Kezdőlap » Fókuszban » Közelebb hozná a háborút Trump bukása
Trump gondolkodásában Amerika mindenek előtt áll. #moszkvater

Közelebb hozná a háborút Trump bukása

Stratégiai szempontból nem hat Washington és Moszkva kapcsolatainak alakulására a félidős amerikai választás. A konfrontáció mindenképpen fennmarad, ám a demokraták térnyerésével különösen 2020 után irányíthatatlanná válhat, ami a háború felé sodorja a két szembenálló felet. Az amerikai-orosz kapcsolatok alakulásáról beszélgettünk a félidős választások fényében Dmitrij Szuszlov Amerika szakértővel, a Valdaj Klub programigazgatójával.

Trump gondolkodásában Amerika mindenek előtt áll. #moszkvater
“Trump gondolkodásában Amerika mindenek előtt áll.”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan SMIALOWSKI

– Miért fontos ez a választás? Fontos egyáltalán abból a szempontból, hogy merre megy a világ?

– Ennek a köztes választásnak az egyetlen világpolitikai tétje, hogy az orosz-amerikai konfrontáció ellenőrzött keretek között marad, avagy a párbeszéd megszakadásával irányítatlanná válik. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a demokraták megszerzik a többséget a képviselőházban, míg a szenátusban a republikánusok megőrzik a befolyásukat, így bonyolódik a helyzet. A kongresszus alsóházát ellenőrizve a demokraták fokozzák a nyomást Trumpra, így még élesebben merül fel az orosz kérdés. Leporolják az elnök csapatának 2016 előtti orosz kapcsolatait feltárni hivatott vizsgálatokat, így a kormány keze meg lesz kötve. Nem folytathatja a párbeszédet Moszkvával, különösen nem a legfelső szinten. Így Moszkva és Washington között erősödik a konfrontáció, ami semmi jóhoz nem vezet.

– Egyszóval, nem ezen a köztes választáson dől el, merre megy a világ?

– Hát nem. Stratégiai szempontból ez a megméretés nem sorsdöntő. Ugyanis bármilyen eredmény születik, Amerika folytatja Oroszországgal és Kínával szemben a konfrontációs politikáját. Mégpedig azért, mert sem Oroszország, sem pedig Kína nem simult bele az amerikai világba, ehelyett kesztyűt dobott az egypólusú berendezkedésnek, s így kihívást jelent. Így aztán legfeljebb a szembenállás intenzitása változhat. A legélesebbé 2020 és 2024 között válhat ez a konfrontáció. Mégpedig akkor, ha Trumpot nem választják újra. Egy ilyen forgatókönyv egészen a háborúig viheti a feleket.

– Tegyük fel, hogy érvényesül a papírforma, s a demokraták győznek a képviselőházban. Mennyire köti ez meg Trump kezét?

– Trumpnak szabad kezet adnak Oroszországgal a konfrontációs politika folytatására. Bevezethet új szankciókat, felpörgetheti a fegyverkezési versenyt. Kiéleződik a belpolitikai küzdelem is Amerikában, s ez alapvetően meghatározza majd a külpolitikát is. Trumpnak ebben az esetben nem marad más választása, mint hogy agresszív külpolitikával bizonyítsa otthon a cselekvőképességét. A külpolitikai sikereket ugyanis jól konvertálhatja a belpolitikai küzdelmekbe.

– Az elmúlt két évben több elemzés is feszegette, hogy erőközpontok sora alakult ki, a Pentagon és a State Department azonban már mintha lojális lenne Trumphoz. Hol húzódnak ma a belső törésvonalak?

– A régi és az új elit, valamint a republikánusok és a demokraták között. A republikánusok felsorakoztak Trump mögé, míg a demokraták megpróbálják megdönteni.

– S Ön szerint mi történt 2016-ban a választásokkor?

– Ha történt is valami, azt nehéz lenne beavatkozásnak nevezni. Ha volt is hatása, maximum fél százalék. Ezt a témát a demokraták Trump megtorpedózására vették elő, így mindenek előtt amerikai belpolitikai kérdés.

Dmitrij Szuszlov #moszkvater
Dmitrij Szuszlov
Fotó:EUROPRESS/AFP/RIA/Sputnik

– Trumpot nevezhetjük oroszbarátnak?

– Semmiképpen sem. Trump gondolkodásában Amerika mindenek előtt áll.

– Említette, hogy az orosz-amerikai szembenállást a háború küszöbére viheti, ha Trump veszít 2020-ban. Van egyáltalán esélye az ismétlésre?

– Van. Méghozzá 50-55 százalék. Az amerikai gazdaság ugyanis növekszik, e téren számára egyelőre mindenképp jól alakulnak a dolgok. Emellett az sem mellékes, hogy a republikánusok immár felsorakoztak Trump mellett, 86 százalékuk támogatja. Közben a demokratákat vezetési válság sújtja, kiéleződött a Clinton és Biden fémjelezte régi és Sanders-szel nevesíthető balos trónkövetelők között.

– Ám, ha mégis irányíthatatlanná válna az orosz-amerikai konfrontáció, akkor hol törhet ki a háború?

– Mindenek előtt a kíber térben. Itt egyelőre semmi sem szabályozott, így adja magát a csapásmérés. De ott van Szíria, ahol szintén nem kizárt a két fél összeakadása. Nézze, Oroszország Sz-300-as rakétákat adott el Aszadnak s telepített a régióban. Amennyiben Idlibben kiterjedt hadműveletek kezdődnek, az Egyesült Államok erre válaszolni fog. Ebben az esetben a frissen telepített rendszer feladata az amerikai gépek feltartóztatása, s logikus, hogy csapást mérnének az Sz-300-asokra. Ez pedig Oroszországot is lépéskényszerbe hozná. Ezen kívül még ott van a harmadik lehetőség, amelyet csak közelebb hozott az Egyesült Államok kilépése a kis- és közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló megállapodásból (INF). Ha ilyen, tengeralattjárókról indítható rendszereket Amerika az orosz határok közelébe, a Barents- vagy a Balti-tenger térségébe telepít, az Moszkva számára casus belli. Megismétlődik a kubai rakétaválság. Három, már most is lehetséges forgatókönyv egy orosz-amerikai háború kirobbanására, s a helyzet a demokraták 2020-as győzelmével csak romolhat.

– A jelenleginél tehát inkább csak rosszabb lehet a helyzet…

– A következő évtized második feléig a legjobb, amire számíthatunk, az a szembenállás korlátok közt tartása. Még legalább tíz év ugyanis, míg az új világrend és az új játékszabályok kialakulnak. Addig az amerikai-orosz és az amerikai-kínai kapcsolatok dinamikája alapvetően nem változik meg. 

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.