„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Döntő momentum volt Donald Trump győzelme, a régi-új amerikai elnök ugyanis minden erővel le akarja zárni a háborút, ezért aztán tudatosan gyengíti, szorítja a sarokba a Fehér Ház rendezési terveit elutasító, az elnöknek egyébként is ellenszenves Zelenszkijt”
Fotó:EUROPRESS/Paul Faith/AFP
Az autoriter irányt vett, az ellenzéket eltüntető vagy jobb esetben marginalizáló, erősen központosított, az ország irányítását lényegében két ember kezében összpontosító rendszer kulcsfigurája Andrij Jermak volt. Ezt a politikai konfigurációt az Elnöki Iroda vezetője építette fel, és „szürke eminenciásként” ő is működtette, így aztán a távozásának kétségkívül komoly következményei lesznek, mindenek előtt a belpolitikában.
„Bár Jermak egy közeli munkatársának kinevezésével valószínűleg megpróbálja fenntartani az Elnöki Hivatal feletti ellenőrzését, kikényszerített lemondása végső soron a vertikális hatalmi struktúra feletti kontroll elvesztését indítja el”
Zelenszkij befolyásának gyengülését már Jermak távozásának a körülményei is jelezték. A kabinetfőnökét néhány nappal korábban a kormánypárt frakciója előtt még megvédő államfő a kelleténél tovább kitartott szövetségese mellett, akit végül valójában a nyugati, alapvetően amerikai befolyás alatt álló NABU rúgott ki. Erre állítólag a Jermakkal régóta szembenálló Mihajlo Fedorov miniszterelnök-helyettes, David Arahamija frakcióvezető és Vaszil Maljuk, az SZBU első emberének vezetésével a saját szövetségesei vették rá, és a leváltással egyetértett Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés vezetője, Denisz Smihal védelmi miniszter és Ruszlan Sztefancsuk parlamenti elnök is. Figyelmeztető, hogy már a biztonsági szolgálat sem áll ki teljes mellszélességgel az elnök mellett. S maga Zelenszkij is megérthette, hogy amennyiben nem menti fel bizalmasát, akkor együtt bukhatnak.
„Jermak beáldozása erőteljes jelzés az egész államapparátus felé, és azt mutatja, hogy Zelenszkij már nem a <hatalom forrása> az országban, hiszen még legközelebbi munkatársait sem tudja megvédeni”
A Jermakra mért csapás automatikusan csapás Zelenszkijre is, és azt jelzi, hogy őt is bármikor megvádolhatják korrupcióval. Kevesen hiszik ugyanis el, hogy Jermak, valamint Mindics és más magas rangú, a korrupciós ügyekben érintett személyek az elnök tudta, beleegyezése vagy akár közvetlen részvétele nélkül is végrehajthatták volna terveiket.
A Bankova közvetlenül a Mindics körüli botrány kitörése után elkezdte veszíteni politikai kontrollját a kormányon belül is. Még a Jermak belső köréhez tartozó miniszterelnök, Julija Szviridenko is egyre inkább a Nép Szolgája frakció véleményére kezdett támaszkodni. Az SZBU és a Legfőbb Ügyészség is elkezdte szabotálni az Elnöki Hivatal különféle, egyre kétségbeesettebb, mindenek előtt a NABU semlegesítését célzó „politikai” utasításait.
„Most mindezek a folyamatok drámaian felgyorsulnak, és az egyetlen kérdés az, hogyan veszíti el Zelenszkij a valódi hatalmát. Lágyabb formában, a döntéshozatal központjának áthelyezésével a Bankovától a parlamenthez és a kormányhoz, de a Nép Szolgája domináns pozíciójának megtartásával, avagy radikálisabban, egy Zelenszkijjel szembeni koalíció megalakulásával”
Az első elképzelést érthető módon erőteljesen támogatja a parlamenti frakciót vezető Arahamia, de az elnöki csapat több más tagja is. Mindenek előtt azok, akik negatívan viszonyultak Jermakhoz, mint például Fedorov, akinek a befolyása most jelentősen megerősödhet. A Nép Szolgája frakciójának vezetéséhez közel álló források által a Strana.ru portálnak felvázolt forgatókönyv szerint Jermak lemondása után a radában a helyzet stabilizálódik, a frakció egyben marad, és elfogadja a költségvetést. Zelenszkij ugyanakkor elveszíti a politikai kontrollt a Legfőbb Ügyészség, az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) és a nyomozó szervek felett is, mivel ezeknek az ügynökségeknek a politikai munkáját – beleértve az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) elleni akciókat is – Jermak koordinálta.
A radikálisabb forgatókönyv a Nép Szolgája párt kettészakadását, egy új a parlamenti többség, egy széles Zelenszkij-ellenes koalíció megalakulását feltételezi. Ebben az esetben bizalmatlansági indítványt nyújtanának be a kormány ellen, és nyomást gyakorolnának Zelenszkijre annak érdekében, hogy hagyja jóvá egy új, az elnök irányításától független nemzeti egységkormány megalakítását.
„Azt a következő napok eseményei mutatják meg, hogy a korrupciós botrány kirobbanásával elindult erjedés átbillent-e azon a ponton, ahonnan az események már visszafordíthatatlanul pörögnek, és végső soron Zelenszkij lemondásához vezethetnek. Egyes források már azt is tudni vélik, hogy ez a lemondás a Trump által jegyzett rendezési terv elfogadása után, Szilveszterkor következhet be”
A belpolitika alakulása, és maga a korrupciós botrány kirobbanása is csupán egy szélesebb kontextuson belül értelmezhető, ezért aztán a kormány vagy akár Zelenszkij sorsának alakulásánál is sokkal fontosabb az események lehetséges hatása a háborúra és a békéről folyó tárgyalásokra. Jermak lemondása és az ebből fakadó felfordulás elkerülhetetlenül befolyásolja az ország stabilitását, a hadsereg is érintő irányíthatóságát, valamint a társadalom hangulatát. Zelenszkij politikai kilátásai egyre sötétebbek, lassan már a saját biztonságának és érinthetetlenségének a garantálása lesz a tét, így aztán ez a helyzet fogékonyabbá teheti őt amerikai nyomásra a békemegállapodás eddig elutasított kulcsfontosságú pontjainak az elfogadására. A másik út, hogy Zelenszkij minden mindegy alapon a végsőkig ellenáll, és a személyét és Ukrajnát érintő nyugati garanciákban nem bízva kitart a kapitulációként értelmezhető feltételek elutasítása, a háború folytatása mellett. Kérdés, hogy van-e ehhez ereje.
„Ez a helyzet növeli annak a forgatókönyvnek a valószínűségét is, hogy a háború lezárásáról szóló tárgyalásokon rá nehezedő nyomás alatt Zelenszkij lemond, és a megállapodás aláírásáról szóló végső tárgyalásokat már a parlament első embere, Ruszlan Sztefancsuk, de inkább az ügyvezető elnök – egyre gyakrabban merül fel az átmenet figurájaként David Arahamija neve – vezeti majd. Feltéve, hogy a rendszer nem omlik össze teljesen és veszíti el az irányítást. Egy ilyen kaotikus helyzetnek azonban katasztrofális következményei lehetnek a katonai helyzetre nézve, ezért ezt a lehetőséget mind az ukrán elit, mind pedig a Nyugat megpróbálja majd megakadályozni”
Úgy tűnik tehát, a hatalmat eddig még Ukrajnában is szokatlan módon központosító Jermak és Zelenszkij elszámolták magukat. Túl sokat akartak, és talán bele is szédültek az ellenzék szinte teljes ellehetetlenítésébe. De nem tett jót a tisztánlátásnak az sem, hogy Ukrajna mögött sokáig nagy lelkesedéssel állt ki a Nyugat, és ez túlságosan magabiztossá tette a hatalmat a kezében tartó szűk kört. Ráadásul az ellentmondást nem tűrő Jermak otthon és a külföldi szövetségesek körében is rengeteg ellenséget szerzett magának, és ez a magatartás a Bankova és általában Ukrajna pozícióinak gyengülésével visszaütött. A hatalom eddig erővel elnyomott belső és a Bankován kívüli ellenzéke megérezte a pillanatot, szembefordult Zelenszkijjel, a félelmetes rendszer pedig kártyavárként omlik össze.
„Döntő momentum volt Donald Trump győzelme, a régi-új amerikai elnök ugyanis minden erővel le akarja zárni a háborút, ezért aztán tudatosan gyengíti, szorítja a sarokba a Fehér Ház rendezési terveit elutasító, az elnöknek egyébként is ellenszenves Zelenszkijt”
Kijev későn eszmélt, és kezdett el hízelegni Trumpnak. Az amerikai elnök jelenleg minimum kihasználja az ukrán belpolitikai helyzetet – más verzió szerint a NABU támadásai mögött éppen a Fehér Ház áll -, és minden erővel igyekszik rákényszeríteni Zelenszkijt a békefeltételek elfogadására. Trump siet, nem utolsó sorban amiatt is, mert tart Ukrajna összeomlásától, ami nem vetne jó fényt a Nyugatra, így az Egyesült Államokra sem. A Fehér Ház tehát kettős játékot játszva egyrészről nyomás alatt tartja Zelenszkij rendszerét, másrészről azért tart is a katasztrófától. A helyzet ugyanis sok tekintetben felidézi 1917 Oroszországát, ami tudjuk, hogy mihez vezetett. Ezt talán a Bankova ellenzéke sem szeretné. Talán ezzel magyarázható, hogy Jermak eltávolítását elérték, ám vádat azért (egyelőre) nem emeltek ellen. Sok múlik most azon, hogy az ukrán elnök milyen pszichés állapotban van, mennyire bírja ki az egyszerre belülről és kívülről is rá nehezedő nyomást. Az amerikai érdek az, hogy Zelenszkijt minél gyorsabban a békefeltételek elfogadására kényszerítse, de Ukrajna azért ne zuhanjon káoszba. Így akár garantálná is a tisztes elvonulást Zelenszkijnek. A káosz vagy az elnöki hatalom gyengülése egyaránt megfelel közben Moszkvának, míg az európai fősodor mintha még mindig Zelenszkijt favorizálná, miközben a britek azért látványosan építik fel utódként Valerij Zaluzsnijt. Kérdés, hogy mire? A háború lezárására, avagy a folytatására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater