Ellenségként kezeli Kijev Magyarországot

Lassan már mindenki elfelejti, hogy a magyar-ukrán kapcsolatokat a kárpátaljai kisebbség jogainak durva csonkítása hűtötte le. Az Ukrajna fegyveres támogatása és európai integrációja körüli nézetkülönbség tovább rontotta a helyzetet, és az Orbán Viktor megbuktatását nyíltan célként kitűző Kijev ma már a politikai zsarolástól sem riad vissza. A viszony eldurvulását megalapozta a Magyarországot ellenségként felépítő ukrán narratíva, mint ahogy nem segíti a konszolidációt az sem, hogy Ukrajna kérdése a magyar választási kampány központi témájává vált. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

„Nem szabad tehát elfelejteni, hogy a kétoldalú viszony megromlását az erőszakos ukránosítás, pontosabban a kárpátaljai magyarság jogainak ebből következő sérülésére válaszként adott magyar fellépés váltotta ki”
Fotó:EUROPRESS/Sergiy Gudak/AFP

Magyarország és Ukrajna között a függetlenné válás utáni kétségkívül erős és bíztató kezdés után már jóval a háború kitörése előtt megromlott a viszony. Méghozzá a kisebbségi kérdés sajátos, az európai normákkal összeegyeztethetetlen ukrán kezelése miatt. Jellemző, hogy már a diplomáciai kapcsolatok legfontosabb dokumentumának nevezhető alapszerződés magyar és ukrán nyelvű szövege – bár a hivatalos formula szerint mindkét szöveg egyaránt hiteles – éppen az oktatás nyelvére vonatkozó kitételben tér el egymástól. Az alapszerződéshez tartozó nyilatkozat a kisebbségek jogainak biztosításáról magyar nyelven kimondja, a felek egyetértenek abban, biztosítják annak lehetőségét, hogy „a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak”. Ukrán nyelven viszont az „és” helyett a „vagy” kötőszó szerepel, amely egészen más értelmezést tesz lehetővé.

„A független Ukrajna eddigi több mint három évtizedét a népesség drasztikus fogyása mellett alapvetően meghatározta az úgynevezett nyelvprobléma, amit a belpolitika a nemzetépítés legkevésbé sikeres projektjeként kezel”

Az 1996-os alkotmány szerint az államnyelv az ukrán, amelynek használata azonban nem általános. Nemcsak a nem ukrán lakosság, hanem az ukrán népesség számottevő része – beleértve a prominens politikusi réteg képviselőit is – nem használja az államnyelvet. Ebben a kontextusban nem meglepő, hogy a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját az ukrán parlament ugyan először 1999 decemberében elfogadta, ám a vonatkozó törvényt formai hibákra hivatkozva az Alkotmánybíróság érvénytelenítette. Végül 2005-ben ratifikálták, a vonatkozó törvény azonban paradox módon gyakorlatilag szűkítette az Ukrajnában addig gyakorolt nyelvi jogokat. A Charta gyakorlati alkalmazása és a védett nyelvek listája azonban folyamatosan változik,  legutóbb például 2025 végén fogadta el az ukrán parlament azt a törvényt, amely javasolja az orosz nyelv kizárását a Kisebbségek és Nyelvek Európai Chartájából.

„Az ezredforduló után számos törvény és egyéb alacsonyabb rendű jogszabály érintette kedvezőtlenül a nem államnyelvet beszélőket”

Minden területen jogszabályba foglalták az ukrán nyelv kizárólagosságát. Különösen felerősödött ez a tendencia az úgynevezett narancsos forradalom után. Hátrányok érték az anyanyelvi oktatást is, elsősorban azáltal, hogy a felsőoktatásba való felvételizés lehetőségét az ukrán nyelvű emelt szintű érettségihez kötötték, amit az oktatási intézményektől független regionális vizsgaközpontokban kell letenni. De az illetékes oktatási tárca már 2008 májusában előállt azzal a javaslatával is, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolákat kétnyelvűvé kell tenni.

Az első Majdan, azaz 2004 után egyre inkább lábra kapó ukrán nacionalizmus, ezzel párhuzamosan a kisebbségek zaklatása egyre közvetlenebb módion befolyásolta a kárpátaljai magyarság életét is. Kezdődött mindez a Kárpátalján is egyre gyakrabban megjelenő radikálisan nacionalista szervezetekkel, amelyek provokatív akcióikkal szép lassan megingatták az etnikumok között ebben a régióban korábban meglévő békét. A nyelvhasználat kérdésének kezelése szorosan követte a politikai helyzet alakulását. Így Viktor Janukovics elnöksége idején például javult a helyzet, és ebben a szellemben a 2012-es nyelvtörvény elidegeníthetetlen emberi jogként határozta meg a nyelvi identitás szabad megválasztásának jogát.

„Az ukránosítás 2014 után azonban szintet lépett, és hivatalos ideológiává válva egyre erőszakosabb formákat öltött, ami mindenek előtt a nyelvhasználatot és az oktatást érintette”

Nem véletlen, hogy a második Majdan után a parlamentben többségbe került nemzeti radikálisok egyik első intézkedésükként 2014. február 23-án törvényt fogadtak el a nyelvtörvény hatályon kívül helyezéséről. Igaz, ezt a Krímből és a forrongó Donbasszról érkező riasztó hírek, több külföldi állam tiltakozásának, valamint az ukrán értelmiség józanságra intő megszólalásai nyomán Olekszandr Turcsinov házelnök akkor nem írta alá.

Kijev célkeresztjébe elsősorban Kelet-Ukrajna és az orosz nyelv használata került, ám ez a politika kiterjedt a többi kisebbségre is, így aztán a korlátozások a kárpátaljai magyarságot sem kerülték el. A kisebbségi jogokat elvétele 2015-től felgyorsult, és ez a folyamat az oktatási és nyelvhasználati törvényekkel 2017-ben érte el a csúcspontját.

„Ezt már a magyar kormány sem hagyta szó nélkül. Míg korábban csak a kétoldalú tárgyalásokon emelt kifogásait e gyakorlat ellen, ezután nyíltan, a nemzetközi porondon egyebek mellett a NATO–Ukrajna Tanács működésének a blokkolásával igyekezett felhívni a problémára a figyelmet”

Egy amerikai államtitkári szintű párizsi egyeztetés kivételével nem sok sikerrel. A magyar kormány azonban nem adta fel, és Ukrajna európai integrációjának is a feltételéül szabta a kisebbségi jogok visszaállítását. Az Európai Bizottság részéről ugyanakkor sajátos módon inkább a magyar kormányra nehezedik nyomás annak érdekében, hogy engedje el a követeléseit a Kárpátaljai magyarok jogaival kapcsolatban. Budapest azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajnának vissza kell adnia a 2015 óta elvett nemzetiségi jogokat. Látva az eltökéltséget, Kijev megpróbálja az alapkérdést lényegében megkerülő gesztusokkal kifogni a szelet a vitorlából. Az ukrán parlament 2023 decemberében és 2024-ben módosította az oktatási és nyelvhasználati törvényeket, amelyek némileg enyhítettek a 2017 óta szigorodó szabályokon, visszaállítva bizonyos kisebbségi jogokat a kárpátaljai magyarok számára is. Bár a törvények továbbra is az ukrán nyelv szerepét erősítik, a módosítások közelebb kerültek a magyar követelésekhez.

„Nem szabad tehát elfelejteni, hogy a kétoldalú viszony megromlását az erőszakos ukránosítás, pontosabban a kárpátaljai magyarság jogainak ebből következő sérülésére válaszként adott magyar fellépés váltotta ki”

Az egyre látványosabb elhidegülés közepette – egyebek mellett éppen e politika miatt – kitört a háború, amely még inkább elmérgesítette a kétoldalú viszonyt azzal, hogy a magyar kormány kezdettől a béke mellett kiállva az európai fősodorral is szembe menve humanitárius segítséget nyújt, ám fegyverekkel nem támogatja Ukrajnát. További feszültségek forrása volt az ukrán uniós csatlakozás előtérbe kerülése, amelyet Budapest blokkol. Itt már csak részben a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak sérülése az ok. Természetesen ez is a koppenhágai kritériumok körébe tartozik, ám ez csak része a problémának. Az integrációra egyébként sem áll készen sem Ukrajna, sem pedig maga az Európai Unió. Kijev és Brüsszel is hajlamos átsiklani azon a tényen, hogy Magyarország nem általában ellenzi a csatlakozást, belátható időn belül azonban ennek a feltételeit nem látja megvalósíthatónak. Ha pedig Ukrajna már 2027-ben csatlakozna az Európai Unióhoz, az Orbán Viktor szerint beláthatatlan következményekkel járna Európa számára. Ugyanakkor egyfajta szorosabb kötődést egyáltalán nem zár ki a magyar kormányfő sem.

A magyar lépésekre válaszul az ukrán fél az utóbbi években egyre durvább kampányt folytat Orbán Viktor és kormánya ellen. Magyarországot az ukrán média és a politikai elit majdhogynem Oroszországgal egy szinten, ellenségként kezeli. A helyzetet csak tovább rontja, hogy Ukrajna támogatásának és európai integrációjának a kérdése a magyar közélet és a pártharcok egyik központi kérdésévé vált, és ma már a választási kampány egyik fő témája.

„Ez, valamint a magyar hivatalos álláspont érthető módon nem tetszik Kijevnek, ez azonban nem hatalmazza fel arra, hogy beavatkozzon a magyar választásokba”

Erre már tavaly ősz óta, többek között egy kormányközi bizottság felállításával készül, és az ukrán fővárosban nyíltan nemzeti érdekként kezelik Orbán Viktor megbuktatását. Ennek a törekvésnek a részeként értelmezhető elsősorban a Barátság kőolajvezetéken a szállítás leállítása. A vezeték egyik kiegészítő állomását ért támadás erre csak jó ürügyet adott. Ezt ukrán elemzők nyíltan el is mondják, és a radikálisabb megszólalók részéről ez a retorika még kiegészül Magyarországgal szembeni fenyegetésekkel. A Druzsba körül történtek jól illeszkednek abba a konkrétan az energetikai szférát érintő törekvésbe is, hogy Ukrajna mindenek előtt Moszkva gyengítését, a háború finanszírozásának megnehezítését szem előtt tartva végképp leválassza Európát az orosz energiahordozókról. Ebben élvezi Brüsszel és Washington hallgatólagos támogatását is. A mostani lépés ilyen értelemben csak újabb fejezet abban a történetben, amelynek részei az Északi Áramlat felrobbantása, a Török Áramlat ellehetetlenítését célzó, majd a Barátság vezetéket érintő kísérletek és támadások. Ebbe a gondolkodásba illeszkedik, hogy Kijev azonnal felajánlotta a Druzsba helyett az Odessza-Brodi vezetéket, amelyen a Dél-Kaukázusból és Közép-Ázsiából jöhetne Európa felé a kőolaj.

„Ennek a gondolkodásnak a jegyében építette fel Kijev az elmúlt években azt a narratívát, amelyben Magyarország úgymond Oroszország szövetségeseként ellenség”

Ellenség, mert nem támogatja fegyverekkel a háborút, nem tartja időszerűnek Ukrajna európai integrációját, ráadásul még orosz gázt és olajat is vesz. Ehhez jön még a narratívát megerősítendő az az agyrém, hogy Budapest nemcsak állampolgárságot ad a kárpátaljai magyaroknak, de állítólag Kárpátalja elcsatolására is készül. Ebben a hangulatban Magyarországot, a magyar kormányt lejárató cikkek sora született, és épült fel nem utolsó sorban az európai fősodor narratívájába illesztve az a kép, amelyben Orbán Viktorral az élen Magyarország Ukrajna ellensége. Közben azt már szép lassan mindenki el is felejti, hogy miért is romlott meg a két ország között a viszony.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com