„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Ki lesz az úr a Balkánon?

2022. nov. 15.
Vendegoldal

MEGOSZTÁS

A volt jugoszláv térség újrarendezése még hátra van. Hogy milyen lesz, az a most kialakuló új világrend függvénye. Aki támogatásra számít a jövő uraitól (mint például Szerbia), az egyelőre kivár, aki nem, az megpróbál a régiekbe (mint például Horvátország) kapaszkodni. Az előbbi a feszültség állandó szításával igyekszik megtörni a kiszemelt préda ellenállását. A Nyugat pedig úgy tesz, mintha megfelelne érdekeinek egy nagy, az Adriára is kijárattal rendelkező, oroszbarát Szerbia, és egy nagyobb területi osztozkodást elindító nagy Albánia.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

„Az SPC-vel kapcsolatban – azon közismert tényen kívül, hogy Szerbiában a politika és az egyház nem vált el egymástól, és hogy a jugoszláv utódállamokban Belgrád kinyújtott keze – említésre méltó még, hogy kitüntette a háborús uszító Vojiszlav Seseljt, és a balkáni határok megváltoztatása mellett lobbizik” #moszkvater

„Az SPC-vel kapcsolatban – azon közismert tényen kívül, hogy Szerbiában a politika és az egyház nem vált el egymástól, és hogy a jugoszláv utódállamokban Belgrád kinyújtott keze – említésre méltó még, hogy kitüntette a háborús uszító Vojiszlav Seseljt, és a balkáni határok megváltoztatása mellett lobbizik”
Fotó:EUROPRESS/ANDREJ ISAKOVIC/AFP

Hat hónappal a választások után, éppen a törvényben meghatározott határidő lejárta előtt megalakult az új szerb kormány. Rejtély, miért kellett rá ennyit várni, hiszen majdnem ugyanolyan összetételű, mint a korábbi. A kulcsfontosságú tárcákat, elsősorban az állami erőszakszervezeteket irányító posztokat az Alekszandar Vucsics elnök vezette Szerb Haladó Párt (SNS) birtokolja, ezúttal azonban a Szerb Szocialista Párt (SPS) felügyelete alatt. A külügyminiszteri posztra visszatérő Ivica Dacsics SPS-elnököt, Szlobodan Milosevics egykori szóvivőjét ugyanis – a miniszterelnök-helyettesi rang mellé – megbízták a biztonsági szolgálatok felügyeletével is. Miloš Vučević, volt újvidéki polgármester, a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) bizalmi embere kapta a védelmi tárcát.

„Az SPC-vel kapcsolatban – azon közismert tényen kívül, hogy Szerbiában a politika és az egyház nem vált el egymástól, és hogy a jugoszláv utódállamokban Belgrád kinyújtott keze – említésre méltó még, hogy kitüntette a háborús uszító Vojiszlav Seseljt, és a balkáni határok megváltoztatása mellett lobbizik”

Érdekes módon a pátriárka, Amfilohije is a Délvidékhez kötődik, Óbecsén született, a középiskolát Újvidéken végezte, ahonnan Alekszandar Vulin volt belügyminiszter, a mostani szereposztásban  a titkosszolgálat (BIA) vezetője is származik. Jóllehet sokáig úgy volt, hogy változik a kormányfő személye, végül mégis maradt a nyíltan leszbikus, horvát származású Ana Brnabics. Bár ahogy hírlik, csak határozott időre. Vagyis Belgrád még mindig nem biztos benne, ki lesz a világ ura a jövőben, ezért úgy gondolja, elkél a „fügefalevél”, vagyis a gesztus a szivárványos Nyugat felé. Brnabics, ahogyan eddig, ezután sem lesz a kormány feje, hanem inkább csak a haja. Ez a bizonytalanság a világ jövőbeni urát  illetően azonban nem akadályozza a tűz csiholását azokban az országokban, amelyekre Belgrád ki akarja vetni a hálóját, vagyis akiknek részleges vagy teljes beszippantását tervezi a „szerb világba”, vagy más néven a „Nyitott Balkánba”.

„Albánia már belépett, és a színfalak mögött meg is egyezett Szerbiával az albán lakta területek kihasításában a jelenleg független államként fungáló délszláv utódállamokból. Észak-Macedónia szintén engedett a nagyobb szomszéd unszolásának. Aktuálisan Montenegró <meggyőzése> folyik válogatott eszközökkel”

Elvesztését Szerbia egyébként is nehezen viselte, sőt, ki sem heverte. Mégis hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdhesse az offenzívát a visszaszerzéséért. Az első kísérlet a kis Adria parti ország NATO-csatlakozásának megakadályozása ürügyén történt 2016-ban, amikor is a nagy mentor, Moszkva egyetértésével, és persze támogatásával puccsot kíséreltek meg. A Nyugattal ellentétben Belgrád felismerte, hogy célja elérésének, vagyis Montenegró újbóli beolvasztásának a szerb birodalomba a legnagyobb akadálya Milo Djukanović, aki különböző posztokon, de idestova 30 éve az első számú vezető, és az euroatlanti integráció legfőbb letéteményese. Akkor nem sikerült tőle megszabadulni. Mostanra kifinomultabbak lettek a módszerek és az eszközök.

„A Belgrád és Moszkva párti erők két oszlopba fejlődtek. Az egyik látszatra Nyugat-barát, a lényeget tekintve azonban ugyannyira ellensége Montenegró szuverenitásának és euroatlanti integrációjának, mint a nyíltan szerb párti. Közlekedő edényként viselkednek, hol az egyik, hol a másik ág emelkedik vagy süllyed, de a mélyben egymással összeforrnak”

A 2020-as választáson – az SPC hathatós segítségével – végre sikerült megtörniük Djukanović és a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) uralmát, annak mérhetetlenül korrupt voltára hivatkozva. A hatalomra jutott orosz és szerbpárti ellenzék azonban semmivel sem bizonyult feddhetetlenebbnek, mint elődje. Ráadásul oda lett a stabilitás is. A parlamentben mindössze egy mandátumnyi többséggel rendelkező kormányoldal minden erejét az egyébként legnagyobb ellenzéki erő, DPS és szövetségesei, a Nyugat-barát kispártok kiszorítására összpontosította. A kormányzásban nem jeleskedett.

„Voltaképpen saját magát buktatta meg idén februárban, hogy a változatosság kedvéért  Nyugat-barátabbnak tűnő másik ágát juttassa hatalomra”

Mintegy 100 napos országlás után azonban ez is megbukott, azóta ügyvezetőként kormányoz. Kihasználva azt, hogy nincs elfogadott törvény a kormányról, fontos döntéseket hoz, például leváltja a Nyugatbarát kül- és védelmi minisztert. A 14 helyi önkormányzatban, köztük a fővárosban, Podgoricában idén októberben megtartott helyhatósági választásokon sikerült annyira megrendíteni a Nyugatbarát tábor pozícióit, hogy a magát „régi” (értsd: 2020-as) parlamenti többségnek tituláló pártok támadásba lendülhettek a most  köztársasági elnöki pozícióban lévő Milo Djukanović ellen. Az alkotmányt felülíró alsóbb rendű jogszabály elfogadásával az elnöki jogkörökről immár nemcsak az ő személye, hanem Montenegró, mint szuverén ország ellen intéztek támadást.

A jogi káoszt fokozza, hogy nincs döntésképes Alkotmánybíróság, amely a választásokról jelentett törvénysértéseket, tettlegességig fajuló megfélemlítéseket elbírálja. Egyéb tekintetben is válságban van az egész államgépezet. NATO-érdekeket is sért, hogy a kémelhárítás orosz és szerb titkosszolgálati ügynökhálózatot felgöngyölítő vezetőjét egyik óráról a másikra menesztették. Erre már felemelte a  fejét, az úgynevezett nemzetközi közösség, egyszerre reagált a brit, az amerikai nagykövet és az EU delegáció vezetője. Az Európai Parlament „fordított” parlamenti ülést kezdeményezett, hogy a polgárok figyelmeztethessék a képviselőket, ne az alkotmány derogálásával, hanem a lakosság problémáival foglalkozzanak. A NATO nagyszabású hadgyakorlatot tartott az Adrián. Egy hajóraj, a világ egyik legnagyobb hadihajójával,  a George H. W. Bush repülőgép-anyahajóval az élén pedig úgy tűnik, hosszabban elidőzik majd Split kikötőjében.

„Vajon elégséges figyelmeztetés-e ez, hogy Montenegró – és persze Szerbia – nem jó irányba megy? Amikor a Nyugat megkésett, következetlen üzeneteket küld a délszláv térségbe, és nyilvánvalóan önsorsrontó döntéseket hoz a maga háza táján, az egyetlen lehetséges válasz a nem”

Bosznia-Hercegovina életképtelen a kvázi multinacionális Bosnyák-Horvát Föderációval és a boszniai Szerb Köztársasággal, egy színtiszta szerb nemzetállammal. Ennek ellenére a Nyugat ugyanezt a megoldást erőlteti Koszovóban az észak-koszovói szerb járások területi autonómiájával. Úgy próbálja terjeszteni a demokráciát, hogy egy érvénytelen mandátummal rendelkező parlamenti képviselő által biztosított szavazattöbbséggel a koszovói parlamentben megbuktatta a szerbeknek ezt az adminisztratív leválását el nem fogadó koszovói kormányfőt, Albin Kurtit. Kurtit  később mégis visszaszavazta a nép, demokratikus választáson. A nyugati demokrácia felkent papjai most arra igyekeznek őt  rávenni,  hogy a szerb ellenkezés miatt halassza el a koszovói rendszámtáblák kötelező használatára vonatkozó törvény végrehajtását a területén élő szerbek számára. Az EU lassan inkább elrettentő példává kezd válni arra nézvést, hogy a józan eszét is fel kell adnia annak, aki Brüsszelre bízza magát.

„A látszat ellenére, Horvátország nem ellenpélda”

Nem azért igyekszik bekerülni a schengeni határőrizeti zónába, mert nincs tisztában vele, hogy a határa – amit ezentúl mint  az EU külső határát kell védenie – szinte  védhetetlen. Nem azért mond le a saját valutájáról, azzal együtt,  saját pénzügyi politikáról, és veszi át az eurót, mert olyan erős lábakon áll a gazdasága, no meg a közös európai valuta, és olyan magas a horvát lakosság életszínvonala, hanem azért, hogy  vissza ne kerüljön a szerb sas szárnyai alá, a Balkánra. Szerbia számára viszont a béke és a határok nem véglegesek, de érzékeli, hogy még nem jött el az ideje a változtatásnak, a Verőcétől (Virovitica) Károlyvároson (Karlovac) át Karlobagig, vagyis a tengerig terjedő Szerbiának. Mindig is volt türelme kivárni a neki kedvező időt. Ez most sem lesz másként. A Nyugat pedig hagyja.

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 20.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

    2026. nov. 19.
    A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater