőzés – valójában Oroszország európai gázpiacról való kiszorítására tett erőfeszítés. Halkan jegyzem meg, hogy erre még a hidegháború idején sem vetemedett senki. Ha Oroszország nem tud eladni, eladnak helyette mások – jelenleg elsősorban az Egyesült Államok és Kanada, mint új, feltörekvő résztvevők.

„Az oroszok számára a 2020-as év komoly nehézségeket tartogat, és ez csak a kezdet”

Egyszerűen arról van szó, hogy exportbevételeik oroszlánrésze még mindig a kőolaj és a földgáz eladásából származik. Ha előbbi ára tovább csökken, utóbbi ára pedig alacsony marad, visszatérhetnek a múlt század kilencvenes évei. A Szovjetunió széthullása és Oroszország tönkretétele és kirablása oligarchák általi időben egybeesett az olaj árának mélybe zuhanásával. Az orosz gazdaság továbbra is nagymértékben függ a különféle állami beavatkozásoktól, szerkezete és működési mechanizmusai az elmúlt évtizedekben is csak bizonyos ágazatokban, korlátozott mértékben változtak. Komoly kezdeményezés például az informatika tömeges, rendszerszerű alkalmazása az úgynevezett okos város projektekben, de állami szerepvállalás és az állam által biztosított anyagi eszközök nélkül ez sem valósul meg tömegesen. Van ugyan innováció – ebben az orosz kutatók élen járnak – de nincs széles körű implementáció (a hadiipart kivéve). Ez a mai világban rendszerszervezési és működtetési szempontból szinte elképzelhetetlen hátrányt jelent még akkor is, ha minden egyéb körülmény kedvező.

Az állam pedig – a jogalkotáson és a jogalkalmazáson túl – elsősorban pénzügyi eszközökkel élénkíthet egy-egy ágazatot, vagy például javíthat az infrastrukturális feltételeken, ami szintén pénzbe kerül. Ha kiürülőben az államkassza, mindezek az eszközök nem állnak rendelkezésre. Ebben a kontextusban (is) érdemes vizsgálni a minapi orosz kormányátalakítást, az új miniszterelnök személyét és feladatait.

„A Kínából kiinduló fertőzés gazdasági következményeinek Kínán kívül talán leginkább veszélyeztetett alanya Oroszország”

Itt az elsődleges veszély nem egy a klasszikus nyugati fogyasztói társadalomban jellemző válság kitörése, hanem az évszázadok óta a mélyben valójában változatlan alapokon (gondolok itt a bürokraták hozzáállására, viselkedési formáira) nyugvó és elvek alapján üzemelő társadalmat érő földrengésszerű megrázkódtatás.

MEGOSZTÁS