„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Zempléni Kovács Zoltán írása a #moszkvater.com számára
A tartós kondenzcsíkokat sokan titkos permetezésnek vélik, miközben a légkörfizika évtizedek óta jól leírja a jelenséget
Fotó:EUROPRESS/Joe Klamar/AFP
A 20. század második felének néhány sötét fejezete ma már hivatalos iratokkal igazolt. A CIA MKUltra programjáról szenátusi meghallgatások és deklasszifikált dokumentumok tanúskodnak. A program pszichedelikus szerek és más eszközök titkos, etikai kontroll nélküli alkalmazásával kísérletezett. Ugyanígy, az FBI COINTELPRO műveletei – politikai csoportok megfigyelése, bomlasztása – a hivatal saját FOIA-archívumában olvashatók. A Tuskegee-vizsgálat pedig a közegészségügy tankönyvi etikai kudarca. A CDC hivatalos összefoglalói szerint 1932 és 1972 között szifiliszes fekete férfiakat nem kezeltek megfelelően. Az Operation Northwoods iratai pedig arról tanúskodnak, hogy a vezérkari főnökök 1962-ben Kuba elleni provokációkat javasoltak politikai célból.
„Ezek azért fontosak, mert megmutatják, léteznek valós összeesküvések, és azok nyomot hagynak az irattárakban”
Más történetek viszont a vizsgálatok súlya alatt összeomlottak. A washingtoni „Pizzagate” narratívát a rendőrségi eljárások és a sajtó tényfeltárása egyaránt cáfolta. Az étteremben „önvizsgálatra” érkező fegyveres lövései után sem találtak semmit, ami a teóriát alátámasztaná. A történet mégis évekig kísértett jó példaként arra, hogy a közösségi médiában a narratíva sokszor túléli a tényeket.
Hasonlóan makacs mém a „chemtrails”. A tartós kondenzcsíkokat sokan titkos permetezésnek vélik, miközben a légkörfizika évtizedek óta jól leírja a jelenséget. Az 5G-hez kötött COVID-mítosz pedig a járvány első hullámaiban terjedt, bizonyíték nélkül, azóta akadémiai összefoglalók bontják le tételesen.
„Ezek közös tanulsága, primer bizonyíték híján az <összefüggések> jobbára történetek maradnak”
Aki 2022 június-júliusát kronológia szerint végigolvassa, látványos, sűrű hetekre bukkan: Georgia Guidestones robbanás (július 6.), Boris Johnson lemondása (július 7.), Shinzo Abe meggyilkolása (július 8.). Ilyenkor reflexből bekapcsol a „nagy történet” iránti vágyunk, de az esetek saját tényei nem illeszkednek egyetlen központi szálra. A Guidestones-ügyet a georgiai nyomozóiroda (GBI) robbantásként kezelte, az elkövető és motívuma sokáig ismeretlen maradt. A brit kormányválság belpolitikai botrányok és miniszteri lemondások sorozatából nőtt ki, míg az Abe elleni merényletnél a gyanúsított saját vallomása személyes indítékot jelölt meg (a Vallási Egység Egyházához kötődő családi tragédiák).
„Erős, drámai epizódok, de az ok-okozati hidak nem állnak össze <világösszeesküvéssé>”
A fronton 2022-ben sok megfigyelő észrevett egy kommunikációs-műveleti hajlamot. Az események ritmusa a következő volt, péntek-szombaton ukrán akciók vagy incidensek, hétfőn orosz válaszcsapások, kedd-szerdán nyugati politikai reakciók. Erre a legszemléletesebb példa a Krími (Kercsi)-híd esete. 2022. október 8-án, szombat hajnalban robbanás rongálta meg a hidat, majd október 10-én, hétfőn Oroszország országos rakéta- és dróthullámmal válaszolt, miközben a nyugati elítélő nyilatkozatok is sorra érkeztek.
„Tankönyvi hétvége → hétfő → hét eleji diplomácia ritmus”
Nyári epizód ugyanezen a hullámhosszon. 2022. július 31-én, vasárnap drón támadás érte a Fekete-tengeri Flotta szevasztopoli parancsnokságát a haditengerészeti ünnepen; a programokat lefújták, a kommunikációs visszhang hétfőn tetőzött. Tavasz elején (április 1., péntek) az orosz fél ukrán helikopter csapásról számolt be a belgorodi olajraktár ellen; Kijev tagadott, a hétvégét narratívaharc töltötte ki, a hét elején jelentek meg a politikai-biztonsági üzenetek. Ezek az esetek erősítik a benyomást, hogy a sajtó- és diplomáciai napirend tényleg „hetes ritmusban” lélegzik.
