Az ukrán konfliktus és Kijev manipulációi fogva tartják a mozgásterének szélesítésében érdekelt Európai Uniót

Az Oroszország elleni szankciók kiszélesítésével szemben foglalt állást a minap Heiko Maas német külügyminiszter. Mint arról a Deutsche Welle beszámolt, a német diplomácia vezetője portugáliai látogatása során kifejtette, most a kercsi incidens után Oroszország és Ukrajna között megnövekedett feszültség csökkentésével kell foglalkozni, nem pedig az újabb szigorításokon gondolkodni. Maas bejelentette azt is, hogy az úgynevezett normandiai formátum tagjainak képviselői kedden találkoznak, hogy megelőzzék a konfliktus eszkalálódását. Közben visszafogottságra, okos megközelítésre kérve Kijevet, párbeszédre szólított fel Angela Merkel is.

Eközben az Európai Unió külügyminiszterei már a december 13-14-ei csúcstalálkozó előkészítésével foglalkoztak, amelynek a napirendjén lesz az Oroszországgal szemben a Krím elcsatolása után bevezetett és január végén lejáró szankciók meghosszabbítása. A tagországok képviselői megosztottak voltak e kérdésben, ami jól mutatja a szankciókkal szemben az unión belül egy ideje már növekvő ellenállást.

„A büntető intézkedések felfüggesztésének vagy legalábbis enyhítésének gondolata már régen megérett sok európai politikus fejében”

Amikor azonban közeledik a meghosszabbítás ideje, furcsa módon mindig történik valami, ami megakadályozza ezt a lépést. Kijev e dátum közeledtével időről időre olyan hangulatot teremt, amelyben a szankciók enyhítése nem tűnhet korrekt lépésnek. Ezúttal a kercsi incidens borzolja a kedélyeket. Ennek kapcsán nem lehet nem észrevenni, hogy Kijev tudatosan teremtett olyan helyzetet, amely a feszültséget fokozza. S ez így van akkor is, ha az orosz válasz kétségkívül aránytalan volt. Ezzel Ukrajna azt minden bizonnyal elérte, hogy az uniós csúcson a szankciókat meghosszabbítják. Ellenkező esetben ugyanis úgy tűnhetne, hogy az EU bátorítja a keménykedő, agresszív orosz fellépést. Az ukrajnai helyzetet ismerve a probléma ezzel csak az, hogy Kijev így sokáig képes lehet manipulálni az Európai Uniót és fenntartani a feszültséget Brüsszel és Moszkva között. Ukrajna azonban valójában csak eszköz az eurázsiai térség két pólusa közötti feszültség fenntartására.

„A fő manipulátor az Egyesült Államok, amely globális hatalmának megőrzése érdekében folyamatosan éket verve Európa és Oroszország közé, mindent – beleértve az EU és Oroszország viszonyának blokkolását – megtesz azért, hogy megakadályozza a német-orosz közeledést”

Az így kialakult abnormális helyzet – elterelve az egyik legfőbb problémáról a közbeszédet – kihat a közelgő európai választások kampányára is. A migráns válság mellett ugyanis éppen az Oroszország és az EU közötti feszült viszony gyengíti a legjobban manapság Európát. Az eurázsiai geopolitikai térség két pólusa között évek óta tartó áldatlan állapot ugyanis nem csupán az egész kontinens biztonságát, hanem a versenyképességét is gyengíti. A szankciók kérdéséről ennek ellenére kényelmetlen beszélni még az ezúttal tényleg az EU jövője szempontjából oly fontos választások előtt is. Még a szankciókat egyébként értelmetlennek és kontra produktívnak tartó politikusok is szépen kikerülik az esetek többségében ezt a témát. Ez alól nem kivételek a Fidesz politikusai sem. Így aztán ez a tabusított, ám nagyon is valós probléma általában a büntetéseket szigorítani vágyó ruszofóbok beszédeiben kerül elő, természetesen erős oroszellenes éllel. A bevándorlást szigorúan szabályozó, az illegális migrációt hatékonyan megfékező, határait védő és a belügyeibe beavatkozást következetesen megakadályozó Oroszországot egyébként a hasonlóan gondolkodók sem merik példaként felhozni.

„S ez azért furcsa, mert az EP választás kampányának fő témái akarva-akaratlanul, de több ponton is érintik Oroszországot”

Közben az Egyesült Államok állandósult nyomására a politikailag motivált gazdasági szankciók folyamatosan szigorodnak. Hol a Szkripal-ügy kapcsán, hol pedig más indokkal. A helyzet az, hogy a 2014-es kiindulópont lassan már a homályba veszik, s lassan már azt sem lehet követni, miért jönnek az újabb és újabb büntetések. Az viszont világosan látszik, hogy a WTO normáit sértő egyék kereskedelmi korlátozásokkal együtt Amerika pozícióit erősíti.

Heiko Maas nem véletlenül mondta azt, amit mondott. Az uniós büntetőintézkedések fenntartása ugyanis az Európa és a Fehér Ház között a kereskedelmi kérdésekben mutatkozó rendezetlenség közepette egyértelműen szűkíti az egyre inkább szuverén gazdaságpolitikát vinni kívánó Berlin mozgásterét. Szembe megy a német érdekekkel az is, hogy az elmúlt években állandósult nyugati nyomás hatására az orosz gazdaság egyre erőteljesebben Kína felé fordult. Ennek az együttműködésnek néhány ipari, infrastrukturális vagy éppen jogi aspektusa pedig új gazdasági realitásokat teremt Oroszországban, s az európai piacok elhagyására ösztönzi az orosz üzleti szférát. Így a szankciók meghosszabbításának minden egyes éve gyengíti az európai biznisz jövőbeli lehetőségeit a továbbra is óriási és jövedelmező orosz piacon.

„Ráadásul közben a büntető intézkedések eredetileg deklarált céljai sem teljesülnek”

A kercsi incidens is látványosan mutatta, hogy Moszkva nem mond le a Krímről. Sőt! De visszalépés van a minszki megállapodás teljesítésében is. Nem utolsó sorban azért, mert a jelenlegi belpolitikai helyzetben Kijevnek egyáltalán nem érdeke azok teljesítése.  Esze ágában sincs végrehajtani a szerződés pontjait – sőt azokkal ellentétes törvényeket hoz – már csak azért sem, mert maga a megállapodás a Debalcevo utáni vesztes hadihelyzetben köttetett. Persze, az attól még nemzetközi szerződés. Ebben a helyzetben aztán végképp elhomályosulnak a szankciók eredeti motivációi. Marad a ki nem mondott geopolitikai cél, Oroszország feltartóztatása, folyamatos gyengítése. De e tekintetben sem eredményes ez a politika, hiszen Moszkvát mind erőteljesebben löki a szankciók motorjának tekinthető Egyesült Államok valódi ellenfelének, Pekingnek a karjaiba.