„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Van tehát fantázia benne, és sikereket is hozhat a reguláris irregularitás, de csak akkor, ha alapos elméleti és gyakorlati felkészítés előzi meg. Ez pedig idő, pénz, és verejték”
Fotó:EUROPRESS/AFP
A hadtudomány megkülönbözteti a reguláris, azaz állandó, hivatalos állami szervezethez vagy hasonló csoporthoz köthető, rendszeresen kiképzett, és központilag felszerelt alakulatokat az irreguláris erőktől. Utóbbiak sok esetben háborús helyzetben kerülnek csak felállításra, önkéntesekből vagy felkelő csoportokból állnak. Azonban pontosan eltérő jellegük és képességeik miatt ezek a csoportok teljesen eltérő módszerekkel harcolnak. A hagyományos hadseregek a vesztfáliai nemzetközi rendszerben a Hágai Egyezmények és egyéb megállapodáson alapuló szabályok szerint harcolnak, és kell is, hogy harcoljanak. Ez a belső logika viszont azt jelenti, hogy amelyik hadsereg magasabb technológiai szinten áll, magasabb létszámmal rendelkezik, vagy éppen jobb kiképzettséggel, az gyakorlatilag garantálható győzelmet fog aratni.
„Ezt a fajta kiegyenlítetlenséget, vagy idegen szóval aszimmetriát már időtlen idők óta a különböző alakulatok, a különböző államok, vagy nem állami szereplők úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy olyan alakulatokat állítottak föl, amelyek nem a hagyományos háborús szabályok szerint és módon harcoltak”
Gondoljunk csak a Bibliában leírt makabeusokra, a spanyol ellenállás guerillero-ira, vagy éppen a hidegháborús klasszikus gerillaszervezetekre az akkori úgynevezett harmadik világban Dél-Amerikától Afrikán át egészen Ázsiáig. Ezek a szervezetek igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben hagyományos, jellemzően komoly tűzerővel rendelkező alakulatok számára kedvező feltételeket jelentenek. Ugyanis tudják, hogy ilyen összecsapásokban szinte bizonyos a vereségük.
„Ezért fő eszközeik a rajtaütések, a gyors támadások és visszavonulások, illetve általában a jelentős erőkoncentráció elkerülése, amelyet a felderítési és tűzerő fölényben lévő ellenfél könnyen és hatékonyan meg tud semmisíteni”
Fentiek ismertetésére azért volt szükség, mert talán a világtörténetben először – de a modern történetben mindenképpen – Irán mint állam választott egy aszimmetrikus, irreguláris taktikát és stratégiát állandó, tehát reguláris, fegyveres erői részére, hiszen már az iraki-iráni háború 1988-as lezárta után el kezdett készülni a valószínűleg bekövetkező amerikai csapásra. Az erőviszonyok egyértelmű különbsége miatt egy olyan küzdelemre, olyan ellenállásra készült föl, amellyel sok szempontból meglepte nemcsak az Egyesült Államokat és Izraelt, hanem nagyjából az egész világot.
Miután az egyértelmű volt, hogy az amerikaihoz fogható légierőt, légvédelmet vagy akár egyéb hagyományos haderőnemeket nem fog tudni felállítani, az iráni koncepció kezdetektől fogva arra fókuszált, hogy az erőket szétszórva, decentralizált módon szálljon szembe az amerikaiak jelentette katonai fenyegetéssel és túlerővel. Előadásaimban gyakran szoktam azzal viccelődni, hogy ezt senki se próbálja ki otthon, ugyanis az amerikai katonai gépezet relatív hanyatlása ellenére még mindig képes a nagyhatalmak kivételével bárkit szó szerint napok-hetek alatt visszabombázni a kőkorba.
„Hogy ez Irán esetében miért nem történt meg annak nagyrészt ez az <irreguláris> hozzáállás az oka”
Az amerikai, izraeli és egyesült arab emirátusokbeli légierő számára azok a célpontok szinte ellenállás nélkül elérhetőek voltak, amelyek megsemmisítése a legtöbb államot térdre kényszerítette volna. Ha azonban ebbe az irányba, az infrastruktúra teljes elpusztítása felé indulnak el, ezzel a hadművelet egyik vélelmezett(!) célját, azaz a rendszerváltást tették volna teljesen lehetetlenné. Ráadásul az elkerülhetetlenül iszonyatos civil szenvedésekkel járó pusztítás a régióban, sőt világszerte is elutasítást hozott volna magával. Arról nem is beszélve, hogy Irán 2024-ben és 2025-ben az Izraellel vívott „kvázi háborúkban” is demonstrálta, hogy képes komolyan védett célpontok elpusztítására is, ezért ez a lépés a koalíció számára is komoly veszélyeket hordozott.
