//Kagylók világa

Kagylók világa

MEGOSZTÁS

Mindig csodálom a tengerparti öblökben megbújó elkerített részeket, ahol kagylótenyésztéssel foglalkoznak. Jó dolognak tartom ugyanis, hogy a tengeri herkentyűk iránti igények kielégítése nem csak a nyíltvízi halászatban nyilvánul meg. A kagylótenyésztés ráadásul nem újkeletű, hiszen az több száz éve alkalmazott módszer. A mesterséges kagylótelepek viszonylatában, ha csak Európát nézzük, a legnagyobbak Olaszországban és Spanyolországban találhatóak, de Európa legtöbb tengerparttal rendelkező országában tenyésztik azokat. Franciaországot is ki kell emelni a felsorolásból, ahol éppen az egyik legelittebb kagylófajtát, az osztrigát tenyésztik hatalmas telepeken.

Ha már a kagylófajták szóba jöttek, tudták, hogy a kagylók királya, azaz a legdrágább kagyló nem is az osztriga? Erre a címre a nálunk, Európában a szinte ismeretlen iszapkagyló lenne jogosult, annak ellenére, hogy elnevezése nem éppen fenséges. Az iszapkagyló fogyasztása Kínában státuszszimbólumnak számít, olyannyira, hogy az igazán elit kínai éttermek 250 eurót is elkérnek egy adagért, és aki  tehetősségével kérkedni kíván, bizton ebből a fogásból rendel egy tányérral. Az éttermek nem kímélve a környezetet és nem gondolva a környezetszennyezésre, egyenesen Amerika keleti partjaitól reptetik az ott halászott iszapkagylókat a kínai vendéglők konyhájába. Az iszapkagyló ára azért is ilyen borsos, mert mesterséges tenyésztése még gyerekcipőben jár, a biztató probálkozások ellenére. Az elit kagylók halászata komoly technikai hátteret igényel: a kiemelt iszapot mossák át úgy, hogy a kagylók végül fennmaradjanak a rostán.

A kevésbé különleges kagylófajtáknál maradva elmondható, hogy számtalan ízletes fajta beszerezhető itthon is. Szerencsére van miből választani: a legelterjedtebb fajták, mint például a fekete, a kék, a borotva, a vénusz, az osztriga és a fésű-, vagy más nevén Szent Jakab kagylók megtalálhatóak a halaspultok jégágyain.

A világot járva, ha tehetik, fogyasszanak frissen halászott kagylót, úgy a legfinomabb és a legbiztonságosabb. Egy dolog ugyanis nagyon fontos: a kagyló nagyon kényes a frisseség szempontjából! Hidegen kell tartani az elkészítést megelőzően és azt követően is. Természetesen, főleg nem tengerrel rendelkező országban élve, itthon gyakran a fagyasztott változattal lehet dolgunk és az sem rossz, de nehéz ellenőrizni, hogy ez az érzékeny étel értékét és frissességét jól megőrizve, állandó hőmérsékleten volt-e tárolva. A kagylókonzervekkel én személy szerint kevésbé vagyok kibékülve, de biztos van, aki azokból is finom fogást tud készíteni.

Ha már  beszereztük a kagylót, annak  elkészítése pofon egyszerű, ugyanis pillanatok alatt megfő és grillen is hamar elkészül, az íze pedig minden túlzás nélkül fenomenális. Ehető magában és salátában egyaránt, de friss kenyérrel vagy sültkrumplival is kitűnő, ahogyan a belgák fogyasztják. Aki szereti a fokhagymát, az olívaolajat, a petrezselymet, a citromot, no meg a kagylót, mindenképpen tartson velem!

Mediterrán kagyló

Hozzávalók:

30 dkg tisztított fekete kagyló, 1 csomag petrezselyem, fél citrom leve, 3 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só, bors

A kagylót főzzük meg. Ne sokáig forraljuk, mert attól rágós lesz. A főzéshez elegendő kb. két perc is. Szűrjük le és hagyjuk kihűlni.

A petrezselymet és a fokhagymát vágjuk apróra. Aki gondolja, a fokhagymát megpiríthatja egy kevés olívaolajon, feltéve ha szeretné, hogy egy kis mediterrán illat árassza el konyháját.

Adjuk hozzá a kagylóhoz a petrezselymet és a fokhagymát. Fűszerezzük és locsoljuk meg olívaolajjal és citrommal. Keverjük át az egészet, majd tegyük pár órára hűtőbe.

Ropogós, friss kenyérrel nagyszerű vacsorának ez az étel! Jó étvágyat hozzá!

MEGOSZTÁS