„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Sebestyén Márta írása a #moszkvater számára
A zsezkazgani táborban raboskodott Alekszandr Szolzsenyicin is
A szerző felvétele
Kazahsztán szívében helyezkedik el Zsezkazgan. Igazi vadon a sztyeppén. Körülötte csak az üresség. Sokak számára viszont ismerős lehet, hogy innét 145 kilométerre van az űrhajósok landolási helye. A Bajkonur űrállomás pedig mintegy 700 km-re terül el Zsezkazgantól. A szovjet űrprogram legnagyobb bázisa a bajkonuri űrrepülőtér, ahonnan 1961-ben fellőtték Jurij Gagarint. S legenda kering arról, hogy az asszonyok a helyi piacon dinnyét adtak el Gagarinnak, amikor földet ért.
– A SZORAKÉSZ Emlékbizottság immáron harmadszor járt Kazahsztánban azzal a küldetéssel, hogy újabb emlékművet állítsanak az ott raboskodó magyarok emlékének – mondta Menczer Gusztáv az Emlékbizottság tagja, aki testvérével Menczer Erzsébet elnökkel, és a SZORAKÉSZ tagjaival idén is felkeresték a Gulag poklát.
„Ezáltal már három magyar emlékmű emlékezteti az utókort a kommunista bűnökre, a kényszermunkatáborokra és az embertelen körülményekre”
Mi is a Gulag?
A kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó munkatáborok rendszerét értjük. A kényszermunkatáborok már a cári Oroszország korában is ismertek voltak. Lenin az 1917-es bolsevik forradalom után szintén munkatáborokba záratta politikai ellenfeleit. Az a táborrendszer, amit mi Gulagnak ismerünk 1930-ban jött létre. Sztálin alatt a kényszermunkatáborokba zártak száma gyorsan emelkedett, 1931-es 200 ezer fős létszám 1935-re 1 millióra, 1937-re pedig 2 millióra nőtt.
1939-ben Berija, a belügyi népbiztos elrendelte a GUPVI (Hadifogoly- és Internálótáborok Igazgatósága) felállítását. 1945-re a táborhálózat 350 főtáborból, és mintegy 4000 melléktáborból állt. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után indult meg a még életben maradt politikai és katonai foglyok hazaengedése, ami 1954-ben, majd 1956-ban vált széleskörűvé. A Gulag intézményét 1960-ban szüntették meg.
– Édesapám 2007-ben megjelent, A Gulag rabtelepei című könyvében emlékezik vissza a vészterhes időszakra – mesélte Menczer Gusztáv. – A rabokat úgy mozgatták egyik táborból a másikig, mint a sakktáblán a figurákat. Több táborban is megfordultak, oda vitték őket, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. A leghírhedtebb kolimai táborban is járt, ahol mínusz 60 fok alatti hőmérsékletet is megtapasztalhatott. A tábori körülmények leírhatatlanok voltak.
„A legtöbb fogoly az alultápláltság miatt veszett oda”
Édesapám még a Bajkál-Amur (BAM) vasútvonal építésében is részt vett. Sok mindent mesélt a kint tartózkodás borzalmairól, de a legtöbb részletet én is a könyvéből tudtam meg – mondta elgondolkodva Menczer Gusztáv.
Magyar emlékművek az egykori Gulagon
– Az első emlékmű az Alzsír-i női munkatábor területén áll, ahol magyar nők is raboskodtak. Az Asztanától mintegy 20 kilométerre levő lágerben 63 nemzetiségből származó 18 ezer nő szenvedett. Közülük a márványtáblákra 7200 nevet véstek fel, köztük 7 magyarét is. A másodikat 2018 szeptemberében avattuk Szpaszk nevű település közelében, körülbelül 30-40 km-re Karagandától. Itt magyar rabok névtelen sírjai is megtalálhatók. Ebben a táborban édesapám is megfordult – mondta Menczer Gusztáv. A vonat csak Karagandáig járt, onnan a raboknak gyalog kellett megtenniük az utat a táborig, sokszor hóban, mínuszokban.
– A harmadik emlékművet idén szeptemberben avattuk fel Zsezkazganban, ahol szintén raboskodtak és dolgoztak magyarok is. Zsezkazgan városának a neve a hírekből is ismerősnek tűnhet, mert Bajkonur közelsége miatt a város térségében érnek földet az űrből visszatérő űrhajósok – mesélte Menczer.
