//Együnk teát!

Együnk teát!

Ilyenkor télen jólesik egy melegítő ital. Bizonyosan mindenkinek megvan a maga kedvence, melyek egyike kétségtelenül a tea. Nincs is annál jobb, mint amikor a téli fagyos hidegből betérve, átfázva „szürcsölgethetünk” egy testet, lelket melengető forró italt. A teakultúrának hatalmas irodalma létezik, hiszen a teafogyasztásnak egyrészt nagy múltja van, másrészt a tea szeretete sokakat rabul ejt. Mint közismert, Oroszországban is komoly kultusza van a teázásnak. Ázsia közelsége, az országon áthaladó régi teakaraván útvonala, a hosszan elnyuló hideg évszak mind-mind elősegítették a teázás elterjedését. Hatalmas területről, sok népről, nagy országról lévén szó, Oroszországon belül vannak népcsoportok, amelyek sajátos teázási szokással büszkélkedhetnek.

A Dzsomba név alapján sokunknak Ázsia jut az eszébe, nagyon helyesen. Hallottak már a kalmükökről?

A kalmükök Közép-Ázsiából származnak, és egy, a nyugat mongol törzshöz tartozó buddhista népcsoporthoz tartoznak. Sokáig a Bajkál-tó környékén elterülő erdőségekben élték mindennapjaikat. Dzsingisz kán uralkodása alatt fontos bizalmi feladat is hárult a kalmükökre, hiszen a vezér főhadiszállásának hűséges őrzői voltak. Hajdanán a nomád életmódra berendezkedett nép állattenyésztéssel foglalkozott, melyhez a végtelen sztyeppék ideális feltételeket biztosítottak.
A kalmükök azóta – több más nomád néphez hasonlóan – letelepedtek: választott lakhelyük a Kaszpi-tengertől észak-nyugatra fekvő terület, Kalmükföld lett.

„A kalmükök többé-kevésbé asszimilálódtak, de hagyományaik egy részét mind a mai napig őrzik és gyakorolják. Talán a legérdekesebb, gasztronómiával kapcsolatos szokásuk, hogy a húst földbe vájt kemencében sütik”

Még most is sokan szeretik ilyen formában elkészíteni az ebédrevalót. A procedúrát úgy kezdik, hogy raknak egy hatalmas tüzet. Amíg a tűz ég, addig a leölt állatot kizsigerelik. Mikor a tűz már leégett és elegendő parázs van, a parazsat széttolják, és középen egy nagyobb gödröt ásnak. A felforrósodott földbe helyezik a natúr, fűszerezetlen húst, de vannak, akik kívülről agyaggal kenik be a húst, leginkább a bárányt, mielőtt a verembe helyezik. Miután a hús a gödörbe került, betemetik földdel, majd felülről ráhelyezik az izzó parazsat. Ezt követően újra megrakják a tüzet, és a tűz alatt, a földben ott puhul, készül a hús. Az omlós húst elkészülte után általában azonnal tálalják és a fogást puszta kézzel eszik, evőeszköz nélkül. Nos, én most nem vállalkoznék eme fogás elkészítésére, ezért azt javaslom, térjünk vissza a teákhoz.

A teát mindenki másképpen fogyasztja. Vannak, akik cukorral, mézzel, lekvárral, rummal, borral, tejjel, tejszínnel tudják csak elképzelni a tea fogyasztását. De azért tényként konstatálhatjuk, hogy az igazi teások kizárólag magában isszák az italt. Így érvényesül annak valódi ízvilága. Most mégis egy olyan teát szeretnék bemutatni, mely nem önmagában érvényesül, hanem egyszerre többféle módon ízesített.

Ha már a kalmukökről volt szó, szeretném, ha közösen is megismernénk a kalmük teát, a dzsombát. A dzsomba annyira laktató ital, hogy a kalmükök nem „isszák”, hanem „eszik” a dzsombát. Bátran mondhatnánk akár azt is, hogy a dzsomba egy teás leves, hiszen ez az ital a teafüvön kívül mindenképpen tartalmaz tejet, állati zsíradékként vajat vagy birka zsírt, szerecsendiót, babérlevelet, fekete borsot és sót. Aki kedvet kapott egy egzotikus teázáshoz, tartson velem!

Dzsomba


Hozzávalók: 2 dl zöld tea, 2 dl tej, vaj, szerecsendió, 1 babérlevél, fekete bors, só

Az elkészítésnél lényeges, hogy – a megszokottól eltérően – a teafüvet ne a forrásban lévő vízbe tegyük, hanem hideg vízbe. Forraljuk fel a vizet a teafűvel együtt, adjuk hozzá a babérlevelet és főzzük 10 percen át. Ezután öntsük hozzá a tejet, majd forraljuk fel még egyszer. Ha felforrt a „levesünk”, tegyük félre hűlni, és adjunk hozzá egy teáskanálnyi vajat. A bátrabbak és akik igazán autentikus kalmük ízekre kíváncsiak, birkazsírt is kanalazhatnak bele. Én bevallom, egyelőre a vajas változatot készítettem el és kóstoltam. Miután a zsiradék feloldódott benne, fűszerezzük meg szerecsendióval és borssal. A végén ízlés szerint sózzuk is meg.
Az elkészítést követően ne rögtön fogyasszuk, érdemes pihenni hagyni úgy húsz perc erejéig. Különleges tea! Ahogy egy kalmük mondás tartja, vagy egyszer isznak belőle, vagy egy életre megszeretik azt. Puskin például egy életre elköteleződött mellette. És Önök, hogyan döntenek?

Pályafutásom mindvégig Oroszországhoz, illetve a posztszovjet térséghez kötődött és kötődik mindmáig. Tanulmányaimat Oroszországban végeztem, majd a légiközlekedés területén helyezkedtem el, kezdetben a Malév moszkvai külképviseletén, később a Malév FÁK térségbeli piackutatásáért feleltem. Egy szakmán belüli váltást követően a Pulkovo légitársaságot, majd annak jogutód cégét, a Rossiya Airlinest képviseltem Budapesten. Dolgoztam az Ukrán-Magyar Üzleti Klub vezetőségében is, annak – az ukrajnai elhúzódó válság miatt bekövetkezett – megszűnéséig. Az utóbbi években kisvállalkozóként folytatom pályafutásomat, különböző cégekben vagyok jelen. A moszkvater.com társalapítója és stratégiai tanácsadója vagyok. Hobbim a főzés, régi álmom egy vendéglátóipari egység üzemeltetése.