Kezdőlap » Gasztronómia » Julianus újéve

Julianus újéve

A Gergely-naptár dominanciájának köszönhetően majdhogynem az egész világ január 1-én ünnepli az újévet. Az egyházaknak mindig is gondot okozott a Nap és a Hold állásához igazított ünnepek megtartásának időpontja, így nagy szükség volt egy naptárreformra.

III. Pál pápa a maga idejében vitára is bocsátotta ezt a kérdést a tridenti zsinaton, amely olyannyira elhúzódott, hogy csak több mint 30 évvel később, XIII. Gergely pápasága alatt született meg a döntés. A naptár a nevét az aktuális pápáról, vagyis XIII. Gergelyről kapta, így született meg a Gergely-naptár. 1582. október 4-én kezdték használni és mindmáig ennek mentén értelmezzük az idő múlását. A kalendárium bevezetése nem volt azonban zökkenőmentes, teljes elterjedéséhez több évszázadra volt szükség. A hagyományosan katolikus országokban, mint például Lengyelországban, Spanyolországban vagy Portugáliában hamar meghonosodott, míg a nyugati keresztény államok többségében csak a XVIII. század végére sikerült elfogadottá tenni. Az európai kontinensen a naptár bevezetése – az Oszmán Birodalom fenyegető terjeszkedése miatt – ideológiai kérdés is volt. Oroszország az utolsók között, 1918-ban, csatlakozott a Gergely-naptár használatához. A pravoszláv ortodox egyház azonban kategorikusan elzárkózott az újítástól, és mind a mai napig tartja magát ehhez.

„Természetesen – Oroszországon kívül – sok más ország vagy nemzet van, ahol az újévet máskor, máshogy vagy akár kétszer ünneplik. Gondoljunk csak a kínai, vagy az indiai újévre, a zsidó újévre, a ros hasanára, és az imént említett ortodox újévre. Az utóbbi ugyan nem hivatalos ünnep, mégis széles körben tartják jeles napnak és ülik meg annak rendje s módja szerint. A rosszmájúak rögtön azt mondanák erre, hogy íme, még egy indok, hogy a pohár fenekére nézzenek az emberek, nem sokkal január elsejét és az ortodox karácsonyi ünnepeket követően!”A régi naptár szerinti szilveszter ünneplése olyan tradíció, mely a maga apró örömeivel egyesíti az embereket. Ilyen, amikor egy nagy éjszakai sétát teszünk a friss levegőn, közösen korcsolyázunk, vagy élvezzük az immár kétszeresen beköszöntött új évbe való belépést egy hideg téli éjszakán. A régi újév során egy szép estét tölthetünk szeretteinkkel, és egy-egy különleges ételt is elfogyaszthatunk. A családok többségénél a régi újév megünnepléséig a karácsonyfa is feldíszítve marad. Van egy különleges szokás, a jóslás, amit erre a napra időzítenek. Sokan hisznek benne, hogy éppen ezen a napon, január 13-án érdemes a jövőt megjövendölni, mert ezen a napon pontos jóslatok születnek. Erre az alkalomra szokás varenikit, azaz tészta-batyut is készíteni, melybe különböző tárgyakat rejtenek. A tésztát begyúrják, majd a töltelék mellé belekerül ez-az a varenikibe, amiről bizony csak a készítője tudhat. Aztán kifőzik a varenikit, ami a titkos meglepetésekkel vagy jóslatokkal az ünnepi asztalra kerül. Mókás és izgalmas, hogy kinek mi jut a tányérjába. Ha mondjuk egy gombot találnak a tésztájukban, akkor hamarosan nagy nyeremény üti a markukat. Ha gyümölcsmag rejtőzik benne, akkor jó termésben lesz részük. Ha kulcsot találnak a batyuban, akkor a közeljövőben új helyre fognak költözni. Ha gyűrűt lelnek a varenikiben, akkor hamarosan házasodni fognak. A jósolós játék egyértelműen mutatja, hogy ilyenkor mindenki jó dolgokra számít, ami igazán kedves szokás.

Induljon mindenkinek pozitívan az éve! És persze törekedjünk arra, hogy ez így is maradjon! Akit megfogott a vareniki varázsa, kipróbálhatja, van még egy kis idő január 13-ig. Én azonban – remélhetőleg nem okozva csalódást – ez alkalommal nem a varenikit mutatom be Önöknek, hanem egyik nagy kedvencemből, a  garnélarákból készítek egy könnyű salátát. Hogy szerencsét hoz-e nem tudom, és ha jóslatokba bocsátkoznék, az eredmény igazán meglepetésnek sem mondható, mert a siker biztosított!

Majonézes ráksaláta

Hozzávalók: 50 dkg garnéla, 1 csomag vegyes salátamix, 4-5 gerezd fokhagyma, 1 citrom leve, petrezselyem, olívaolaj, majonéz, feketebors, só

Mivel én nem konyhakész garnélát vettem, ezért a rákokat forrásban lévő vízbe raktam pár percre, majd megpucoltam azokat, eltávolítottam páncéljukat.

Ezt követően felforrósított serpenyőben egy kis olívaolajon átforgatjuk a garnélákat zúzott fokhagymával és a citrom levével. A rákok nagyon hamar elkészülnek, ez a művelet maximum két percig tart. Az utolsó fél percben adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet, mivel az könnyen megég.

A salátaleveleket ízesítsük majonézzel, borssal, majd keverjük bele a kihűlt garnélákat. Közvetlen tálalás előtt sózzuk csak, hogy a salátánk össze ne essen. Díszítésként mutatós, ha a rákokból egy-két pucolatlant is a salátaágyra helyezünk. Gyors, könnyű és mégis különleges. Igazi nagy kedvenc. És akkor még egyszer, Julianus-szal szólva is BÚÉK!

Pályafutásom mindvégig Oroszországhoz, illetve a posztszovjet térséghez kötődött és kötődik mindmáig. Tanulmányaimat Oroszországban végeztem, majd a légiközlekedés területén helyezkedtem el, kezdetben a Malév moszkvai külképviseletén, később a Malév FÁK térségbeli piackutatásáért feleltem. Egy szakmán belüli váltást követően a Pulkovo légitársaságot, majd annak jogutód cégét, a Rossiya Airlinest képviseltem Budapesten. Dolgoztam az Ukrán-Magyar Üzleti Klub vezetőségében is, annak – az ukrajnai elhúzódó válság miatt bekövetkezett – megszűnéséig. Az utóbbi években kisvállalkozóként folytatom pályafutásomat, különböző cégekben vagyok jelen. A moszkvater.com társalapítója és stratégiai tanácsadója vagyok. Hobbim a főzés, régi álmom egy vendéglátóipari egység üzemeltetése.