„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„A pakisztáni közvetítéssel bejelentett tűzszünet után az iráni tisztviselők egyértelműen Kína szerepét hangsúlyozták, amit később Trump maga is megerősített. A Fehér Ház szerint a kínai diplomáciai beavatkozás a <legfelsőbb szinten> történt, ami arra utal, hogy közvetlen vezetői kommunikáció zajlott Trump és Hszi Csin-ping között”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
Történt az iráni háború kapcsán egy nagydobra nem vert, mégis jelentős fordulat. A deeszkalációs próbálkozásokban Kína egy csendes, váratlan húzással háttérszereplőből hirtelen vezetővé vált. Amíg Donald Trump saját maga által szabott ultimátuma Irán teljes megsemmisítésére a végéhez közeledett, addig Peking más módszerrel próbálkozva politikai-diplomáciai finom nyomásgyakorlással rávette Teheránt a tárgyalások megkezdésére.
„A pakisztáni közvetítéssel bejelentett tűzszünet után az iráni tisztviselők egyértelműen Kína szerepét hangsúlyozták, amit később Trump maga is megerősített. A Fehér Ház szerint a kínai diplomáciai beavatkozás a <legfelsőbb szinten> történt, ami arra utal, hogy közvetlen vezetői kommunikáció zajlott Trump és Hszi Csin-ping között”
Kína jó szokása szerint hivatalosan sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a részvételét. Nem véletlenül. A lépés ugyanis jelentős eltérés Peking korábbi gyakorlatától, amely hagyományosan kerülte a távoli konfliktusokba való közvetlen beavatkozást. Kína ugyanis következetesen tartotta magát ahhoz az alapelvhez, hogy amíg a gazdasági érdekeit nem sérti egy háború, addig távol tartja magát tőle.
„Most azonban éppen ez történt, az iráni konfliktus közvetlenül fenyegeti az energiaellátását a Hormuzi-szoros lezárása miatt, ez pedig súlyosan veszélyezteti az exportorientált gazdasági modelljének stabilitását”
A beavatkozás a geopolitikai erő szempontjából is jövedelmező volt Peking számára, mivel Trump nyilvános elismerése a kínai segítségről – különösen a közelgő kínai-amerikai csúcstalálkozó előtt – diplomáciai nyereséget jelent Hszi Csin-pingnek. Trump ráadásul eleve meggyengült pozícióban érkezik Pekingbe, hiszen a vámintézkedéseit a Legfelsőbb Bíróság visszavágta, miközben az amerikai katonai jelenlétet Ázsiában csökkenteni kényszerült a közel-keleti erőforrás-áthelyezések miatt.
„Kína azonban nagyon is ingoványos talajra lépett ezzel a szerepvállalásával”
A háttérben ugyanis pakisztáni források máris arról beszélnek, hogy Peking biztonsági garanciákat is ígért Iránnak – első körben a tárgyalásban részt vevőkre gondolva -, az ilyen vállalások betartása azonban rendkívül problematikus, hiszen ha túllép egy ponton, az közvetetten amerikai-kínai konfrontációhoz is vezethet.
Márpedig Irán épp ilyen jellegű garanciákat vár Hszi Csin-pingtől nemcsak a tárgyalások, hanem a jövőbeli amerikai támadások kapcsán is. Ez azonban egyet jelentene azzal, hogy Kína aktív háborús szereplővé válik, ami a lehető legtávolabb áll attól, amit alapelvként rögzített a hagyományos katonai kockázatkerülésről. Különösen egy olyan helyzetben, ahol fennáll az Egyesült Államokkal való közvetlen konfliktus lehetősége. Peking ehelyett valószínűleg a gazdasági és technikai támogatás irányába mozdul el. Ide tartozhat Irán gazdaságának stabilizálása vagy akár védelmi képességeinek közvetett erősítése például olyan anyagok exportjával, amelyek rakétatechnológiai felhasználásra is alkalmasak.
„Ami azonban páratlanná teszi a kínai <beavatkozást>, az éppen az, hogy rávilágított a pekingi diplomácia erejére. Hszi Csin-ping egyre inkább képes egyszerre több, egymással szemben álló féllel is hatékonyan működő kapcsolatot fenntartani”
Iránnal mint gazdasági partnerrel, az Öböl-államokkal mint energia exportőrökkel, és ez a legfontosabb, az Egyesült Államokkal is mint rendszerszintű riválissal. Ez a háromszögelés adja Peking diplomáciai erejét. A kérdés a közeljövőben inkább az, hogy e váratlan beavatkozás után meddig hajlandó elmenni ebben a szerepben. A tűzszünet csak az első, fontos, mégis apró lépés, ám a tartós rendezéshez olyan biztonsági garanciákra lenne szükség, amelyeket Peking egyelőre nem kíván felvállalni.
Az írást jegyezte: Révész Béla Ákos
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
