„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Eurázsia Központ
Narendra Modi indiai kormányfő Donald Trump amerikai elnökkel 2025. február 13-án Washingtonban
Fotó:EUROPRESS/Indian Press Information Bureau/ANADOLU/AFP
Donald Trump beiktatását követően az úgynevezett globális Dél felemelkedő államai arra kellett rádöbbenjenek, hogy „forradalmi erőből”, a világrend átalakítóiból hirtelen „konzervatívokká” váltak. Az 1945 utáni globális rend az Egyesült Államok dominanciájára épült. Bár az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ) az amerikaiak akaratát a hidegháború éveiben még ellensúlyozta a Szovjetunió, az olyan szervezetekben, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy a Világbank, az amerikai dominancia már korán érvényesült. 1991 után pedig már egyértelműen egypólusú világrendről beszélhettünk.
„Csakhogy az elmúlt évtizedekben a <globális Dél> államainak jelentősége egyre nőtt. Mivel ezek az országok területüket, lakosságukat és immár gazdasági súlyukat tekintve is többségbe kerültek világviszonylatban, közös érdekeik mentén a nemzetközi szervezetekben is egyre jobban érvényesíteni tudták a szavukat. Az egyik fő közös törekvésükké pedig éppen az amerikai vezetésű egypólusú világrend lebontása vált”
Különösen érzékelhetővé vált ez a törekvés a BRICS tavalyi, kazanyi csúcstalálkozóján, amelynek zárónyilatkozatában a tagországok éppen a fentebb említett szervezetek reformjának szükségességére hívták fel a figyelmet. Az Egyesült Államok által kialakított és fenntartott nemzetközi szervezetrendszer tehát folyamatosan mások kezébe csúszott át – többek között a riválisnak tekintett Kínáéba –, ez a tendencia pedig a jövőben is várhatóan erősödni fog.
„Washington ezért úgy döntött, előreugrik néhány évet, és a régi rend pozícióinak védelme helyett egyből az új rend kialakításába kezd bele, hogy a bi- és unipoláris után a multipoláris világrendet is az igényeinek megfelelően alakíthassa”
Ebbe a folyamatba illeszkedik az Egyesült Államok kiléptetése a klímaegyezményből vagy az Egészségügyi Világszervezetből (WHO), a UNESCO-tagságának felülvizsgálata, és az ENSZ-ből való kilépésének felvetése.
A „globális Dél” országainak azonban – ahogy az Kazanyban is kiderült – nem érdeke a fennálló rendszer felborítása. Ők hosszú távú munkájuk gyümölcseként annak előnyeit szeretnék élvezni, az őket megillető helyet elfoglalva.
Az is látható, hogy míg az Egyesült Államok a saját erejére támaszkodna, és a nemzetközi kapcsolatokat versenyként fogja fel, ahol elsősorban üzleti alkukat lehet csak kötni, addig az elmúlt évek kínai és „déli” vezetésű együttműködései a főbb globális kihívásokra adott koordinált válaszok kialakítását tűzték ki célul.
„A <globális Dél> szemlélete tehát fenntartaná az elmúlt évtizedek globalizációját, csupán annak kulturális uniformizációra és morális imperializmusra épülő ideológiáját vetné el. Az Egyesült Államok ezzel szemben jelenleg két- vagy háromoldalú, szituatív megállapodások rendszereként tekint nemzetközi kapcsolataira, amelyeket állandó költség-haszon számításnak kell alávetni”
A közeljövő egyik központi kérdése ebből fakadóan az lehet, megmarad-e az amerikai külpolitika jelenlegi „forradalmi” hevülete, vagy – megfelelő feltételek esetén – inkább konszolidálódik a globális többség multipoláris rendjébe.
Az elemzést készítette: Kosztur András
(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója.)
(A cikk eredetileg az eurazsiamagazin.hu portálon jelent meg, a cikk itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
