
„A központi bank elképzelése szerint a digitális rubel tömeges bevezetése az Oroszországban 2025-2027 között lehetséges”
A törvény jogi síkra tereli a digitális rubel bevezetéséhez szükséges alapfogalmakat, többek között meghatározza a digitális rubel jogi státuszát és a vele végzett műveleteket, a platform üzemeltetője, az Orosz Jegybank, a résztvevők (pénzügyi közvetítők) és a felhasználók (állampolgárok és vállalatok) közötti kapcsolatot. Elvira Nabiullina, az Orosz Központi Bank elnökének nyilatkozata szerint Oroszországban a CBDC valuta használata opcionális lesz. A digitális rubel számlákat a kereskedelmi bankok helyett közvetlenül a központi bank fogja kezelni. A tervek szerint a digitális rubelben történő átutalások és fizetések a polgárok számára ingyenesek lesznek, míg a vállalkozások számára a digitális rubelben történő fizetés elfogadásának díja az összeg 0,3 százaléka lesz.
„A központi bank elképzelése szerint a digitális rubel tömeges bevezetése az Oroszországban 2025-2027 között lehetséges”
Az orosz kormány először 2020 októberében kezdte el feltárni a digitális rubelben rejlő lehetőségeket, majd egyes orosz bankokkal karöltve 2022 februárjában megkezdte a rendszer tesztelését. Az olyan nyugati országok, mint például az Egyesült Államok és Kanada egyelőre a CBDC-k bevezetésének a lehetőségeit kutatják, addig egyes országok már rég túl vannak a tesztelési fázison, sőt akad olyan nemzet is, ahol már élesbe is állt.
Az e-CNY, vagyis a digitális jüan egy pilot verziója ugyanis már letölthető Kína iOS és Android boltjaiból. Az e-CNY alkalmazásban egyelőre a személyes tárca nyitása, annak menedzselése, valamint a váltások és a küldések működnek. A digitális jüan egy CBDC, vagyis egy központi bank által kibocsátott digitális valuta. Bár ez is egy kriptopénz, de nem decentralizált. A hálózatot egy központi szereplő irányítja, akárcsak a jüan kibocsátását. Az alkalmazás fejlesztője a Kínai Jegybank Digitális Valuta Kutatóintézete, amely a központi bank egyik leányvállalata. Jelenleg 11 nagyvárosban élő felhasználóknak elérhető a kipróbálható verzió. Ilyenek például Sanghaj, Sencen, Szucsou, Csengdu, de a közelgő téli olimpiai faluban is működik már.
„Kína mindenki másnál korábban kezdett bele saját CBDC fejlesztésébe, és ennek most már szabad szemmel is látható eredménye lett az e-CNY. A digitális jüan már a 2022-es a pekingi téli olimpia során forgalomban volt”
A digitális rubelről aláírt törvény nagyon fontos eleme a társadalom feletti teljes ellenőrzést kialakító, a médiában sokszor csak „digitális koncentrációs tábornak” nevezett irányítási rendszer megvalósításának. Az igazság kedvéért azért jegyezzük meg, hogy a digitális állam ugyanúgy válhat „koncentrációs táborrá”, mint „paradicsommá”. Attól függ, mire használják.
„Ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy a kontroll a jövő társadalmának alapja, a digitális pénz pedig ennek fontos eleme”
A digitális pénznek lehet bizonyos „szociális színezete”, így az állampolgár a lojalitásáért bónuszokat kap, amelyen keresztül a társadalmon belül különböző szinteket, „kasztrendszert” lehet létrehozni. Így például a jó viselkedésért a társadalmi besorolása olyan lesz, amely feljogosítja arra, hogy a digitális pénzén repülőjegyet vásároljon, így külföldre utazhasson, míg mások ezt rosszabb besorolással nem tehetik meg.
„Az orosz társadalom feletti ellenőrzés kiterjesztésére a hatalom már a kovid járványt is kihasználta”
Akkor a Szberbank elnöke, German Gref szólította fel a kormányt és a dumát arra, hogy gyorsítsa fel a polgárokról lényegében <digitális profil> elkészítését lehetővé tevő törvény elfogadását. Egyébként Csubajsz lelépése után egyértelműen Gref lett az orosz progresszív áttörés, az Oroszországot a digitális jövőbe vezető elképzelések élharcosa. Ennek jegyében erőteljesen támogatja a gazdaságtól a biztonságpolitikán át a szociális szféráig az élet minden területét átható mesterséges intelligencia fejlesztését, és Putyin erre is áldását adta.
„Oroszország a globális társadalmi átalakulásban minden jel szerint egyszerre akar elhatárolódni a számítógépek által vezérelt <szép új világtól>, és igyekszik létrehozni a <Nagy Testvér> helyi változatát”
Ennek a folyamatnak része a digitális rubel bevezetése – egyelőre önkéntes alapon –, majd egy későbbi lépcsőben a „digitális profil” kiegészül a polgárok mozgásának és kapcsolatainak teljes feltérképezésével és becsatornázásával. Ezt az adathalmazt (Big data) dolgozza fel a mesterséges intelligencia, azonos idejű információt kapca arról, hogy ki mit fogyaszt, honnan van a jövedelme, merre jár, majd a digitális pénz bevezetése és a készpénz kivonása teljes ellenőrzést biztosít a lakosság jövedelme és kiadásai felett.
„Ezzel befejeződik a <digitális átalakulás> első fázisa, majd ezt követően a második fázisban a mesterséges intelligencia által gyakorolt ellenőrzés a források feletti kontroll tökéletesíti”
Persze, ezeket a világban Klaus Schwab nevével fémjelzett terveket, az inkluzív kapitalizmus modelljét még a gyakorlatban is ki kell próbálni. Már csak azért is, mert Kínában sem működik tökéletesen a „digitalizációs koncentrációs tábor”. Az Ukrajnában dúló háború közepette Oroszországban sem a digitális rubel bevezetése a legfontosabb feladat, és nem kizárt, hogy a felvázolt modell jó ideig megragad azon a hatalmon belül az állami pénzek ellenőrzésének a szintjén.
„S akkor még nem említettük a <digitális forradalomra> válaszként megjelenő Ellenforradalom 4.0-át, amely előtt az első nagy kihívás a COVID-19 volt”
A világ úgy 2014-től egyszerre két világnézet, az egyik oldalról az uralkodó globalista, neoliberális, míg a másikról a némi meglepetésre néhány európai ország, és Trump Amerikája által is támogatott nemzeti-konzervatív gondolkodás egymásnak feszülésével szembesült. E tendenciákat a politikában a populizmussal, a gazdaságban pedig – a harmadik „digitális forradalommal” kapcsolják össze, amely végül belefutott a posztdigitális negyedik ipari forradalomba (Ipar 4.0).
„A negyedik ipari forradalom, 4IR vagy Ipar 4.0 a 21. században a technológia, az iparágak, valamint a társadalmi minták és folyamatok gyors változását jelenti a növekvő összekapcsolhatóság és az intelligens automatizálás miatt”
Az Ipar 4.0 fogalmat 2011-ben ismerhette meg a világ a legnagyobb ipari technológiai kiállításon, Hannoverben. A helyszín persze nem véletlen. Az élen járó iparral rendelkező Németországban ekkor már felismerték, hogy a technológiai fejlődés ugyanúgy átalakítja majd a gazdaságot, mint tette a gőzgépek (Ipar 1.0), az elektromosság (Ipar 2.0), a számítógépek használata (Ipar 3.0) az iparban.
„A kifejezést a tudományos szakirodalomban széles körben használják, és elsősorban Klaus Schwabnak, a Világgazdasági Fórum alapítójának és ügyvezető elnökének a nevével hozzák összefüggésbe”
Schwab azt állítja, hogy ez több mint egyszerű hatékonyságjavulás, ez már az ipari kapitalizmusban bekövetkező jelentős változás. Az ipari átalakulás ezen szakaszának része az olyan technológiáknak, mint a mesterséges intelligenciának, a génszerkesztésnek, a fejlett robotikának a fizikai, a digitális és a biológiai világ közötti határokat elmosó összekapcsolódása. Emellett ez társadalmi, politikai és gazdasági változást jelent az 1990-es évek végének, a 2000-es évek elejének digitális korszakából a beágyazott összekapcsolhatóság korszakába, amelyet a technológiai használat mindenre kiterjedő és közös használata különböztet meg az egész társadalomban (pl. metaverzum), ami megváltoztatja az emberek tapasztalatait és ismereteit az őket körülvevő világról. Feltételezi, hogy egy kibővített társadalmi valóságot hoztunk létre, szemben a pusztán az emberek természetes érzékszerveivel és ipari képességeivel.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
“…. társadalom feletti totális kontroll vészharangjainak kongatása….”
Én lennék a legutolsó aki a világvége és nemzethalál jóslatoknak felül, pl. a sötétzöldek kifejezetten irritálnak a vulgárkőkorszakot
nosztalgiázó, félművelt és ostoba akócionizmusukkal. Pl. a múlt századfordulón voltak olyan prognózisok miszerint Budapest 10-20
éven belül szabályosan belefullad majd az időközben 20-30 cm-es lócitrom rétegbe. Nos, hogy messze nem ez történt azt ugye tudjuk.
De. A napnál világosabb, hogy 1990 utáni világban a politikai/rendőrségi megfigyelést avagy kontrollt felváltotta a pénzügyi megfigyelés
/ellenőrzés, ha akarjuk terror. A szabadság hivatalos eszméinek _NEM_ része az anyagi függetlenség. Felváltotta nézeteim szerint egy
bornírt, fizikai követésen és beavatkozáson alapuló rendszert (III. Birodalom, SZU stb.) egy sokkal sunyibb és néha még a szakavatottaknak
is nehezen érzékelhető szisztéma. Szabad menni bárhová, pl. a híd alá megfagyni (Rendben, ez így egy kissé vastag). Ha az egyik percről a
másikra viszont egy palack vizet sem tudok beszerezni hát akkor fújhatom a nagyszabású, egyéb jogaimat, szigorúan pragmatikusan. De
eddig ezek ugye csak triviális mondatok voltak.
Kedvenc példám a német adóellenőrzések kontrolljának a folytatólagos felpuhítása. Anno bírósági felhatalmazás volt szükséges ahhoz, hogy
az adócsőszök kutakodhassanak a számláimban, majd elég volt egy államügyészségi döntés, később megfelelt egy, a Finanzamt-on belüli
hivatalosan elrendelt adónyomozás ténye. Ma pedig minden pénzügyi vállalkozás köteles online hozzáférést biztosítani az összes vezetett
számlához úgy, hogy pl. a bank nem naplózhatja ezeket a tranzakciókat. “Adót csalni márpedig tilos” mondhatnánk. Viszont minden ellenőrzés
indirekt növeli, egyre jobban felértékeli a politikai hatalom kiváltságos helyzetét, kvázi a törvények felettiség lehetőségét, ez kézenfekvő. A
korrupció meg nem csak a piaci szférában dívik. Magyarán a kisember lehetőségei szűkülnek, a hatalomé nőnek.
Hogy zárásként visszatérjek a gumicicámhoz a kukoricaőr lehet, hogy fenékbe durrantott a sós puskájával de mégsem játszhatta a rögtönítélő
kivégzőosztagot.
Köszönöm a türelmet.
Imre says:
Érdekes téma a digitalizált valuta és a társadalom feletti totális kontroll vészharangjainak kongatása.
Ugye nyugati szokás minden központosított rendszert egyszerre elnyomónak is tekinteni, méginkább ha annak van esélye bizonyos gazdasági szereplők megregulázására. Nem nehéz innen eljutni arra a következtetésre, hogy a leginkább ellenérdekelt gazdasági körök “puha” befolyásukat (birtokolt média, holdudvarbeli “civil” szféra, vagy egyéb frontemberek*/frontszervezeteken keresztül) latba vetve, az átlagemberek gyanakvását felerősítik, és ezzel ellenmozgalmat generálnak.
