//Futball, oligarchák, politika
Roman Pavljucsenko a 2008-as labdarúgó Európa-Bajnokság elődöntőjében, ahol az oroszok a spanyol válogatottól szenvedtek vereséget #moszkvater

Futball, oligarchák, politika

MEGOSZTÁS

Az ezredforduló során az átalakuló orosz vezetés a sport terén is következetesen végiggondolt finanszírozási és fejlesztési stratégiát vezetett be. Ez a módszer a magyar gyakorlattal ellentétben nem a közvetlen állami finanszírozásra, hanem szinte kizárólag a feltőkésített állami- és magánválla­latok donorként történő bevonására épült, és épül jelenleg is. Ennek eredményeként az addig vegetatív állapotban lévő, lerohadt infrastruktúrájú sportágak az állami tőkeinjekciók révén újra prosperálni kezdtek. Ugyanakkor ismét rátelepedett a sportra a politika, és a politikától függő üzleti szféra.

Vass István írása a #moszkvater.com számára

Roman Pavljucsenko a 2008-as labdarúgó Európa-Bajnokság elődöntőjében, ahol az oroszok a spanyol válogatottól szenvedtek vereséget #moszkvater
Roman Pavljucsenko a 2008-as labdarúgó Európa-Bajnokság elődöntőjében, ahol az oroszok a spanyol válogatottól szenvedtek vereséget
Fotó:EUROPRESS/ DAMIEN MEYER/AFP

A futballban az első eredmények már pár éven belül meglátszódtak. Mára új arénát kapott a CSZKA, a Szpartak és a Dinamo, de ekkor készült a Lokomotív modern követelményeknek megfelelő arénája is. A temérdek pénz beáramlása a sportág színvonalában is érezhető javulást hozott. Megfordult a trend, ahelyett, hogy a legjobb orosz játékosok nyugatra szerződtek volna, egyre több (és jobb) légiós áromlott az országba. A minőségi légiósok – a teljesség igénye nélkül: a brazil Vágner Love és Hulk, az argentin Ezequiel Garay, a belga Axel Witzel, a portugál Danny – jelentősen hozzájárultak a CSZKA Moszkva 2005-ös és a Zenit Szentpétervár 2008-ban született UEFA Kupa győzelméhez.

„Ehhez jött a válogatott minden előzetes várakozást felülmúló szereplése (bronzérem) a 2008-as Európa Bajnokságon, ami visszahelyezte a „szbornaját” az európai futball térképre”

A fejlődés töretlen, az UEFA ranglistáján jelenleg közvetlenül a top 5 (angol, spanyol, olasz, német és francia) bajnokság után a hetedik legerősebb bajnokságként tartják számon az oroszt. Azonban, mint azt a kínai és egyesült államokbeli, illetve kisebb részben az azeri és a kazah példák is mutatják, nem lehet csak pénzzel csodát tenni a futballban sem. Amennyiben hiányzik a működőképes koncepció és magának a sportágnak a helyi beágyazottsága, a pénz csak elfolyik. Orosz földön a fenti feltételek megvoltak és meglehetős állami hátszéllel kialakult egy olyan nemzeti tőkés réteg, amely érdekeltté lett téve a futball finanszírozásában.

„Ezek az újgazdagok már-már egymásra licitálva is áldoztak a sportágra, presztízs kérdéssé vált, hogy ki épít eredményesebb csapatot”

 A korrupció és az orosz oligarchák

Jókor lenni jó helyen. Ez a mondat különösen igaz volt a „nagy orosz aranyláz” idején, az állami vagyon brutális kiárusításakor.  Ez volt az úgynevezett vaucheres privatizáció, vagyis egy új tulajdonosi szerkezet bevezetése az állami tulajdonú cégekbe. Figyelve természetesen arra, hogy az irányítás hazai kézben maradjon. Ezért a társasági tulajdont privatizációs kuponok útján akarták szétosztani a lakosság között. Mivel ezek kuponok forgalomképesek volt, ahogy nálunk a privatizációs jegyekkel Magyarországon is történt, néhány élelmes ember a kuponok felvásárlása útján és a megszerzett nagyvállalatok tulajdonjogával hamar eszméletlen vagyonra tett szert.