A minta viszont nem törvény. Őszre – október végétől – a kiterjesztett orosz rakétahadjárat és a rugalmas ukrán műveletek időben szétcsúsztatták a csapás- és válaszciklusokat. A támadások és megtorlások egyre kevésbé igazodtak hétvégi ablakokhoz; a logisztika, az időjárás, az energiacélpontok kiszámítása és az információs tér kényszerei fölülírták a „PR-naptárat”.
„A <hétvégi minta> tehát létező hajlam, de nem mechanikus metronóm”
A modern háború többszintű térben zajlik. A kinetikus műveletek mellett fut a logisztika, a kibertér, a diplomácia, a gazdasági szankciók és – döntő módon – az információs hadszíntér. Ebben a szövetben a „proxy” nem csak fegyverszállítást jelent. Proxy lehet egy médiatörténet, egy kiszivárgott videó, egy félmondat egy nagyköveti tájékoztatón. Az eseményekhez gyakran csak ezek a nyilvános lenyomatok férhetők hozzá, ezért a krónikás sokszor a jéghegy csúcsát látja. Innen a kísértés, hogy a hézagokat egy „nagy képpel” töltse ki – csakhogy ettől még a láncszemek nem válnak bizonyított oksági kapcsolattá.
„A <valódi> összeesküvésekre jellemző, hogy később dokumentumok, jegyzőkönyvek, bírósági akták kerülnek elő (MKUltra, COINTELPRO, Northwoods)”
A jelen háborús mintázatairól viszont többnyire csak közlemények, sajtóképek, nyomozások szűkszavú részletei és egymásnak ellentmondó hivatalos állítások állnak rendelkezésre. A forráskritika emiatt nem cinizmus, hanem módszer. Külön rakjuk az „igen” (bizonyított tény), a „nem” (cáfolt állítás) és a „nem tudjuk” (nyitott kérdés) halmait.
Ha a háború első szakaszát visszanézzük, jó eséllyel a hírciklus – a hétvégi figyelemcsúcsok és a hét eleji intézményi ütem – tényleg számított a szereplőknek, hiszen a kommunikációs hatás multiplikátora néha fontosabb volt, mint néhány órányi operatív előny. Ugyanakkor a műveleti realitás gyorsan felülírta a médialogikát. Amikor az energiahálózat, a vasúti csomópontok vagy az utánpótlás volt a tét, a „jó időzítés” nem a naptár napjaihoz, hanem az ablakokhoz – időjáráshoz, hírszerzési jelhez, eszköz-rendelkezésre álláshoz – igazodott.
„Attól, hogy valamiben mintázatot látunk, még nem biztos, hogy oksági kapcsolat van mögötte. És attól, hogy valamit legyintve <összeesküvés-elméletnek> nevezünk, még nem biztos, hogy nincs benne kemény igazság. A történelemben akadt már rá példa”
A magamfajta ember most annyit tehet, hogy pontos dátumokkal leírja, amit lát, és félreteszi az ítéletet. Volt, ami „bejött”, volt, ami nem, a hiányzó láncszemeket majd az irattárak, a tanúvallomások és a következő évek elemzései töltik ki. Mi pedig addig is tartjuk magunkat a józan szkepszishez, mert a „nagy történet” csábítása erős, de a világ gyakran széttartóbb annál, mint amit egyetlen narratíva elbír.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Remete Lajos says:
“A tartós kondenzcsíkokat sokan titkos permetezésnek vélik, miközben a légkörfizika évtizedek óta jól leírja a jelenséget”
Szeretnék hivatkozásokat is azokra légkörfizikai jelenségeket leíró cikkekre amelyek magyarázatot adnak, nem csak a jól láthatóan különböző hosszúságú és STABILITÁSÚ csíkokra, de az esővízben mérhető aluminium, bárium, stroncium megjelenésére is.
Utolsó tárgybani munkahelyemet -Max Planck Institute für Aeronomie – is felszámolták mert azt merészelték mondani a bankároknak hogy a légkör nem is úgy működik.
5G összeesküvés:
5G Technology and induction of coronavirus in skin cells
M. Fioranelli1, A. Sepehri1, M.G. Roccia1, M. Jafferany2, O. Yu. Olisova3,
K.M. Lomonosov3 and T. Lotti1,3
Department of Nuclear, Sub-nuclear and Radiation Physics, G. Marconi University, Rome, Italy;
Central Michigan Saginaw, Michigan , USA; 3Department of Dermatology and Venereology, I.M.
Sechenov First Moscow State Medical University, Moscow, Russia
Received May 13, 2020 – Accepted June 9, 2020
Csak egy kérdésem van: Te önként fizetség nélkül hobbiként küzdesz?