
„Nem véletlen, hogy a referendumok kiírásával egyidejűleg még szeptember 21-én Vlagyimir Putyin be is jelentette a részleges mozgósítást, amely egyelőre 300 ezer tartalékost érint”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP
„A Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporizzsja megyékben élők most csupán Volodimir Zelenszkij egy 2021 augusztusában tett nyilatkozatára reagálnak a szavazataikkal. Az ukrán elnök ekkor azt ajánlotta mindazoknak, akik orosznak érzik magukat, hogy gyermekeik és unokáik jövője érdekében távozzanak Oroszországba. Nos, e megyék lakossága megfogadta a tanácsot, és most hazatér Oroszországba, de viszi magával azt a földet is, amelyen az ősei éltek!” – reagált Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ENSZ Közgyűlésének 77. ülésszakán az említett régiók hovatartozásáról zajlott referendummal kapcsolatos nyugati bírálatokra. Maga Lavrov hisztériaként írta le a népszavazást érintő nyugati reakciókat. Természetesen tisztában van azzal mindenki, hogy a háború finoman szólva nem a legideálisabb egy voksolás lebonyolítására, éppen ezért nem sok értelme van adott esetben a referendum tisztaságáról beszélni.
„Enélkül is kijelenthető, hogy Ukrajna déli és keleti régióiban erős a lakosság orosz identitása, és Oroszország iránti szimpátiája. Aki nem hiszi, vegye elő a 2014 előtti választási térképeket, és láthatja, hogy ezek a régiók kékben pompáztak, hiszen a döntő többség az oroszbarát erőkre szavazott. Ezt a lojalitást megkoptatta az elmúlt nyolc év tudatos agymosása, a félelem, és a Novorosszija projekt feladása miatti csalódottság, ám el nem tüntette”
De ne menjünk még tovább, hiszen az orosz külügyminiszter által kellő cinizmussal felidézett nyilatkozat azért sokat elárul arról, hogy miként viszonyul az ukrán hatalom az oroszajkú polgáraihoz, és miért fajultak a most dúló háborúig a dolgok. Kijev az elmúlt nyolc évben fegyverrel és szóval nem egyszer e megyék tudtára adta, hogy számára a déli és keleti területek a fontosak, az ott élők már nem annyira. Ahogy Zelenszkij elnök az említett nyilatkozatban fogalmazott, az orosz identitásúak keressenek maguknak nyugodt helyet Oroszországban. Hát, most keresnek. Eljött értük Oroszország. Ez a mostani referendum érzelmi töltése, valójában azonban a háború eszkalációjának jogi megalapozásáról szól. Ezalatt Moszkva az orosz jogot érti, hiszen nagyon jól tudja, hogy a jövőről majd az erő, a fegyverek döntenek. Ám hogy legyen e területek megtartásához, vagy éppen az egész történelmi Novorosszija megszerzéséhez erő, ahhoz egyebek mellett az eddig ellenőrzés alá vett régiókat Oroszországhoz kell csatolni. Így ugyanis az orosz törvények és a katonai doktrína is kiterjednek e négy megyére, ez pedig katonai és politikai értelemben is kiszélesíti a Kreml mozgásterét. Hogy mást ne mondjunk, innentől az orosz felfogás értelmében itt honvédő háború folyik, amelyben adott esetben vezényelhetők ide tartalékosok, de akár a sorállomány is. A terület megvédésére bevethető minden, amit az orosz alkotmány és az orosz katonai doktrína megenged.
„Nem véletlen, hogy a referendumok kiírásával egyidejűleg még szeptember 21-én Vlagyimir Putyin be is jelentette a részleges mozgósítást, amely egyelőre 300 ezer tartalékost érint”
Mindenek előtt a hadseregből nem olyan régen leszerelt, kiképzett mintegy kétmilliósra tehető tartalékos állomány egy részét jelenti. Ennek előkészítését szolgálták a hadseregen belüli fegyelem erősítését szolgálni hivatott törvények elfogadása. Így azok az orosz katonák, akik megtagadják a harcot, dezertálnak, nem engedelmeskednek a parancsnak, vagy megadják magukat Ukrajnának, mostantól akár 10 év börtönbüntetésre is számíthatnak. A dezertálást eddig is keményen büntették, de ezt megelőzően maximum öt év börtön járhatott érte. Büntetik azt is, aki megtagadja a behívó átvételét, ezért aztán az elmúlt napokban látványosan megnőtt a kilépő forgalom a finn vagy a grúz határon. Ez utóbbi irányba a határátkelőknél tíz kilométeresre nőtt a mozgósítás elől menekülő oroszok kocsisora. Emellett az egekbe szökött a repülőjegyek ára azokba az országokba, ahová az orosz állampolgárok vízum nélkül utazhatnak. Emellett több nagyvárosban is kisebb tiltakozások voltak a mozgósítás ellen.
Mindez természetes emberi reakció, hiszen a háborút senki sem szereti. Az oroszok sem. Tisztában van ezzel az orosz vezetés is, ezért aztán nem háborúval szerette volna kiterjeszteni Ukrajnára a befolyását. Ez nem sikerült, belesodródott egy háborúba, de annak ellenére ódzkodott hónapokon át a mozgósítástól, hogy egy ideje már nyilvánvaló volt, ekkora élőerővel Moszkva aligha érheti el a kitűzött céljait. Hiába van ugyanis az orosz hadsereg sokszor nyomasztó technikai fölényben, 200 ezer katonával 5-600 ezer ellen csak lassan haladt, az elmúlt hetekben pedig több helyen védekezésbe kényszerült.
„A harkivi front összeomlása után aztán már nem lehetett tovább halogatni ezt a lépést. A megye feladása megmutatta az orosz hadsereg rendszerszintű problémáit, de ami talán ennél is fontosabb, az elszenvedett presztízs veszteség egyrészről aktivizálta a társadalom radikálisabb, keményebb fellépést követelő részét, másrészről pedig már Oroszország nemzetközi pozícióit veszélyeztette. Erőt kell mutatni, ezt pedig az egyre növekvő nyugati fegyverszállítások fényében elképzelhetetlen a háború eszkalálása nélkül”
Az orosz erők tehát elkezdték a civil, ezen belül is az energetikai infrastruktúra célzott rombolását. Ettől a tél beálltával a társadalom megtörését, és az utánpótlás vonalak megszaggatását várják. A mozgósítás pedig a létszám kiegyenlítését, az ukrán oldalról tudatosan széthúzott frontokon keletkezett lyukak betömését, a pozíciók stabilizálását, a Donbasszban pedig az előrenyomulás felgyorsítását szolgálja.
A most bevonuló tartalékosok nem az első vonalba kerülnek. A megszállt területek biztosítása, a frontvonal mögötti infrastruktúra kiszolgálása, és egyes, máshol lekötött harcképes egységek tehermentesítése, felváltása lehet a feladatuk. Az orosz vezetés közben továbbra is nagyon ügyel a szociális stabilitás megőrzésére. Nem csupán a tüntetések betiltásának fenntartásával, a hadsereg akár verbális lejáratásának szigorú, akár 15 évig terjedő börtönnel járó büntetésével, hanem juttatásokkal is. Így egy most beterjesztett törvényjavaslat alapján minden behívott tartalékosnak egyszeri 300 ezer rubelt (nagyjából 1,2 millió forint) utalnak ki, emellett többek között szolgálat idejére mentesülnek a hitelek kamatainak fizetése alól, kedvezményt kapnak a rezsi fizetésében, a moszkvaiak pedig még 50 ezer rubeles kiegészítést kapnak. A Kreml tehát továbbra is szeretné elkerülni a háború totálissá válását, azzal azonban számolnia kell, hogy az eddig csak a tévében dúló harcok beszüremkednek a családokba. Miközben a Kreml és a politikai elit még fenntartja a „különleges katonai műveletek” látszatát, addig a társadalom már egyre inkább érzi, hogy ez háború.
„A nyugati sajtó ennek kapcsán a már megszokott módon Vlagyimir Putyin helyzetének megrendüléséről, a társadalmi béke felborulásáról, az eliten belüli törésvonalak mélyüléséről ír. Oroszországban azonban nincs sem puccs hangulat, sem pedig lázadás”
Ugyanakkor tényleg megerősödött a félelem a társadalomban, miközben a hatalom egyre inkább nyomasztó győzelmi kényszerbe került. A baj ezzel az, hogy e két dolog nem erősíti egymást. Pánik hangulatról azonban szó sincs, ráadásul a közvélemény jelenleg leghangosabb része éppen keményebb fellépést követel a Kremltől. Eközben a front másik oldalán már egy ideje általános mozgósítás van, az ellentámadás erőltetése miatt egyre nagyobbak a veszteségek, közben pedig nem maximum pár százezren, mint Oroszországban, hanem már nagyjából 13 millióan döntöttek az ország elhagyása mellett. Nem meglepő, hogy egyre nehezebb feltölteni a hadsereg állományát, és a templomokban, a piacokon vagy egyszerűen az utcán kézbesítik a behívókat.
A nem szűnő nyugati támogatások ellenére nemcsak az állam működését egyre nehezebb finanszírozni, de Ukrajna rosszul áll az anyagháborúban is. A tél pedig csak még tovább rontja majd a helyzetet, ezért aztán többet tudunk majd a tavasz közeledtével. Amennyiben addig sem törik meg az ukrán társadalom és a hadsereg ellenállása, akkor Oroszországnak hosszú, mind nehezebben kezelhető háborúra kell berendezkednie. De nemcsak Oroszországnak, hanem Európának, így aztán a magyar társadalomnak is.
(Az írás eredetileg a Demokrata című napilapban jelent meg, a teljes cikket itt olvashatja)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
“Egy háborúban fontosak a modern fegyverek, főleg, ha sok van belőle.”
JVSz elvtárs pajtás.
Még mielőtt teljesen eltemetjük az orosz teljes offenzívát jó lenne egy objektív mérleg, hogy mennyi területet
tartottak az oroszok “fénykorukban” ellenőrzésük alatt Ukrajnából, ebből mennyit foglalt vissza az ukránok
fémjelezte hadiszövetség s ezeknek a régióknak mekkora a valós etnikai és gazdasági súlya (ipar, mezőgazdaság,
kereskedelem stb.). Csiklandós téma persze a külföldi tulajdonlás (USA és Kína) is.
Nem szerecsenmosdatás de talán nem véletlen, hogy az oroszok, igaz, az akkori szűkös katonai lehetőségeiknek
megfelelően, bizonyos szekciókat gyengébben védtek. Súlyoztak, mi mást is tehettek volna. Utalnék azonban arra,
hogy már a kezdeti okkupációt is egy nagy létszámú és technikailag megtámogatott ukrán erő ellenében érték el.
A hadiszerencse meg forgandó. Hogy ki mikor fullad ki , hány pürrhoszi győzelem lesz még az csak a végén látszik
majd. Azt az érvelést meg ignorálhatjuk, hogy a háború azért kontraproduktív mert a NATO határok csak nőttek s
nem csökkentek.
Rengeteg érthetetlen, vélt vagy valós orosz katonai hiba van azonban terítéken. Pl. miért engedtek szórványosan szóló
tankokat az ellenséges gyalogsággal kontrollált területekre, amikor már a II. világégés alatt is tudott volt, hogy a más
fegyvernemi támogatás nélküli tankok nagyon esendőek, felűről és hátulról teljesen védtelenek (Lásd: Ju 87 + BK 3.7,
Panzerfaust ill. manapság pedig az A10!). Feltételezhető, hogy a JAVELIN ukrán jelenlétéről pedig tudhatott az orosz
vezetés. A nyugati (űr)felderítésről azt szokás mondani, hogy “több mint elég”. S mi van akkor ha az orosz csak “elég”?
Marad a bizonytalanság meg kultúrfasiszta russzofóbia veszélyes és érthetetlen rémsége.
Köszönöm a figyelmet.
totemwing says:
Érdekes, de azért erősen elfogult cikk, az ukránokat a szükséges rossznak, az oroszokat pedig az egyetlen törvényes és legitim erőnek állítja be, a kép ezért sokkal árnyaltabb. A cikkírónak szinte fizikailag fáj az ukrán előrenyomulás és olyan ellenlépéseket üdvözöl, amely még több ártatlan ember életét fogja követelni.
Józsa Edmond says:
Ön tájékozatlannak és elfogultnak tűnik (ahogy az am.lib. közösség a témában), és mintha az is szeretne maradni – miért olvas el olyan cikket, amely ezen az eltökélt alapállásán változtatni képes lenne, mert egy más, az önétől eltérő nézőpontból mutat be dolgokat (szerintem alapvetően, de nyilván nem tökéletesen objektivitásra törekedve)? Rájöttem: ön a saját igazát, és nem az igazságot keresi alapvetően (a kalapácsához folyton szöget keres, és mindenben azt lát).
Üdvözlettel, egy liberális-konzervatív értelmiségi
Stier Gábor says:
Annyit levettem, hogy nem ért egyet velem, de ezt egyenesebben is elmondhatta volna.
Józsa Edmond says:
Kedves Gábor!
A válaszom Totemwing hozzászólónak ment. Az ön és kollegái (pl. Konsztantyin) “munkásságát” kifejezetten nagyra értékelem.
Stier Gábor says:
Ön így látja. Ez is egy olvasat.
hufi says:
Igen, ez egyfajta világháború előszele, csak a hülye nem látja, hogy két nagyhatalom viaskodik egymással.
Ennek kapcsán jutott eszembe, mikor katona voltam-65 től 67 ig- leszerelésünk után, 68 ban jött a Prágai Tavasz, a Varsói Szerződés, élükön a Szovjetunióval könyörtelenül eltiporta.
Be is voltunk “rezelve”, bármikor behívhattak katonai szolgálatra, a szomszédomba már ki is osztották a riadócsomagot. Engem nem hívtak be, de akit igen, azokat hátvédnek, biztonsági szolgálatba, katonai irányítóként foglalkoztatták.
Ennyiben hasonló Putyin behívása.