Az év első politikai botrányát Ausztriában a munka- és családügyi miniszter, Christine Aschbacher (ÖVP) disszertációja robbantotta ki, amelyet a Szlovák Műszaki Egyetem nagyszombati Anyagtechnológiai Tanszékén adott le „Egy innovatív vállalkozás irányítási terve” címmel.
Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára
Fotó:EUROPRESS/HELMUT FOHRINGER / APA/AFP
A stájer politikusnő éppen egy éve került a nagypolitikába, amikor 2020. január 7-én először tárca nélküli, majd rá egy napra kancellária miniszternek, a kormányzati struktúra átalakítása után pedig munka- és családügyi miniszternek nevezték ki a második Kurz-kormányban.
Aschbacher kinevezése nagy meglepetés volt, hiszen parlamenti mandátummal nem rendelkezett, korábban egyes ÖVP-s tárcavezetők (Maria Fekter – pénzügy, és Reinhold Mitterlehner gazdaság) kabinetjében dolgozott.
„Aschbacher diplomamunkáját a <plágiumvadászként> ismertté vált tudós, Stefan Weber elemezte ki és publikálta”
A salzburgi születésű kommunikációs szakember már számtalan híres közéleti szereplő diplomamunkáját találta aggályosnak. Így a kutatása például a doktori cím elvételéhez és a politikai tisztségből való lemondáshoz vezetett Christian Buchmann, a stájer tartományi kormány ÖVP-s minisztere esetében. Ugyanakkor Norbert Lammert, a Bundestag korábbi CDU-s elnöke esetében a doktori címét kiadó egyetem szerint nem olyan mértékűek az idézés nélkül átvett szövegek, hogy vissza kéne vonni a tudományos fokozatot.
„Aschbacher esetében Weber a 2006-ban, az FH Wiener Neustadton (Bécsújhelyi Főiskola) leadott diplomamunkát elemezte ki és kritizálta, majd ennek nyomán került elő a 2020-ban, már miniszterként leadott, szlovákiai doktori értekezés szövege is”
Az eset azért is különösen érdekes, mert nem csupán arról van szó, hogy plagizált, hanem egyenesen olyan művet nyújtott be, amely a német nyelvhelyesség szabályainak sem felel meg. Kusza, zagyva, köszönhetően többek között annak is, hogy egyes részeket a meglehetősen pontatlanul fordító internetes fordítóprogramok (pl. Google translate) segítségével ültetett át németre, majd mindennemű nyelvi korrektúra, szórendi, mondatrészi egyeztetés nélkül másolta bele a diplomamunkájába. Helyenként minimálisan módosított a lefordított szövegen, de úgy, hogy nem derül ki, hogy mi a saját gondolata, és mit vett át például Robert Tuckernek a Forbesban olvasható cikkéből. (IDE BE LEHETNE LINKELNI A FORBES-CIKKET: https://www.forbes.com/sites/robertbtucker/2017/02/09/six-innovation-leadership-skills-everybody-needs-to-master/?sh=76fe617a5d46 )
„Weber szerint azonban a plagizálás még csak a kisebbik gond, hiszen a saját kútfőből származó gondolatok is meglehetősen problematikusak, nemcsak tartalmilag, hanem nyelvhelyességi szempontból is”
Az ügy kapcsán a legtöbb elemző azt hangsúlyozza, hogy az eset rendszerszintű problémára világít rá. Az osztrák főiskolán kitűnő minősítéssel végzett Aschbacher, a szlovák egyetemen pedig megszerezte a PhD minősítést.
Szlovákiában éppen az utóbbi hónapokban foglalkozott a törvényhozás azzal, hogy a korábban aggályosan megszerzett diplomák visszavonhatók legyenek. Több vezető politikusról kiderült ugyanis, hogy nem megfelelően jártak el a diplomamunkájuk megalkotásakor.
„Magyarországon sem ismeretlen a jelenség, elég ha felidézzük Schmitt Pál, volt köztársasági elnök ügyét, vagy nekilátunk megkeresni Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök nem fellelhető diplomamunkáját…”
A botrány kirobbanását követően szombat este Aschbacher lemondott miniszteri tisztségéről. Sebastian Kurz és Alexander van der Bellen gyorsan reagált, és Martin Kocher személyében hétfőn már ki is nevezték az új munkaügyi minisztert, aki eddig az IHS (Institut für Höhere Studien) kutatóintézet tudományos igazgatója volt. Átmenetileg a családügyeket is megkapja, de csak adminisztratív okokból, ugyanis ezt a területet hozzácsapják Susanne Raab, nőügyi, esélyegyenlőségi és integrációs miniszter reszortjához. Ehhez viszont módosítani kell a kormányzati struktúráról szóló törvényt. Ezt a lépést az ellenzék, többek között Gabriele Heinisch-Hosek (SPÖ) volt nőügyi miniszter kritizálta. Szerinte ugyanis nem szabadna a nőügyeket a családügy alárendeltjeként kezelni. Annak idején ő a nőügyek mellett először a közszféráért, majd pedig a kultúráért és oktatásügyért felelt.
