Kezdőlap » x-demokrata » Irkutszk, a Bajkál kapuja

Irkutszk, a Bajkál kapuja

Bakos Zita írása a #moszkvatéren. Az 1000 Út utazási iroda ajánlja

 

5185 km vonatozás után értük el Irkutszkot, a Bajkál-tó kapuját. Ezt az óriási távolságot, mely repülővel csupán 5 és fél óra, öt különböző szakaszban tettük meg: Moszkva – Kazany – Jekatyerinburg – Novoszibirszk – Krasznojárszk – Irkutszk. A hosszú út során az Orosz Állami Vasút (РЖД) egy percet sem késett, ami lehet, hogy nekünk csoda, de Oroszországban ez teljesen természetes és minden a menetrend szerint történik. Ezt segíti elő a több mint 750.000 vasúti dolgozó.

A vonaton minden kocsiban kifüggesztett menetrend moszkvai idő szerint jelzi az érkezés és indulás percre pontos idejét, és azt is, hogy mennyit áll a vonat a jelzett állomáson.

Ez azért is hasznos, mert így az utazó tudja, hogy hol, melyik állomáson szállhat le pár perces sétára, vehet a peronon fagylaltot, kvászt (erjesztett kenyér italt) vagy más finomságot.

Csapatunk hamar felvette a ritmust és megedződött, mintha már sokadszor utazott volna végig a Transzszibériai vasúttal Moszkvától Vlagyivosztokig és vissza.
Így érkeztünk meg Irkutszkba, ahol 2017. július 13-án igazi szibériai nyár fogadott minket, nagyon meleg volt és valahogy a nap is erősebben sütött, mint Európában. Nemhiába, az irkutszkiak büszkén mondogatják, hogy városukban 300 napos nap van évente!

Irkutszk város nevét az Irkut folyótól kapta, mely itt folyik az Angarába.
Irkutszkból indultak a nagy felfedezők útjukra – Vitus Bering, Grigorij Selihov vagy a lengyel származású I. Cserszkij, illetve A. Kolcsák is itt tevékenykedett.
Innen indulnak a mai turisták is, hogy felfedezzék a világ csodáját, a Bajkál-tavat.

A transzszibériai vasútvonal építése során derült ki, hogy már régebben is lakott terület volt. A mai pályaudvar mellett találtak rá a Glazkovói nekropoliszra, mely több mint 7000 éves.
Az irkutszki cölöpvárat 1661. július 6–án alapította Jákov Pohábov, jenyiszeji kozák, az Angara és az Irkut folyó találkozásánál.
Már 1671-ben megjelent a térképen, 1684-ben pedig város lett.
Első kőépülete a több mint 300 éves Szpászkájá templom ma is kitűnő példája a szibériai barokk stílusnak, restaurálása napjainkban fejeződik be.

A templomban és a szomszédos Bogojávlenyijá székesegyházban valamikor volt munkásszálló és kenyérgyár is, sőt 1960-ban a lebontásáról is határoztak. De egy bátor moszkvai építész, Galina Oranszkaja másképpen döntött, amikor meglátta a templomokat és hozzákezdett a felújításukhoz.

Irkutszk fejlődését meghatározta a Moszkvából kiinduló szibériai út, amely 1760-ban érte el a várost.
1811-1813-ban épült meg I. Sándor trónralépésének 10. évfordulójára a Moszkvai kapu. Itt jöttek be a város tisztelt vendégei, de ezen a kapun át jöttek a száműzöttek, oroszok, lengyelek, németek és magyarok is. Itt lépték át a város bejáratát 1826. augusztusában a dekabristák is.
Az eredeti kapu 1928-ig létezett, majd lebontották. A város 350. évfordulójára új Moszkvai kaput építettek régi fényképek és rajzok alapján.

A forradalom előtt több kolostor is volt a Kelet-Szibériai városban, ezek közül a Znamenszkij épülete menekült meg a lebontástól. Ma újra működik, hiszen híres zarándokhely lett, mert itt található Irkutszk első püspökének szent sírja a templomban. Innokentyij Kulcsickijt 1804-ben avatta szentté az Orosz Právoszláv Egyház.
A Známenszkij kolostor kertjében fedezhetjük fel sok dekabrista és családtagjaik sírját, G. Selihov sírkövét is láthatjuk.

I. Sándor uralkodásának idején az orosz katonatisztek, főleg a Napóleoni háború után, titkos társaságokat hoztak létre. A cár reformokat elutasító belpolitikája ellen szervezkedtek; a mozgalom résztvevői nemesek, értelmiségiek és katonák voltak.
Az új cár beiktatását kihasználva 1825. december 26-án robbantották ki a felkelést. Innen ered a mozgalom és résztvevőinek neve.
I. Miklós cár nyilvános per nélkül végeztette ki öt vezetőjüket, a többieket (120 fő) pedig kényszermunkára, majd szibériai száműzetésre ítélte. Irkutszk egyik régi negyedében található a dekabristák múzeuma a Volkonszkij-kúriában és a Trubeckij-házban.

Szintén a Znamenszkij kolostor bejárata előtt állítottak szobrot A. Kolcsák admirálisnak, akinek megítélése mind a mai napig igen szélsőséges. Irkutszkban készítette elő az első orosz északi-sarki kutatóexpedíciót, amelyben részt vett hidrológusként. Itt nősült meg, itt alapította 1918-ban az egyetemet. Három háborúban edződött a tengernagy. Kolcsák állt az orosz ellenforradalom élére. A vörösök 1920. február 7-én végezték ki a kolostor közelében.

Irkutszk mindig is hálás volt a vasútért, ezért újra szobrot állítottak III. Sándor cárnak, aki elrendelte a Nagy Szibéríai Út (ma transzszibériai vasút) megépítését.

Az emlékmű szomszédságában található egy nagyon különleges, mór stílusú épület, a Helytörténeti múzeum, ahol nem csak a nagy felfedezőkről emlékeznek meg, de bemutatják Kelet-Szibéria népeit és 7000-25.000 éves régészeti leletet is kiállítanak.

Marx Károlyról nevezték el a főutcát és már nem változtatnak rajta, mert belefáradtak a névváltoztatásba. Igazi 19. századi városképet tükröz e régi utca, szentpétervári építészek tervezték a kőházakat, van itt minden: szálloda, múzeum, színház, Lenin szobor, egyetem, keskedőház…

De ha a modern arcát szeretnénk látni a 620.000 fős városnak, akkor keressük fel a 130. kerületet, ahol a régi faházakat felújították és modern kávézót, ajándékboltot, üzletet, butikot és éttermet nyítottak.

 

 

 

CÍMKÉK: