Ketten együtt hétszeres olimpiai bajnokok, a férfi kardvívás művészei. Az egyikük, Sztanyiszlav Pozdnyakov már letette a fegyvert, sportdiplomatának állt. Az orosz-ukrán háború óta nemkívánatos személy a nemzetközi sportirányításban, az egykor érte lelkesedő Nyugat nem kíván vele párbeszédet folytatni. Persze, az öntudatos novoszibirszki zsenit sem kell félteni. Pozdnyakovval ellentétben a budapesti Szilágyi Áron még aktív, a párizsi csapatezüsttel még nem teljes az éremkollekciója. A fiatalon matematika versenyeken is taroló vívó kitart a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig, addig is követi Pozdnyakov útját. Idén a NOB sportolói bizottságába pályázik. De vajon mi a különbség a két legenda gyermeke, Szofija és Leo között? Párhuzamos portré.
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
Kvízkérdésnek is megteszi, vajon mit köszönhet az egyetemes vívósport Nébald Györgynek? A válasz nem magától értetődő, hiszen az alacsony, de hihetetlenül ruganyos, eszes Nébald sportolóként is sikert sikerre halmozott, világbajnokságot, sőt, olimpiát is nyert. Utóbbit felejthetetlen nagy csatában 4:8-as hátrányból a magyar csapat tagjaként a Szovjetunió ellen az 1988-as szöuli olimpián.
„Nébald a pást mellett, kapitányként is kitett magáért. Neki köszönhetjük Szilágyi Áron látványos berobbanását a világelitbe”
A 2007-es szentpétervári világbajnokságon benevezte a magyar válogatottba az akkor tizenhét éves őstehetséget, aki szanaszét vágta, vívó szaknyelven leiskolázta a korszak koronázott királyát, a hazai pályán versenyző, az aktuális egyéni világbajnok Sztanyiszlav Pozdnyakovot. A tejfölösszájú magyar 8-3-ra nyert, a magyar válogatott átlépett az oroszokon, és meg sem állt a csapatvilágbajnoki címig.
„A szentpétervári asszó jelentősége 2012 után különösen felértékelődött. A novoszibirszki zseni uralta korszak után Szilágyi Áron írta az új fejezetet a kardvívás történetében”
Pozdnyakov 1994 és 2007 között összesen tíz vb-t nyert egyéniben és csapatban, 1996-ban Atlantában az olimpián is győzött. Ő nem vívott, elegánsan varázsolt, szinte szárnyalt a páston. Talán ezért tartják az ő szellemi örökösének a szintén nem az ortodox vonalat, a nem kizárólag a megtanulható fogásokat alkalmazó Szilágyit. A Fazekas Mihály Gimnázium matematika szakán pallérozódott tehetség koncentrációs képessége, elegáns nyugalma, intelligenciája a laikusokkal is megszerettette a vívást. Az olimpiákon 2012-ben, 2016-ban és 2021-ben is verhetetlen volt, mindhárom alkalommal öt asszót nyert zsinórban, és ugyan idén nem jött ki neki a lépés, már az első mérkőzése után véget ért az egyéni szereplése, de a csapatban szerzett ezüstéremmel vigasztalódott. Szilágyinak esze ágában sincs szögre akasztania a kardját, kacérkodik a 2028-as Los Angeles-i olimpiai szerepléssel. Harmincnyolc éves lesz ekkor.
„Pozdnyakovhoz hasonlóan Szilágyi is a sportvezetésben, a sportdiplomáciában képzeli el a jövőt”
Jelenleg is vezeti a Vasas vívószakosztályát, és idén az olimpia ideje alatt jó eséllyel pályázik a NOB sportolói bizottságába. Nagy nevű orosz elődje egykor a páston nyűgözte le a vívósport szerelmeseit. A közepes presztízsű szervezet, az Európai Vívó-szövetség elnöknek választotta, Pozdnyakov kényelmesen eléldegélt volna a fizetéséből, de a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború keresztülhúzta a számításait. Az orosz sportolókat, sportvezetőket sújtó szankciók kárvallottjaként megfosztották az elnöki tisztségétől, a NOB is kivetette őt a tagjai közül.
„A páston ünnepelt zseniből nemkívánatos személy lett”
A novoszibirszki géniusz a megnyilvánulásaival olajat öntött a tűzre. A TASSZ orosz hírügynökségnek leszögezte, „Az Orosz Olimpiai Bizottságnak az az álláspontja, hogy mi, hazánk állampolgárai, a haza szolgálatát szent kötelességünknek tartjuk, és ez vonatkozik a nemzeti válogatottunk tagjaira is.”
Válaszul Vadim Gutcajt, az 1992-es barcelonai olimpián a Független Államok Közössége színeiben induló győztes kardvívó, Pozdnyakov egykori csapattársa, nem mellesleg az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke és Ukrajna sportminisztere erőteljesen lobbizott az orosz és fehérorosz sportolók párizsi indulása ellen. Mint ismert, Thomas Bach NOB-elnök végül nyilvánosságra hozta az orosz egyéni sportolók indulásának a feltételeit. Mondani sem kell, hogy a Vlagyimir Putyin támogatását élvező
„Pozdnyakov kikérte magának a szerinte megalázó eljárást”
Azt, hogy független bizottság vizsgálja a sportolók politikai érzékenységét, azt, hogy támogatják-e a diktatórikusnak elkönyvelt rendszert és a háborút.
Az ötvenéves Pozdnyakov elszántan küzdött a kommunikációs térben, még a saját korábbi rokonával is összeszólalkozott a nyilvánosság előtt. A veje, a junior világbajnok vívó, Konsztantyin Lohanov az orosz-ukrán háború kitörése után emigrált az Egyesült Államokba. Mire Pozdnyakov úgy reagált, hogy „a málnás frappék, a sárga robogók megrémült szerelmeseinek szomorú a sorsa”.
„Ugyanakkor élete legszebb pillanataként tartja számon, hogy a lánya, a tokiói olimpia kardvívó bajnoka, Szofija végül a szívére hallgatott, és a férjével ellentétben maradt a szülőhazájában”
Szilágyi Áron fia, Leó egyéves. Az ő életében nincsen belátható távolságra az olimpiai dobogó, de kizárni sem lehet, hogy ő is a páston teljesedik ki. Persze az is lehet, hogy idővel a sportdiplomáciában próbál szerencsét.
Eeez igen.. micsoda végkövetkeztetés !
A tények makacs dolgok, a tények csoportosítása a cikkben kiváló, az utolsó mondatok zseniális következtetések.
Kár hogy a dicséreteket nem lehet cikk-ajánlóként kitenni a címlapra, ez az írás is megérdemelné.