„Így maradtak a lefejező csapások, és a hatásalapú műveletek, amelyek fő célpontjai az iráni politikai-katonai vezetés, illetve az iráni fegyveres erők és a forradalmi gárda eszközei voltak”
A fenti korlátozásoktól függetlenül, dicséretet érdemel az az iráni előrelátás, amellyel – jelentős erőfeszítések árán – például több száz méter kőkemény szikla, azaz gránit alá rejtették el a rakéta készletek jelentős részét, amellyel létrehozták a passzív és mozaik védelmet. Lényegében az egész védelmi koncepciójukat arra építették fel, hogy rendkívül kedvezőtlen körülmények között kell helyt állniuk egy jelentős túlerőben lévő ellenséggel szemben.
„De mi is az a passzív és mozaik védelem?”
A passzív védelem lényege, amerről én magam is korábban beszéltem már akár itt a Moszkvatér.com-on, illetve máshol, hogy a módszer közigazgatás működését a központi kormányzat, a központi politikai vezetők kiiktatása esetén is lehetővé teszi. Ezáltal azt mutatja a lakosságnak, hogy az állam nem dőlt össze. Emögött a gondolat mögött a Szaddám Husszein 2003-as bukás utáni iraki helyzet tapasztalatai állnak. A feladattal a Baszídzs népi milícia van megbízva, amelynek a tagjai különböző egészségügyi, köz- és államigazgatási felkészítést kapnak már több mint két évtizede.
Hasonló alapokon nyugszik a mozaik védelemnek nevezett stratégia. Ezt a koncepciót az iráni forradalmi gárda, az iráni állam második, egyébként az elsőnél erősebb hadserege dolgozta ki, amely eleve arra készül, hogy a 31 régióra osztott Iránban nincs központi irányítás, nincs központi támogatás. A helyi és a már rendelkezésre álló erőforrásokból kell megoldaniuk a régióknak a háború folytatását, az előre leegyeztetett célok megvalósítását.
„Mindkét koncepció gyakorlati próbája a háborúban – bármilyen furcsa és bizarr így beszélni róla – kitűnőre sikerült, és a koncentrált amerikai-izraeli légitámadások végül nem tudták az így felépített iráni rezilienciát, azaz ellenálló képességet lerombolni”
A felkészültség mellett azért azt is meg kell jegyezni, hogy a Hormuzi-szoros, a Perzsa-öböl és Irán földrajza is segíti az ellenállást, hiszen katonai szempontból a földrajz maximálisan Iránnak előnyös. Megint muszáj persze hangsúlyozni, hogy erre az ellenállásra Irán szó szerint évtizedek óta készül. Elméletben és gyakorlatban. Mivel a reguláris fegyveres erők, hagyományos elvek szerinti alkalmazása még mindig a leghatékonyabb, bár egyre kevésbé humánus módszer az állami célok elérésére, a legtöbb állam ezt a megoldást alkalmazza. Viszont, ha egy nagyobb, több erőforrás felett rendelkező állammal, vagy éppen egy nagyhatalommal kerülnek szembe, az összecsapás kimenetele szinte garantált vereség.
Emiatt bárki, aki ma vagy holnap szembe akar szállni a hagyományos logika mentén egy katonailag jelentősen erősebb állammal, vagy nagyhatalommal (USA, Kína, Oroszország) az jó eséllyel úgy fog járni, mint Venezuela és Nicolás Maduro. Ha szerencséje van. Ha nincs akkor évekig tartó pusztító háború fog a területén zajlani.
„Van tehát fantázia benne, és sikereket is hozhat a reguláris irregularitás, de csak akkor, ha alapos elméleti és gyakorlati felkészítés előzi meg. Ez pedig idő, pénz, és verejték”
Hogy az átalakuló világban hányan követik Irán példáját, hogy ez a módszer széles körben elterjed-e erről még korai beszélni, tény azonban, hogy Irán egy (nem teljesen váratlan) meglepetést okozott.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