Nade mielőtt a drága Főszerkesztő urat “befolyásoltsággal” vádolnánk, át kell gondolnunk hogy van-e valóságalapja a dolognak. A helyzet pedig az, hogy van, és ez a társadalmi berendezkedésből egyenesen következik. Ugyanis milyen társadalmi berendezkedések vannak az aggódók országaiban? Főként nyugati típusú polgári “demokráciák”. A kérdés ebből adódik, hogy lehet, hogy egy demokráciában, ahol a nép az úr (szó szerint), félni kellene a nép önmaga feletti kontrolljától? A válasz pedig ezeknek a rendszereknek “demokráciadeficitjében” rejlik. Nem kell Brüsszelből vagy Washingtonból importált nézetekre gondolni, hiszen a deficit éppúgy jelen van a “demokrácia csúcsán”, mint egy egyszerű Magyarországon.
Mi is ez a deficit? Egyszerűen fogalmazva az, hogy az időnként megrendezett, választásnak nevezett cirkuszolást leszámítva a néptömegek akarata nem, vagy csak kis mértékben van összhangban a “megválasztott” vezetés döntéseivel. Ennek lehetne magyarázata az, hogy miután nem mindenki szakértő, ezért jobb ezt “okosabb” emberekre hagyni, de a rengeteg kontraszelektált, egymás ismeretségi köréből, vagy USA-beli példán a gazdasági szereplők holdudvarából kikerülő Raytheon-részvényes és igazgatótanácsi tag(?) így “egyáltalán nem részrehajló” Lloyd Austinra gondolni. De a földrajzilag hiányos ismeretekkel rendelkező volt brit külügyminiszter, Liz Truss sem egy kifejezetten bizalomgerjesztő figura. Annalena Baerbock német külügyér Prágai alakítása pedig talán a legbeszédesebb:
“De ha azt ígérem az ukrajnai embereknek, hogy az ő oldalukon állunk, ameddig csak szükségük van ránk, akkor azt teljesíteni akarom. Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim”
Tehát a demokrácia nem túl demokratikus, de miért is van ez így? Elsőként azok a bizonyos “szabad választások” az oly’annyira istenített többpártrendszerben. Talán nem kell bemutatnom azokat a jeleneteket, amikor a soron következő választást “a történelem ezidáig legfontosabb választásának” állítják be, és óva intenek minden nagy pártok, nehogy “elpazarolják” a választók szavazataikat. persze pazarlást a kis pártokra szavazás jelent számukra, és ez úgy is megjelenik számukra, hogy a kis pártokat a “másik” párt ügynökeként, szimpatizánsaként állítják be. Jó példa volt erre az amerikai Jill Stein elleni médiahadjárat, de akár Magyarországon a “fideszbérencezés” is.
Összefoglalva a “több”párti “demokráciának” jellemzője, hogy egy esetleges átmeneti sokpárti berendezkedés után a kisebb pártok szétesnek vagy beolvadnak a nagyobb pártokba, és a parlamenti tér előbb vagy utóbb “bekartellesedik”, két-három, esetleg négy nagyobb szereplő kiegyezik a hatalmuk relatív bebiztosítására. Ez a folyamat egy idő után öngerjesztődik, és a hatalmi kartell akár a “harmadik felekkel” szembeni egyezményt köt (USA), akár a legnagyobb egyetértésben emeli a parlamenti bejutási küszöböt**, vagy a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát***. További eszköz a kampányfinanszírozás rendszere.
Önmagukban ezek a “torzulások” nem is okoznának gondot, de itt jön képbe a magántőke esete, ahol a sajátos érdekek mellett komoly gazdasági hatalom is áll. Mint a történelemből ismert, a gazdasági hatalom szükségszerűen politikai hatalommá válik, hol egyszerű korrupció, hol pedig különböző legalizált formákban, ilyen a tengerentúlon a “lengőajtó” elve (ld. Mr. Austin), a mezei lobbizás, de a kampányfinanszírozásban komoly szerephez jutó nagy összegű adományok rendszere is, de a holdudvarmédiáról se feledkezzünk meg.
Itt egyeseknek (nagyon helyesen) eszükbe juthat a kommunista kiáltvány egy adott részlete****, a fentiek tükrében jó okkal. Jó példa a háború és szankciók nyerteseinek (amerikai olaj- és palagáz-ipar, amerikai hadiipar) és veszteseinek (infláció alatt nyőgő emberek, amerikai infrastruktúra és diákadósságok, orosz-ukrán katonai és civil áldozatok, európai gazdaságok) sora.
Összegezve a fentieket, a pénzügyek feletti totális “állami” kontroll komoly veszélyeket rejt magában, és bár a cikk megfogalmazása kissé túlzónak tűnhet, de a megállapítás helyes, a fenti okokból.
Kivéve kína, de ezt már terjedelmi okokból nem fogom kifejteni.
*internetes megmondóemberek, angolosan “influencerek”, magyarosan befolyásukkal üzérkedők, tartoznak főként ebbe a kategóriába. Stier Gábor akármilyen jól (és számomra szórakoztatóan) provokál, nem adom meg neki ezt a “kitüntetett státuszt”.
**Magyarország, 1990 utáni választásokon 4% volt a bejutási küszöb, utána emelték 5%-ra
***Magyarország, 2020, 27-ről 50-re emelték a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát.
****„A modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság.”
HandaBandy says:
Láthatóan egy hatalom sem képes ellenállni a totális kontroll csábításának, a “gombnyomásra kiiktatni a kellemetlenkedő polgárokat”
hamis lehetőségének. Volt már rá példa ugye Kanadában, így ez természetesen nem Oroszországban esett meg először. A polgároknak
ez nem ad semmit viszont a szabadságot jelentősen korlátozza, egyesek szerint megszünteti (szerintem is). Ez történik ha a politika nem
az én segítőmnek hanem az én börtönőrömnek kezdi érezni magát. GPS a telefonban, amit KÖTELEZŐEN nem lesz majd szabad kikapcsolni,
GPS az autóban az szívroham állítólagos meggátolására … Mire haza ér az ember már fuccs is a fizetésének az automatikusan lekasszírozott
büntetések okán. Végig gondolta ezt valaki? Digitális középkor ez kérem szépen alássan, elektronikus röghözkötöttség. Deprimáló.
Az Isten irgalmazzon a világnak!
csakafidesz says:
A digitális kontroll egyik lázálma a bőr alá ültetett chip amit a kutyákon már ki is próbáltak. (Sőt elit katonai egységek tagjain is aki a karjukba ültetett chip segítségével jutnak csak be a laktanyákba.) A mobil jobb eszköz, ma már az okostelefonnal lehet mindent csinálni, telefonálni, sms, e-mail, élőhívás, kép- és filmtovábbítás, helymeghatározás (GPS) azonkívül persze bankkártyaként is működik. Aki elhagyja arra nagyobb frász tör rá, mintha elveszíti a lakáskulcsát. Nos senki sem hagyja el egy pillanatig sem a mobilját, sőt este ott van az éjjeli szekrényén, mert az az ébresztő órája is.. Egy mobil helye pár méteres pontossággal lekövethető, és a titkosügynökök meg tudják buherálni, hogy adott parancsra kövessék a helyszini történéseket. Totálisan be van vele hálózva a társadalom, gyakorlatilag mindenkinek van. Magyarországon több aktív mobiltelefon működik, mint az lakosság száma.
De ez még semmi.
Az igazi a digitális pénz, mert akkor két gombnyomással letiltják a pénzedet. Nem lehet ott mindig a sógorod, barátod, ha megéhezel, és nélkülük nem tudsz ennivalót sem venni, ha le van tiltva a számlád. Ez lenne az a kontroll amit már nem szabad elfogadni! Ez ellen harcolni kell, és fogunk is, mert az emberek többsége azért nem hülye, észreveszi, ha teljesen bekerítik őt.