„Kazahsztánt viszont az űrprogram mellett beárnyékolja a Gulag, a kényszermunka táborok rendszere. Nekünk magyaroknak is szomorú emlékeink vannak, hiszen a politikai foglyokat ide hurcolták a kazahsztáni gyűjtőlágerekbe”
Itt embertelen körülmények között dolgoztatták őket. Egyetlen céljuk a túlélés volt. Ez a tábor arról is „nevezetes”, hogy Szolzsenyicin is itt raboskodott. Aki 1974-ben így írt erről:
„A kopár sztyeppen fütyörész a szél – nyáron tikkasztó, télen fagyasztó. Ezen a sztyeppen még soha nem nőtt semmi, de különösen nem a szögesdrót mögött. Itt gabona csak pékségben terem, és csak a raktárban hullámzik a rozs. Így akárhogy is töröd a derekad a munkában, még ha hasra fekszel, akkor sem kaparhatsz ki ebből a földből több ennivalót; annál többet sehogy sem kapsz, mint amennyit a parancsnok előír neked. De a szakácsok meg a különböző “segítők” meg a “lógósok” miatt még annyit sem kapsz. Lopnak itt a konyhán, lopnak a zónában, de előzőleg lopkodnak ebből a raktárban is. S akik lopnak, azok sohase fogják meg a csákány nyelét, te pedig csak túrd a földet, és fogadd el, amit adnak. S lehetőleg minél gyorsabban tűnj el az ablaktól. Aki bírja, marja!”
A múlt köszön vissza Zsezkazganban
„A Zsezkazgan név kazahból lefordítva az a hely, ahol a rezet ásták”
Már az 1800-as években rézföldeket fedeztek fel itt. Ez a város tulajdonképpen Kazahsztán kohászati központja, ahol bányák és gyárak működtek.
– A munkahelyül szolgáló gyárakat, lágereket és az egyéb kiszolgáló épületeket is a rabokkal építtették fel. Szinte hihetetlen, de a most is üzemelő nehézipari gyárak szinte abban az állapotban vannak, mint amikor az 1930-as évek vége felé megépültek. A városba belépve a múlt visszaköszön ránk – mondta Menczer Gusztáv.
A magyarok nyomában
A lágereknek mindig volt egy-egy központja, ahol a lágerparancsnokság működött és oda futottak be, ott gyűjtötték össze a dokumentumokat. Viszont a központ Moszkva volt, ide küldtek fel minden anyagot. A lágerek felszámolása után nem sok írásos anyag maradt a táborokban, a legfontosabbakat a fővárosba küldték. Elvileg az ottani levéltárakban fellelhetőek és kutathatóak a dokumentumok, de ez bonyolult engedélyezési rendszer után válik csak elérhetővé.
– Alapvetően a családi érintettség a fő szempont, azaz a személyes kutatást teszik elsősorban lehetővé. Sajnos már számos túlélőnek vagy a táborokban elpusztultaknak a családi kapcsolatait lehetetlenség megtalálni, akiket lehetett őket a Kárpótlási Hivatal Társadalmi Kollégiumának elnökeként édesapám már felkutatott – avatott be a részletekbe Gusztáv. Sikerült az orosz féllel megállapodni a dokumentumok kutathatóságáról is. Persze csak azokról, amelyek még megmaradtak. Ezért biztosan ki lehet jelenteni, hogy a névsor (kb. 800 ezer fő) sohasem lesz teljes – mondta szomorúan Menczer Gusztáv.
A kazah egyetem két, a témával foglalkozó történész professzora, Arajlim Muszagalijeva és Roza Musabekova a magyar érintettek segítségére van a további dokumentumok megtalálásában. A Gulag emlékévben a SZORAKÉSZ az EMMI segítségével újra kiadta Menczer Gusztáv már említett könyvét is, amely eljutott minden általános iskolába és gimnáziumba.
– Ennek ellenére nagy hiátust érzek a történelem oktatás terén e vészkorszak megfelelő bemutatásában, oktatásában. Ez azért is fontos, mert a múlt borzalmait nem szabad felednünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg ilyen szörnyűség, és hogy méltóképpen emlékezhessünk az áldozatokról, a sok szenvedést elviselőkről. Terveink szerint jövőre egy következő kazahsztáni helyszínen emelünk emlékművet, hogy a múlt szörnyű tettei sohasem merülhessenek a feledés homályába – zárta mondanivalóját a Gulag túlélőjének a fia.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater