„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
A leves neve a „hásel” örmény szóból ered, ami lefordítva „főttet” jelent. A hás többféle módon készíthető el: kerülhetnek a fazékba különböző marhacsontok, húsok és marhapacal is, vegyesen. Előre elárulom, hogy én ezúttal a hás húsos, marhapacalos változatát készítem el, mert sokkal izgalmasabb a szokásos leveseknél.
Ez az étel régen a szegények eledele volt, akkoriban ugyanis a csontok és a belsőségek nem számítottak értékes hozzávalónak. Manapság a hás már az előkelő éttermek sláger ételei között szerepel. Aki evett már ilyet, az tudja rá a választ. Aki még nem, annak ideje kipróbálni. Ez az erőleves igazából kocsonyaállagú lenne, ha megdermedne, mivel azonban forrón eszik, még találó is lehet a „forró kocsonya” elnevezés.
Az örmények a hást előszeretettel fogyasztják reggelire. Nagyon kalóriadús, így elfogyasztását követően órákig senki sem fog arra gondolni, mit is enne ebédre. Sokan esküsznek a leves gyógyító erejére is, betegségből történő lábadozáskor érdemes fogyasztani egy tállal belőle. De egy átmulatott éjszaka után is segíthet csökkenteni a másnaposság tüneteit. Így hát nem is csoda, hogy újév másnapján tradicionálisan fogyasztják, és az ünnepi asztalok elengedhetetlen fogása szokott lenni.
A hás elkészítésére elég időt kell szánni, semmiképpen sem lehet röptében megfőzni: ha komolyan veszük, egy teljes napig tart. És miért ne vennénk komolyan? Hiszen ha valamit csinálunk, tegyük azt lelkiismeretesen. Azt mondom kezdjünk bele, készítsük el együtt ezt a különleges levest!
Hás
Hozzávalók:
1 kg lábszár, 1 kg pacal, lavas-örmény pitakenyér (ez utóbbi helyettesíthető más kenyérfajtával is), 1 fej fokhagyma, 1 vöröshagyma, 1 csomag petrezselyem vagy koriander, 1 kevés bazsalikom, 4-5 szem szegfűszeg, só, bors
A marhalábszárat áztassuk be hideg vízbe, minimum 24 órára. Amikor csak eszünkbe jut, de legalább 4 óránként, cseréljük a vizét. A hús színe a sok áztatástól megváltozik, már-már fehérhússzerűvé válik. A hús vértartalma kiázik, a hús rostjai fellazulnak, és igazából ez is a cél.
Ha ezzel megvagyunk, tegyük fel bő vízben, lassú tűzre főni a marhahúst. Aki gondolja, tehet hozzá még csontokat is, én most nem tettem. Ne fűszerezzük meg semmiképpen sem az ételt! Ha felforrt a víz, tegyük hozzá egészben a vöröshagymát úgy, hogy a hagyma oldalába szúrjuk bele a szegfűszeg szemeket. Körülbelül 4 óra hosszat főzzük. Ekkor vegyük ki a hagymát a fazékból, és tegyük a leveshez a szintén előfőzött, jól megtisztított, felcsíkozott pacalt, és főzzük további 1-2 órán keresztül. Ha helyesen „dolgoztunk”, akkor láthatjuk, hogy a hús teljesen szétmállik a levesben. Ezennel kész is vagyunk.
A levest zúzott fokhagymával, petrezselyemmel vagy korianderrel és az elengedhetetlen lavassal kínáljuk. A lavast, vagyis a lepénykenyeret pirítsuk meg tálalás előtt, és tördeljük apró darabokra, úgy kínáljuk a leveshez. Közvetlen tálalás után szokás a hást sózni és borsozni, de anélkül is érdemes megkóstolni.
Még egy tál forró kocsonyát?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
