//Hit és ideológia
„a hit az enyém, az én belső gondolatvilágom által elfogadott norma, amihez konzekvensnek kell lennem, és amely akkor inog meg, mikor más hitét próbálom magamévá tenni” #moszkvater

Hit és ideológia

MEGOSZTÁS

Pető Zoltán gondolatai a #moszkvatérnek a margón kívülre

Ahány ember, annyi hit, ahány rezsim, annyi ideológia – „Minden, amit elhiszünk, életünk befolyásoló elemévé válik.”

(Shayat Cout Pho)

„a hit az enyém, az én belső gondolatvilágom által elfogadott norma, amihez konzekvensnek kell lennem, és amely akkor inog meg, mikor más hitét próbálom magamévá tenni” #moszkvater
„a hit az enyém, az én belső gondolatvilágom által elfogadott norma, amihez konzekvensnek kell lennem, és amely akkor inog meg, mikor más hitét próbálom magamévá tenni”
Fotó:EUROPRESS/ Igor Kozhevnikov/Sputnik

A változatosság kedvéért – mielőtt beszürkülnék a komoly témába – közreadnék egy orosz anekdotát: Szergej egész életében, vallásos lévén rendíthetetlenül hitt az Úrban. Éppen esküvőjére készült, mikor elhatározta, hogy az Úr kegyelméből vesz egy gyönyörű öltönyt. Annyira megtetszett neki a felöltő, hogy a boltban úgy határozott, le sem veszi, abban megy haza. Éppen csak kilépett az utcára, mikor átgázolt rajta egy teherautó. Felméne a mennyekbe. Az első kérdése az volt: – Uram, hát én egész életemben téged dicsértelek, most pedig, mikor életem legszebb napjára készültem, elvetted tőlem a földi létet! Miért tetted ezt velem? Az Úr ránézett Szergejre, s felkapta fejét: – Te vagy az Szergej!? Nem ismertelek meg az új öltönyödben…

„Mai tudományos világunk úgy véli, hogy létünk-lényünk és a környezetünk minden eleme a véletlennek köszönhető”

A tudományosan igazolt elmélet szerint, minden úgy kezdődött, hogy volt öt véletlen. Robbant, szétesett, összeállt, átalakult, fejlődött. Én ezzel nem is akarok vitatkozni – hiszek nekik. Ugyanez a tudomány – természetesen, elismerve az iménti axióma felállítóinak eredményeit és munkásságát – lefekteti és bizonyítja is, hogy márpedig véletlen nem létezik. Ami van, és ami történik, az mind törvények és rendszerek halmaza, egymásba kapcsolódása. Én ezt is elhiszem. Nem szokás vitatkozni az ilyesmivel, hiszen befolyásos és tiszteletre méltó embertársaim által létrehozott elméletek.

Utoljára egy A. E. monogrammal rendelkező úr tett ilyet. Azóta is vitában áll a következő nemzedékek talán mindegyikével.

„Ő nagyon frappánsan azt találta ki, hogy minden relatív. Tehát, nézőpont kérdése, hogy mi van és mi nincs”

Ravasz álláspont! Szinte megdönthetetlen hit, és már-már ideológia. Gyerekkoromban nagymamám szomszédjában lakott Smilansky néni. Sajnos, a múlt század negyvenes éveit – mikor is elvették a  hitét, és rásózták az ideológiát – úgy sikerült átvészelnie, hogy megbuggyant. Ő arra (is) volt büszke, hogy bátyja lánya, a Sára Izraelben professzor. (Sara Smilansky, a Gyerekjáték Elmélet felállítója) Smilansky néninek volt egy mondása, amit gyermekfejjel betudtam hóbortos félrebeszélésének, de nagyon megjegyeztem, bár nem értettem: „Mindenki azt hitte, ő az okos. Erre jött „Egy-kő Berci”, a zsidó és megmondta mihez tartsanak.” Hosszú évekbe tellett, mire rájöttem, hogy Albert Einsteinről beszélt.

Nagymamám, aki nem volt sem tudós, sem tudományosan gondolkodó ember, azt magyarázta el nekem – református istenfélő lévén –, hogy mindent az Úr teremtett és minden az ő akarata szerint történik. Őt e hite a végéig elkísérte. Hitte, hogy barackfánkba azért csapott bele a villám, mert az Úr úgy akarta. Én persze, nem értettem, hogy az Úr miért nem várt legalább addig, míg beérik? A tudományos véletlennel kapcsolatban pedig azt a köz-bölcsességet osztotta meg velem, hogy

„fiam, a véletlen az, mikor a tehénszar élére esik”