„Az ilyen „szerencsések” közé tartozott többek között Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potanyin, illetve a közülük is kiemelkedő, a Kreml keresztapjaként emlegetett Borisz Berezovszkij, valamint pártfogoltja, egy bizonyos Roman Abramovics”

Roman Abramovics 2003-ban #moszkvater
“Jókor, jó helyen”… Roman Abramovics 2003-ban
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/Vladimyr Vyatkin

Ők lettek az első oligarchák. Erre az újgazdag, technokrata rétegre jellemző volt, hogy nemcsak az üzleti életben, hanem a politika világában is sikeresen helyezkedett. Rövid úton kiegyeztek Jelcinnel, és közvetlenül részt vállaltak az állam irányításában.

Amikor Jelcin az alkohol problémái miatt kezdett beszámíthatatlanná válni, többen ott bábáskodtak Putyin hatalomátvételnél. Azonban Putyin különböző okok miatt sorra lecserélte az elődjétől megörökölt oligarchákat hozzá hű hatalmasok csoportjára. Az állami hatóságok segítségével lezajlott elitcserét csak az addig a háttérben mozgó, és Berezovszkij táskahordójának tartott Abramovics vészelte át sértetlenül.

„Az új elitnek kiadták az ukázt, hogy a vagyonuk egy részét fektessék be a sportba”

Ők ezt örömmel meg is tették, hisz egyrészt ezzel tisztára moshatták a gazdaság szürke zónájából származó pénzösszegeket, ráadásul a reputációjukat is nagyban javíthatták. A politika és a sport összefonódásának egyik manifesztációja volt a Nemzeti Futballakadémia létrehozása. Az elsősorban az utánpótlás fejlesztésre fókuszáló projekt megvalósítása során az állami források mellett nagyban számoltak a magántőke részvételével. Az akadémia fővédnöke pedig nem más, mint Abramovics lett.

Az üzletember közben a távol-keleti Csukcsföld kormányzója is volt, ahol szintén jelentős fejlesztési pénzeket invesztált különösen az infrastruktúrába, de a helyi sportra is áldozott. Ámde Abramovics jól ismerte a hatalmi játszmák egyik alaptörvényét (ti. a hatalom könnyen megválik attól a szövetségestől, aki nagyon megerősödik),így taktikusan megkezdte saját maga és a vagyonának kimenekítését Angliába. Az orosz focit azonban nem hagyta el teljesen. A Szibnyefty olajipari cég, amelyben jelentős részesedése volt Ambramovicsnak, 2004-ben egy 54 millió dolláros támogatói szerződést kötött a CSZKA Moszkvával.

„Hősünk igazi nagy szenvedélye, birodalmának ékköve a 2003-ban megvásárolt dél-londoni Chelsea lett, amelyre egyes számítások szerint 10 év alatt több mint 1 milliárd fontot költött”

A Chelsea megvételét egyfajta eszköznek tekintette, hogy elfogadtassa magát a helyi üzleti elittel. Az angol főváros már jó ideje a kedvenc menedékhelye az emigrálni kényszerült orosz nagytőkéseknek. Többek között ide helyezte át a tevékenységi körét Abramovics egykori mentora Berezovszkij, és a baráti körébe tartozó Aliser Uszmanov. Az utóbbi, aki egyébként üzbég származású muszlim, elirigyelte a barátja sikereit a Chelsea-vel, és 2007-ben mintegy 150 millió font értékben 15 százalékos részesedést vásárolt magának a nagy rivális Arsenal csapatában. Azóta a tulajdoni hányadát 30 százalékra növelte.

„A szintén gazdag tradíciókkal rendelkező monacói nagyhercegség csapatát,  az As Monacot az utóbbi években két zűrös életű orosz nagyvállalkozó is pénzelte”

A ’90-es évek végén a Dinamo Moszkva akkori tulajdonosa, a maffiaügyekbe keveredett Alekszej Fedoricsev, pár éve pedig Dmitrij Ribolovljev, aki a csapat többségi tulajdonosa is volt egészen a 2018-as letartóztatásáig. A vád itt vesztegetés és befolyással visszaélés volt.

A Gazprom befolyása az orosz és az európai fociban

Közben Oroszországban is beköszöntött a futball virágkora. A szentpétervári FK Zenitnél mintegy 27,9 millió eurót letéve az asztalra 2005 decemberében a Gazprom nevű gázipari óriáscég szerzett többségi tulajdont. A Gazprom ráadásul egy új, 65 ezer férőhelyes stadion felépítését is vállalta, a csapat versenyképességének a javításához pedig szintén nem sajnálta a rubel milliárdokat. Csak a felvásárlást követő két évben mintegy 100 millió eurót költött a csapat megerősítésére.

„A Gazprom és a többi óriáscég mára megkerülhetetlenné vált az orosz sportfinanszírozásban”

„A Gazprom és a többi óriáscég mára megkerülhetetlenné vált az orosz sportfinanszírozásban” #moszkvater
„A Gazprom és a többi óriáscég mára megkerülhetetlenné vált az orosz sportfinanszírozásban”
Fotó:EUROPRESS/Alexander Vilf/Sputnik

Csakúgy, mint az orosz állam szerepe az úgynevezett stratégia ágazatok (energiaipar, kőolaj- és gáz kitermelés, szénbányászat) ellenőrzésében. Az orosz kormánynak 2005 óta van többségi részesedése a Gazpromban, ezáltal kontrollálni tudja az állam legnagyobb energia társaságának nyereségét, ami egyben az állam bevételeinek a 40 százalékát teszik ki. Azon cégek számára, akik globális jelenlétet szeretnének maguknak, a befektetés a futballba kihagyhatatlan lehetőség, ami rövid idő alatt busás profittal megtérül.

Valószínűleg így gondolták ezt a gázipari óriás vezetői is, amikor a kétezres évek közepén a márkájukkal be akartak törni az európai piacra. Hiába a Gazprom a világ legnagyobb földgáz kitermelője, illetve a világ harmadik legnagyobb vállalata, ennek ellenére Oroszországon kívül viszonylag kevesen ismerték. Ráadásul, amikor bekerült a hírekbe, úgy hivatkoztak rá, mint az orosz érdekek külföldi kiszolgálója.

„Ez megváltozott miután a vállalat mezszponzora lett a német Schalke 04 csapatának. Ehhez jött a még nagyobb falat 2012-ben, amikor a cég az UEFA által szervezett Bajnokok Ligája és Európai Szuperkupa versenykiírások egyik főszponzorává vált”

Ezzel olyan eminens szponzori csapathoz társult be, mint a Heineken, a Nissan és a MasterCard. A szponzori csomag exkluzív reklámozási és megjelenési jogokat biztosít az orosz cég számára.  A megállapodás financiális háttere a szakértők szerint elérte a nyolc számjegyű összeget, méghozzá szezononként és euróban. A Gazprom vezetőinek étvágya folyamatosan növekszik, 2018-ban a FIFA-val is kötöttek szponzorációról szóló szerződést. A gázóriás ezen felül szponzorálja még a szerb FK Cvrena zvezda focicsapatot, az orosz Avangard Omszk jégkorong-együttest és a Team Katusha professzionális országúti kerékpárcsapatot.

Visszatérve az első fecskére, a Gazprom számára a Schalke nemcsak egy klub volt, amelynek nagy szurkolói bázisa és jelentős hagyománya van, hanem a földrajzi elhelyezkedése révén is értékes befektetésnek tekintették. Ugyanis a Gazprom által üzemeltetett Északi Áramlat földgázvezeték európai csomópontja Gelsenkirchen városához közel, a német ipar, vagyis Ruhr-vidék szívében fekszik.

„A Schalke-Gazprom üzlet megkötésének hátterében Szergej Furszenkót, egy újdonsült oligarchát, nem mellesleg a Zenit akkori elnökét kell keresni”

Talán nem meglepő, de Furszenko nem szimplán egy klubtulajdonos, hanem a Gazprom leányvállalatának, a Lentranszgaznak a vezetője, valamint a testvére Andrej Furszenkónak, Putyin elnök barátjának. A kör be is zárul. A Gazprom a Schalkéval kötött mezszponzori kontraktusért a sajtóinformációk szerint hat évre potom 100 millió eurót fizetett a gelsenkirchenieknek, amit azóta még nagyobb volumenű szerződéssel újabb 6 évre megújítottak.

 Orosz modell, magyar sajátosságokkal 

Oroszországban a sportfinanszírozás terén nem találtak ki semmi újat. Egyszerűen a szovjet hagyományokat vegyítve a kapitalizmus lehetőségeivel egy prosperáló sporttámogatási rendszert alakítottak ki, amiből minden szereplő kiveszi a hasznát. Az orosz bajnokság első osztálya a Premjer Liga a globalizált futballpiac aktív részese, így temérdek pénzt mozgat meg. A befektetők a presztízsük és politikai tőkéjük növelése mellett legalizálhatják a kétes eredetű vagyonukat. A putyini állam pedig egyik támaszát látja a futballban. Hiszen természetesen azzal a céllal fektet be kezdetektől óriási összegeket kiemelten a futballba és a jégkorongba, hogy felhasználta a sportot a nemzeti érzés erősítésére, és az orosz állam reputációjának visszaállítására.

„Úgy néz ki, ez a fajta sportpolitika több tanulsággal szolgált a jelenlegi magyar politikai vezetésnek is”

Egészen 2010-ig úgy tűnt, hogy a globális futballba bekapcsolódás feltételei éppen a mi kelet-európai térségünkben hiányoztak a leginkább. Azóta itthon kinőtte magát egy az állam által feltőkésített vállalkozói réteg, miközben soha nem látott állami milliárdok folytak bele az infrastruktúra fejlesztésébe, és sorra nyíltak az utánpótlás akadémiák is. Ennek pozitív hozadéka, hogy a magyar válogatott egymás után két kontinens viadalra is kvalifikálta magát, a jelentős állami és magán összegekből felpumpált kirakat klubok (az FTC és a Mol Fehérvár) pedig egyre jobb eredményeket érnek el a nemzetközi kupákban.

Ellenben az utánpótlásképzés még mindig nem képes kiállítani olyan fiatalokat, akik az európai top fociban megállnák a helyüket. Az újonnan átadott hiper-szuper stadionok – a Ferencvárosét kivéve – konganak az ürességtől, mivel a várva-várt színvonal emelkedés még várat magára.

Források:

https://www.leparisien.fr/sports/football/euro-2021-l-uefa-etudie-des-solutions-de-repli-pour-maintenir-la-competition-02-11-2020-8406212.php

https://www.dw.com/en/gazprom-to-pump-millions-into-schalke/a-2199406

https://moszkvater.com/letartoztattak-a-monaco-orosz-tulajdonosat/

A játék hatalma: FUTBALL-PÉNZ-POLITIKA. Szerk: Mitrovits Miklós – Krausz Tamás. L’Harmattan. Budapest. 2008. 119-120.o 

Ackermann Sándor Putyin játéka – Oroszország és a futball – Helikon kiadó (2018)

MEGOSZTÁS