„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„John Foster Dulles (jobbra) az Egyesült Államok külügyminisztere volt 1953 és 1959 között. John Wilsey történész Dullest a hidegháború építészének nevezete, és ennél tömörebben nem is lehet összefoglalni Dulles politikai tevékenységét”
Fotó:EUROPRESS/ACME NEWSPICTURES/AFP
Nem lehet kétségbevonni, hogy a magyar kormányfő meghatározó alakja lett az 1989-es rendszerváltozásnak, és bátran kiállt a szovjet csapatok kivonása mellett.
A kormányfő politikai tanácsadója, Orbán Balázs tájékoztatója szerint a rendvényen elhangzott: „Orbán Viktor miniszterelnök a magyar nemzet elkötelezett védelmezője, beleértve a határon belüli magyarokat és a trianoni békeszerződés által az anyaországtól elszakított magyarokat is. Megújította a magyarországi médiavilágot, hogy az a nemzeti érdekeket szolgálja, ne pedig az internacionalista elitek érdekeit. Kerítést épített Magyarország déli határa mentén, hogy megakadályozza az illegális bevándorlók bejutását az országba. Olyan adópolitikát hozott létre, amely támogatja a gyermekvállalást, és jelentősen csökkenti az adóterheket, ha a családok három vagy több gyermeket vállalnak.” Meglepően pontos helyzetértékelés és különösen érdekes, hogy még a trianoni békeszerződés is megemlítésre került.
„Kétségtelen, hogy a magyar miniszterelnök és ezzel Magyarország rendkívüli tekintélyt vívott ki magának a nemzetközi politikában. Különösen az elmúlt három háborús év során, amikor következetesen kiállt a béke mellett. Mindezt az Európai Unió olyan elnöksége idején, amely egyértelműen az amerikai mélyállam, vagy mondjuk úgy, a globális háttérhatalom ügynökeiből áll”
Orbán tehát a fősodratú politika és média célkeresztjébe került makacs ellenállásával és elképesztő szerencsénkre az Egyesült Államokban Donald Trump újra elnök lett, és hirtelen sok minden megváltozott. Természetesen az a jeges gyűlölet, amit Brüsszelben táplálnak Magyarország iránt, csak akkor fog megszűnni, ha ott is bekövetkezik egy rendszerváltás. Magyarországnak tehát minden kinyújtott, baráti kézre szüksége van, és arról nem Budapest tehet, hogy az Egyesült Államokban is sok félreértés van, különösen a közelmúlt politikai-történeti személyek megítélését illetően.
„John Foster Dulles az Egyesült Államok külügyminisztere volt 1953 és 1959 között. John Wilsey történész Dullest a hidegháború építészének nevezete, és ennél tömörebben nem is lehet összefoglalni Dulles politikai tevékenységét”
Főleg úgy, ha tudjuk, testvéröccse az az Allen Dulles, aki 1953-tól hivatalosan is a CIA igazgatója lett. Ez a testvérpár olyan szorosan összehangoltan irányították az amerikai külpolitikát, hogy nyugodtan lehetne Dulles-korszakról beszélni. A Dulles testvérek ügyvédi karrierjüket a rendkívül befolyásos Sullivan and Cromwell ügyvédi irodánál kezdték, amely főleg nagyvállaltok képviseletével foglalkozott, mint a United Fruit, a Standard Oil, vagy a német IG Farben, amely a Cykon B-t gyártotta.
John Foster Dullest 1987-ben az amerikai történelem öt legrosszabb külügyminisztere közé sorolták az Egyesült Államokban. Stephen Kinzer amerikai történész kifejezetten károsnak tartja Foster külügyminiszteri működését és személyét sem kímélte:
„Nagyon visszataszító. Arrogáns, öntelt és prűd volt. Még a barátai sem szerették”
Kinzer a vietnami fiaskó teljes felelősségének terhét Fosterre hárítja, mondván,,,John Foster Dulles volt a leginkább felelős az Egyesült Államok vietnami beavatkozásáért”. A Dulles testvérek öröksége egyáltalán nem egyértelműen pozitív az amerikai történészek körében. Foster Dulles külügyminisztersége idején a következő főbb események történtek:
– Az amerikai és brit hírszerzés 1953-ban megdönti a törvényesen megválasztott Mohammad Mossadegh iráni miniszterelnök kormányát, mivel Mossadegh államosítani akarta az iráni-brit olajvállalatot (AOIC). Brit segítséggel és Kermit Roosevelt vezetésével puccsot robbantottak ki amerikai pénzen, Mossadeghet letartóztatják és haláláig háziőrizetbe került, minisztereit, híveit bebörtönzik, megkínozzák, néhányat kivégeztek. Foster Dulles adta ki az utasítást öccsének, hogy dolgozzák ki a tervet az iráni kormány megbuktatására, ez lett az Ajax-hadművelet.
„Az amerikaiak visszahozták a hatalomba a korrupt Reza Pahlavi sahot, ezzel megakasztották az országban megindított reformokat, ami egyben akadálya is lett Irán polgári fejlődésének, ami a mai napig megnehezíti érezteti hatását”
– A CIA 1954-ben pszichológiai eszközökkel megdönti a kis Guatemala törvényesen megválasztott kormányát, és a polgári Jacobo Árbenz elnököt. Ezt megelőzően éveken át olyan diplomáciai és sajtó hadjáratot indítottak Árbenz ellen – mondván, hogy kommunista -, hogy ennek nem is lehetett más az eredménye, mint államcsíny. Valójában az történt, hogy Árbenz érdeksérelmet okozott az amerikai United Fruit óriásvállalatnak, a parlagon heverő földjeinek a fölvásárlási szándékával. (Mint említettük Foster Dulles korábban annál az ügyvéd cégnél dolgozott, amely a United Fruit ügyeit intézte.) Washingtonban attól féltek, hogy ezt a lépést továbbiak fogják követni, ami az amerikai vállalat további gyengüléséhez vezet, ez pedig az amerikai befolyás csökkenését is jelentette volna, hiszen a United Fruit mint egy óriás polip szívta el a Latin-Amerikai országok gazdasági energiáit.
„Guatemala az államcsínyt követően jobboldali diktátorok kezébe került, ahol a polgárháború és a népirtás 250 ezer ember halálát okozta”
– 1954 Genf. Miután a francia gyarmatosító erők vereséget szenvedtek Dien Bien Phu-nál, elkerülhetetlen volt béketárgyalásokat folytatni, amire Svájcban került sor. Az Egyesült Államok nagyon komoly támogatást adott fegyverben, pénzben a franciáknak, hogy Vietnámot (Indokínát) megtarthassák, de ez mégsem sikerült. A vietnámi nemzetvezető, Ho Si Minh az országa egyesítését akarta keresztül vinni, és ezt akadályozta meg Genfben Foster Dulles külügyminiszter, nem is írta alá a szerződést és ezzel szabad kezet kaptak az ország felett. Foster megfelelő mennyiségű pénzzel elküldte Vietnámba a CIA egyik ezredesét, aki jártás volt a fekete hadműveletekben, és Dél-Vietnámban létrehoztak egy bábállamot. Kezdtek érkezni az amerikai ,,katonai tanácsadók” és a dél-vietnámi állam olyan rendőrállammá változott, amely tízezreket börtönzött be, kínzott meg és végzett ki. Kína és a szovjetek látták, hogy a Dulles testvérek mesterkedése semmi jót nem ígér a jövőre nézve, és valóban tíz év alatt odáig rontották a szembenállást, hogy végül az Egyesült Államok is harcoló csapatokat küldött 1965-ban Vietnámba.
„A második vietnámi háborúnak (1965-1973) megközelítőleg 3-3,5 millió vietnámi áldozat lett az eredménye”
David Talbot szerint Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála lehetőséget adott az Eisenhower-kormánynak, hogy újraértelmezze az Egyesült Államok kapcsolatát Moszkvával, mivel a Kreml új vezetői megkezdték a desztálinizáció folyamatát. Foster azonban továbbra is kemény vonalat sürgetett a szovjetekkel szemben, mondván, hogy az „működik”. A külügyminiszter arra is képes volt, hogy szigorúan figyelmeztette Eisenhowert, ne mosolyogjon a szovjet tisztviselőkre, és ne fogjon velük kezet az 1955. júliusi genfi csúcstalálkozón.
„Eisenhower elnök számára évek kellettek, amíg átlátta, hogy a saját külügyminisztere és a CIA valami egészen más játékot folytat, mint ami a feladata lenne”
Talbot szerint „külügyminiszterként Fosternek sikerült aláásnia vagy eltérítenie minden egyes bizonytalan lépést, amelyet az elnök a Szovjetunióval való enyhülés felé tett”. Tehát érdekes módon a szovjetek, Hruscsov kezdeményezte, hogy meginduljon valamiféle közeledés, de ezt az amerikai külügy, és persze a CIA folyton elhárította. Miközben az amerikai külügyminiszter nukleáris csapással fenyegetőzött például Vietnám esetében, addig testvére, vagyis a CIA embereket likvidáltak világszerte. Ez az erőszak két szintjét jelentette. Az Egyesült Államok tehát állandó háborús lázban égett, mert ez ,,erősítette meg az ország politikai és katonai hierarchiáit, és gazdagította az egyre militarizáltabb vállalati szektort. Ez volt az uralkodó csoport létezésének igazi éltetőereje.” (Talbot: The Devil’s Chessbord. 2015.)
Különös, de John Kennedy elnök meggyilkolása, annak eltitkolt részleteinek kutatása tárta föl leginkább, hogy az Egyesült Államok legmagasabb körei valójában egyetlen ügyet szolgáltak, az amerikai imperializmust, az amerikai gazdasági hegemónia kiterjesztését.
„Másképpen fogalmazva, a hadiipari komplexum állandó kiszolgálása történt azáltal, hogy szerte a világban konfliktusokat és háborúkat provokáltak. Ehhez pedig jó ürügy volt az antikommunista propaganda, mint ahogy később a terrorizmus elleni háború című fejezet”
Az amerikai imperializmus, pontosabban a birodalmi terjeszkedés politikájának képviselői számára elfogadhatatlan volt, hogy az egyes országok ne foglaljanak állást a hidegháborúban. Foster Dulles számos el nem kötelezett ország vezetőjét bosszantotta fel, amikor 1955. június 9-én egy beszédében azt állította, hogy „a semlegesség egyre inkább elavulttá vált, és – kivételes körülményektől eltekintve – erkölcstelen és rövidlátó felfogás”. Vagyis mindenkit megbélyegeztek, aki nem szolgálta ki teljes mértékben az amerikai érdekeket, és dacolni mert Washington akaratával. Foster Dulles 1959-ben halt meg vastagbélrákban és a vele lojális John Wilsey szerint az egész világ gyászolta, ami azért eléggé kérdéses állítás.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Rimely Andras says:
Orban Viktor “Megújította a magyarországi médiavilágot,”
ennek kovetkezteben a magyar jobboldali media tele van exkomcsival..
Nagysikereu megujitas/..Grats.
Stier Gábor says:
Háát, igen…