Hittem nagymamámnak. Hittem én az egész vallásos családunknak, főleg keresztapámnak, aki református lelkészként, az Úr földi helytartója kinevezésben tevékenykedte végig életét e sár-tekén. Esküszöm, még azonosulni is megpróbáltam. Lehettem vagy tizenöt, mikor megkörnyékezett a kommunizmus. Azok aztán ideológiai alapon tudtak hinni rendesen! Furcsa módon egy percig sem hittem, hogy ők komolyan hisznek abban, amit maszlagként feltálaltak nekem. Éreztem, hogy testidegen volt az egész számomra. („Hívtak a bohócok is, de nem mentem velük, Időben észrevettem, megremeg a kezük…” ) Már felnőttnek látszó fejjel jöttem rá igazán, hogy mindenkit, aki hitet akar belém verni, a jóindulat vezérel, a maga hite – ideológiája és főleg érdekeltsége mentén. A baj csak az, hogy én nem voltam fogékony ezen hitek egyikének az elfogadására sem. Már arra gondoltam, hogy velem van a baj, mikor ráeszméltem, hogy

„a hit az enyém, az én belső gondolatvilágom által elfogadott norma, amihez konzekvensnek kell lennem, és amely akkor inog meg, mikor más hitét próbálom magamévá tenni”

Felállítottam tehát magamban a hitem. Milyen összetevőkből gyúrtam össze? Hát persze, az engem ért benyomásokból, tudományos tételekből, Isteni sugallatokból, jó- és rosszindulatú befolyásolásokból, és még ezernyi apró részletből. Ezek halmaza jelenti ma számomra a hitemet. Én nem szeretném, hogy valaki ezzel azonosuljon. Nem örülnék, ha valaki ellenében vitában kellene megvédenem. Ahhoz meg már végképp nincsen erőm, hogy lecseréljem egy másik, rám erőszakolt hitre – ideológiára. Ezen idilli állapotomat azért olykor meg- megzavarják. Emlékszem, volt az egyetemen egy Rendszerelmélet professzorom. Ő imígyen foglalta össze hitét: a világon minden rendszerekből épül fel, mely rendszerek születésükkor magukban hordozzák halálukat. Ezt is elfogadtam. Majd szünetben odasompolyogtam hozzá és rákérdeztem, hogy a nagy egymásra építkezésben, mi van a csúcson? Ő simán rávágta: az Isten. (ide most tennem kellene egy szmájli jelet – nem teszek)

Rezsimnek nevezett alakulatok a hitet – talán a könnyebb emészthetőség érdekében – gyakran összevegyítik az ideológiával (eszmék, irányelvek). Én azt mondom, az ideológia megöli az individuális hitet.

„Az ideológiák gyártói, mint világnézet megalkotói – minden bizonnyal az uralkodási vágy, a haszonszerzés és egyéb földi javak birtoklása mentén – hitként sulykolják belénk téziseiket. Gondosan ügyelve arra, hogy meg ne engedjék az önálló gondolkodást, hiszen egyre valószínűbb, hogy a saját gondolatok aláássák az ideológiát”

Hoppá-hoppá! Gondolkodjunk el csak a paradoxonon: embert ölni ugye nem szabad. De ha a szent cél érdekében tesszük – akkor bocsánatos bűn… Bizonyára ismerjük azt az anekdotát, hogy mi az azonosság egy vallásos szekta és a hadsereg között? A hit és az ideológia.

Én hiszek a viszonosságban. Nagymamám azt mondta: fiam, a jó és a rossz körbejár. Ha valakivel jó teszünk, azt mástól kapjuk vissza. Persze, többnyire úgy érezzük, hogy ránk csak a rossz jár, körbe-körbe. De higgyük el, a jó is meg fog találni bennünket, hiszen a világ az egyensúlyi állapot felé törekszik, mégpedig nem érzelmi alapon. Bizonyára észrevettük már, hogy a szúnyog azt is megcsípi, aki nem is utálja a szúnyogokat. A kutya bizony – a kutyatartók felé jelzem, természetesen, deviáns esetekben – meg fogja harapni a gazdáját is, ha ösztönei ezt diktálják. Sajnos, nekik senki nem kódolta (tanította meg) az ösztöneiket felülíró viszonosság elvét.

„A hitünk természetesen – mint minden más e világunkban – folyamatosan változik. Gyermekkorom hitvilága nyomokban hasonlít a mai hitemre”

Életem első színházi élményekor meg voltam győződve, hogy azok az emberek, akik egy méterrel a nézőtér fölött ugrálnak a deszkákon, valahol a súlyos függönyök mögött élnek és csak akkor jönnek elő, mikor éppen szerepre hívják őket. Ma már tudom, hogy mikor nem adnak elő semmit, a büfében vannak. Régen úgy gondoltam, az orvos soha nem beteg, hiszen mindennek tudja az ellenszerét. Aztán, mikor körzeti orvosunk egy szív és érrendszeri szimpóziumon (az Egyesült Államokban!) infarktust kapott, és eltávozott közülünk, megingott bennem az ez irányú hit. Az orvosokban azóta is hiszek, de ma már tudom, hogy ők csak kezelnek, gyógyulni pedig nekem kell.

Egy újabb orosz gondolatot citálnék ide a végére: Hit a fényes jövőben, nem más, mint elhinni, hogy mindazt visszakapjuk, amit a múltban elvettek.” (Вера в светлое будущее — это вера в то, что нам вернут отнятое вчера.)

CÍMKÉK:
MEGOSZTÁS