Úgy tűnik, Vlagyimir Putyin és Joe Biden akarta a leginkább, hogy sikerüljön a hidegháborút idéző fogolycsere, amelynek érdekében mindkét oldalon történtek nehezen értelmezhető lépések. Kik voltak az ügylet kulcsfigurái, és miért futtatta majdnem zátonyra az alkut Alekszej Navalnij váratlan halála?

Hamisítatlan hidegháborús történet zajlott a napokban Oroszország és az Egyesült Államok között. Ezúttal nem a „kémek hídjának” nevezett Glienicke-hídon, hanem Törökországban cserélték ki a lebukott foglyokat, és az eset a szembenálló felek közeledése helyett ezúttal is inkább a hidegháborús idők visszatérését mutatja.

Vlagyimir Putyin ismét bebizonyította, hogy nem hagyja sorsukra a külföldön lebukott ügynököket, akik az orosz felfogás szerint igazi hazafiak, szemben azokkal a politikai aktivistákkal, akik a jelenlegi háborús helyzetben is az államot és a hadsereget gyalázzák. Ez a hozzáállás magyarázza azt is, hogy miért adott át 8 hazatérő oroszért (plusz két gyerek) cserébe 16 foglyot.

„Az orosz elnök számára egyértelmű siker, hogy a jelenlegi kiélezett háborús helyzetben is sikerült elérnie a csere kulcsfigurájának számító Vagyim Kraszikov kiadatását. Sikerként könyveli el az amerikai állampolgárok hazahozatalát Joe Biden is, aki a hektikussá vált belpolitikai helyzet és a visszalépése ellenére megmentette a nehezen tető alá hozott alkut”

Az ügylethez igyekezett jó arcot vágni Olaf Scholz német kancellár, aki feltehetően csak Joe Biden kedvéért adta be a derekát. Nem őszinte az örömük azoknak sem, akik úgy látják, a Kraszikov kiszabadítását elvi kérdésnek tekintő Putyin akarata érvényesült, a csere aránytalan, a Nyugat a Fehér Ház vezérletével komoly engedményt tett Oroszországnak a gyilkos Kraszikov kiadásával. Mint megállapítják, Kraszikov nem egyszerű ügynök, az FSZB elit egységében, a Vimpelben szolgált. Az amerikai újságírók és az egykori tengerészgyalogos, valamint az orosz ellenzékiek szabadságának az ára ugyanis a Berlinben a grúz-csecsen Zelimhan Hangosvilit fényes nappal likvidáló FSZB ügynök hazaengedése. Az ügylet bírálói különösen nehezen emésztik meg azt a tényt, hogy Moszkvában hősöknek kijáró fogadtatásban részesült Vagyim Kraszikov és a vele együtt szabadult ügynökök, hackerek.

„A történet nem ma kezdődött. Az orosz elnök már Joe Biden elnökké választása után, ominózus genfi találkozójukon javasolta, hogy a két ország titkosszolgálatai hozzanak létre egy csatornát a foglyok kicserélésére”

Már ez is a hidegháborús időket idézte, amikor a diplomáciai csatornák megkerülésével szintén a szolgálatok intézték a kémek és politikai foglyok cseréjét. Vlagyimir Putyin számára a 2019-ben Berlinben letartóztatott, majd életfogytiglani börtönre ítélt Kraszikov sorsa nem volt közömbös. A nyugati titkosszolgálatok ezt látva azt feltételezték, hogy Kraszikov Putyin személyes testőre volt, míg az Oroszországgal foglalkozó nyugati elemzők arra jutottak, hogy kapcsolatuk arra az időre datálódik, amikor elnök még Szentpétervár polgármester-helyetteseként dolgozott.

„A fogolycsere másik főszereplője Evan Gershkovich, a The Wall Street Journal újságírója a nyugati narratíva szerint Kraszikov kiadatását nyomatékosítandó került a képbe”

E magyarázat szerint az orosz hatalom lényegében túsznak, a későbbi hasonló ügyletek megtámogatására tartóztat le nyugati állampolgárokat. Felhívják a figyelmet arra, hogy 2022 után látványosan megnőtt az Oroszországban letartóztatott amerikai állampolgárok száma. Ennek kapcsán azért jegyezzük meg, hogy orosz szempontból kémkedésnek számít az is, ha az újságíró a CIA szerint nem az amerikai államnak, hanem cikkéhez gyűjtött információkat az orosz hadiipar egyik fellegvárának számító, Nyizsnyij Tagilban lévő UralVagonZavod környékén. Az minden esetre árulkodó, hogy ugyanaz volt a kihallgatója, mint a másik, kémkedésért már jóval korábban elítélt amerikainak, Paul Whelannak. Hamar kiderült, hogy az amerikaiakat Kraszikovra cserélhetik ki, és erről folynak tárgyalások. Nem véletlen, hogy Gershkovich és felesége levelezésében gyakran emlegettek egy bizonyos „németet”.

„Berlin az amerikai nyomás ellenére húzódozott Kraszikov kiadatásától, egy idő után azonban megtört, és a börtönben ülő, egyre rosszabb egészségi állapotban lévő orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij ellenében hajlandó lett volna kiadni az FSZB ügynökét”

Az ügylet alakulásának ebben a szakaszában a többi politikai foglyot külön ügylet keretében az amerikaiakra cserélték volna. Közben Putyin nem egyszer sejtelmesen üzent a Biden-adminisztrációnak, hogy reményei szerint sikerül majd megegyezni a fogolycseréről. A kérdés „meglepő” módon felmerült az egyik nemzetközi sajtótájékoztatón, majd Tucker Carlson interjújában is, amelyben az orosz elnök igazi patriótának nevezte Kraszikovot. Az amerikai újságíró állítólag arra akarta megkérni Putyint, hogy Gershkovichot a beszélgetéssel egyidőben bocsássák szabadon. Az orosz elnök azonban emelte a téteket, és az említett narratíva szerint az ügylet felgyorsítását szolgálta, hogy az újságírót nemrégiben 16 évi börtönre ítélték.

„Németország eleve komoly ellenállást tanúsított Kraszikov kiadatásának kérdésében, mert az általa elkövetett gyilkosságot állami terrorizmusként értékelte”

Ráadásul Navalnij halála ismét elbizonytalanította Berlint, és egy időre le is álltak az egyeztetések. A legmagasabb amerikai szinten győzködték Scholzot, és a döntést megkönnyebbítendő kapcsoltak be az ügyletbe több ismert orosz politikai aktivistát is, ami egyébként szintén rávilágít a csere aránytalanságára. Persze, ezt egyes orosz körökben éppen ellenkezőleg látják, de azért jegyezzük meg, hogy Ilja Jasin vagy az ifjabb Kara-Murza kiadatása nem rázza meg az orosz közvéleményt.

„Alekszej Navalnij váratlan halála mellett az amerikai belpolitika egyre viharosabbá válása veszélyeztette az ügylet nyélbe ütését”

Joe Biden azonban belső források szerint a növekvő problémái ellenére is végig aktívan részt vett a fogolycsere előkészítésében. Az elnök kiemelten fontosnak tartotta az amerikai állampolgárok hazavitelét, és július 21-én még Robert Golob szlovén miniszterelnököt is felhívta, ugyanis Ljubljanában bizonyos jogi nehézségek miatt megakadt a két börtönben ülő orosz kiadása. Biden azért is sietett, mert a csapatának véleménye szerint Trump győzelme esetén a nagy nehezen meggyőzött európai szövetségesek elállnak a közreműködéstől.

Ezt a cserét tehát évekig készítették elő, és a váratlan nehézségek ellenére is siker koronázta az erőfeszítéseket. Mégpedig azért mert mind Putyin, mind pedig Biden személyes sikereként tekintett az ügyletre. De emellett kellett ehhez az is, hogy a két ország között a feszültségek ellenére is működnek bizonyos csatornák.