//Bulgária. Igen vagy nem?

Bulgária. Igen vagy nem?

MEGOSZTÁS

Ma egy bolgár levest fogok bemutatni önöknek, amivel ígérem, nem lesz annyi bonyodalom mint a helyeslés és tagadás mikéntjével Bulgáriában. A levesek fogyasztása télen, ebben a nagy hidegben esik a legjobban. Tartalmasak, belülről melegítik fel az embert és még egészségesek is. Ilyen a bolgár bableves, a bob csorba is, ami egy kis változatosságot hozhat a hazai levesek mellé. De előbb “nézzünk körül” röviden Bulgáriában.

Bulgária – a szocializmust követően megkopott – imázsát hosszú évek munkájával sikerült helyreállítani. Mára felkapott úticél lett, nem csak a magyarok körében. Az elmúlt évtizedekben komoly hangsúlyt fektettek a turizmus fejlesztésére, kormányzati és külföldi szakágazati szereplők részvételével. Az eredmény pedig nem sokat váratott magára. Országszerte gombamód nőttek ki a színvonalas szálláshelyek a tengerparton és a hegyekben is, a turisták nagy örömére. Mindenki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő látnivalót és lehetőség nyílik, hogy a tengerszinttől a hegycsúcsokig megismerhessék ezt az érdekes balkáni országot, legyen szó üdülő-, vagy gyógyturizmusról, téli vagy nyári hegyi turizmusról, vagy akár kulturális turizmusról.

„Mint minden nemzetnek, Bulgáriának is vannak a szokványostól eltérő szokásai. A legjellemzőbb bizonyosan a helyeslés és tagadás módja, ami könnyen kelthet kommunikációs zavart a külföldiek körében”

Ha jártak már Bulgáriában, biztosan van egy-két olyan történet a tarsolyukban, amit még évtizedek múltán is hahotázva emlegetnek. Például, amikor a nagy baráti társaság a helyi buszra vár a sípálya aljában, hogy a kemény síeléstől kimerült felnőtteket és a csurom vizes, éhes, fáradt gyerekeket visszavigye a szállásra… ami a 10 kilométerre lévő szomszéd faluban van? Nos, amikor a buszvezető megáll és az egyik rátermett felnőtt a biztonság kedvéért megkérdezi a falucska nevét, majd a sofőr a fejét rázza, csüggedten integetnek egymásnak, miközben becsukódnak az ajtók és az aznapi utolsó busz tovagördül. Hát, akkor bizony bevésődik egy életre, hogy csak csínján a bolgár metakommunikációval! Ugyanis a bolgár „nem”, az igent jelent! És fordítva, a bolgár „igen”, az a nem!

De, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, manapság a külföldiekkel érintkező helyiek tudván, hogy a világ más tájékain ellentétes jelentése van a biccentésnek, megeshet, hogy – önmagukhoz, a bolgár hagyományokhoz képest – fordítva, és számunkra megszokott módon is jelezhetnek. Ez bizony – mint a mellékelt ábra is mutatja -, minden esetben tisztázandó. És hogy honnan ez a szokás? Az 500 évig tartó török uralom alatt alakult ki, az elnyomott bolgár nép így akart túljárni az oszmánok eszén.

A bolgárok  színes egyéniségek, temperamentumosak, barátságosak. Szeretnek panaszkodni, keseregni az élet problémain, talán többet is a kelleténél, amiben pedig nem különböznek tőlünk. A rokonság mint olyan, rendkívül fontos minden bolgár számára. Szorosan tartják a kapcsolatot egymással, és ha az élet úgy hozza, a családtagok támogatják, segítik egymást. A rokoni kapcsolatok esetében a legérdekesebb talán, hogy a bolgár nyelvben külön szavak léteznek a rokonok megnevezésére attól függően, hogy a feleség vagy a férj oldaláról, anyai vagy apai ágon rokon az illető családtag.

„A bolgár konyha változatos, ételeik egyedi ízvilágúak annak ellenére, hogy fogásaik többsége – ha kis eltéréssel is -, de hasonló a balkáni országokban készítettekhez”

A  zöldségeik, gyümölcseik egyedülállóan zamatosak, a legfinomabb talán a paradicsomuk. Ebben a helyi klímán túl szerepe lehet annak, hogy a kertgondozáshoz legendásan értenek. Bulgáriában magas szintű kertészeti kultúra fejlődött ki még a 19. században. Kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással, speciális öntözéssel kezdtek termelni, ami akkoriban különlegesnek számított. Termesztési technikájuknak köszönhetően sokkal nagyobb hozamra tudtak szert tenni. A bolgárok leghíresebb, mindenki által ismert étele, a sopszka saláta, ami a helyi fehérsajtnak köszönhetően tényleg utánozhatatlan ízt ad. Érthető módon, a külföldiek nagy kedvence. Semmiképpen ne hagyják ki bulgáriai utazásuk során a banicát, ami hagyományosan szintén helyi fehérsajtból készült rétesféle. Ma már rengeteg egyéb változata is létezik, úgy mint gombás, hagymás, spenótos. Érdemes megkóstolni valamennyit!

Említésre méltó  a bob csorba, amelyet már írásom elején szóba hoztam, valamint a pacallevesük, a shkembe csorba, és az uborkalevesük, a tarator, ami joghurt alapú és nyáron nagyon hűsítő tud lenni. A kavarma egy cserépedényben készült húsétel sertésből és marhából, szintén sokak kedvencévé válhat. Külön érdekesség a sarmi, ami a töltött káposzta helyi megfelelője, szőlőlevélbe tekerve. Az édesszájúak a helyi baklavát is letesztelhetik.

Addig is, amíg kedvet kapnak egy bulgáriai kiránduláshoz, készítsenek velem egy finom bolgár levest!

Bob csorba

Hozzávalók: 30 dkg fehér bab, 2-3 sárgarépa, 3-4 paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, oregánó, fodormenta, pirospaprika, liszt, feketebors, só

A bob csorba egy autentikus, fejtett babból készült leves, melynek ízesítése tájegységenként eltérő. Én most a hagyományos bob csorbát mutatnám be Önöknek.

A babot célszerű egy nappal az étel elkészítése előtt vízbe áztatni. Ha a bab megduzzadt az áztatástól, és hozzáfognánk a leves elkészítéséhez, dinszteljük meg olajon az apróra vágott hagymát, fokhagymát, majd rántsuk be liszttel, pirosparikával. Öntsük fel vízzel és helyezzük bele a fő hozzávalókat: a babot, az apróra vágott sárgarépát, a paradicsomokat, majd sózzuk meg. Lassú tűzön főzzük körülbelül két órán keresztül. Ha már puha a bab, borsozzuk és hintsük meg oregánóval, fodormentával a levest. Ha a menta ízét valaki nem szereti, helyettesítheti petrezselyemmel is. El is készült a bob csorba, amely azonnal tálalható. Jó étvágyat hozzá!

MEGOSZTÁS